Új Szó, 2018. november (71. évfolyam, 251-274. szám)

2018-11-13 / 260. szám

www.ujszo.com | 2018. november 13. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Kulturális veszteségeink XXII. A koncepció nélkül burjánzó főváros megérdemel egy építészt JUHÁSZ KATALIN Remek érzés, amikor az a jelölt győz, akikre az ember szavazott. Mert ilyenkor az embernek sikerélménye van, úgy érzi, egy ki­csit ő is nyert. Az önkormányzati (és minden egyéb) választás esetében persze csak később derül ki, nyere­ségről vagy veszteségről van-e szó, döntésünket a dolgok pillanatnyi ál­lása, az összegyűjtött információk és eddigi élettapasztalataink is befolyá­solják. Na, meg persze a szimpá­tiafaktor. A fővárosban velem együtt sokan érezték úgy, hogy elegük van a poli­tikai pártokból, jöjjön egy független főpolgármester. Az illető ráadásul szakmájára nézve műépítész, Ful­­bright-ösztöndíjasként a Columbia Egyetemen is tanult, méghozzá a polgárok városukhoz fűződő viszo­nyának javítási lehetőségeit kutatta. Hosszú évek óta az élhető város megteremtéséért munkálkodik a Mestské zásahy (V árosi beavatko­zások) nevű civil kezdeményezés élén. A szervezet több látványos si­kert ért el, hogy csak a legismertebb jótéteményt említsük: neki köszön­hető az évekig üresen álló Régi Vá­sárcsarnok revitalizálása. A 41 éves Matús Valló ráadásul nem egy ember, hanem egy egész csapat. Aki rá szavazott, az a Team Vallóra adta voksát, ajelölt mögött álló szakemberek ugyanis minden területet érintő tervet dolgoztak ki. Vagyis ajelölt nem tesz úgy, mintha mindenhez értene, mintha az ő fejé­ből pattant volna ki ez az átfogó, am­biciózus tervcsomag, amelyet meg szeretne valósítani. Szóval én rá szavaztam, és most örömködök, mert ez az összevissza építkező, koncepció nélkül buijánzó város megérdemel végre egy racio­nális építész főpolgármestert. De mi itt a kulturális veszteség? - kérdezhetnék. Nos, csupán annyi, hogy Matús Valló nem mellesleg az ország egyik legnépszerűbb rock­bandájának basszusgitárosa. A Para zenekarra úgy tíz éve figyeltem fel, pedig akkor már 13 éve működtek. Valamelyik fesztiválon láttam őket, és lenyűgöztek - igaz, inkább Lasky, az énekes, mintsem a basszusgitáros. Ez talán megbocsátható, hiszen egy koncerten mindenki a frontemberre figyel, ráadásul Lasky hangilag és kiállásában is legalább olyan átütő egyéniség, mint Kuly a Desmodból. Szóval azóta követem a Para mun­kásságát, Mensina című CD-jüket például meg is vásároltam - rende­sen, pénzért -, és azt is örömmel fo­gadtam, hogy idén új albumuk jelent meg. De egészen a kampányfmisig nem tudatosítottam, hogy az én fő­polgármester-jelöltem egyben a ze­nekar basszerosa. Be is vallom, mi­kor esett le a tantusz: október 29-én megtudtam, hogy nagyszabású in­gyenkoncert lesz Pozsony szívében, a vásárcsarnok előtt, a Valló-kam­pány részeként, olyan nevekkel, mint Jana Kirschner, a Hex, a Billy Bar­man, a Puding Pani Elvisovej, és nem utolsósorban a Para. Már korábban is feltűnt, hogy rengeteg művész támo­gatja Vallót, de a kép csak a koncert előtt állt össze. Mert hiszen az álta­lam birtokolt Mensina című album producere, a brit Eddie Stevens, aki a Molokóval és Róisín Murphyvel is dolgozott, egyben Jana Kirschner élettársa. Ezért evidens, hogy az egyik legmenőbb hazai énekesnő felbukkant ezen a koncerten. Ahol természetesen nem ő, hanem a Para aratta a legnagyobb sikert. Nos, a zenekarnak új basszusgitá­ros után kell néznie, mert nem való­színű, hogy Pozsony főpolgármeste­re ráér tumézgatni vagy hetekre stú­dióba vonulni. Ez az a bizonyos kul­turális veszteség. De azért képzelje­nek ide a végére egy kacsintós, mo­solygós emoj it... A basszusgitáros építész főpolgármester (tasr, tuxpi) Gyújtósnak jó lesz a konzultációs kérdőív STUMPF ANDRÁS élet sajnos bonyolultabb a konzultációs kérdőívek­nél. Tudja ezt a magyar miniszterelnök is, aki maga is nemmel felelne a feltett kérdésre. „Tudom, mindenkinek sok dolga van, de arra kérem a nőket és az asszonyokat, szánjanak fél órát rá és töltsék ki a kérdő­ívet.