Új Szó, 2018. november (71. évfolyam, 251-274. szám)

2018-11-09 / 257. szám

www.ujszo.com | 2018. november 9. KÖZÉLET I 3 A tanulás folyamata a fontos Fekete Irén: A pedagógusnak nem elég megszerezni a diplomát, az élethosszig tartó tanulást kell megcélozni IBOS EMESE Fekete Irént, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének frissen megválasztott új elnökét a szövetséggel kapcsolatos terveiről és jövőbeni szerepéről kérdeztük. Miért döntött úgy, hogy elfo­gadja a jelölést a pedagógusszö­vetség elnöki posztjára? Harminc évet töltöttem a pedagó­gusi pályán, ebből 18 évig igazgató­­helyettes voltam a nemesócsai Móra Ferenc Alapiskolában. A pályám elején a módszertani bizottság veze­tője lettem, s az első perctől kis régi­óban gondolkoztam. Megpróbáltuk összehozni az alsó tagozatos peda­gógusokat, a havi találkozókon kö­zösen dolgoztuk ki a terveiket, ele­meztük a tudásszintfelmérőket, ta­pasztalatokat cseréltünk. Igazgató­­helyettesként folytattam ezt a mun­kát, a régió igazgatóival közösen dolgoztuk ki például az iskolai rend­tartást, s egységesen ugyanazt köve­teltük a régió iskoláiban. Ez azért volt fontos, mert akkor szokás volt, hogy más iskolába vitték a gyerekeket csak azért, mert ott például festhették a hajukat. A szövetséghez váratlanul kerültem, de kihívásként tekintettem a feladatra. Még tágabb körben, még több feladatot kellett ellátni. Iroda­vezetőként négy év alatt sikerült megismernem, átlátnom a területi választmányok munkáját. Ismerem az iroda működését, munkatársait. Döntésemet mégis hosszas vívódás előzte meg, ugyanakkor a tizenegy területi választmány jelölése komoly bizalmat jelent, jó csapat áll mögöt­tem, ezért úgy döntöttem, folytatom Jókai Tibor munkáját. Jó ideje a pedagógusszövetség­nél tevékenykedik, ez idő alatt nyil­ván sikerült a hiányosságokat is felmérni. Milyen területeken ter­vez átalakításokat, változásokat? A szövetségnek mindig a régiók szakmaisága és a szervezet egysége volt a legnagyobb erőssége, de még jobban előtérbe kell helyezni, erősí­teni kell a szakmaiságot. Ilyen pél­dául a korszerű pedagógiai újításokra való törekvés, a szakmai műhelyek, a jó gyakorlatok közzététele és széles körű elterjesztése hasznára válna a szlovákiai magyar intézményeknek. Kiemelt feladatnak tartom az oktatási intézmények segítését a személyre szabott tanulás, a felzárkóztatás és a tehetséggondozás terén. A szövetség fejlesztése kapcsán pedig nemcsak központban gondolkodom, hanem régiókban. Nagyobb figyelmet sze­retnék szentelni a nyelvhatáron működő területi választmányok munkájára a regionális pedagógiai központokon keresztül. Milyen munkát láthatna el egy ilyen regionális központ a nyelv­határon? Mivel minden régiónak megvan­nak a sajátosságai, ezért ezeket a fel­adatokat nem lehet uniformizálni. Élőbbé szeretném tenni a területi vá­lasztmányokkal a kapcsolattartást, de első lépésben ki kellene dolgozni a szervezet önértékelését, s ezt területi választmányonként itt a központban feldolgozni. Ez mutathatja meg, merre is kell haladnunk, mire van Fekete Irén szükségük az egyes régióknak. El­képzeléseim szerint három régióban alakíthatnánk ki regionális pedagó­giai központot, amelyek segíthetnék a területi választmányok munkáját. Hol működhetnének ezek a köz­pontok? Jelenleg Rimaszombatban, Ga­­lántán és Komáromban működnek, ezek mellett Kelet-Szlovákiában is szeretnénk létrehozni egyet. A he­lyiek igényén múlik, hogy a keleti regionális központ hol működhetne. A nyugati országrészben is egy köz­pontot tartanánk meg. Hozzá kell tennem azt is, hogy