Új Szó, 2018. december (71. évfolyam, 275-297. szám)
2018-12-01 / 275. szám
[Í6 SZALON ■ 2018. DECEMBER 1. www.ujszo.com nem foglalkoztatja a kérdés 17 amikor előnyös 1 nem tudja 1 amikor megfelel 7 minden helyzetben, amikor nem érzi magát fenyegetve 20 minden helyzetben, akkor is, ha hátrány származik belőle 54 Mindent összevetve, ha kettőt lehet választani, akkor a megkérdezettek közül elsőként a legtöbben magyarnak (37%), majd felvidéki magyarnak/felvidékinek (28%) és szlovákiai magyarnak (20%) tartják magukat, másodsorban csaknem azonos mértékben felvidéki magyarnak/felvidékinek (26%), illetve szlovákiai magyarnak (25%) és magyarnak (24%). Az elsődleges és másodlagos önbesorolás is ugyanazt mutatja tehát, amit az egyeden önbesorolás: hogy a megkérdezettek döntő többsége magát akár így, akár úgy magyarnak tekinti, miközben a magyar közösség különböző nemzeti neveivel azonosul. Leginkább azzal, hogy szlovákiai magyar, magyar és felvidéki magyar. A magyarsággal kapcsolatos vélemények A nemzeti hovatartozást a válaszadók 82%-a szerint az anyanyelv és a kultúra határozza meg („az vagyok, ami az anyanyelvem és a kultúrám”). 3,6%-uk nemzeti hovatartozásánál az állampolgárság a mérvadó („az vagyok, amilyen országnak az állampolgára vagyok”). Ezek mellett csaknem 12% úgy gondolja, hogy a nemzeti hovatartozás mindentől fúggeden, vagyis nem befolyásolja sem az anyanyelv, sem a kultúra, sem pedig az állampolgárság. Mit jelent magyarnak lenni Szlovákiában? A válaszadók leginkább azzal értenek egyet, hogy ez számukra természetes, mert magyar az anyanyelvűk és a magyar kultúrán nőttek fel (73,2%), valamint 71% számára ez büszkeséget is jelent, mert teljes mértékben büszkék arra, hogy magyarok Magyarságát felelősségként teljes mértékben 63% éli meg, abban az értelemben, igen, helyesnek tartom, a nyelvük és kultúrájuk gg j megőrzésére kellene ' törekedniük, és az államnak ebben támogatnia kéne őket igen, helyesnek tartom, g 2 de mindezt állami ' támogatás nélkül kéne tenniük teljesen feleslegesnek _ _ tartom, végül úgyis ^ mindegyikük beolvad a szlovák nemzetbe nem tartom helyesnek, arra kellene 0,1 törekedniük, hogy az utódaik már szlovákok legyenek 1,3 más vélemény hogy tudják, meg kell őrizni a magyar kultúrát ahhoz, hogy fennmaradjunk. Magyarságukat politikai kihívásként az előzőekhez képest kevesebben élik meg, hiszen azzal, hogy a magyarságnak szervezett közösségként kell élnie, teljes mértékben a válaszadók 35,7%-a ért egyet, viszont az ádagérték (3,71) arról tanúskodik, hogy a felelősség megítélése is inkább pozitív, hiszen az „inkább egyetért” tartományba esik. Azzal, hogy magyarnak lenni hátrány, illetve veszélyes, a többség egyáltalán nem, vagy inkább nem ért egyet. Azzal, hogy magyarnak lenni nem hátrány, a válaszadók többsége akkor is egyetért, ha a Szlovákiában való érvényesülésről kérdezzük őket (3. ábra). 73% szerint nem akadály az érvényesülésnél, ha az ember magyar, ebből 4,5% szerint nemcsak, hogy nem jelent hátrányt, hanem egyenesen előnyös. Azok, akik szerint magyarként nehezebb érvényesülni, a minta 21,5%-át alkotják. Közülük minden második szerint minden téren akadályt jelent a magyarság, a többiek szerint pedig bizonyos területeken jelent akadályt. Valamennyi korábbi felmérésünkhöz hasonlóan a legtöbben azokon a területeken éreznek hátrányt, ahol jól kell tudni szlovákul. A magyarság vállalását (4. ábra) a megkérdezettek 54%-a minden helyzetben szükségesnek tartja, még akkor is, ha hátrány származik belőle. 