Új Szó, 2018. november (71. évfolyam, 251-274. szám)
2018-11-15 / 262. szám
Vadászat Novemberi és decemberi vadászteendők Az erdőt-mezőt járó vadász számára nincs is hasonló szemet és lelket gyönyörködtető látvány, mint amilyet az őszi erdő és a mező nyújt. A táj szépsége mellett a látvány egyben figyelmeztető is a vadásznak, hogy az enyészet hava komoly meglepetésekre is képes. látok először élő lőtávolban aranysakéit. Ekkora kísértést leküzdeni! Szerencsére megszólal az est főszereplője. Egy ideig csak az erdőben bőg, de hamarosan mély, dercés hangjáték közepette, maga előtt terelgetve teheneit, kivonul a legelőre az öreg bika. Közben a fény annyira megromlott, hogy csak azt látom, melyik szarvas a bika. A nagy ■ távolság miatt az agancsának csak a körvonalai látszanak. Kísérőm a tengeri csigájával rábőg. A bika nyomban válaszol, és lassan megindul felénk. A kisbikák a tarló közepe felé húzódnak. Jó kétszáz méterre lehet az öreg, mikor az agancsáról a keresőtávcsőben megállapítható, hogy a korábban lefényképezett bika van előttünk. Lassan felemelem a puskát, és tudtára adom a kísérőmnek, hogy amint lehet, indul a-golyó. EGY LÖVÉSBŐL HÁROM A céltávcsőben jelentősen megváltoznak a látási viszonyok, de a bika testét jól látom. Meg-megállva közeledik, és amint a remegő tüske megnyugszik a figyelő bika oldalán, útjára indítom az alsó cső golyóját. Viszonylag hosszú sistergő hang adja tudtomra, hogy a szokottnál messzebbre lőttem. A sistergésre egy csattanás tesz pontot. Talált! Nagy kavarodás van a környéken. A sebzett bika kiugrik a céltávcső látásmezejéből, és a számára biztonságosabbnak vélt kukoricás felé menekül - azaz egyenesen felénk. László mutatja, hogy a bika előttünk áll. Át kell helyeznem a fegyvert a les másik ablakába. Miután ez pár koppanás mellett megtörténik, gyorsan megkeresem az álló, láthatóan nagybeteg szarvast. Amint oldalán a tüske, indul a duplagolyós felső csövének a tartalma. Ennél a lövésnél már nem volt olyan hosszú a sistergés, és itt se marad el a csattanás. Mint később kiderült, ez a távolság is meghaladta a 100 métert. A bika a lövésre elfekszik, és én a céltávcsövön keresztül látom, hogy emelgeti a fejét, hol a bal, hol pedig a jobb oldalára fekteti az agancsát. Láthatóan haldoklik. További lövésre nem is gondolok. A fej emelgetése közben az agancs gyakran hátrahajlik egészen a bika tomporáig, és nem szeretném, ha az agancsnak baja esne. Laci megbök, hogy töltsék újra! A tenyerembe kivetett két üres hüvelyt elkapkodva bedobom a mellényem zsebébe az ott lévő maradék egy töltényhez. Csak három töltényt vittem magammal, ugyanis eddig a hajtáson kívül még sose volt szükségem kettőnél többre. Tapogatással próbálom megállapítani, hogy melyik töltény az éles, melyikek az üresek. Amikor ez sikerül, az alsó csövet újra töltöm. Laci jelzi, hogy a bika felkelt, és lassan elindult a kukoricás közepe irányába. Újabb fegyveráthelyezés a harmadik ablakba. Most már gyorsabban megtalálom a bika testét. A harmadik lövésemnél már kocognak a fogaim a vadászláztól, de erre a lövésre a bika végkép összeesik, és kialszik a tüze. Először az üres puskám céltávcsövén keresztül, majd a jobb fényerejű keresőtávcsőre cserélve azzal vizslatom azt a halmot a tarlón, ahol az elejtett szarvast sejtem. Ottott van, de vajon a szarvast-e rejti a halom? Azt csak azután tudjuk meg, mikor a kísérőm jó húsz perc múlva odaér a kivilágított gépkocsival. Utána perceken belül megérkeznek a telefonon kiértesített háziak is az elszállító járművel. Nagy testű a szarvasbika, erős, hosszú, a visszarakás jeleit mutató aganccsal. Az, hogy a• bőgés alatt ilyen kemény legyen a vad, ennyi lövés kelljen az elejtéséhez, ez számomra több, mint meglepő. Egyébként mindegyik lövés magában is halálos volt. Az utolsó falat, a sebtakaró elhelyezése, a gratulációk és a töret átadása már koromsötétben történt. Máglyát a tarlón nem gyújthattunk. A meghívóm volt olyan kedves, hogy másnap a szarvast a vadászház udvarán újraterítékezték, ahol nappali fényviszonyok közepette fotózhattuk és a mellékelt kép is ott készült. Nem tudok eléggé hálás lenni a meghívómnak, Szabó János kollégámnak, hogy a mai pénzorientált világban egy baráti meghívással tette számomra lehetővé életem egyik legnagyobb vadászélményét és megajándékozott negyvenkét éves vadászpályafutásom eddigi legerősebb szarvasbikájával. Köszönöm, János! Takács Frigyes A látszólagos őszi bőség napok, vagy sokszor órák alatt fordulhat át