Új Szó, 2018. december (71. évfolyam, 275-297. szám)

2018-12-15 / 287. szám

www.ujszo.com | 2018. december 15. ÜNNEPI MELLÉKLET I 7 r Mottó: Olvastad, mit ír az Uj Szó? Nem. De hisz ott dolgozol. Az igaz, de mi csak írjuk... Gyorsan készül az Új Szó. És rendszeressn. Néha zajban, néha cssndbsn. Pontosabban mondva: kinek hogyan. A szlo­vákiai magyarok napilapjénak szülotési körülményeit éppen ezért több szempontból próbáljuk megközelíteni az alábbiakban. Ennek a széttagolt szempontúságnak az oka, hogy szeretnénk mindenkinek meg­felelni. Nagyobb hibát nem is követhet el, aki alkotásba kezd, hiszen készülő művé­vel a nagybetűs Mindent veszi célba. Búcsú a koncepciótól Aki pedig mindenkinek meg akar felel­ni, annak semmit nem szabad kihagynia, és mindenről és mindenkiről épp annyit szabad írnia, amennyi az adott dolgot vagy illetőt megilleti, ellenkező esetben terméke konfliktusok forrása lehet. így volt ezzel a szerző is (őszerzősége), aki a cikk írása előtt adatgyűjtésbe kezdett, hogy ezen az oldalon kimerítő részletes­séggel felsorolhassa, hány oldalon, átlag hány cikkel, rovattal, munkatárssal és melléklettel jelenik meg az Új Szó mos­tanában, beleértve azt is, hogy hány te­lefonhívás érkezik naponta a szerkesztő­ségbe, és naponta átlag hányszor nyomja le egy szerkesztő az entert. Ugyanakkor, ha elfogadjuk, hogy konfliktusok nélkül nincs fejlődés, ezt az egész koncepciót bátran víznek is ereszthetjük, annál is inkább, mivel egy napilap készítésénél a koncepció csak addig számít, amíg fel nem váltja egy másik (ez napjában leg­alább háromszor be is következik, rovata válogatja). Múzsánk a határidő Az alkotás sikeressége a múzsa jóindu­latától függ. Tudták ezt már az ókori gö­rögök is, ezért ha el akartak mesélni egy valamirevaló történetet, mondjuk eposz­ban, előtte a múzsa segítségét kérték. Az epikus költészet múzsája, Kalliopé he­lyett az Új Szó szerkesztősége az újság­írók múzsájához, a Határidőhöz szokott fohászkodni nap mint nap. Pontosabban fohászkodna, ha lenne ideje, úgyhogy jobb híján munkával fohászkodik. Ezzel pedig el is érkeztünk az újságírói munka egyik legnagyobb kérdéséhez: mi számít újságírói munkának? Mármint a szöveg megfogalmazásán és leírásán kívül. Az adatgyűjtés talán mindenképp. De ho­gyan gyűlik az adat? Hogy az ember az interneten nézelődik, idővonalat görget? A Magyar kormán' Rendkívüli kiadási Győzött agyar nép! Nem értettünk és nem értOn> ^ Senki lem állíthat meg bennül Szilárd egységben állunk a c«eh v Kitartunk helyünkön, az árulókat A köztársaságnak szüksége van n Csehszlovákiai magyar Tnmnnnccntnta tnriénvesen metHfAüSllOfl SIMNí VJ SZÓ DJ SZÓ Alexander Dubcek üzeni Moszkvából. A rádió felentóse szerint zák, hogy éppen Cieh­­kermány szerváink Prágó- tzbvókia megfontoltsága bem vasárnap táviratot fel®»« a legnagyobb »6- JglrtttoEttinMfcvM3«* mooofArt ÜDVÖZLET így készül az Új Szó (eposzi kellékekkel felruházott termelési riport) vittem be az irodákba az embereknek, ők aztán válogatták, fordították. A gép hangos volt, de nekem volt a legnagyobb irodám. Volt, hogy fél órán keresztül nem jött semmi, de volt, hogy ontotta a gép. Főleg a kült, a belt meg a sportot. Gond akkor volt, ha lementem ebédre, és elfe­lejtettem utántölteni a papírt, mert akkor állt a gép. Utána betöltöttem, és nyomta megint, egyszerre. Ezt csináltam másfél évig. Háromezer koronát kerestem, de ti­zennyolc éves gyereknek ez jó buli volt.” Párhuzamos epizódok: a grafika és a nyomda Néhány évtizede tehát az újságíró le­diktálta a cikkét a gépírónőnek, onnan ment a nyelvi szerkesztőhöz, rovatveze­tőhöz, kijavították, ha napi anyag volt, a kiadásvezetőnek adták, ha álló anyag, pihent. A titkár odaadta a tördelőnek, ott átszámították a kéziratsorokat szedett sorokra, megállapították a címek és alcí­mek méretét, a képek elhelyezését és mé­retét, a képszöveget. És a grafikusnak be kellett rajzolni az egészet a tükörbe. (A tükör a lap mintája, hogy hogyan lesznek elrendezve az oldalakon az egyes anya­gok.) Aztán ha egy ilyen oldal elkészült, volt egy sofőr, aki elvitte a nyomdába, ott beírták, mikor érkezett meg, odaadták a szedőnek, az kiszedte a megadott szé­lességre, csináltak róla levonatot, azt a korrektor összeolvasta a kézirattal, hogy egyezik-e pontosan. Kilenc óra húszkor kellett lezárni a la­pot, kilenc órától kilenc húszig még két flekket lehetett küldeni két oldalra, ha sürgős változást akartak. Az első kiadás­ból még este hoztak be ötven darabot a szerkesztőségbe. De valakinek meg kel­lett várni a második kiadást is. A 90-es évek első felében Szilvássy József fő­­szerkesztő egyszer bezúzatta az egész első kiadást egy politikai cikk miatt. A második kiadás 2010-ben megszűnt (viszlát, aktuális BL-eredmények!), az oldalak pedig számítógépes tördelőprog­ramban készülnek, a rovatok maguk tör­delik be anyagaikat az oldalakra. Retardáció (a cselekmóny megrekesztóse mellékszálon) Miközben ezt a cikket írtam, megbe­tegedtem. Gondoltam, meglátogatom a körzeti orvosnőmet, aki az a fajta, hogy már attól jobban lesz az ember, ha ránéz. Nohát ez most nem így volt, mert ami­kor odamentem, még ott sem volt, csak később hozták, két mankóval és törött 1 oKKn 1 T Trri T rv\ ű/TPOinnlIntvi Vi r\rrx r A napi nyomtatott példányszám 2018. december 7-én 27 955 darab volt, december 8-án 19 731 darab

Next

/
Thumbnails
Contents