Új Szó, 2018. november (71. évfolyam, 251-274. szám)
2018-11-27 / 271. szám
www.ujszo.com FOCITIPP ■ 2018. NOVEMBER 27. FUTBALLTÖRTÉNELEM 11 előfordulhatott egy gárdán belül. 1904-től már játszhattak rövidebb nadrágban is a játékosok. A zoknikra még ennyi megkötést sem alkalmaztak ekkoriban, így a sportszárak elég vegyes képet mutattak. A századforduló környékén kezdték el regisztrálni a zoknik színét, és eleinte egyszínűek voltak, de hamar megjelentek a különböző dizájnelemek, mint például a körbefütó csíkok a visszahajtáson. A sötét színek domináltak a fekete, a sötétkék és ritkább esetben a vörös, a világosabb tónusok megjelenésére még körülbelül 50 évvel később került sor. A mezek tekintetében az 1900- as évek elején közkedvelt minta volt a széles, hosszanti csíkozás, majd az 1909-es FA-kupa döntőjében a Manchester United egy két vállon végződő vörös V mintával a (fehér) mezén lépett pályára, ami a szintén újdonságnak számító fűzős nyakrésszel együtt ezután divatba jött más kluboknál is. Pár évvel később a zsinórokat a nyaknál felváltották a gombok A mezek ekkor elsősorban erős és természetes anyagokból: sűrű gyapjúszövetből, majd az olcsóbbnak és praktikusabbnak bizonyuló pamutból készültek A világ többi részén pedig a futball hazája, Anglia volt a követendő példa minden szempontból, így a mezek tekintetében is. Például a Juventus számára a Notts County fekete-fehér csíkos felsője volt az etalon, míg az Athletic Bilbao számára a Southampton piros-fehér csíkos szerelését vitte haza egy Angliában tanuló baszk diák Számozás, rövid ujj, műszál Az 1930-as évektől kezdett elterjedni a galléros mez, valamint a nyakrésznél egyre inkább a gomb lett a megszokott a fűző helyett. Ennél is sokkal jelentősebb vívmány volt, hogy az 1933-as FA-kupa döntőjében, a Manchester City-Everton összecsapáson jelentek meg először számok a játékosok mezén: az Everton-játékosokat 1-től 11-ig, míg a City-játékosokat 12-től 22-ig számozták meg. A II. világháború után már általánosan elfogadottá vált, hogy mindkét csapatot 1-11- ig jelölték, és a számok meghatározták a pozíciókat is, például a középcsatár mindig a 9-es mezben rúgta a gólokat. A háborús jegyrendszer maga után vonta azt is, hogy a csapatok sem válogathattak túl széles skálán a mezek vásárlásakor, így az egyszerűség lett a fő irányelv, ami a nadrágoknál hozott komolyabb változást: lazábbak, lezserebbek 2017-ben a Juventus a klub alapításának 120. évfordulóján retro mezben lépett pályára a Notts County tiszteletére - az angol klubtól származott a torinóiak első, fekete-fehér csíkos szerelése lettek, de még mindig térdig értek. Aztán az 1953-as FA-kupa döntőjében a Bolton Wanderers egy fényes, műszálas felsőben lépett pályára, amit persze más klubok is átvettek, és ekkor kezdett egyre inkább teret nyerni a rövid ujjú mez is. Az 1953- as angol-magyar hatásai a felszerelések terén is kimutathatóak: Angliában egyre több V nyakú, könnyű, rövid ujjú mezt és térd fölött végződő pamutnadrágot fedezhettek fel a korabeli nézők. A gatyák fokozatos rövidülése egyébként egészen az 1990-es évek elejéig tartott, ekkor a Tottenham tért vissza újra a hoszszabb szabáshoz. Egyedi dizájn, lógók és szponzorok Az 1970-es évektől a dizájn egyre egyedibbé vált, és megjelentek az első mezszponzorok is. 1973-ban az Eintracht Braunschweig szerelésén kapott helyet a Jägermeister felirat, majd az 1974-es vb-n már több csapat Adidas-logóval a mezén lépett pályára. Érdekesség, hogy a hollandoknál Joh-nn Cruijff Adidas-logó nélküli mezben játszott, mivel neki a Pumával volt egyéni szerződése. Angliában már 1879-ben létrejött az első sportszergyártó cég, a Bukta, Az 1933-as angol FA-kupa-döntőben léptek először pályára számozott mezben a csapatok mely 1920-ban kapott versenytársat a Humphrey Brothers Clothing által, ami 1924-ben Umbróra változtatta a nevét. A mezeladás szempontjából fontos mérföldkő volt a Leeds United leszerződése az Admiral céggel, mivel 1975-től ez a gyártó dobta piacra az első mezreplikákat a csapat szurkolóinak. Később egyébként a Manchester United, a West Ham United és a Southampton is Admiralban lépett pályára. Angliában 1976-ban jelentek meg az első lógók a mezeken a Bukta és az Umbro jóvoltából, míg Európában az Adidas és a Le Coq Sportif volt egyeduralkodó, majd a dánok 1986-os szereplésének köszönhetően a Hummel is betört a piacra. A szigetországban 1977-ben jelent meg az Adidas, amely az Ipswich Townnak és a Middlesboroughnak szállított mezt először. Az 1960-as évektől a V nyakkivágás helyett egyre inkább a kerek nyak terjedt el, amit 1969-ben Tommy Docherty, az Aston Villa menedzsere variált meg azzal, hogy kitalálta a teli V mintát a kereknyakú mezre, amit később többen is átvettek tőlük. 