Új Szó, 2018. november (71. évfolyam, 251-274. szám)

2018-11-07 / 255. szám

www.ujszo.com I 2018. november 7. CSALLÓKÖZ ÉS MÁTYUSFÖLD 9 Ráadás Dunaszeidahelyen Bródyval „Mindig megtaláltam azokat a formákat, melyekkel a korlátozások ellenére éreztetni tudtam, mit gondolok a világról" V. KRASZNICA MELITTA November 13-án, kedden 19 órától egy igazi legenda, Bródy János ad koncertet Dunaszerdahelyen, a Csapiár Benedek Művelődési Központban. DUNASZERDAHELY A művésszel a kezdetekről, dal­szövegekről, lázadásról, politikáról és barátságról beszélgettünk. Ön a hatvanas évek elején volt tinédzser, amikor Magyarorszá­gon is Beatles-lázban égtek a fia­talok, sorra alakultak a zeneka­rok. Önt mi vitte a zene, a „zene­­karosdi” közelébe? El tudja kép­zelni, hogy ha ma lenne tizenéves, szintén erre a pályára lépne? Esetleg benevezne egy zenei tehet­ségkutatóba? Amikor én még kissrác voltam, a zenehallgatási szokások nagyon mások voltak. Az ifjúsági klubok­ban amatőr zenekarok próbálták a luxembourgi rádióból lemásolt an­gol számokat utánozni, és 1965-ig nem volt magyar nyelvű beatzene. Szörényi Leventével egymásra ta­láltunk azzal a szándékkal, hogy sa­ját szerzeményeink legyenek. Ak­kor ez forradalmi tettnek minősült, és az Illés zenekar országszerte népszerű lett a Szörényi-Bródy szerzőpáros dalaival. Szerintem a lényeg az volt, hogy saját magunkat fogalmaztuk meg új zenei formák­ban, és ha ma lennék tizenéves, ma is azt keresném, hogyan tudnám ki­fejezni magam a dalokba sűrített üzenetekkel. Zenei tehetségkutató­ba valószínűleg nem mennék, mert általában nagyon sok előírt feltétel­nek kell megfelelni, és én ilyen szer­ződéseket nem írnék alá. A rendszerváltás előtt nem le­hetett nyíltan kimondani, mit gondol az ember a világról. A szö­vegírónak a sorok között kellett megfogalmazni a mondanivalóját, úgy, hogy a cenzúrán még átmen­jen, de a hallgatóság megértse az üzenetet. Később eltűntek ezek a korlátok. Vannak, akik szerint et­től nem vált könnyebbé a szöveg­írás. Ön hogy gondolja? Ahogy mondani szokták, teher alatt nő a pálma, és én mindig meg­találtam azokat a formákat, ahol a korlátozások ellenére éreztetni tud­tam, mit gondolok a körülöttem lé­vő világról. Ma is vannak korlátok, bár ezek most másképp működnek. A politikai befolyás alatt álló rádiók nem játszanak olyan számokat, amelyek esetleg a gazdák érzé­kenységét sértik, és az én dalaim Bródy János, az örök Tini manapság is nemkívánatosnak mi­nősülnek az állásukat féltő zenei szerkesztők körében. Valaki azt írta a Facebook-oldalamra, hogy akkor lesz Magyarországon demokrácia, ha a Bródy János számait az állami televízió fő műsoridőben sugároz­za. Ettől jelenleg elég távol va­gyunk. Költészetnek tekinti a dalszö­vegírást? Önnek is jelent meg kötete... Alapvetően dalszerzőnek tartom magam, és tudom, hogy a szakmai közvélemény elsősorban a szövege­im miatt tisztel. Az énekelt ritmusos szöveg ősi művészi forma, de a köl­tészetet inkább az írásban megjelenő versekről szokták emlegetni. A dal­szöveg másként alakul és működik, mint egy vers, de természetesen nem bánom, ha a szövegeimben költé­szetet vélnek felfedezni. Manapság egyre többen tekintik a dalszövege­ket is az irodalom részének, és sokan vannak, akik azt mondj ák, hogy az én szövegeim zene nélkül is megállják a helyüket. Ezt bizonyítja annak a kötetnek a sikere, ami a Park Kiadó­nál jelent meg és 52 év dalszövegeit tartalmazza. Zenésztársai közül többen disszidáltak, akkoriban megfor­dult a fejében, hogy ön is kint ma­rad külföldön? Angol fordításban is ilyen ötösek lettek volna a szö­vegei? Az ilyen kérdésekre nehéz vála­szolni, mert akármit mondhatok, semmi se bizonyítható. Angol for­dítások egyébként készültek, de ha külföldre szakadtam volna, akkor nyilván megtanultam volna az ottani nyelvet, és eredeti műveket hoztam volna létre. Jó példa erre Dusán Sztevanovity, aki szerb anyanyelvű gyerekként érkezett Magyarország­ra, és az egyik legkiválóbb magyar szövegíró lett belőle. Szerencsés találkozás volt az önöké Szörényi Leventével. Számtalan korszakalkotó dal, színpadi mű kötődik a nevükhöz. Míg a hatvanas-hetvenes években dalaikkal együtt lázadtak, később a politika majdnem véget vetett barátságuknak. Lehet ennyire fontos a napi politika, hogy meg­rontsa az emberi kapcsolatokat? Mostanában nincs már köztünk jelentős feszültség, és sok tekintet­ben hasonlóan vélekedünk politikai kérdésekről is. De természetesen úgy gondolom, soha nem lenne szabad olyan politikai rendszert működtetni, amely megrontja az emberi kapcso­latokat. Leventével egyébként úgy vagyunk, mint