ezek létrehozá­sához, működtetéséhez elő kell te­remteni az anyagiakat. Van elképzelése arról, miből fi­nanszírozhatnák a központok működését? Igen, úgy szeretnénk szervezni a működésünket, hogy ezekre a köz­pontokra is jusson pénz. Mit értsünk a szakmai műhely fogalmán? A szövetségnek több akkreditált programja volt, gondolok itt a ko­operatív tanulásra, a projektoktatás­­ra. Utóbbira van példa Rimaszom­batban, ahol nagyon jól működik a szakmai műhely, hiszen idén már ti­zenkettedik alakalommal valósul meg. Ebből példát merítve, bármely tantárgyra ki lehet alakítani hasonló szakmai műhelyet. Külső szemlélőként úgy látom, van a pedagógusok között egy ré­teg, amely rendszeres és aktív résztvevője a szakmai progra­moknak, egy részűk viszont mint­ha passzív lenne. Ez való igaz. A szövetség által szervezett nyári egyetemeken ta­pasztalom, hogyjobbára ugyanazok a nevek forognak. Én a passzív ré­teget szeretném megszólítani, ide­csábítani. Jó lenne, ha a frissen vég­zett pedagógusok, de már az egye­temi hallgatók is aktívan bekapcso­lódnának a szakmai programokba. Jó lenne, ha megértenék, hogy azzal nem ért véget a pedagógus munká­ja, hogy megtartotta az órát. Már ré­gen nem elég megszerezni a diplo­mát. Az élethosszig tartó tanulást kell megcélozni. Ma már nem a ta­nítás a fontos, hanem a tanulás fo­lyamata. Már nem tananyagot taní­tunk, hanem a gyermek személyi­ségét fejlesztjük. Ebből kiindulva, aki kimarad, az lemarad. Tapaszta­lom azt is, hogy nagyon sok iskola bezár, pedig az lenne a legfonto­sabb, hogy nyissunk egymás felé. De optimista vagyok, szerintem min­denkinek kedvet lehet csinálni ah­hoz, hogy fejlődjön. Közvetlenül a megválasztása után arról beszélt, hogy növelni szeretné a pedagógusszövetség taglétszámát. Miért van erre szükség? Amikor átvettem a komáromi te­rületi választmányt, 400 tagunk volt, viszont olyan szakmai programokat kínáltunk a pedagógusoknak, hogy ez a létszám a duplájára emelkedett. Véleményem szerint az a felada­tunk, hogy olyan csábító szakmai programokat, rendezvényeket kí­náljunk az óvodáinknak, az iskolá­inknak és a pedagógusoknak, hogy minél több pedagógus érezze úgy, jó valahova, a pedagógusok társaságá­ba tartozni. Éhhez az is kell, hogy se­gítsük a szakmai fejlődésüket, erős szövetséget szeretnék kiépíteni. Ön szerint jelenleg melyek a szlovákiai magyar oktatás legna­gyobb problémái? Úgy vélem, a pedagógusok túl­terheltsége, a rengeteg adminisztra­tív munka, amely gátolja, hogy ta­náraink a pedagógusi munkára összpontosítsanak. Ezek mellett az anyagi és erkölcsi megbecsülést is ide sorolnám. Ezek közül miben tud a szövet­ség a pedagógusok segítségére len­ni, illetve hogyan tudja a szlováki­(Somogyi Tibor felvétele) ai magyar oktatók munkáját segí­teni? A pedagógiai munkában lehetünk leginkább a segítségükre, módszer­tani segédanyagok kidolgozását tud­juk támogatni. Szlovák munkafüze­tek már születtek a szövetség támo­gatásával. Ha jelentkeznek vállalko­zó kedvű pedagógusok, más tantár­gyakhoz is készülhetnek munkafü­zetek, feladatlapok stb., kidolgozá­sukat és megjelentetésüket is segíteni tudjuk. Közzétettek már ilyen jellegű felhívást? Dolgozunk rajta, rövidesen meg­hirdetjük. A pedagógusszövetség mellett két szakmai társulás működik, fontolgatja továbbiak megalakítá­sát? Az Intézményvezetők Országos Társulása és az Óvópedagógusok Országos Társulása után megalaku­lóban van a Speciális Fejlesztők Szakmai Társulása. Az új szakmai szervezet az Artis Központ kezde­ményezésére jön létre. Alakuló közgyűlése a hónap második felében lesz. Úgy