Új Szó, 2018. november (71. évfolyam, 251-274. szám)
2018-11-07 / 255. szám
www.ujszo.com | 2018. november 7. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Muzsika ebédre Már nemcsak a tehenekkel hallgattatnak zenét, hanem a sajttal is M indeközben pedig komoly zenei forradalom zajlik gasztroffonton: egyre több őstermelő kísérletezik azzal, milyen hatást gyakorol termékeire a zene. Demeter Zoltán tokaji borász már évek óta halk dzsesszt hallgattat a pincéjében érlelődő borokkal, Beat Eampfler svájci sajtkészítő pedig a Berni Művészeti Egyetemmel közösen most azt teszteli, hogy különböző hanghatások hogyan befolyásolják a sajtok ízét és érési folyamatát. Ultrahangok, hanghullámok, szonokémia. De mi köze a táplálék- és folyadékbevitelnek a zenéhez? Nagyon is sok. Persze a sajtnak meg a bornak nincs fiile, sem szája, ahogy a paradicsomnak sem, így nem fogják elmondani, mit éreztek, amikor a hangfalakból AC/DC riffek után Domenico Scarlatti csembalószonátái kezdtek szivárogni. Viszont élő szervezetekről van szó, a zene pedig hatással van az élő szervezetekre. A zene befolyásolja lelkiállapotunkat, hangulatunkat. A rádiós rotációkban megszólaló dalok közül van, ami tetszik, van, ami idegesít. Aki szereti Szandit, nem biztos, hogy szereti Iggy Popot, és fordítva. De aki tizenötévesen még szívesen hallgatta az egyiket, nem kizárt, hogy negyvenévesen már a másikat fogja szívesebben hallgatni. Jó ebédhez szól a nóta - a vasárnapi húsleves gőzölgésének ritmusára jól rímel a Gyöngyvirágos kiskertedben mosolyog a napsugár is - meg a többi hallgató. A zene maga a drog - mondták a technózene kedvelői a 90-es években. A sámánoknak szintén a dob ritmusa segített, segít a révült tudatállapot kialakításához (meg persze még más is, de a dob ott van). Az emberek nagy része naponta kerül kapcsolatba a zenével, ennél már jóval kevesebben vannak azok, akik tudatosan válogatják a különböző időtöltések mellé a zenét, illetve igényt éreznek arra, hogy új és új zenéket fedezzenek fel maguknak. Ismerek egy szobafestőt, aki azt mondta, zene nélkül nem tud dolgozni. Néhány borász azt mondja, az egyetlen elektromos berendezés, amit pincéjében megtűr, a tranzisztoros rádió. A somogyvámosi Krisna-völgyben szintén zene szól az istállóban a teheneknek (persze ilyet ezer más vállalat is csinál már manapság, olyanok, amelyeknek semmi közük semmilyen valláshoz). Zenélni mész? - kérdeztem tizenöt éve a buszmegállóban egy cigányprímást. Nem, muzsikálni - felelte. Hülyeség mindez vagy nem, a jól megválasztott zene képes kellemesebbé tenni a létezést. Közeleg már az-idő, amikor aszerint választjuk ki a boltban a sajtot, milyen zene mellett érlelték, a steaket pedig azért küldjük vissza a pincérrel, mert érezzük a struktúráján, hogy a marha, amiből kikanyarították, nem historizáló misztikus japán folkambientet hallgatott kérődzés közben, mint azt az étlap hirdeti, hanem valószínűleg csak Gergely Róbert. A JOGASZÖOKTORI MOST NAGYON MEGY! (Lubomír Kotrha karikatúrája) Barátunk, Kína! DUDÁSTAMÁS „keleti nyitás” több éve visszatérő téma nemcsak Magyarországon, hanem egész Közép-Európában. Orbán Viktor magyar kormányfő már 2010 óta kiemelt figyelmet szentel a kínai-magyar kétoldalú kapcsolatoknak, ennek köszönhetően jó