Új Szó, 2018. november (71. évfolyam, 251-274. szám)

2018-11-26 / 270. szám

Megtörtént Roman Luknár Madridból hozott testi kínjai Itthon nyerte vissza a látását Állítsa helyre mozgásszervei egészségét! Tudja, mi a különbség a fiziáter, a fizioterapeuta és a fiziotréner között? Megsérült és mielőbb fel kell épülnie? Fáj a háta, és nem tudja, milyen gyakorlatokat végezhet? Tudni szeretné, milyen az egészséges táplálkozás? Kedveli a nem hagyományos masszázst? Előnyben részesíti az alterna­tív kezelést? Szeretné, ha jobb lenne az erőnléte? Nem tudja eldönteni, milyen sportot ajánljon a gyerekének? A válaszokat a Rehabilica fizio­­terápiai központban találja meg, amely nemzetközileg elis­mert szakemberek közreműkö­désével néhány héttel ezelőtt nyílt meg Pozsony belvárosá­ban. A központ fizioterapeutikai szolgáltatásokat, speciális gya­korlatokat kínál sportolóknak és nem sportolóknak. Korszerű műszerekkel nemzetközileg is­mert szakemberek gondoskod­nak a mozgásszervek működési zavarainak eltávolításáról. Bárki felmérettetheti mozgásszervei­nek működését és kipróbálhatja a különféle fizioterápiai módsze­reket. Ezenkívül a központ szak­embereknek és laikusoknak to­vábbképző tanfolyamokat is szervez egyebek mellett a követ­kező témákról: az egészséges ge­rinc és a munka, hogyan éljük túl az ülőmunkát fájdalom nél­kül, étkezéssel a jól működő tes­tért, térdízületek kontra mozgás. A szakemberek egybehangzó vé­leménye szerint az embereket azelőtt kell tájékoztatni, mielőtt műtétre vagy más beavatkozásra kerülne sor. (ki) Az új kezdet helye • Színpadon mikor látta leg­utóbb kinti közönség? Napra pontosan tudom. 2004. áp­rilis 23-án. Nagyon nagymértékben akkor romlott le ugyanis a látásom. Majdnem megvakultam. • Mi történt? Sokáig sem én, sem a kind orvosok nem tudták. Hónapokig jártam a madridi kórházakat. Rengeteg ki­vizsgáláson estem át. Még a legrosz­­szabb is szóba jött. Agyi infarktus, szklerózis multíplex... sok minden­nel rémisztgettek. Én tudtam, hogy ennek a színház az oka. Másfél évig minden este ugyanazt az előadást játszottuk Spanyolországban és szer­te a világban. És egy este azt vettem észre, hogy már a vakság határán já­rok Azóta kiderült: pszichoszoma­tikus okok játszottak közre. Eskü­szöm, nekem a partnereim miatt romlott le a látásom. Egyetlen nor­mális embert nem találtam közöt­tük Színházban játszottak, közben azt sem tudták, mi az, hogy színját-A házbeli, földszinti virágcserepek is tudná­nak mesélni rólam, mert vannak helyzetek, amikor már nem is merek beszáll­ni a liftbe. szás. Két órával az előadás előtt ösz­­szeültek, és kórusban, hangosan sír­tak. Csak úgy maguknak, hogy mű­ködésbe hozzák a könnycsatornái­kat. Ezt így ők fogalmazták meg. Mire színpadra léptek, olyanok vol­tak, mint a bábok. Élettelenek De vörös volt a szemük, sápadt az ar­cuk. Annyira feldühítettek, hogy úgy mondtam el a másfél oldalas monológomat, hogy a nézők döb­bent arccal hallgattak A színészek meg azt hitték, hogy a híres Sztanyiszlavszkij módszert alkal­maztam. Kérték, hogy mutassam meg, hogy csináltam. Menjetek a francba, mondtam. Semmiféle módszerhez nem nyúltam, csak a szöveget értelmeztem. A kérdéseik­kel, az agyament „rákészüléseikkel” azonban annyira feldühítettek, hogy idegi alapon teljesen leromlott a látásom. • És elkezdte járni a kórházakat Sokáig semmit nem tudtak megál­lapítani. Még szifiliszre is kivizsgál­tak Ez nem, az nem, amaz nem, húzogatták ki azokat a betegségeket, amelyek nem jöhettek szóba. Hu­szonnégy órán át a vizeletemet kel­lett gyűjtenem. Még a bankba is kis 1 mentem. • Aztán egy nap minden jóra fordult Ismét tisztán látott Hazajöttem Madridból, már he­tek