1970-től már a nadrágok és a zoknik terén is rendelkeznie kellett minden csapatnak tartalékszínnel. A tigrisektől az ujjatlan mezekig: a bolondos 90-es évek A szintetikus anyagú mezek már az 1960-as években megjelentek, és az 1980-as évekre teljesen kiszorították a pamutmezeket. Az 1982- es brazil válogatott nejlonfelsőjét például direkt azzal a szándékkal tervezték, hogy a magas páratartalom és a nagy hőség miatt jobban szellőzzön. 1992-ben újabb mérföldkőhöz én a meztörténelem is a Premier League elindulásával, ugyanis itt szerepeltek először a játékosok nevei a felsőkön. Az 1990-es évek aztán a mezek terén is „vad” dolgokat hoztak, a Hull City például tigrisfejes mezzel rukkolt ki, de a kapusmezek is inkább hasonlítottak papagájtoliakhoz, mintsem egy sportfelszereléshez. A gyártók ekkor elsősorban úgy gondolkodtak, hogy a mez gyenge minőségű replikáit miként lehet majd farmerhoz hordani, így jöhetett létre a Manchester United 1996-os szürke meze, amit az egyik mérkőzésen Sir Alex Ferguson a szünetben levetetett a játékosokkal, mert szerinte azok a környezetbe olvadó felszerelés miatt nem vették egymást észre a pályán, és ezért álltak vesztésre. Aztán az 1990-es évek végén a praktikusság szempontja is egyre erősebb lett, így a játékosok kényelmének érdekében megjelent a fordított varrás, és olyan high-tech anyagokból is készültek mezek, melyek a hidegben melegítették, míg a hőségben hűtötték a játékosokat. 2002-ben a Puma forradalmi ötlettel rukkolt elő a kameruni válogatott Afrikai Nemzetek Kupája-szereplésével kapcsolatban: egy testhezálló, ujjadan mezt szállított le a „szelídítheteden oroszlánoknak”, ám később ezt a jellegű szerelést a FIFA betiltotta. Ekkoriban a Kappa is újított, ők az olasz válogatottat és a Tottenhamet ruházták fel feszülés felsővel, ami nagy sikert aratott a női nézők körében, a férfi szurkolók viszont nem annyira díjazták, mivel így a replikákat csak hibádan felsőtesttel volt érdemes viselni. Az elmúlt években ennek a problémának az orvoslására a csapatok olyan harmadik számú mezeket dobnak a piacra a sportszergyártókkal karöltve, amelyek sokszor köszönőviszonyban sincsenek a klub színeivel, mégis közkedveltek és jól néznek ki az utcán hordva is (például a Real Madridnál most óceáni hulladék újrahasznosításából készül a harmadik számú mez). A trendek - a divatipar már csak ilyen - gyakran változnak, és időről időre visszatérnek, így a közelmúltban is láthattunk a fútballpályán fuzősnyakú, gombolós és galléros mezt ugyanúgy, ahogy a lezserebb és a szűkített nadrágok divatja is gyakran változik, miként a sportszárak esetében is hol a mintás, hol az egyszínű, szimpla színek uralják a piacot. Egy biztos: a brazil példa is jól mutatja, hogy bár a trendek jönnek-mennek, egy jól megkreált mezösszeállítás nemcsak egy klub, hanem akár egy egész nemzet öntudatának a része is lehet. Villányi Gergely A pamutpulcsitól a papagájjelmezig: a kapusmez fejlődéstörténete Az 1900-as évek elejéig a kapusok ugyanolyan mezt viseltek, mint a mezőnyjátékosok, csak egy sapka különböztette meg őket a társaiktól. A 20. század elején azonban a mezszínben is különbözni kezdtek a hálóőrök, főként kék, piros és zöld felsőben repkedtek a labda után. Angliában később a zöld kapusmez terjedt el leginkább, de Skóciában például a mélysárga lett a divat ilyen téren. Anyagukat tekintve vastag gyapjúszövet volt az általános, természetesen hosszú ujjú kivitelben, és mivel egyszínűek voltak ezek a viseletek, így leginkább egy mai gyapjúpulóverre hajazott az akkori kapusmez. Kelet-Európábán az előbb felsorolt színek mellett a fekete is komoly divatot teremtett, mivel az 1950-es és az 1960-as évek nagy kapuslegendái, Grosics Gyula és Lev Jasin is tiszta feketében védtek. Természetesen ahogy a mezőnyjátékosok mezeinek az anyagösszetétele is változott, úgy a hálóőrök viselete is egyre inkább a szintetikus anyagok felé mozdult el. Az 1990-es évek elején már nemcsak az anyag volt teljesen más, mint néhány évtizeddel korábban, hanem a színösszetétel is. Megjelentek a rikító, sokszínű kapusmezek, melyek közül talán Peter Schmeichel 1992-es dán válogatott felsőjére, vagy a mexikói Jorge Campos 1994-es vb-mezére emlékezhetnek leginkább az idősebb futballkedvelők. A sapka fokozatosan kikopott a kapusok életéből azzal az újítással, hogy más lett a mezük, mint a mezőnyjátékosoknak. Noha manapság is láthatunk néha hálóőröket fejfedőben védeni, ám minderre csak akkor van szükség, ha egy esetleg korábbi sérülés miatt szivacsos fejvédőt ír elő az orvosi stáb, vagy esetleg a kapus szemébe süt a nap. Aki látta, sosem felejti Jorge Campos kapusmezeit - és bravúrjait
