Új Szó, 2018. december (71. évfolyam, 275-297. szám)
2018-12-15 / 287. szám
www.ujszo.com | 2018. december 15. „Magyar benne minden betű” A megható levélre reagálva személyesen is felkerestük feledi olvasónkat, Veronka nénit, aki nem számított látogatásunkra, de készségesen megosztott velünk további részleteket is a történetből. „Nagymamámnak öt gyereke volt, de nem volt sok pénze. A nagybácsim minden áron főiskolára akart menni, és el is ment, hogy hogyan utazott, a vonat tetején vagy hogy, azt nem tudjuk. Az iskola elvégzése után egy darabig Pozsonyban volt orvos, de aztán hazajött Nagykaposra mint körorvos. A felesége hét nyelven beszélt, Katalin cámő negyedik leszármazottja volt, neki szűk volt ez a közeg, ezért végül visszamentek Pozsonyba” - idézte fel a múltat Veronka néni, aki Kelet-Szlovákiából származik, és tanár félje révén került Feledre. Amikor megismerkedtek, a férje Nagykapos Veskóc városrészében tanított, majd áthelyezték Abarára. „Színdarabokat szervezett, énekkart vezetett, maga Vass Lajos is eljött hozzá Pozsonyból, mert oda is eljutott a kórus híre. Az édesapja azonban nem akarta keleten hagyni, mivel Kerekgedéről származott, így 55 éve már, hogy idejöttünk Feledre.” Veronka néni 30 évig a rimaszombati gyermekotthonban dolgozott nővérként. Az Új Szó az egész életét végigkíséri: „Minden nap este nyolc után veszem kézbe az újságot, és olvasom néha éjfélig is.” Bőd Titanilla Tisztelt szerkesztőségi 32 Ú) 3 ** *■» = pillanatban esaent* )utott „ csim, aw'aS?hT"7?“3 PteOTVto" «6nagytósfeAnyukáékössieS7srmSdoSj07“„ka 7“ez"aP«ap Azon az estén a nagybácsi felolvasnH-9:, P ' 9yar,benne minden betű. ’ a válasz, hogy orvosságra sincsen pénz nem°m 2f^nek‘ A-íanlotta megvételre is, de az volt mondták: „Neked, fiam9 biztos Jan rá pénzed -"RÄT ** A » e"^k így pénzem. „Akkor mit eszel?" - kérdezték Én ’«J?rímosoIyal azt mondta: „Nekem sincs adna?61 áSnÍ'kapálni va9y bármit dolgozni szóS íoSvé^T 3 kÜlvárost' és ha látok adnak enni vagy éppen ajándékba paprikát pa adicsomot TMgcsinálom- A munka után A nagybácsimnak később sikerük bejutnia éisztSim '^TM0 “01, és mindenki jól jár." Édesanyám orvossá nőnie, az Uj Szó és a falubeli orvos fiú aki haShnrH^ nagy,oröme belőle A Hc7t*ait* i !llk' Sok mindent megtudunk Özv. Veres Istvánná, Feled MZ iyo/. augusztus zu-i szám sportrovatai oongeszi Levan MierKa üaoor. Az újság az első, nem a reggeli Emlékezetes nap lett 1991. június 27-e a nagymegyeri Mikolai Ernő életében: aznap jelent meg az Új Szóban a Szurkoló tippel című versenyünk eredményhirdetése. A harmadik díjat, a 2000 koronás vásárlási utalványt ugyanis ő nyerte el. .Alighanem a házra ment el, már nem emlékszem pontosan. 1983-ban költöztünk Nagymegyerre, hosszú évek teltek el, míg teljesen be tudtuk rendezni - mutatta nekünk az ominózus cikket olvasónk, aki az aznapi lapszám mellett a sportrovat korábbi vezetőjének, Tomi Vincének gratuláló levelét is megőrizte. Mikolai Ernő három éve nyugdíjas, de újságolvasási szokásai még korábban megváltoztak: „Míg az ember fiatalabb volt, jobban csak a lap hátsó részét olvasta, most már az elején kezdem az Új Szót. Megnézem az ajánlókat az első oldal szélén, aztán átlapozom az egész számot, de néha csak este van időm alaposan átolvasni.” Bárhogy is csűrtük-csavartuk azonban a dolgot, pár mondat után mindig Mikolai Ernő kedvenc sportjánál, a futballnál kötöttünk ki rövid beszélgetésünk alatt. ,A csilizközi szövetkezetben, ahol dolgoztam, egy időszakban hét futballistánk is volt, oda voltak bejelentve, Simon Gyula például mellém volt besorolva