az ínség időszakába. Ezért a vadászterületen novemberben már nem állhat üresen vadetető! A vad kisegítő takarmányozása napjainkban már a vadász mindennapi feladatai közé tartozik. Nagy képzettséget és gyakorlatot igénylő feladatkör ez, amit a legtöbb helyen „mint egy jó karmester" egy-két jó helyismerettel rendelkező vadász szokott levezényelni. Rendszerint a vadászmester. Egyre több vadászterületen térnek át a nagyobb tömegben kihelyezett, gyengébb minőségű vadtakarmányról a tiszta, minőségi erőtakarmányra. Az előző összetétel mellett szólt az olcsósága, míg az utóbbi, leggyakrabban tiszta gabona jóval drágább, és az adagolásához már a szokottaknál fejlettebb, komplikáltabb vadászati berendezések is szükségeltetnek. Az eredmények viszont az utóbbit igazolják. Minden csülkösvad és a legtöbb apróvad által látogatott etetőnél az eleség mellett szükséges sót is felkínálni a vadnak. Inkább legyen belőle kihelyezve több, mint hogy kevés legyen. Kárba nem veszik, mert a vad csak annyit vesz fel a sóból, amennyire szüksége van. Novemberre a muflont és a vaddisznót leszámítva a többi csülkös vad már mind túl van a párzási időszakon. Úgy a szaporulat minőségét, mint a hím egyedek trófeafelrakását nagyban befolyásolja majd a vad télre történő felkészítése. A felkészítés időszaka pedig most van. Az apróvadnál azért nehezebb a dolgunk, mert a számuk mára már annyira megcsappant, hogy nem eléggé átgondolt kisegítő takarmányozásuk több kárt, mint hasznot okozhat neki. Az egyik veszély, hogy az apróvadat leső, és belőlük táplálkozó, részben vagy égész évben védelmet élvező tollas ragadozók száma nagyon felszaporodott. A vadtakarmány kihelyezésével összevont apróvad az eleségnél csoportosul, a ragadozók így állandó megfigyelés alatt tudják tartani őket, támadásaikkal zavarják, és a kifárasztott egyedeit kíméletlenül el is fogják. Az etetéssel előidézett vadcsoportosulásoknál különös figyelmet kell szánni az állategészségügynek is, mert a legtöbb ragályos betegség a vadnál is érintkezéssel terjed. Az újkor mezőgazdaságának a mellékhatásai miatt és egyéb számtalan más okból kifolyólag a megcsappant apróvadállomány sajnos már olyan helyzetbe került, hogy sok helyen a törzsállományuk nem képes tovább reprodukálódni, és egyenes úton haladnak a kihalás felé. Hasonlóképpen járt annak idején a vadászok népszerű madara, a fogoly is, csak annak a lefolyása jóval gyorsabb volt. A csülkös vadnál, kiváltképp a vaddisznónál már javában folynak a hajtóvadászatok. A vadásztörvény támogatásával, terelővadászaton ma márvadászhatóak a szarvasfélék fiatal és nőnemű egyedei is. Ez az egyik legveszélyesebb vadászati üzem, amit nem a terelt, hajtott vad jelenléte minősít, hanem golyós puskák használata. A megkülönböztető színek és egyéb megkötések semmire nem adnak biztosítékot, ha puskások nem eléggé fegyelmezettek. A gyakorlott puskás csak akkor engedi útjára a golyót, ha minden kétséget kizárólagfelismeri azt, hogy mire lő. Az sem elhanyagolható, hogy lövéskor pontosan felmérje a célzott vad mögött található terepet. A vadat átütő golyó a legritkább esetben folytatja az útját abba az irányba, amerre a puskacső elhagyása után indult. Vannak balesetvizsgálati ismeretek, melyek közel 45 fokos irányváltoztatásról is beszámolnak. A vad testét elhagyó, eredeti irányát megváltoztatott golyó még bővenrendelkezik annyi energiával, hogy halálosan megsebezzen egy másik vadat, vadászkutyát vagy embert. Az apróvadnál novemberben megnyílt a mezei nyúl és a fácán vadászati lehetősége. Bár ezen apróvadfajok állománya a legtöbb helyen már csak árnyéka néhai önmagának, sok vadásztársaságnál még mindig ez jelenti a fő vadászati lehetőséget, és ez is csak társasvadászaton gyakorolható. Az apróvad vadászatánál használt sörétes puska is komoly fegyver, és nemegyszer okozott már súlyos balesetet, sőt halált is. Viszont a ritkán dörrenő golyóspuskák komolyságához hasonlítva egy szószátyár sörétes fegyver sokkal kevésbé veszélyes forrása egy lehetséges vadászbalesetnek. Ehhez mérten alakulnak a sörétes fegyver kezelési szabályai is, melyek szintén csak gyakorlattal sajátíthatók el. Egy apróvadvadászaton a vadásznak begyakorolt lőtechnikával és összeszokott sörétes puskával illene csak részt venni. Ennek begyakorlására segédeszközként nem a vadat, hanem a koronglövő pályát ajánlatos használni. Takács Frigyes Mire vadászhatunk novemberben és decemberben? SZŐRMÉS VADAK KÖZÜL: SZÁRNYAS VADAK KÖZÜL: 2018. November Hobbi C