az elvált szülők, akik örülnek - művészi értelemben - „gyermekeik sikerének”, és a jeles évfordulókon együtt ünnepeljük a (Képarchívum) műveket, amelyek mondanivalója a mai napig érvényes. Ma mi ellen lázad? Mit muszáj versbe szedni, dalba önteni? Ismét el kell rejteni a mondanivalóját a sorok közé? Én a hatvanas években eszmél­tem, és nagy hatással volt rám az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatko­zata, amit 70 évvel ezelőtt fogadott el az ENSZ közgyűlése mint olyan eszményt, melynek elérésére min­den népnek és minden nemzetnek törekednie kell. Ebben az egyez­ményben a jézusi tanításoktól a fel­világosodáson át a modem polgári demokráciákig benne van az embe­riség tapasztalata arról, hogyan él­hetnek együtt békésen a népek és a kultúrák ebben a globális faluvá zsugorodó világban. Ezt a monda­nivalót nem kell elrejteni, viszont jelentős erők működnek azért, hogy ne jusson el mindenkihez az üzenet. Lázadni már nem nagyon lázadok, inkább csak rezignált nyuggerként, keserű mosollyal veszem tudomá­sul, hogy sajnos igaz az a mondás, mely szerint a történelem azt tanítja, hogy az emberek nem tanulnak a történelemből. Kiknek, kikhez, melyik korosz­tályhoz szólnak ma a Bródy­­dalok? Elsősorban ahhoz a korosztály­hoz, amelynek a megélt történelmi tapasztalata hasonló az enyémhez, de örömmel látom, hogy vannak a fiatalok között szép számmal, akik érdeklődnek az elmúlt időkből le­vonható tanulságok iránt. Nekem sokszor van afféle déjá vu élmény­ben részem, amikor jelenkori maga­tartásokat, szituációkat szemlélek, hogy én ezeket már egyszer átéltem. Nem kellene mindig mindent újra­kezdeni, mert így elég lassan hala­dunk előre, és a zsákutcákból csak hátrafelé van kiút. Ekkora életműből nagyon ne­héz lehet összeválogatni egy-egy koncert anyagát. Milyen szem­pontokat követ? Melyik az a dal, amely egyetlen koncerten sem maradhat ki? Van néhány szám, amit nem hagynék ki a műsorból, mert úgy ér­zem, a közönség elvárja, hogy meg­szólaljanak. Én inkább az újabb da­lokat részesíteném előnyben, mert ezeket manapság nem nagyon játsszák a rádiók, pedig azt mondják rólam, olyan vagyok, mint a jó bor, ahogy öregszem, egyre érettebbé válók. Egy-egy koncert műsorának összeállítása általában komoly kö­rültekintést igényel, és úgy tűnik, mostanában elég jói érzékelem, hogy mit szeretne hallani tőlem a közön­ség. Annak azért mindig van koc­kázata, ha olyan új dal is szerepel a programban, amit még nagy valószínűséggel nem hallott az ép­pen jelenlevő tisztelt publikum. De nem szoktam megijedni a kockáza­toktól, meg az esetleges mellékha­tásoktól. Dunaszerdahelyre zenekarával érkezik. Az utóbbi időben egy fiatal zené­szekből alakult formációval lépek fel, velük készült a legutóbbi, a Rá­adás című lemezem is. Kirschner Péter a társulat vezetője, és az ő stú­diójában készültek a felvételek, ahogy a legújabb dal klipje is egy túlfűtött stúdióba szorult zenekari próbát mutat. Mivel invitálná a dunaszerda­­helyi koncert közönségét? Aki már látott engem színpadon, azért jöjjön, mert jó érzés lesz újra együtt lenni, aki meg még nem, az feltétlen jöjjön el, mert ki tudja, lesz­­e még alkalom a találkozásra. Az elóKoncert által szervezett koncertre jegyek kaphatók az eló­Koncert műsorirodában (Dunaszer­­dahely, Kukucín u. 459.), a Focus Music Shop lemezboltban (Vámbéry Ármin tér), a Csapiár Benedek VMK szervezési osztályán, valamint a Tic­ketportal hálózatában. (PR) RÖVIDEN Rózsakért a kastély előtt Galánta. A város revitalizálta a reneszánsz kastély környékét, a Szlovák Takarékpénztár pályáza­tán elnyert támogatásból rózsaker­tet alakítottak ki a kastély előtt. Ma kulturális rendezvényeket szerveznek az 17. században épült kastélyban, és itt tartják a polgári Fákat, rózsákat ültettek, parkosítot­ták a kastély környékét (Fotó: galanta.sk) esküvői szertartásokat is. A törté­nelmi források szerint eredetileg egy rózsakert díszítette a kastély előtti területet, a nemrég megvaló­sított projekt keretében azonban nemcsak rózsákat, hanem új fákat és bokrokat is ültettek, és parkosí­tották a kastély környékét. Az Esterházy-család által építtetett reneszánsz kastély előtti rendezet­len terület parkosítását a város is támogatta. (béva) éMsKS H0V.30. GALANTA-GALÁNTA A kubai mulatók forró, szivarfüstös éjszakáinak sztárja, a kubai nép elsőszámú kedvence, a HABANA SOCIAL CLUB zenekar a 2018-as világkörüli turné­jára kiegészült a világhírű Treplcaaa Club szólótáncosaival és így egy különleges műsorral várja mindazokat akik egy igazi karibi élményre vágynak. DPI 80759

Next

/
Thumbnails
Contents