19,5%-uk ezt olyan helyzetekben tenné meg, amikor nem érezné magát fenyegetve, 7%-uk akkor, amikor ez neki megfelel, 1% pedig akkor, amikor ebből előnye származik. Ugyanakkor 16,8%-uk azt válaszolta, hogy nem szokott foglalkozni ezzel a kérdéssel, 1,6% pedig nem tudja megmondani, milyen helyzetben kellene vállani a magyarságot. A megkérdezettek 82%-a teljes mértékben, 13%-uk inkább egyetért azzal, hogy jobb, ha a szlovákiai magyarok megőrzik a nyelvüket és a kultúrájukat. 5%-uk azonban nem ért ezzel egyet, mint ahogyan 8% szerint az a jobb, ha alkalmazkodunk és beolvadunk. Hasonló válaszmegoszlásokat kapunk arra a kérdésre is, hogy a nemzeti kisebbségek képviselőinek nemzeti identitásuk megőrzésére kell-e törekedniük. A válaszadók 5%-a fölöslegesnek vagy egyenesen helytelennek tartja a kisebbségek megmaradására irányuló törekvéseket. További 8,2%-uk ugyan egyetért azzal, hogy a nemzeti kisebbségek képviselőinek a nemzeti identitás megőrzésére kell törekedniük, de mindennemű állami támogatás nélkül. A megkérdezettek döntő többsége (86,7%) viszont úgy gondolja, hogy igen, a kisebbségeknek meg kell őrizniük a nemzeti identitásukat, és ebben az államnak is támogatnia kell őket (1. táblázat). Lampl Zsuzsanna Emléktábla-avatás Csetneken A Szlovákiai Magyar Akadémiai Tanács hosszú távú tervei között szerepel az, hogy méltó emléket állítson a Magyar Tudományos Akadémia azon tagjainak, akik vagy életük, vagy pedig munkásságuk révén kötődnek a mai Szlovákia területéhez. A terv megvalósításának első lépéseként 2018. november 28-án Csetneken felavatták Szontagh Gusztáv filozófus, irodalomkritikus, mezőgazdasági szakíró emléktábláját. Az avatást Ladislav Belányi polgármester nyitotta meg. Utána Mester Béla, az MTA Filozófiai Intézetének tudományos főmunkatársa, Szontagh életének és filozófiájának legavatottabb ismerője mutatta be Szontagh személyiségét és Csentekhez fűződő viszonyát. Az ő szavait Mészáros András, az SZMAT elnöke tolmácsolta szlovákul. Az esemény rangját emelte, hogy az ünnepélyes aktuson jelen volt Morvái Tünde, az MTA HTMT Titkárságának vezetője is. Az avatást követően az SZMAT és az MTA képviselői, valamint a helyi polgármester koszorút helyeztek el az emléktáblánál. Az ünnepi aktust egy rövid, de bensőséges hangulatú fogadás majd pedig az evangélikus templom rendkívül értékes freskóinak a megtekintése követte. A fogadáson szó esett Csernek más híres szülötteiről is, többek között Gyöngyösi Istvánról, akinek a sírját néhány évvel ezelőtt hazai írók és irodalomtörténészek állíttatták vissza eredeti állapotába. Egy ilyen felújítást megérdemelne a templommal szemben álló háza is, amely jelenleg az önkormányzat tulajdonában van. Mészáros András Szontagh Gusztáv, az igazi tizenkilencedik századi polihisztor Tisztelt csetneki polgárok, tisztelt polgármester úr; tisztelt vendégek, egybegyűltek! Azért gyűltünk ma össze, hogy szülőföldjén is méltó emléket állítsunk Szontagh Gusztávnak, Csernek szülöttének. Kettőszázhuszonöt éve keresztelték itt, a csetneki evangélikus templom történelmi levegőt lehelő falai között, és százhatvan évvel ezelőtt jegyezték be halálát a pesti evangélikus gyülekezet halotti anyakönyvébe. Egyik sem kerek évforduló; nem az évfordulós megemlékezések szokása az oka tehát az emlékállításnak, hanem inkább az, hogy mostanára látjuk tisztábban Szontagh Gusztáv jelentőségét a magyar kultúrában és munkássága szlovák összefüggéseit. Amint neve is mutatja, német anyanyelvű családból származott; a csetneki temetőben ma is több síremléken látható ez a családnév ugyanezzel a