“ Orbán Viktor miniszterelnök szólította így meg a magyar né­pesség nagyobbik felét, annak örömére, hogy újra konzultálunk. Nemzetileg. Ahogy szoktunk. A kormányfő engem - mivel nem va­gyok sem nő, sem asszony - szerencsére felmentett a válaszadás köte­lezettsége alól, amit ezúton is köszönök, mert igen, valóban sok dol­gom van. Mondjuk, ha már a véleményem egyikünk szerint sem fon­tos, megspórolhatták volna a postaköltséget: az én ládámban is landolt egy a családügyi kérdőívek közül. Ha már így, azért ránéztem. Rögtön az első kérdés az: 1. Egyetért-e Ön azzal, hogy a népességfogyást nem bevándorlással, hanem a családok erőteljesebb támogatásával kell orvosolni? A kérdésre jó sokszor válaszolhattunk már, meg is tette a magyar, népszavazott, konzultált, mindig az jött ki, hogy bevándorlás nem kell. Elmondhatjuk persze még nyolcszor, a tudás anyukája az ismétlés. A felszólítással ellentétben mégsem az anyukáknak, nőknek kellene át­ismételniük a leckét. Éppen a házi feladatot kiadó nagy hatalmú férfiak felejtik el olykor. Rögtön a magyar miniszterelnök. Bizony. Ő maga például láthatóan nemmel válaszol a fenti kérdésre. Meglepő? Az. Honnan veszem ezt? Nos, ugyanabból a múlt pénteki rádióinterjúból. Orbán ugyanis amikor arról beszélt, miért utasítja el Magyarország az ENSZ migrá­ciós csomagját, ezt találta mondani: menekültek jöhetnek, migránsok a jobb élet reményében nem, illetve a hiányszakmák művelőit is befo­gadjuk. Hoppá. Már az is érdekes, hogy „menekültek jöhetnek”, hiszen egy éve még nem léteztek menekültek egyáltalán. Csak migránsok. Mert­hogy déli szomszédainknál nem dúl háború. Sokkal érdekesebb azon­ban a hiányszakmák művelőire vonatkozó kitétel. A konzultációs kér­dést felvezető szövegben ugyanis az szerepel, hogy „brüsszeli bürok­raták szerint” a népességfogyást bevándorlással kell megoldani, ám a magyar kormány szerint nem, hanem bizony családtámogatással. Na most, ha igaznak fogadjuk is el, hogy az álnok bürokraták bevándor­lással lennének úrrá a demográfiai katasztrófán, ugyan miért gondol­kodnak így? Mert nem szeretik a szép fehér, szőke gyerekeket? Ko­rántsem. Gazdasági okokból. Öregedő társadalmakban ugyanis lassan nincs, aki dolgozzon, adót fizessen és megtermelje a nyugdíjasok já­randóságát. Tehát azért kell a bevándorló, mert munkaerőhiány van. Be kell tölteni a hiányszakmákban levő üres helyeket. Gondolja az egyszeri, álnok brüsszeli bürokrata. És, mint latjuk, még valaki. A ma­gyar miniszterelnök. Aki tehát azt mondja, hogy családtámogatással ÉS bevándorlással kell megoldani a problémát. Ő maga mondja, hogy a kérdés nem vagy-vagy alapon döntendő el. Ami egyébként igencsak értelmes álláspont, ám így a konzultációs kérdésre a miniszterelnök­nek is nemmel kellene felelnie - a logika szabályai legalábbis ezt dik­tálják. Hja, az élet bizony bonyolultabb a konzultációs kérdőíveknél. Amelyekre a gyér születésszám emeléséhez természetesen semmi szükség, az ezt megcélzó, s egyébként nagyon helyesen megcélzó in­tézkedéseket a kétharmados kormány bármikor megszavazhatja. A kérdőív ahhoz járul hozzá, hogy a kormánypárti képviselők száma nö­vekedjen tovább a következő választáson. Haszna persze van azért ezen túl is, a számunkra is. Nem sok, de van. Jönnek a hidegek, szóval: gyújtósnakjó lesz. Az Két nap alatt gazdag lett a merénylővel