Új Szó, 2018. december (71. évfolyam, 275-297. szám)
2018-12-13 / 285. szám
www.ujszo.com I 2018. december 13. KULTÚRA 9 „Mindenkinek van mániája” Az őszi lapszámok mellett két izgalmas könyvet is bemutatott az Irodalmi Szemle, illetve a Madách Egyesület JUHÁSZ KATALIN Gyors egymásutánban két frissen megjelent könyvet is bemutatottá Madách Egyesület, illetve az általuk kiadott Irodalmi Szemle szerkesztői, akik a kérdező szerepét vállalták. Múlt pénteken Szászi Zoltán, hétfőn pedig Forgács Péter volt a vendégük a Pozsonyi Magyar Intézetben. Szászi Zoltán az egyik legsokoldalúbb hazai magyar szerző, számos műfajban alkotott már maradandót. Eddig is tudható volt róla, hogy él-hal a régészetért, izgatja a helytörténet, és nemcsak saját, gömöri régiójának településeiről derít ki érdekességeket, hanem más tájegységekről is többet tud, mint a legtöbb ott lakó. A Séták vidéken című, pazar kiállítású, fotókkal gazdagon illusztrált, albumszerű kötetben azoknak az írásoknak a hosszabb, líraibbra hangolt, új információkkal kiegészített változatai kaptak helyet, amelyek az utóbbi öt évben lapunk Régió mellékletében jelentek meg. Az eredeti szövegeknek körülbelül 30 százaléka maradt meg, a többit átírta a szerző, aki Mizser Attila kérdésére elárulta, hogy gyakran okozott gondot számára betartani a rovat szerkesztője által megadott terjedelmet, annyi érdekességet gyűjtött össze a településekről. A megadott karakterszám (3600) viszont egyben hasznosnak is bizonyult számára, mert megtanult tömöríteni, lényegre törően fogalmazni. Azt is megtudtuk, hogy nem volt könnyű kiválasztania a kétszáznál is több megjelent írásból a kötet vázát képező anyagokat. Végül 53 település került a könyvbe, Bodrogszentestől Dévényig. Csak a Csallóköz és Mátyusföld maradt ki, egész egyszerűen azért, mert Szászi Zoltánnak nem esett útba az a régió. A borítón Szászi Zoltán Nagy Csilla és Mizser Attila szerkesztők között (A szerző felvételei) szereplő fotó a Rimaszombat melletti Kőjankóról készült, amelyről a szerző szerint akár mesét is lehetne írni. (Az erre vonatkozó ígéret el is hangzott a bemutatón, a majdani kedvezményezett pedig a kötet grafikusának Gyenes Gábornak most egyéves kislánya.) A szezrző egyébként az Új Szó olvasóitól is sok pozitív visszajelzést kapott az elmúlt évek során erre a sorozatra, és a két hete megjelent kötet iránt máris nagy az érdeklődés. Szintén sokan várták már a párkányi Forgács Péter első novelláskötetét, amely a napokban jött ki a nyomdából. A szerző „látatlanban” 55 előrendelést kapott a Szuperhold című kötetre, amelyet szintén Gyenes Gábor tervezett, szerkesztője pedig Mizser Attila volt. Forgács az utóbbi évek talán legnagyobb meglepetését okozta a szakmának, hiszen 50 éves kora után kez-Forgács Péter dedikál dett el intenzíven foglalkozni prózaírással, és az elmúlt öt év során számos díjat bezsebelt különböző irodalmi pályázatokon. A civilben matematika-fizika szakos tanár a könyvbemutatón elmondta, hogy megszállottként ássa bele magát abba, ami érdekli, és eddig tíz-tizenkét éves periódusokban váltott „szakterületet”. Az első a sakk volt, amelyben az országos válogatottságig vitte. A második a zene: számos dalt írt, és a mai napig nem tud egyszerű fogyasztóként zenét hallgatni, mert mindig az akkordokat figyeli. Ezt követően több, mint egy évtizeden át ő készítette a keresztrejtvényeket az Új Szó számára, hétről hétre két újságoldalt töltött meg velük. Ezután magyarországi kurzusokra kezdett járni, ahol befutott íróktól volt alkalma műhelytitkokat megtudni, módszereket ellesni, szövegeket elemezni, tanácsokat kérni. A könyvbemutatón elmondta, hogy mindent előre megtervez, a teljes történet ott van a fejében, mielőtt papírra kerülne. ,,Ha nem látnám át tövirőlhegyire, nem is tudnám megírni” .lilit;a. hozzátéve, hogy később aztán sokáig csiszolgatja a mondatokat, és fontos számára, hogy minden novellájának tétje legyen. Ez a szinte már dramaturgi hozzáállás, az új információk fokozatos adagolása és a végére tartogatott, meglepetésszerű csattanó Nagy Csilla szerint a kötetben szereplő összes novellára jellemző. Az Irodalmi Szemle szerkesztője úgy véli, a különböző témájú