Új Szó, 2018. november (71. évfolyam, 251-274. szám)
2018-11-12 / 259. szám
www.ujszo.com | 2018. november 12. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 9 Pártfogás nélkül Új trend: párt menti hajózás a helyi politika vizein Tovább növelték erejüket a független polgármesterek és képviselők a helyi önkormányzatokban. A négy évvel ezelőtti 1104-ről 1232-re nőtt a párton kívüli polgármesterek, 6000-ről 73 01 -re pedig a képviselők száma. A független polgármesterek aránya 3 8 százalékról 42 százalék fölé emelkedett, az ilyen képviselőké pedig-28,91-ről 35 fölé ugrott. A Híd és az MKP ugyan látszólag erősödni tudott, de egyik sem lehet maradéktalanul boldog az eredmény láttán. Országos szinten a választások vesztese a Smer, amely amellett, hogy komoly, több mint 10 százalékpontos visszaesést kénytelen elkönyvelni, elvesztette Kassa, Nyitra és Zsolna irányítását is. A legnagyobb kormánypárt ezzel teljesen kiszorult a megyeszékhelyek irányításából. A legfájóbb minden bizonnyal Kassa és Nyitra elvesztése, Nyitrán ráadásul a független Marek Hattas úgy tudta megverni a többszörös smeres polgármester Jozef Dvoncot, hogy egy viszonylag erős jobboldali jelölttel is meg kellett mérkőznie. Ugyan Robert Fico pártelnök elégedettnek mondta magát az eredmények láttán, de az, hogy az ország lakosságának több mint egyötödét kitevő (1,115 millió fő) nyolc megyeszékhelyen nem rúghat labdába a Smer, bizonyára nem tölti el örömmel. Nem lehet azonban elégedett az ellenzék sem, hiszen a függetlenek előretörése azt mutatja, hogy többnyire nem az ellenzék jelöltjei foglalták el a Smer visszaszorulása nyomán keletkezett űrt. Az ellenzéknek ugyanolyan fájdalmas vereség Pozsony és Nyitra, mint a Smemek Kassa és Nyitra, hiába is próbálná ezt takargatni. Azt sehogy sem nevezheti győzelemnek, hogy a fővárosi nagyon kemény, helyenként mocskos ellenkampány dacára is győzni tudott Matús Valló, a jobboldali ellenzéki által támogatott Ján Mrva pedig csak a negyedik lett. A két magyar párt ugyan számszerűleg erősödött, az MKP- nak sikerült megtartania Dunaszerdahelyt és Somorját, a Híd pedig inkább Közép- és Kelet-Szlovákiában erős, de Komárom mindkét pártnak csúfos kudarc. Ugyan Keszegh Béla, a saját csapattal induló új polgármester valamilyen szinten korábban kapcsolódott mindkét párthoz, de most megalázó vereséget mért mindkét párt jelöltjeire. Komárommal már hosszabb ideje nem tud mit kezdeni a két magyar párt, valószínűleg a helyi szervezeteik munkáját kellene megvizsgálniuk. Bukásként kell értékelni a Híd és az MKP szempontjából Ipolyságot is, ahol a két párt által támogatott közös jelölt, Zachar Pál második lett. A Hídnak mindenképpen elemeznie kell, hogy miért szerepelt olyan gyengén Dunaszerdahelyen és Somorján, ahol képviselője sem lesz a városi testületben. A választás egyik legszomorúbb eredménye, hogy Rimaszombatban újra győzni tudott Jozef Simko. Az előző időszakban az MKP támogatását is élveste Simko, annak ellenére, hogy köztudottan jó a viszonya Marian Kotleba pártjával. Szerencsére Kotleba ezen a választáson nem tudott erősödni, mindössze egyetlen polgármesteri helyet szerzett, és helyi képviselőinek száma is csak 42. Kérdés, hogy hányán szimpatizálnak titokban vagy kevésbé titokban a szélsőséges párttal, ahogyan ezt Jozef Simko teszi. ...az annyi mint, annyi mint, hogy végeredményben mindenki nyert. Az alkalmazott matematika új területeit fedezi fel a legtöbb párt az önkormányzati választások után, alternatív számításokkal és változó képletekkel. (Lubomtr Kotrha karikatúrája) Újhullámos választások MÓZES SZABOLCS Korábbi trendeket megerősítő eredményeket hoztak az önkormányzati választások. Tovább zuhan a Smer, és egyre jobban megéri függetlenként indulni. Az ellenzék viszont nem ünnepelhet. 