Új Szó, 2018. december (71. évfolyam, 275-297. szám)
2018-12-03 / 276. szám
www.ujszo.com I 2018. december 3. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Cserepados kispályások Újabb lehetőség nyílik a politikai zsibvásáron az SNS előtt SIDÓH. ZOLTÁN A anyagfáradás jeleit f~Wf mutató, bomlásyLm m nak indult kor- JL. m m Á mánykoalíció két tartópillére látszik kidőlni: Lajcák mellett Peter Kazimir pénzügyminiszter távozna úgy, hogy azért maradna - a Szlovák Nemzeti Bank hirtelenjében megürülő elnöki posztját kívánja betölteni. A Kuciak-gyilkosság óta felgyorsultak az események. Robert Fico és kedvenc belügyminisztere kényszerűségből hátrébb lépett, amit gyűlöletbeszéddel, uszítással és önsajnálattal próbál a képviselővé süllyedt Smer-pártelnök kompenzálni. A vezető kormánypárt megroppanását érzékelve a szlovák nemzeti szörnyszülötté silányult Andrej Danko próbálja betölteni az űrt - kelet felé kormányozná Szlovákia külpolitikáját, ki akarja venni a részét a zsíros hadügyi megrendelésekből, piacot deformáló adókat akar bevezetni, s mindeközben még államférfinak képzeli magát. Ilyen áldatlan belpolitikai helyzetben röppent fel a hír: Jozef Makúch, a jegybank elnöke 2019 márciusában lemond, a posztra a 6 éve pénzügyminiszter Kazimir azonnal bejelentkezett. E lépések valódi okai nem ismertek, hiszen Makúch megbízatása 2021 -ig szól, az államkassza irányítója pedig a Szlovákia történetében először összehozott kiegyenlített állami költségvetés hőseként nyugodtan maradhatott volna a miniszteri székben. A tényleges mozgatórugók találgatása helyett nézzük a következményeket. Először fordulhat elő, hogy a nemzeti bank élére politikai jelölt áll - ez nem éppen szerencsés, bár a jegybank az eurózónás tagságunk óta már nem bír akkora szerepkörrel, mint 2009 előtt. A személycserékre az államfő mellett a parlamentnek is bólintania kell, ami kiváló alkalom a szlovák nemzetieknek arra, hogy a politikát perzsa zsibvásárnak tekintsék, azaz jóváhagyásukért cserébe benyújtsák a számlát. Ez pedig a következő: a jegybank alelnöki posztjára be akaiják szuszakolni Jozef Hudákot, aki komoly pénzügyi szakmai múlt helyett azzal dicsekedhet, hogy évekig Danko szomszédságában lakott... Az sem ad okot bizakodásra, hogy ki lép a politikailag motivált jóléti csomagok osztogatása ellenére viszonylag jó karban levő pénzminisztérium élére. Az egyik jelölt az a Frantisek Imrecze, aki szeptemberben sürgősen lemondott a pénzügyőrség vezetőjének tisztségéről, mert kiderült, az uniós hatóságok komoly, akár 300 millió eurós büntetést készülnek kiszabni Szlovákiára a kínai árukkal kapcsolatos vámcsalások miatt. A másik pedig Ladislav Kamenicky, a parlament költségvetési bizottságának elnöke lehet, akinek a neve nem véletlenül cseng üresen. Médiaszereplést nem vállal, a Smer gazdaságpolitikáját nem hirdeti fennen, a biztonság kedvéért (és a parlament szabályait is felrúgva) az életrajzát sem tette közzé. Viszont Fico újdonsült bizalmasának számít, aki a 2020-as választások közeledtével a legvadabb, a pártelnök fejéből kipattanó, szavazatmaximalizáló közérzetjavító osztogatást sem gátolná meg. A lehangoló képhez már csak az hiányzik, hogy Fico külügyminiszterként térjen vissza. Politikai menekültdráma JARÁBIK BALÁZS Miroslav Lajcák külügyminiszter volt a Slota-Meciar-Ficokormányban, a Maiina Hedvig-ügy idején, nem mondott le a Kuciak-gyilkosság után, a migránsok ellen választási plakátokon védte Szlovákiát. Most pedig egy menekültdrámát látnánk? Szlovák módra. Ismét a kecskéről és a káposztáról van szó, csak most több kecskét kellene egyszerre jóllakatni. Mindemellett Lajcák Szlovákia egyik legtapasztaltabb, legnevesebb diplomatája. Hogy az ENSZ globális migrációs egyezményének