viszonyt ápol a kínai vezetőkkel. Ennek eredménye az is, hogy Magyarország a sanghaji első Kínai Nemzetközi Import Expó egyik díszvendége. Maga Orbán nyitotta meg a magyar pavilont, és Hszi Csin-ping kínai államfő mellett több fontos kínai vállalat vezetőivel is tárgyalt. Mindez teljesen érthető. Kína gazdasági vonzereje óriási, az ország hatalmas fejlődésen ment keresztül az elmúlt évtizedekben, ma már a világ legnagyobb exportőre és a világ második legnagyobb gazdasága. Minden évben újabb és újabb kínai vállalatok nevét tanuljuk meg, és a kínai export már korántsem az olcsó bóvlival egyenlő. Ami Közép-Európát különösen érdekli, az a pénz. Kína már világgazdasági szinten is a legnagyobb tőkeexportőrök közé tartozik, régiónknak pedig még mindig külföldi tőkére van szüksége a gazdasági fejlődéshez. Nem meglepő tehát, hogy a kínai dollármilliárdok sokak fantáziáját megmozgatják, Budapesttől egészen Varsóig. Régiónk szerencséje, hogy az érdeklődés ma kölcsönös. Kína hosszú évek óta a nemzetközi pozíciója erősítésén dolgozik, vezetői 2010 táján fedezték fel a Pekinggel szemben rendkívül nyitott közép-európai térséget. Kína jövőbeni terveibe jól illeszkedik a régió, ezért is jött létre 2012-ben Ven Csia-pao akkori kormányfő kezdeményezésére Varsóban a 16+1 platform, mely összehozta Kínát és a 16 közép-kelet-európai országot.. Ezen belül Magyarország fontosságát mutatja, hogy Ven Csia-pao a platform ötletét magyarországi látogatása során vetette fel 2011 -ben, és 2017-ben Budapesten volt a térségbeli országok csúcstalálkozója. Emellett Orbán Viktor illiberális demokrácia-világképébe is pontosan illeszkedik Kína. Szinte minden adott tehát, hogy Közép-Európa és Kína gazdasági kapcsolatai erősödjenek az elkövetkező években. Nem árt azonban az óvatosság, mert a kormánydelegációk e hangzatos kijelentései gyakran légüres térbe kerülnek, a nagy csinnadrattával bejelentett projektek végül nem valósulnak meg. Gondoljunk csak a kínai tőkéből finanszírozott Liszt Ferenc reptérre vezető gyorsvasútra, a szolnoki napelemgyárra vagy a hét éve készülőben lévő kazincbarcikai citromsavgyárra. De nem magyarországi sajátosság, hogy a kínai tőke részvételével készülő projektek késnek vagy vakvágányra kerülnek valahol a Selyemúton, szinte mindegyik közép-európai országban találunk példát ilyesmire. Ha a kínai cégek nem látják a gyors nyereség lehetőségét, akkor csendben eltűnnek. Szlovákiában is volt már szó elektromos autógyár felépítéséről, vagy a hetente többször Pozsonyba befutó kínai tehervonatokról, de ezekből a tervekből eddig szinte semmi sem valósult meg. Mindezekből világos, nem szabad készpénznek venni, hogy Kínából majd csak úgy ömlenek ide a dollármilliárdok. A nagyszabású rendezvények és hangzatos nyilatkozatok mögött a kínai vezetés kemény racionalitását is meg kellene látni: elsősorban azt veszik figyelepibe, hogy az együttműködés és a projektek mennyiben segítik elő Kína hosszú távú stratégiai terveit. Ezért a közép-európai államoknak is józanul kell hozzáállniuk Pekinghez, és vigyázniuk arra, hogy a tetszetős ígéretek mögött a kínai állam érdekei húzódnak meg. Kína ettől még a jövő országa, mellyel érdemes jó politikai és gazdasági kapcsolatokra törekedni. Nem lenne jó azonban, ha