szembeszálló hajléktalan ÖSSZEFOGLALÓ Nem minden hős visel köpenyt és álarcot. Van olyan, akinek lakása sincs, ás bevásárló­­kocsival támad a terroristára. Alig két nap leforgása alatt köz­adakozásból több mint százezer dol­lár gyűlt össze Ausztráliában annak a hajléktalan férfinak a megsegítésére, aki szembeszállt a melboume-i ké­selés merénylővel. A férfi példás bátorsággal két rend­őr segítségére sietett, amikor azok pénteken megpróbálták ártalmatla­nítani a késes terrortámadás elköve­tőjét - közölték az ausztrál lapok. A merénylet az ausztrál nagyváros központjában történt. Egy 30 éves Szomáliái férfi, Hassan Khalif Shire Ali egy bevásárlóközpontnak irányí­totta a gázpalackokkal megrakott platós terepjáróját, majd felgyújtotta a gépkocsit. Az autó lángokba borult, de a gázpalackok mégsem robbantak fel. Ezután a férfi több embert meg­késelt az utcán, végül a rendőrök le­lőtték. Egy járókelő belehalt a sebe­süléseibe. A támadás idején egy 46 éves haj­léktalan férfi, Michael Rogers két rendőr segítségére sietett: fogott egy bevásárlókocsit, és kétszer nekilökte a késsel hadonászó nagydarab férfi­nak, majd a földre esett. Miután fel­­tápászkodott, ismét a támadó után iramodott, aki ekkor már az utca túl­oldalán hadakozott a rendőrökkel, és megint nekilökte a kocsit. Shane Pat­ton, Victoria állam helyettes rendőr­­kapitánya azt mondta, a rendőrség nagyra értékeli a segítségét. Az esetről készült felvételek bejár­ták az ausztrál médiát és a videómeg­osztó portálokat, az emberek pedig elkezdtek kutatni az ismeretlen haj­léktalan férfi után —ő ezalatt semmit sem tudott arról, hogy a figyelem kö­zéppontjába került, sőt. Végül a The Sunday Herald Sun című lap újság­írói találtak rá egy melboume-i park­ban, a pádon üldögélve. Tegyük hoz­zá, Magyarországon öt is begyűj­tötték volna a rendőrök és elégetik a cókmókját, Ausztráliában viszont hős lett, és gazdag ember. Ugyanis rögtön a merénylet után a hajléktalanok megsegítésével foglal­kozó civil szervezet közadakozást in­dított számára. Mivel a személyazo­nosságát nem ismerték, Trolley­­mannak nevezte el a média. (A Su­perman és egyéb -manek mintájára, a bevásárlókocsi angol neve alapján (trolley) kreálva a becenevet.) Röpke két nap alatt több mint 110 ezer auszt­rál dollár gyűlt össze a hajléktalan megsegítésére, az összeg valamivel több, mint 70 ezer euró. A melboume-i támadás elkövető­­jeként az Iszlám Állam jelentkezett, azt állítja, hogy egyik harcosa haj­totta végre a „gázolásos és késeléses bevetést a koalíció célpontjai és pol­gárai elleni támadásokra szólító fel­hívásra”. Az ausztrál hatóságok szerint az elkövető nem állt közvetlen kap­csolatban a terrorszervezettel, de az Iszlám Állam propagandájának ha­tására radikalizálódott. Kiderült, hogy a Szomáliái férfi ausztrál útlevelét 2015-ben bevon­ták, mert a hírszerzés tudomást szerzett arról, hogy Szíriába akart utazni. Ennek ellenére nem figyel­ték, nem tartották nemzetbiztonsági kockázatnak. A férfi testvérét ta­valy egy terrorellenes rajtaütés so­rán őrizetbe vették, mert a gyanú szerint pokolgépes merényletre ké­szült Melboume-ben tavaly szil­veszterkor. O most is előzetes le­tartóztatásban van. A melboume-i támadó rokonai azt állították, hogy a férfi a merénylet előtt mentális zavarokkal küszkö­dött, de a rendőrség szerint erről nincs hivatalos orvosi papír. Scott Morrison miniszterelnök kijelen­tette, hogy Shire Ali terrorista volt, és a mentális zavarra való hivatko­zás csupán mentegetőzés. Az ausztrál hírszerző szolgálatok több mint 400 terroristagyanús em­bert tartanak megfigyelés alatt, és 14 merényletet hiúsítottak meg az el­múlt négy évben. (úsz, mti)

Next

/
Thumbnails
Contents