Új Szó, 2018. november (71. évfolyam, 251-274. szám)
2018-11-21 / 266. szám
ZSEB KÖNYVESPOLC ■ 2018. NOVEMBER 21. Négy katona a káosz közép A kelet-európai rendszerváltások közül a romániai volt a legvéresebb. Náluk az átmenet korántsem bársonyosan zajlott le, és bár az elmúlt évtizedek alatt számos irodalmi mű született e tárgyban, eddig senki sem mutatta be azt az időszakot a hadseregben szolgáló kiskatonák szemszögéből. K irály Farkas Sortűz című regényének hátlapján a szerző fiatal katonaként, rohamsisakban látható, vagyis egyértelművé teszi, hogy szemtanúként kíván megnyilvánulni. A fülszövegből kiderül, hogy négy sorkatonát szerepeltet majd, és a végére „egyikük elesik, másikuk megroppan az átéltek súlya alatt, és van, aki így vagy úgy, de túléli. A háború ugyanis nem nézi, hogy ki milyen nemzetiségű, hogy kisebbségbe, vagy a többségi társadalom tagja, az örvény mindannyiukat lerántja.” Király Farkas tehát nem árul zsákbamacskát, mi pedig úgy kezdünk neki az olvasásnak, hogy találgatjuk, vajon melyik szereplő veszti életét a végén. A könyv felénél aztán fokozatosan tudatosítjuk, hogy itt nem is ők a főszereplők, hanem a káosz, amely lassan eluralkodik a terepen. A szerb Jovan, a szász Flansi, a magyar Samu és a román Mircea úgy csúszik bele a zavargásokba, hogy azt sem tudják, hová vezénylik ki őket, kikre kell lőniük, illetve kik lőnek rájuk. A szerző az 1989. szeptember 29. és 1990. január 1. közötti időszakot dolgozza fel, aprólékosan bemutatva a hadseregben uralkodó viszonyokat. A négy srác egyszerre vonul be különböző egységekhez, és mindannyian úgy tekintenek a sorkatonaságra, mint kilenc hónapra, amit le kell tudni, aztán gyorsan elfelejteni. Felettesek kifigurázása, felesleges teendők kijátszása, bajtársi heccelődések, az egységen belüli pozícióharc, álmodozás otthoni szerelmekről — szóval a szokásos katonaélet veszi kezdetét az első lapokon. Aztán kitör a forradalom, és a hiányosan kiképzett, lelkileg is felkészüleden fiatalok az események sűrűjében találják magukat, ahol már az életük a tét, nem pedig az, hogy ki nyeri a „patkányhokit” a laktanya ebédlőjében. „Takarítani mennek. így mondta Panait százados: házibuli után is takarítani szokás, ugyanúgy nekik is takarítniuk kell azután, hogy tegnap egy ládányi lőszerrel szórták meg a kékre festett házat. Mircea előre irtózott. Mit kell neki, tartalékos tisztiiskolásnak takarítással foglalkoznia? Talán a leomlott vakolatot kell kitalicskázniuk a szobából? Az annak a dolga volna, akié a ház, és aki beengedte oda a terroristákat vagy szekusokat vagy kágébéseket vagy bárkit. De mi van, ha a terroristák kinyírták a tulajt? Könnyen elképzelhető, de akkor meg a rendőrségnek kellene vizsgálódnia takarítás előtt. Csakhogy a rendőrség nem éppen megbízható. Vagy esetleg már végzett a vizsgálattal. Vagy - vagy... esetleg a hullákat kell eltüntetni?” A szerző szépen elegyíti az általános tanácstalanságot az egyes katonák belső vívódásaival. És azt is megmutatja, hogyan lazul a laktanyán én belüli fegyelem. Amikor a katonák érzékelik, hogy feletteseik sincsenek a helyzet magaslatán, sokan elveszítik addigi biztonságérzetüket, a vége felé egyikük már azt is kimondja, hogy fél odamenni ellenőrizni egy gyanús autót, mert nem tudja, ellenség