Új Szó, 2018. november (71. évfolyam, 251-274. szám)

2018-11-20 / 265. szám

www.ujszo.com | 2018. november 20. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Mindent lehet Danko vállalhatatlan, a lopás akkor is lopás, ha szöveget lopnak MÓZES SZABOLCS Andrej Danko plági­umügye eddig azt mu­tatja, ami tudható volt korábban is: következ­mények nélküli kormánykoalíció­ban minden túl lehet élni. Először jöjjenek a szikár tények. Andrej Danko csalt. Legmagasabb akadémiai végzettségét egy olyan dolgozattal nyerte el, amiben egy mákszemnyi saját gondolata sincs, a dokumentum elején tett becsületbeli nyilatkozatban pedig természetesen hazudott. Andrej Danko mint politi­kus ezzel végképp megsemmisült. Ilyenkor egy közszereplő egyet te­het: hamut szór a fejére, elismeri, hogy hibázott, hivatkozhat fiatal korára és meggondolatlan énjére, majd visszaadja titulusát és megbo­csátásért esedezik a köz előtt. Amit vagy megkap, vagy nem. Andrej Danko erre nem képes, így végleg leírta magát. Szűk két év alatt sikerült elérnie azt, amiért mások több választási ciklusokon keresztül „megdolgoznak”: megvetett, elfo­gadhatatlan politikussá és politikai partnerré vált. A plagizálás, egy doktori záró­dolgozat komplett összeollózása más forrásokból olyan tény, amely alapvetően diszkvalifikál egy poli­tikust. A lopás akkor is lopás, ha szöveget lopnak, nem pedig termé­keket —mintha valaki egy közértet rabolna ki fényes nappal és utólag azt mondaná: akkor még más szabá­lyok voltak érvényben. Az, hogy ilyen esetekben távozni kell, nem holmi megálmodott nyugati minta, Közép-Európában és a Balkánon is bevett gyakorlat. Dankónál nagyobb kaliberek (román miniszterelnök, magyar köztársasági elnök) is tá­voztak már ilyen okból. Ha Danko nem képes magától le­mondani a házelnöki tisztségről, akkor segíteni kell neki. Ebben pe­dig csak a kormánykoalíció lehet a segítségére, az ellenzék ehhez kevés. És itt érkeztünk el a még súlyosabb problémához: ez 3 kormány ugyanis következmények nélküli koalícióvá vált. A Smernem hajlandó foglal­kozni az üggyel, a Híd pedig ismét „harmadik mondatosat’’játszik. So­kadszor. Ez az SNS belügye - állítja. Nem az, nem a nacionalisták szé­gyene. Még csak nem is a koalícióé. Ez az egész ország szégyene. Danko pártbeli sorsáról döntsenek az SNS küldöttei, ám Danko házelnökként a parlamentet vezeti, ami formálisan az államfő után a második legfonto­sabb közjogi méltóság. Azok, akik nem mernek Dankóhoz nyúlni, is­mét saját magukat sározzák be. Jelen állás szerint Danko túléli a bizalmatlansági indítványt és a ko­alíciós tanács ülését is. Ez a tény azt fogja aláhúzni, amit az idei év vad belpolitikai eseményei már meg­mutattak: itt mindent túl lehet élni, mindent ki lehet beszélni. Lehet lopni, csalni, rabolni, akármennyit, akármikor. Legfeljebb kicsit a hát­térbe kell vonulni, habár Robert Ficót elnézve még ez sem igaz. O mindenütt van, csak nem a hát­térben. A zsákmány egyben tartja a csapatot a végsőkig. Nincsenek morális korlátok, senki sem tervez hosszabb távra, 2020-ig kell vinni, ami mozdítható, a jövő majd lesz valahogy. (Lubomír Kotrha karikatúrája) Híd formájú tüske Orbán körme alatt LAJOS P. JÁNOS Orbán Viktor „eligazítást” tartott pénteken, a Magyar Állandó Értekezlet budapesti ülésén az ott megjelent/oda meghívott határon túli magyar pártok vezetőinek. Ugyan az ülés teljes felvétele nem került nyilvánosságra, de megjelent mintegy 40 perces Orbán-beszéd. Jól jellemzi a magyar-magyar viszonyt, aho­gyan azt a magyar kormányfő elképzeli. A beszéd jellemző része a Szlovákiáról, pontosabban a Hídról mon­dott véleménye., Anti a Felvidéket illeti, ott van nekünk egy tüskénk a körmünk alatt, egy hid formájú tüske” - mondta Orbán. Megmagyarázza azt is, hogy miért: „Ez idáig a mostani kormánynak az volt az álláspont­ja, én javaslom, hogy ezt tartsuk font (vagyis az etnikai pártok támoga­tását - a szerk.), hogy életveszélyes dolog áttérni az etnikai alapon szer­veződő politikai képviseletről egy vegyes alapon szerveződő politikai képviseletre”. Ézzel a véleménnyel több probléma is van. Az egyik az, hogy leszö­gezi, a jelenlegi magyar kormány csak az etnikai magyar pártokat haj­landó támogatni. Orbán szerint kell az etnikai gettó, nehogy már szóba álljunk szlovákokkal, románokkal, szerbekkel. Aki nem ért egyet Or­bánnal, az ellenség, vagy jobb esetben csak nem vesznek róla tudomást. A másik probléma az, bogy Orbán az etnikai alapú szerveződést tá­mogatja akkor is, ha esetleg jobb jelölteket indít egy másik párt, vagyis előjön a „mi kutyánk kölyke” elv. „Derék magyar embereket látok a Hídban elindulni, akikkel szemben