óta itthon voltam. Por szállt a szemembe egy bontási helyszínen, kitöröltem, és abban a pillanatban mintha kinyílt volna a szemem. Azóta újra látok. De színházba már nézőként sem járok. Elég volt. Idegileg már az is megviselne talán. • Meglepően őszintén beszél a Madridból hozott prosztata­gondjairól is. Tünetmentes, alattomos betegség ez. Negyven év felett jó, ha rendsze­res szűrésre jár az ember. Ötvenéves kor után ugyanis negyvenszázalékos az előfordulás. Főleg, ha a családban már másvalakinek is voltak ilyen pa­naszai. Amióta itthon vagyok, én is rendszeresen járok ellenőrzésre. • Mikor észlelte először, hogy valami nincs rendben? Pár évvel azután, hogy Madridba költöztem. Irtó nehezen viseltem az ottani hőséget. Sokszor reggel hat­kor már 29 fokot mutat a hőmérő, napközben meg 45 fokot árnyék­ban. Éjjel a 30 fok is gyakori. Kí­nomban mezítelenül feküdtem ki az erkélyre, a csupasz betonra, hogy legalább az hűtsön. Ha valaki alat­tunk ment el az utcán, lentről csak a kéz- és lábfejemet látta kidugva. Hason fekve ott aludtam, vagy órá­kon át a hideg vízzel teli kádban ül­tem, és olvastam. Az egészségembe került mindez. Félévente jártam az urológiára, vérvételre. Szerencsére nincs nagy baj, csak a gyakori átfa­­zások nyomot hagytak a prosztatá­mon. Vizelési zavaraim vannak. Ha pisilnem kell, akkor azonnal. Nem tudom visszatartani. Ezért nem is nagyon iszom, ha filmezek. Csak ha végeztem. Jártam egy kínai or­voshoz is, akupunktúrás kezelések­re. Hol a fülemet szurkálta, hogy deréktájban nyomkodta belém a tűket. Nem tudom, mennyit segí­tett rajtam, mert azóta is többször előfordult már, hogy el kellett búj­nom valahol az utcán. A házbeli, földszinti virágcserepek is tudnának mesélni rólam, mert vannak helyze­tek, amikor már nem is merek be­szállni a liftbe. A „Ne öntözzék túl a virágokat!” felszólítás a postaládák mellett nekem szól a házban, de raj­tam kívül senki sem tudja. Emberi dolog ez, bárkivel megeshet. • Nyilván mindent megtesz, hogy ne fázzon fél. Csúnya betegség a prosztatarák, sze­retném elkerülni. Mindig van ná­lam pótzokni. Nem járok mezítláb. Még vendégségben sem vagyok rest felhúzni egy melegebb zoknit, ha érzem, hogy hideg a padló, és nem elég a papucs. Nyáron pedig, amió­ta itthon vagyok, nem ülök hideg vízben. Rácsén, ahol lakom, közel az erdő a lakásomhoz. Ott a legna­gyobb hőségben is kellemesen ér­zem magam. Szabó G. László Fedezzük fel képességeinket, toljuk ki lehetőségeink határát, ismerjük meg önmagunkat, fejlesszük sze­mélyiségünket - mondja Fredy Ayisi, aki nemrég jó­gaközpontot nyitott Pozsonyban válaszul az egészsé­ges és harmonikus életmód iránti egyre nagyobb ér­deklődésre. Ifjúkora legszebb éveit Spanyolországban töltötte. Ott lett szerelmes, ott kötött házasságot, ott született két gyermeke. Roman Luknár húsz évig madridi lakos volt. 2009-től ismét pozsonyi színész. De már egyedül él. Feleségétől elvált, fiai látogatóba járnak hozzá. Spanyolországi emlékei közül kettő egészségi állapotával függ össze. „Célom az volt, hogy pozi­tív hangulatú helyet teremt­sek, ahová olyan emberek jönnek el, akik keresik az egyensúlyt a testi erőnlét és a lelki harmónia között. Az emberi testről és az élet művészetéről szóló indiai tanításból indulunk ki. Re­mélem, hogy azok, akik el­jönnek hozzánk, megőr­zik és erősítik egészségüket, alakjukat, erőnlétüket és lelki örömüket” - mondta a szakember. A gazdag ta­pasztalatokkal rendelkező oktatók a különféle gyakor­latok széles skáláját kínálják az érdeklődők­nek, s az érdek­lődők emellett jógaoktatói tanfolyamon is részt vehet­nek. (ki) EGÉSZSÉG ■ 2018. NOVEMBER 26. I www.ujszo.com

Next

/
Thumbnails
Contents