szlovák elutasítása miatt bejelentette a lemondását, annak elsősorban személyes okai vannak. Pár hónapja, szeptemberben tért vissza New Yorkból, ahol az ENSZ-közgyűlés elnöke volt. Most a nemzetközi karrierje folytatásán töri a fejét, mint ahogy más smeres politikusok is a politikai menekülés útját keresik. Úgy hírlik, Lajcák az Európa Tanács főtitkári pozícióját célozta meg. Ez megmagyarázza, miért is mond le egy viszonylag jelentéktelen ügy miatt: a jelenlegi nacionalizálódó Közép-Európából sokkal nagyobb eséllyel pályázik egy diplomata, aki nemzetközi egyezmények miatt hajlandó lemondani. Az elmúlt húsz évben a szlovák külügy egyfajta szimbiózist tudott kialakítani a szlovák pártpolitikával. Megőrizte viszonylagos függetlenségét, ennek fontos következménye volt, hogy Szlovákia integrációja megkérdőjelezhetetlen prioritás maradt, bárki is volt kormányon. A sikeres nyugati integráció után a fő feladat a szlovák politikai szennyes tisztára mosása volt külföldön, a szlovák diplomaták cserébe nemzetközi karrierjüket egyengethették. Most is ez a helyzet. Előre tudni lehetett, hogy a parlament megszavazza az SNS ENSZ-megállapodás elleni kezdeményezését. Ráadásul az ENSZ globális paktuma egyáltalán nem olyan fajsúlyú dolog, amiért le kellene mondania a világ bármelyik külügyminiszterének. Szimbolikus a paktum és a szlovák reakció is. Ám az ellenzék erejéből sem tellett másra, mint hogy 14 évvel (!) Szlovákia EU- ésNATO-csatlakozása után az országot a Nyugat és a Kelet közötti választással hergelje. Ezek után mit csodálkozik, hogy a szlovákok egy része nem érzi magát eléggé nyugatosnak? Andrej Danko „extravagáns” viselkedése ugyanis nem kérdőjelezheti meg az ország nyugati integrációját. Még a britek sem nagyon tudják elereszteni az uniót, és ez a kis ország, amely teljesen a nyugati tőkétől függ, ha akarna, se tudna hova menni. Oroszország pedig semmilyen alternatívát nem kínál, hacsak valaki nem tekinti annak, hogy még a határain is inkább háborúzik, pozíciói fokozatos elvesztése ellen. Ez az egész hazai hisztéria az SNS, illetve a radikálisok (Harabin stb.) pozícióját erősíti. Ha már elutasítjuk az ENSZ-csomagot, úgy kellett volna, ahogy az osztrákok. A kormány szépen elmondja, mit gondol róla és ad acta teszi. Másrészt a parlamentben érthetővé lehetett volna tenni a pozitív és negatív oldalát is, mert a dokumentum valóban az „idők szava”, de bőven lenne mit javítani rajta. Az egyik (amiért Bécs is elutasítja) az egyes kategóriák teljes összemosása. De hátra van még a feketeleves. Lajcák egészen addig funkcióban marad, amíg Kiska elnök el nem fogadja a lemondását. így mindenki nyer: Szlovákia elutasította a paktumot, Kiska nem fogadja el Lajcák lemondását, Pellegrini miniszterelnök még elnézést is kért tőle, a média egyenesen követeli a maradását - hiszen Lajcák lett a garancia. Az már csak hab a tortán, hogy az a liberális média mosdatja, amely két éve még a fejét követelte csip-csup túlszámlázás miatt (akkor még tartottak tőle, mint a Smer lehetséges elnökjelöltjétől). Vagyis a kecskék jóllaknak és a káposzta is megmarad. A többi pedig vihar ebben a kis szlovák biliben. Meghalt idősebb Bush, a hidegháborút befejező amerikai elnök Hivatali idejár« esett a Szovjetunió összeomlása, a hidegháború vágó, ás irányítása alatt vívták az első iraki háborút, Kuvait felszabadítására, 1991 olaján. Geprge H.W. Bush volt az Egyesült Államok 41. elnöke, 1989-től 1993-ig töltötte be a hivatalt, előtte Ronald Reagan elnöksége idején, az ország alelnöke volt. Az amerikai sajtó úriemberi modorát említi és kiemeli, hogy mindig ragaszkodott a hagyományos amerikai értékrendhez. Egészen tavalyig aktív életet élt, a 90. születésnapját ejtőernyős ugrással