vagy barát ül-e benne. „Nem szokás ilyet mondani a seregben. Mi több: hadiállapot idején a parancsmegtagadás csak jó esetben jelent haditörvényszéket.” Rosszabb esetben azonnali főbelövés a büntetés - ezt többször említi a szerző a regényben, tovább növelve a káoszt -, mert hiszen gyakran a parancsot kiadó tiszt sem biztos abban, hogy jól mérte-e fel a helyzetet. A történések hátterében pedig, visszatérő sormintaként meg-megjelennek a Ceausescu Romániájában uralkodó állapotok, a nyomor és a kilátástalanság, valamint az, hogy melyik szereplőnek mi a véleménye „a Kárpátok géniuszáról”. A katonáknak felolvassák a diktátor utolsó, önmosdató beszédét, majd a tévében nézik a tárgyalást és a kivégzést, aminek a képei bejárták a világot. „Hansi, bár örül a fejleményeknek, kissé csalódott. Nagyobb drámára számított. Ez a két emberi roncs lenne a nagyhatalmú diktátor meg a híres akadémikusl Ez a szürke vénember, aki alig bírt kibújni a páncélkocsiból? Képes volt rettegésben tartani húszmillió embert, agyondolgoztatni őket, kiszipolyozni a végokig hidegben és sötétségben tartani, elzárva a külvilág minden információjától s mégis tapsoltatni és éljeneztetni magát velük? Eláüatiasítani őket? Kiadni valutáén Németországnak az ö százezernyi atyafiát? Na ne. Egy szánalmas gnóm. Illetve kettő. Nincs semmi magasztos, semmi felemelő abban, ahogy néhány feszengő katonatiszt meg rívil egy sebtében tárgyalóteremnek kikiáltott szobában hevenyészett kérdésekre próbál tőlük választ kicsikarni. ” Külön hálásak lehetünk Király Farkasnak a tárgyaláson elhangzottak szó szerinti idézéséért, mert ma már alig emlékszünk, mit mondtak ott és akkor. Érintőlegesen szó esik az európai eseményekről is, a bolgár vezető, Todor Zsivkov leváltásáról és a berlini fal ledöntéséről, és megtudunk egyet s mást a bányákban dolgozó büntetőzászlóaljról, amelyet a temesvári tüntetőkre küldtek éles fegyverrel. A Sortűz egyszerre kordokumentum és lélektani regény, izgalmas történetvezetéssel, az események sűrített, szűkszavú ábrázolásával. A négy katona történetét négyféle betűtípussal tördelték, hogy egészen világos legyen, mikor melyikük mesél. És ha hiszik, ha nem, még egy kis humor is jutott bele. Anélkül ugyanis sok mindent leheteden józan ésszel elviselni. Juhász Katalin Király Farkas: Sortűz Magyar Napló Kiadó, 2018 143 oldal Aztán kitör a forradalom, és a hiányosan kiképzett, lelkileg isfelkészületlen fiatalok az események sünijében találják magukat. Daniel Kehlmann Bolondok szabadsága T yll Ulenspiegel németalföldi népi hős, selma, csepűrágó, bolond csínytevései, mutatványai a nép nyelvén éltek évszázadokon át. A belga Charles de Coster faragott alakjából először igazi, szabadságharcos regényhőst még a 18. században. Daniel Kehlmann azonban nagyszerű regényében elhagyja a hőstoposzt, a regény cselekményét a harmincéves háború idejébe helyezi. Tyll apját az inkvizíció boszorkányságért felakasztja. A tehetséges , fiú, aki nyomorúságos, unalmas életét kötéltáncos gyakorlatokkal próbálja magasabb szintre emelni, még aznap éjjel megszökik Hanna Krellel, aki végig hű társa marad. Tyllt és Hannát az Európát letaroló háború különböző fázisaiban és helyszínein látjuk viszont. Sodródnak, túlélnek - Tyll foglakozása valamiképp