Új Szó, 2018. november (71. évfolyam, 251-274. szám)

2018-11-29 / 273. szám

nem turista ^ HOGY JÁRT A KÖZTÁRSASÁG ELLENSÉGE?Genfben kiderül! A budapesti Somogyi Tamás 2014 óta él külföldön. Először Oxford­­ban dolgozott egy piackutató cég kontrolling osztályán, tavaly nyá­ron azonban egy előléptetésnek köszönhetően Genfbe költözött, ahol a pénzügyi folyamatok és rendszerek fejlesztésén dolgozik. Válaszaiból néhány meglepő dol­got is megtudhatunk Svájcról. M elyik látvá­nyosság nyű­gözte le a legjobban? Itt éreztem először azt, hogy van olyan, hogy egy hegy el­varázsol - amikor szép idő­ben látni lehet a Mont Blanc havas csúcsát a Genfi-tó partjáról, az azonnal elbű­völt. Ennél kicsit komolyabb látványosság a CERN, a ré­szecskegyorsító, ahol inte­raktív kiállításokon keresz­tül lehet betekintést nyerni abba, mi történik a zárt ajtók mögött, mivel és hogyan dolgoznak a mérnökök és kutatók. Gyermeki lelkese­déssel lehet kipróbálni a szimulátorokat, és közelebb kerülni ahhoz, mit csinálnak a kvartok. Mi sokkolta a leginkább? Minden kétséget kizáróan a vasárnap. Az üzletek min­den vasárnap zárva tartanak (kivéve egy-két kisebb pék­séget, meg a pályaudvaron és a reptéren lévő boltokat), alig látni embereket az ut­cán: a családok ilyenkor a szabadban vannak, hegyet másznak, horgásznak, vitor­láznak, síelnek, az évszaknak megfelelően. Más ország­ban is van hasonló rend­szer, de ekkora kontrasztot a vasárnap és a hétköznapok között sehol sem éreztem. Melyik a legfurcsább helyi szokás? molják: „így járt a köztársa­ság ellensége." A csokiüst genfi arany és vörös színek­be csomagolt cukorkákkal és marcipánfalatokkal van tele, mindenki kapkodhat a szétrepülő darabkák után. Elég vicces látvány. Melyik helyi étel ízlik a leg­jobban? Ez egyszerre könnyű és nehéz kérdés: a sajt és a csokoládé hazájában ne­héz egy dolgot választani. Somogyi Tamás a CERN-ben A genfiek minden év december 11-en meg­emlékeznek a sikertelen ost­romról, amikor 1602- ben a katolikus szavojaiak­­nak nem sikerült bevenniük a protestáns Genfet. A le­genda szerint egy genfi asz­­szony, akit közkeletűen csak Mere Royaume-nak, Roy­­aume anyónak becéznek, bugyogó húslevest öntött az ostromlók fejére, ezzel is bátorítva a • védekező kato­nákat; kicsit ha­sonlóan ahhoz, ahogy az egri nők tet­ték pár évtizeddel korábban Magyarországon. Ez az ün­nep az Escalade, és erre a tettre emlékezve a társaság legfiatalabb és legidősebb tagja kezet fogva összetör egy csokoládéból készült üstöt, miközben azt mor-Fondue es raclette, ezerfé­le csoki... A legérdekesebb azért talán a Tété du Moine nevű sajt, amit egy körző­­szerű eszközzel vágnak fel, és ettől kis levélkékbe gör­bül össze. Mit vezetne be itthon is? Ebből is elég sok minden akad: a tiszta, pontos és sűrű tömegközlekedés a város­ban, a vonatok az egész or­szágban, az udvarias veze­tési stílus, a szabadtéri fesz­tiválok, amikegymástérikta­­vasszal és nyáron. Az egész életet belengi valami alap­vető nyugalom, még a bü­rokratikus ügyintézésben is. Mit nem tud ott soha meg­szokni? Soha ne mondd, hogy soha, de persze voltak dol­gok, amikhez nem könnyű hozzászokni. Nagyon hosz­­szúak a piros lámpák, elég komolyan veszik a csendes­pihenőt esténként, furcsa, hogy az ország másik felén lakókkal az angol a közös nyelv, mert (még) nem be­szélek németül. Az is fura, hogy kantononként más­más az oktatási rendszer, máskor vannak a munkaszü­neti napok, és máshogyan kell számolni a szobákat egy kiadó lakásban. Genfben a konyhát beleszámítjuk a la­kás szobáinak számába, de húsz kilométerrel arrébb, Vaud kantonban már nem. Ami viszont igazán sokkoló az itteniek számara is, az a különösen drága egészség­­biztosítás: világszínvonalú, kedves, informatív ellátás van, de meg is kérik az árat. Mi hiányzik a legjobban itthonról? Elsősorban emberek, má­sodsorban helyek, ahol szí­vesen töltöttem időt. Milyen jó tanácsot adna egy turistának? Amikor megérkezel a reptérre, vegyél el egy in­gyenjegyet, ami egy órán keresztül érvényes az egész városban. Ha szállodába mész, kérjél ingyenbérle­tet a tömegközlekedéshez. Télen ne hagyd ki a hegye­ket, nyáron a szabadtéri filmvetítéseket vagy a zenei fesztiválokat. Jó előre fog­lalj le egy vezetett túrát a CERN-ben. Ha tudsz, menj el sétahajózni a tavon. És semmiképp ne hagyd ki a helyi borokat - nem igazán ismertek Svájcon kívül, de kiválóak! Bőd Titanilla Utazás EXTRA 2018. NOVEMBER (Fotók : s. t. archívuma, shutterstock

Next

/
Thumbnails
Contents