ünnepelte, tavaly óta azonban a Parkinson-kór kerekesszékbe kényszerítette. Felesége, Barbara, akivel 74 esztendeig élt házasságban, idén áprilisban hunyt el. A The Washington Post szerint halála egy korszak végét jelenti. „A volt elnököt nagylelkűség és udvariasság jellemezte, ugyanakkor versenyszellem és nagyon nagy ambíció is lakott benne. Képes volt kemény kampányokat vezetni és háborúba vinni a nemzetet, de fő eredményeit a tárgyalóasztalnál érte el” -írta a lap. A The New York Times képzett bürokratának és diplomáciai játékosnak nevezte, aki a Szovjetunió összeomlása és Kelet-Európa felszabadulása alatti árnyalt kormányzásával segített véget vetni a négy évtizedes hidegháborúnak és a nukleáris fenyegetettségnek. 1836 óta az első olyan elnök volt, aki alelnökként szállt küzdelembe a Fehér Házért és megválasztották, valamint a második elnök, akinek a fia (George W. Bush) is elnök lett. Mihail Gorbacsov mélységes bánatát fejezte ki Bush halála miatt. A volt szovjet pártfőtitkár szóvivője elmondta, Gorbacsov nagyra becsülte Busht politikai képességeiért és gazdag személyiségéért, emlékeztetve: találkozóik és megbeszéléseik során lefektették a kölcsönös bizalom alapjait, és azt mindig nagy becsben tartotta. George H.W. Bush 1924. június 12-én született, apja pénzember, Connecticut szenátora, anyja gazdag bankár lánya volt. A legelőkelőbb magániskolákba járt, Amerika hadba lépése után, 1942-ben 18 évesen bevonult, a haditengerészet legfiatalabb pilótájaként a csendesóceáni hadszíntéren szolgált. 1944- ben lelőtték gépét, egy tengeralattjáró mentette meg, számos kitüntetést kapott. Leszerelése után a Yale Egyetemen szerzett közgazdasági diplomát. 1948-tól Texasban a kőolajipari Dresser vállalatnál dolgozott, majd 1951-ben saját vállalkozást alapított kőolajfúró berendezések gyártására. Politikai pályafutása 1966-ban kezdődött, Texas állam republikánus képviselőjeként került be a Kongresszusba, ahol sohasem szavazott az olajérdekeltségek vagy a vietnámi háború miatti katonai kiadások ellen. Pályája Richard Nixon elnöksége idején ívelt fel: 1971- től 1973-ig az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete volt, ezután egy évig a Watergate-ügy hullámaitól megtépázott Republikánus Párt Országos Bizottságának elnökeként tevékenykedett. 1974 őszétől az Egyesült Államok pekingi Összekötő Hivatalát vezette, 1976-tól egy évig a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) élén állt. 1980-ban Ronald Reagan őt választotta alelnökké, két cikluson át lojálisán képviselte a reagani politikát. Reagan számos jelentős diplomáciai feladattal bízta meg, így 1985-ben, Konsztantyin Csemyenko szovjet pártfőtitkár temetésekor ő folytatta az első megbeszéléseket Mihail Gorbacsowal. Miután Reagan már nem indulhatott újra az elnökségért, Bush lett a republikánus jelölt, és „nem lesznek új adók” ígéretével győzött. 1989. január 20-án lépett hivatalba, decemberben történelmi csúcstalálkozót tartott Gorbacsowal, s a nyugati nagyhatalmak közül egyedül támogatta fenntartások nélkül a német újraegyesítést. Kuvait 1990-es iraki megszállása után sikerült meggyőznie a közvéleményt az Öböl-háború szükségességéről, és a Sivatagi Vihar fedőnevű hadműveletben az ENSZ- felhatalmazással rendelkező, amerikai vezetésű szövetséges erők kiűzték Szaddám Húszéin csapatait Kuvaitból. A külpolitikájával népszerűséget szerzett, de az ország belső, gazdasági problémáira nem talált megoldást, az adókkal kapcsolatos ígéretét nem tudta betartani, ezért 1992- ben alulmaradt a demokrata párti Bili Clinton ellenében. Az első világháború óta rajta kívül csak Herbert Hoover és Jimmy Carter volt olyan megválasztott elnök, aki ismét indult, és mégsem győzött. (MTI) Szijjártó és Lajöák