helyesírással. Bár Miskolcon, majd Pesten letelepedve a magyar filozófia és irodalomkritika jelentős alakjává vált, német olvasottsága mellett sohasem feledkezett meg csetneki gyermekkoráról és az itt megtanult szlovák nyelvről. A napóleoni háborúk utolsó éveinek lelkes fiatal önkénteseként olyan gránátos ezredhez került kadétként, amelynek legénysége tisztán szlovákokból állt, a javarészt más vidékekről odavezényelt tisztikarból viszont csak ő beszélt szlovákul, így a csaták előtt az ő feladata volt lelkesítő beszédet tartani a katonáknak. (Ma már tudjuk, hogy ezt a háborút nem Napóleon gránátosai nyerték.) Későbbi irodalmi és filozófiai munkáiban többször utal arra, hogy magától értetődő módon ismeri és figyelemmel kíséri korának szlovák irodalmát. Csernek és környéke minduntalan visszaköszön műveiben; egyik írói álneve (Ochtinay) vagy vígjátéki alakjának neve, Pelsőczy is a környék helyneveit idézi. A nyomtatásban csak nemrég kiadott Csetnek földrajzi fekvésében és lakóinak szellemében éppen olyan, mint Kassa, kicsiben. emlékirataiban meleg szavakkal emlékezik meg Csetnekről, úgy jellemzi, hogy földrajzi fekvésében és lakóinak szellemében éppen olyan, mint „„ Kassa, kicsiben. Szontagh igazi tizenkilencedik századi polihisztorként mezőgazdasági kísérletekkel is foglalkozott, különösen a dinnye- és dohánytermesztés fejlesztésében vannak érdemei; ezért is látta fontosnak hangsúlyozni, hogy Csetneken még megterem a dohány és dinynyét is lehet termeszteni, ha nem is szabadföldön, hanem a tornácon, faládákban. Szontaghot a magyar művelődéstörténetben úgy is számon tartjuk, mint jelentős, a közvéleményt és helyenként a nemzeti műveltség kánonát is befolyásolni képes kritikust, közírót, nem fúggedenül attól, hogy az ő nemzedéke volt az első, amelynek néhány tagja már meg tudott élni az irodalmi piacon, csupán a tollából. Ma már magától értetődően klaszszikus műnek tekintett alkotásokat éppen az ő kriti- Icájának köszönhetően kezdett becsülni az olvasóközönség. Mindenekelőtt azonban filozófus volt, abból a modern fájtából, amelyet leginkább angolul lehet pontosan megnevezni, mint public intellectueh, aki az iskolafilozófián túl, mindig nyilvánosan és a közvélemény befolyásolásának szándékával bölcselkedik. Saját filozófiai gondolkodása is a nyilvános filozófia közegében alakult ki más, kortárs filozófusok műveinek bírálatából és a velük való vitából. Habár - némileg félreértve a szerzőt és korát - Szontaghot általában úgy szokás a magyar filozófiatörténetben emlegetni, mint valami sajátos magyar filozófiai rendszerkísérlet képviselőjét; ráadásul esküdt ellensége volt a korabeli szlovák filozófiában oly fontos hegelianizmusnak; az összetett életműnek leginkább mégis a filozófiai szelete mutat párhuzamot a szlovák kultúrával. A filozófiatörténészek számára nem meglepő módon Szontagh egyezményes filozófiai rendszerének és Pavel Hecko reálisideális rendszerének a párhuzamára gondolok. A párhuzam nem filozófiatörténészi kitaláció, hiszen a későbbi nemzedékbe tartozó Hecko maga utal vissza Szontaghra mint elődre. A Szlovákiai Magyar Akadémiai Testület idén kezdeményezte, hogy a Magyar Tudományos Akadémiának a mai Szlovákia területén született, vagy más módon ide kötődő egykori tagjainak emléket állítson. Talán nem csak a véledennek köszönhető, hogy ez a sor éppen Szontagh Gusztávval, Csetneken kezdődik. A magam részéről nagy szerencsének és megtiszteltetésnek tekintem, hogy Szontagh lett az első, és éppen én emlékezhettem meg róla. Mester Béla MTA BTK Filozófiai Intézet