2014-ben a polgármesteri helyek 29%-át szerezték meg Ficóék, két évre rá hozzávetőleg ilyen eredményt értek el a parlamenti választásokon. Ezúttal a településvezetők 20%-át adják, és nagyjából ekkora a párt országos támogatottsága is. Mégsem a mennyiségi, hanem a minőségi veszteség lesz a Smer számára a legfájdalmasabb. A nyolc megyeszékhely közül egyet sem sikerült megszereznie, a fővárosban még sajátjelöltre sem futotta. így az említett 20% jórészt a smeres hátország falvainak köszönhető. A veszteség a keresleti és a kínálati oldal miatt alakult így - kevesebben vállalták a jelöltséget smeres mezben, és Ficóék választó is megfogyatkoztak -, ami azt jelzi, leszállóágban a párt. Ilyen kondícióban kell nekifutnia a Smemek a jövő évi államföválasztásnak - még ötletük sincs, kit jelöljenek-, majd az EP-választásnak (amelyen négy éve a várt 40 helyett 24%-ot szereztek). Borús kilátások a kormánypárt számára. Normális esetben a kormánykoalíció visszaeséséből az ellenzék profitál, ám nem itt és most. Ennek oka részben strukturális. A három legnagyobb országos támogatottsággal rendelkező ellenzéki párt (SaS, Matovicék, Sme rodina) nem rendelkezik valós helyi struktúrákkal. Az SaS például hét (igen: 7) polgármesteri helyet szerzett országosan, az Egyszerű Emberek egyet (1!). Ajobboldali koalíciós támogatottsággal induló győztesek száma is alacsony. A Smer veszteségeinek egy részét a függetlenek szedték össze, ám meglepetésre az SNS lépett előre a legnagyobbat: 160 polgármestere lesz, amivel a második legeredményesebb párt. Mindezt úgy, hogy négy éve 41, nyolc éve pedig 60 saját polgármestere lett. Ez egy korábbi trendet igazol: a Smertől távozó szavazók legnagyobb eséllyel az SNS-nél kötnek ki - és ez fordítva is igaz. Tovább nőtt a független polgármesterek tábora. Ez is hosszabb távú trend, amely a tavalyi megyei választások eredményén is kiütközött. Ami újszerű, az az újfajta (egyes elemzők által hipsztemek nevezett) jelölttípus feltűnése, valamint a függetlenek helyi érdekcsoportokba tömörülése. A városi „hipszterek” sorát négy éve a nagyszombati Peter Brocka nyitotta: fiatal jelölt részletes programmal, akinek nincsenek pártpolitikai tapasztalatai, viszont aktív volt a helyi civil szférában, általában az alternatív kulturális vagy városszépítő szegmensben. Rétegjelölt, akire a pártokban és az idézőjeles független jelöltekben csalódott középosztály is átszavaz. Az újrázó Brockán kívül ebbe a kategóriába tartozik az új nyitrai és pozsonyi győztes is. A főváros egy másik újszerű trendet is példáz. Amikor a független polgármesterjelölt nem légüres térben, hanem egy saját arculattal, névvel és programmal rendelkező képviselő-jelölti gárdával együtt indul. Magyar térfélen Komáromban Keszegh Béla és csapata hozta sikeresen ugyanezt. Ez egyszerre progresszív és szemfényvesztő húzás. Ezek a csoportok függetlenként jelennek meg, meglovagolva a politikával szembeni elégedetlenségi hullámot, ám gyakorlatilag lokális pártokként működnek. Miben különbözött a pozsonyi Team Valló az SaS helyi csapatától? Van nevük, lógójuk, programjuk, jelöltjeik-csak a belügyminisztériumi bejegyeztetés (ezért hivatalosan nem párt) és a helyi ügyekben általában mellékes országos szerv hiányzik. Magyar szempontból sok meglepetést nem hozott a választás, ám a precízebb mérlegvonáshoz részletesebb adatok kellenek - botrány, hogy az új választási szabályozás a statisztikák közlése szempontjából a 90-es évekbe lökte vissza az országot. Ami egyértelmű: nőtt a Híd és az MKP polgármestereinek száma. Előbbi jelentősebben, Bugáréknak ezzel országos szinten valamivel több településvezetője lett, mint az MKP-nak. Ezzel