ennek a körvonalait vesztett élet metaforájává válik a regényben. Több helyen olvashatunk arról, hogy a kötéltánc egyfajta menekülés a leesés elől. Kehlmann sodró prózája apokaliptikus vízióként is olvasható, a háborúban semmilyen nemes és hősies nincs. Gyilkolás, gyerekek kupacba dobált holttestei, a táborozó ezred katonáinak térdig érő fekáliája, no meg a mindent átható bűz. Háború alulnézetből, Tyll egy ideig a csúfosan megbukott V. Frigyes cseh király (a „téli király”) bolondjaként szolgál, s vannak olyan pontok a történetben, hogy király és bolond közt alig van már különbség. Tyll vezetékneve beszélő név: a „bagoly” és a „tükör” szó bújik meg benne. Létezése nemcsak tükör, de intellektuális felülemelkedés is a kor borzalmain. A könyv remekbeszabott haláltánccal kezdődik: Tyll egy olyan faluba érkezik, melyet még elkerült a háború. Szórakoztatja a népet, amely teljesen Tyll produkciójának hatása alá kerül. Majd Tyll, mintegy Cipollaként, olyan dolgokra veszi rá az embereket, amiknek tudatosítása elévülheteden ellentéteket és szégyent okoz a szerencséden lelkekben. A háború meg is érkezik hozzájuk rövidesen. „Minden mutatványos egy kicsit ördög, egy kicsit állat és egy kicsit ártalmadan” - vagyis a világ sűrítménye. Tyll életének története megbízhatadan memoárírók, narrátor szellemek szövegeiből konstruálható meg, amit a regény is kiválóan színre visz: csodálatos nyelvi-narratív kötéltánc, amelyben a kötél rögvalóság és képzelet közé van kifeszítve. Vida Gergely Dániel Kehlmann: Tyll Magvető Könyvkiadó, 2018 420 oldal Felnőttmesék Gondoltak már arra, mi történt gyerekkorunk mesehősnőivel, miután jól ismert kalandjaik véget értek? Tényleg boldogan éltek, míg meg nem haltak? Mi várt például Piroskára, miután kiszabadult a farkas gyomrából? Vagy milyen élete lett Hamupipőkének, miután férjhez ment a herceghez? És mi történt Pöttyös Pannival, miután kijárta az iskolát? A Cser Kiadó és Szederkényi Olga szerkesztő felkérésére most 15+1 neves kortárs írónő folytatja, írja át, gyúrja 21. századivá ezeket a történeteket. A novellák, vagyis felnőttmesék ott kezdődnek, ahol a gyerekmesék véget értek. Szerzők: Arany Lídia, Berg Judit, Boldizsár Ildikó, Halász Rita, Hemyák Zsóka, Karafiáth Orsolya, Kemény Zsófi, Kiss Noémi, Molnár T. Eszter, Nina Yargekov, Sárbogárdi Jolán, Rakovszky Zsuzsa, Selyem Zsuzsa, Szécsi Noémi, Szvoren Edina, Ugrón Zsolna. És boldogan éltek?Mesehősnők utóélete Cser Kiadó, 2018, 184 oldal Lejegyezve A Corvina Kiadó tavaly egy csokornyi válogatást adott közre Ady Endre ma is érvényes publicisztikáiból; a jelentős figyelmet keltő kötetnek pedig idén folytatása is lett: ezúttal Hofi Géza halhatatlan mondataiban ismerhetünk rá az örök emberi hülyeségre (és persze bölcsességre is). A legvidámabb barakk legnépszerűbb, utánozhatadan humoristájának - aki bármihez nyúlt, bármit csinált, legyen szó színészparódiáról, zenés paródiáról, közéleti humorról, mindvégig hiteles maradt - soha nem jelentek meg szövegei írásban, pláne nem tematikusán összerendezve. Ezt a mulasztást pótolja most ez a gyűjtemény. Bár Hofi szövegei élőszóban a legjobbak, hiszen csodálatos előadóművész volt, de írásban is éppolyan ütősek. Király Levente (szerk.): Hofi megmondja Corvina Kiadó, 2018, 136 oldal