az etnikai alapon szerveződő ma­gyar pártot érdemes támogatnunk” - mondja Orbán. Vagyis neki mind­egy, bogy kit indít az MKP - vagy esetleg egy másik „színmagyar” párt -, mindenképpen annak ajelöltjét kell támogatni. Az fel sem merül benne, hogy a szlovákiai magyar is lehet konzervatív, liberális és balol­dali is, és a magyar pártok mellett akár színtiszta szlovák pártra is ad­hatja voksát az itteni magyar választó, ha az neki jobban tetszik. És közben magyar marad. Orbán valószínűleg megragadt, visszatért a két világháború közti, vagy az azt megelőző Magyarországra, a jól ismert urambátyám korba. A magyar kormány „direktíváját” pedig tiltakozás nélkül el kellene fo­gadnia a szlovákiai magyaroknak is, vagy legalábbis azoknak, akik a magyar kormány anyagi támogatására igényt tartanak. Ezt úgy látszik, meg is teszik, amíg van apanázs. Csak azt nem veszi számításba Orbán, hogy ezzel a lépésével kizár a szlovákiai magyar társadalomból több százezer magyart. Azt ugyan szíve joga pártelnökként meghatározni, hogy az általa vezetett párt kivel áll szóba, magyar kormányfőként azonban ezt már nem igazán tehetné meg. Ahogyan nem zárhatná ki a párbeszédből azokat a magyarországi választókat sem, akik ellenzéki pártokra adták a voksukat, úgy nem tehetné meg ezt a határon túl sem azokkal, akik nem az ő érdekeltségébe tartozókat támogatják. Persze tudjuk, hogy megteszi, sajnos a mai Magyarországon nemcsak az állami szférában, banem egyre inkább a gazdasági, vagy akár az aka­démiai területen is csak az rúghat labdába, aki előtte „felesküszik” Or­bánra és a Fideszre. Amellett, hogy magyarok százezreit zárja ki - legalábbis Szlovákiá­ban - a párbeszédből, ezáltal a partnereit is fokozatosan elveszíti. Az MKP-nak már csaknem egy évtizede nincs képviselete az országos par­lamentben, és ilyen politika mellett csak idő kérdése az is, hogy a régi­ókban elkezd veszíteni erejéből. Persze, amíg a magyar kormány küldi a pénzt, ahogy ezt Orbán a beszéde további részében jelezte, addig ez a folyamat nem lesz túl gyors, maradnak a hozzá hű pártok, szervezetek. Csak az a kérdés, hogy az ilyen, a magyar állam emlőin élő szervezetek mennyire életképesek, mennyire tudják ténylegesen képviselni itt, Szlo­vákiában, a magyarok érdekeit. Porszívózzák a finn erdőket, hogy hülyét csináljanak Trumpból Egyre több embert haragít magára Donald Trump azzal, ahogyan a katasztrófa sújtotta Kaliforniáról beszél. Az elmúlt másfél hétben tomboló erdőtüzekben legkevesebb 76 ember meghalt, közel 1300 főt pedig egye­lőre eltűntként tartanak nyilván. Az elnököt először azért kritizálták, mert ahelyett, hogy részvétét fejezte volna ki az elhunytak hozzátartozó­inak, Twitter-üzenetben a kaliforni­ai erdők fenntartóit tette felelőssé a tűzvészért, és még azzal is fenyege­tett, hogy visszatartja a szövetségi segélyeket, ha nem végeznek jobb munkát. Később azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy olyan mondatokat tulajdonított a finn elnöknek, amiket az nem mondott. Amikor újságírók azt kérdezték tőle, vajon a klímavál­tozás lehet-e a közvetlen oka a tűzvészeknek, azt mondta: sok té­nyező közrejátszik, de gereblyézni kéne az erdőket. Azt állította, hogy amikor Sauli Niistővel beszélgetett az erdőgazdálkodásról, a finn poli­tikus azt mondta, náluk rendszere­sen gereblyézik és takarítják az er­dei talajt. Niistö erre diplomatikusan azt nyilatkozta, nem emlékszik, hogy az erdőgereblyézés szóba került ket­tejük között, bár az elhangzott: Finnországban sok az erdő. A finnek megszólítva érezték ma­gukat és kivonultak az erdőbe por­szívózni és gereblyézni, aztán el­árasztották a világhálót az erdőtaka­rításról készült fotókkal. Gyönyör, paradicsom Trump aztán azzal égette magát, hogy a tűzvészben teljesen meg­semmisült 26 ezer lakosú város, Paradise nevét képtelen volt meg­jegyezni. Paradise (Paradicsom) helyett kétszer is Pleasure-nek (gyönyö­rűség) nevezte a települést. „Ha New Yorkból, Washington­ból figyeli mindezt az ember, nem érzi át a helyzet súlyosságát. Bármi­lyen nagynak is tűnik a pusztítás a té­vében, nem látszik igazán, amíg va­laki a helyszínre nem ér. És amit Pleasure-ben láttunk - micsoda név - most, amit most láttunk Pleasure­­ben...” Itt a körülötte állók közül többen odavetették neki:„Paradise”. Trump erre kijavította magát, majd hozzátette: „Paradise. Amit most Paradise-ban láttunk, az egyszerűen, hm, tudják, elfogadha­tatlan.” (úsz, hvg.hu. 168ora.hu) A Forest Trump-akció. A finn F*yry Luminem sem volt rest kivinni az erdőbe a porszívót és a világháló közzétenni az erdőtakarításról készült fotót. (Twitter)

Next

/
Thumbnails
Contents