együtt a magyarlakta vidéken mennyiségi és minőségi fölényben maradtak Menyhárték. A Híd néhány feltörekvő jelöltje mindemellett érzékeny vereséget szenvedett, a komáromi eredményt pedig egyik párt sem teszi a kirakatba. A végére egy memento: a Híd több helyen működött együtt sikeresen a Smerrel és az SNS-szel, mint az MKP-val vagy ajobboldallal. A középszerűség kelepcéjében Látszólag nincs gond Szlovákiával - gazdasági értelemben. Most üzemeltük be a negyedik autógyárat, a munkanélküliség történelmi mélyponton, az országos átlagbér nyáron átlépte az 1000 eurót. Az Európai Bizottság friss prognózisa szerint idén a gazdaság 4, jövőre pedig még ennél is gyorsabban, 4,1%-kal nő, miközben a 28 tagú unió átlaga csupán 2% környékén mozog. Azaz kétszer nagyobb Szlovákia lendülete, mint az unióé, így folytatódik az utóbbi néhány évben némileg megtorpanó felzárkózásunk. A biztató tények mögött azonban kedvezőtlen folyamatok is megbújnak. Bár javult az adóbehajtás hatékonysága, de az uniós felmérések szerint még mindig a sereghajtók közé tartozunk. Ha csak az uniós átlagra tornásznánk fel magunkat, az évente 1,5 milliárd euróval hizlalná az államkasszát. A javulás ellenére az adóbehajtás hatékonyságát tekintve Szlovákiát máig megelőzik a visegrádi országok, és az egész EU-ban csak három állam, Románia, Görögország és Olaszország teljesít e téren rosszabbul, mint mi. A szó szerint elfolyó milliárdok miatt nem csökkenhet az áfakulcs, sőt olyan torzító adókülönlegességeket találnak ki, mint most a kiskereskedelmi üzletláncokat rettegésben tartó 2,5 százalékos extraadó. További probléma, hogy nagyon keveset fordítunk kutatásra, fejlesztésre és a felsőoktatásra. Az unió statisztikai hivatala, az Eurostat szerint a bruttó hazai össztermékhez (GDP) viszonyítva mindössze 0,79 százalékot szánunk a tudományra, míg az uniós elvárás 3%. Mondani sem kell, hogy ilyen mutatóval e téren is visegrádi sereghajtók vagyunk, például a csehek a kétszeresét áldozzák fejlesztésre. Vagy egy más példa: míg mi fejenként 118 eurót szánunk e célra, addig az igazodási pontnak számító Ausztria 1255 eurót. Ezzel párhuzamosan erőteljes az agyelszívás, a képzett munkaerő, az egyetemi diákság külföldre vándorlása. Az ezredforduló óta megtízszereződött a külföldön dolgozó vagy tanuló állampolgáraink száma, a szlovák egyetemi hallgatók 14 százaléka külföldön, döntően Csehországban tanul, ami az unión belül a zsebkendőnyi Luxemburgot leszámítva messze a legmagasabb arány. Csehországban csak tavaly 24 300 szlovákiai diákot regisztráltak a felsőoktatási intézmények, és csupán töredékük tér majd haza. Ezen se csodálkozzunk, hiszen a meciari korszak futószalagon alapított egyetemei esetenként diplomagyárrá silányultak, Andrej Danko házelnök bohózata a doktorijával pedig arra világít rá, hogy még a nagyobb múltú iskolák sem makulátlanok. Az egyetemek világranglistáin jó esetben a pozsonyi Komensky Egyetem jut be a legjobb 500 közé, az utolsó pozíciók valamelyikét elcsípve, míg a csehek a Károly és a Masaryk Egyetem révén határozottan jobban szerepelnek. Vagyis miközben a Pozsonyt Kassával összekötő kulcsfontosságú autópályát már 46 éve építjük, a frekventált Pozsony-Párkány vasútvonalon pedig képtelenség méretes késés nélkül közlekedni, addig a tudást szomjazó, képzett, ambiciózus embereink egyből megtalálják az országból kivezető utat. Ilyen erőteljes, szó szerinti vérveszteség, illetve a tudomány és felsőoktatás tartós alulfinanszírozása azt eredményezi, hogy bár fel tudunk mutatni némi fejlődést, összességében beragadunk az összeszerelő országok középszerűségébe, az igazán fejlett államok hátát csak távcsővel látó országok szürke mezőnyébe. LAJOS P. JÁNOS SIDÓH. ZOLTÁN