Közép-Európa a kínai állam és a kínai vállalatok trójai falovává válna az Európai Unióban. A FIGYELŐ Rossz társaság A Le Monde-csoport világpolitikai hetilapja diktátorok és politikai gyilkosságok megrendelői között említi Orbán Viktort - írta a 444.hu. A címlapon látható karikatúrán Trump fenyegetőzik egy baseballütővel, mellette Putyin és Hszi kínai elnök, aki egy nuncsakut tart. Feltűnik Kim Dzsong Un, Erdogan török elnök, bin Szalmán szaúdi herceg, a hátsó sorban pedig Orbán, baseballütővel, félmeztelenül néz farkasszemet az ellenséggel, ahogyan a többiek is. (444) 150 ezer orosz él Londonban, 75 ezer a Kremlnek kémkedik A Londonban élő oroszoknak akár a fele az orosz titkosszolgálatok informátora lehet. A Henry Jackson Society külpolitikai elemzőműhely 28 oldalas tanulmánya (amelynek elkészítésében részt vett Sir Richard Dearlove, a brit külső hírszerzés, az MI6 volt vezérigazgatója) kétszázra teszi a londoni orosz nagykövetségen és azon kívül, fedetten dolgozó orosz titkosszolgálati tisztek számát, és ötszázra az általuk irányított ügynökökét. Azonban ez csak az orosz felderítő és hírszerző szolgálatok alkalmazásában álló nagy-britanniai orosz ügynökhálózat létszáma. Emellett csak Londonban 150 ezer orosz állampolgár él, és közülük akár 75 ezren is dolgozhatnak külső informátorként az orosz hírszerzésnek. Ajelentés címe: Putyin mindent lát és mindent hall. A Henry Jackson Society szakértői szerint az orosz hírszerző és biztonsági szolgálatok mérete 52-szeresen haladhatja meg a hasonló profilú brit szolgálatokét, és jelenleg ötször annyi orosz titkosszolgálati ügynök lehet Nagy- Britanniában, mint 2010-ben. A brit kormány tavasszal kiutasított 23 olyan orosz diplomatát, akikről sikerült megállapítani, hogy hírszerzési tevékenységet folytattak. Az intézkedés előzményeként márciusban Novicsok típusú katonai idegméreg-hatóanyaggal megpróbálták megölni az orosz katonai hírszerzés egykori ezredesét, a Salisburyben élő Szergej Szkripalt, aki kettős ügynökként az MI6-nek is dolgozott, és lányát, Julija Szkripalt, aki látogatóban volt apjánál. Mindkettőjüket hetekig válságos állapotban kezelték, de felépültek, és jelenleg ismeretlen helyen tartózkodnak. Theresa May brit miniszterelnök a hírszerzőként azonosított 23 orosz diplomata kiutasítása után azt mondta a brit parlamentben, hogy London ezzel a következő évekre „meghatározó mértékben leépítette” Oroszország nagy-britanniai hírszerzési tevékenységét, és ha Moszkva ezt a kapacitást újjá akarja építeni, azt a brit kormány meg fogja akadályozni. A Henry Jackson Society tanulmánya szerint azonban sokkal nagyobb erőfeszítéseket kell termi az orosz hírszerzési kapacitás leépítésére. Az intézet ajánlásai között szerepel annak megfontolása is, hogy meg kellene vonni az olyan médiaszervezetek tagjainak parlamenti belépőit, amelyekről kiderül, hogy orosz kémeket is foglalkoztatnak. Sir Richard Dearlove a tanulmányhoz fűzött kommentárjában hangsúlyozta, hogy Oroszország továbbra is nagyszabású hírszerzési tevékenységet folytat Nyugaton, és Nagy-Britanniának jelentős erőforrásokat kell ráállítania e fenyegetés kivédésére. Az M16 volt vezérigazgatója szerint a hatékony titkosszolgálat most ugyanolyan fontos, mint a hidegháború idején volt. (MTI)