szövegek közös szerkezeti tulajdonságokat mutatnak. Mizser Attila, a folyóirat főszerkesztője arra is kíváncsi volt, hogy íróként befolyásolja-e a szerzőt sakkozói múltja. Forgács erre előkapta a laptopját, és felolvasott egy pár nappal ezelőtt született novellát, amelynek címe A tökéletes játszma, és egy diliházba került sakkozó monológja. Szerinte egyébként: „Mindenkinek van mániája. Vagy rejtett, vagy már felfedezett tébolyodottak vagyunk mindannyian, kisebb-nagyobb mértékben. A könyvem első harmada mániás emberekről szól.” Forgács Péter azt is elárulta, kik voltak rá a legnagyobb hatással olvasóként. A huszadik századi amerikai irodalmon nőtt fel, legnagyobb kedvencei John Updike, Kurt Vonnegut és Vladimir Nabokov, tőlük minden fellelhetőt elolvasott. Ez utóbbinak köszönheti (illetve inkább saját magának) eddigi legkomolyabb irodalmi sikerét is. Az Európa Kiadó pár éve pályázatot hirdetett Nabokov és én címmel, amelyben az volt a feladat, hogy a szöveg a nagy író stílusában szülessen. Forgács 77 pályázó közül nyerte el az első díjat. A két pozsonyi est során arra is jutott idő, hogy az Irodalmi Szemle szerkesztői bemutassák az idén 60 éves folyóirat őszi számait, amelyek tartalmasak, izgalmasak, néha tematikusak. A decemberi, jubileumi lapszám pedig épp ma kerül ki a nyomdából. Elkészült Jaro Varga „talált” műve a zsinagógában Elhunyt Kosa Ferenc A kész mű, amelyben a mennyezet és a padlózat „összeér" (Fotó: Peter Cintaian) A kiállításépítő folyamat október végén elkezdődött, mostanra lezárult, és vasárnapig teljességében csodálható meg Jaro Varga Valahol megtaláltam, de nem találom című kiállítása a somorjai zsinagógában, vagyis az At Home Galleryben. Somorja. A zsinagóga terébe tervezett kortárs művészeti alkotás kivitelezése jóval a megnyitó előtt, az előkészületekkel indult. Azzal, hogy kétezer hétszáz talajcsempét kellett legyártani rajtuk a mennyezeti mintázat azonos színű, széttördelt részleteivel. Az At Home Gallerybe kiszállított talaj kockákból aztán - mintegy hatalmas puzzle játékkénta kiállítás látogatói rakták ki azt a mozaikképet, amely az épület mennyezeti mintázatát másolja egy az egyben. Jaro Varga kiállítása tehát a közönség kreatív, építő hozzájárulásával vált teljessé; a mennyezettel - mely az égbolt megtestesülése -, az ég lehullott a földre. Ezzel az interaktivitással nem csak egy tárgyiasitott képmásolat készült el. Az újrateremtett zsinagógakép-A megkezdett mű az előre legyártott talajcsempékkel, melyekből a látogatók mozaikként rakták ki a mennyezeti mintázatot (Fotó: Somogyi Tibor) pel egyfajta szellemi tér is épült, terjedt, szélesült a múltban megalkotott mintázatok újrarakása közben azok szimbolikájának alaposabb megismerése révén is. És azáltal — Lucia Tkácová, a kiállítás kurátora szavaival élve -, hogy a mennyezeti minta elemei a talaj kirakása közben sok különböző fejbe szóródtak szét. Minden töredék más-más tudatba épült be, lenyomatat hagyva. Az emberek aztán szétszéledtek, de a minta cserepei tovább utaznak bennük. A zsinagóga mennyezete ily módon növekszik; az emberek emlékezetében terjed a világban. A mintázat térben és időben átalakul, egészen addig, amíg más emlékképek nem takarják le, s akkor majd halványodik és eltűnik. (tébé) filmrendező Budapest. Életének 82. évében tegnap elhunyt Kosa Ferenc Kossuth-díjas filmrendező. Kosa Ferenc a filmkészítők azon nemzedékéhez tartozott, amely a hatvanas években kezdte el pályáját, tehetsége és elhivatottsága révén meghatározó szerepet játszott a magyar filmművészet korabeli megújításában. Az 1956-os eseményeket forradalomnak nevező, ezért évekig betiltott Tízezer nap a legjobb rendezés díját nyerte el az 1967-es cannes-i filmfesztiválon. Pályáját a Sára Sándorral és Csoóri Sándorral közösen készített Tízezer nap után is jelentékeny, drámai erejű művek jellemzik. Az alkotóhármas munkájából született az ítélet, a Feldobott kő, a Nincs idő, a Hószakadás. Dokumentumfilmjei közül jelentős a Balczó András vívódásairól szóló Küldetés. Életművében fontos helyet foglal el A másik ember című filmje, amelyben a világháborúval és az 1956-os forradalommal kapcsolatos élményeit összegezte. (MTI)