vélem, nagyon sok intéz­ménynek nyújt majd segítséget, hi­szen hiány van magyar logopédus­ból, pszichológusból, gyógypedagó­gusból. Jelenleg a magyar szakem­berek országos hálózatának kiépíté­sén dolgoznak, a jövőben oktatási in­tézményeink működését fogják se­gíteni magyar szakemberek közvetí­tésével. Emellett szakmai napokat is szerveznek. A szövetség eddig kevésbé tar­totta a kapcsolatot a szlovák kol­légákkal, gondolok itt a Szlovák Pedagóguskamarára vagy más szervezetekre. Lesz ezen a téren változás? Háttérintézményünk, a Comenius Pedagógiai Intézet vezetője számos szlovák szakmai szervezet képzése­in, előadásain rendszeresen jelen volt, van. A jövőben a szövetség ve­zetése is részt vesz ezeken. Remé­lem, az oktatási minisztérium nem­zetiségi főosztályával is élőbbé vá­lik a kapcsolat, s rendszeresen kiké­rik a szakmai véleményünket. Szlovák vonalon a szakmai és a civil szervezetek közösen lépnek fel és nagyobb erőt képviselnek. Ön gondolkodik hasonló közös fellépés koordinálásában? Tettünk ilyen irányú lépéseket. A pedagógusszövetség, a Comenius Pedagógiai Intézet és a Katedra Tár­saság együttműködési megállapo­dást kötött, hogy az oktatási minisz­tériumban minden szakmai kérdés­ben elképzeléseinket közösen kom­munikáljuk. A közvéleményt megosztja a magyar állam több millió forintos oktatási támogatása. Támogatói példátlan segítségnek tekintik, el­lenzői viszont olyan beavatkozás­nak tartják, mely deformálja a szlovákiai magyar oktatást. Ön hogyan vélekedik erről a külső be­avatkozásról? Induljunk ki az óvodafejlesztésből. Annak idején a magyar állam a szö­vetség segítségét kérte ebben a kér­désben. Az első ütemben a reformá­tus egyház óvodáinak szakmai szín­vonala javításában nyújtottunk segít­séget. A második ütemben több hó­napos munka eredményeként egy negyven kérdésből álló adatlap segít­ségével felmértük, hogy a magyar önkormányzati óvodáknak milyen infrastrukturális fejlesztésekre, illet­ve milyen belső pedagógiai segítség­re van szükségük. A beérkezett ada­tokat összegeztük, feldolgoztuk és továbbítottuk Magyarországra. Az infrastrukturális fejlesztés mellett el­indult az óvónők szakmai fejlesztése. Huszonnégy óvónő vett részt a bu­dapesti képzésen, ahol a korai inter­venció, a cselekvő felfedezés mód­szertana, a néptánc módszertana és az óvodai projektpedagógia témakö­rökben kaptak képzéseket. Az ott megszerzett tudást, a programot to­vábbfejlesztették, s azt továbbadják hazai kollégáiknak. A magyar állam támogatását képezte az a módszerta­ni csomag is, melyet „Magyar sarok” néven minden magyar óvodába, il­letve magyar csoportba - összesen 344-be - juttattunk el területi választ­mányaink segítségével. Bár óvónő­ink jól képzettek, mégis számos hi­ánypótló képzésen vehettek részt. Ilyen a logopédia, melyet országosan le tudtunk bonyolítani, vagy a Kokas Klára zenei alapú komplex művészeti programjára vonatkozó képzés. Olyan jellegű új információkhoz ju­tottak, melyek sok területen még nem ismertek. Ezek óriási segítséget je­lentenek a pedagógusok és az intéz­mények számára. Van a szövetségnek tudomása arról, hogy további hasonló jellegű támogatás érkezhet Magyaror­szágról? Erről nincs tudomásunk, ilyen jel­zést nem kaptunk. Viszont az óvo­dákhoz hasonlóan elkezdtük felmér­ni az iskoláinkat, szeretnénk tudni, hogy az egyes tanintézményekben milyen a munka színvonala, illetve milyen infrastrukturális fejlesztések­re lenne igény. Igyekszünk kiépíteni egy adatbázist, mivel számos statisz­tikai jellegű kérdéssel keresik meg a szövetséget.

Next

/
Thumbnails
Contents