Új Szó, 2018. október (71. évfolyam, 225-250. szám)
2018-10-29 / 249. szám
www.ujszo.com | 2018. október 29. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Mathias és a papagáj Hogy viszonyuljunk Csehszlovákia 100 évvel ezelőtti létrejöttéhez? VERES ISTVÁN ék és narancssárga felhők sündörögtek az égen, amikor Bandika és Ervin meglátogatták az embert, aki negyven éve nem néz híreket. Az illetőt Mathiasnak hívták, háza pedig a belvárosban terpeszkedett, az egyik legforgalmasabb kereszteződés szomszédságában. De nem ez a lényeg, hanem hogy azt tartották róla: ő az az ember, akinek bárki feltehet három kérdést, mi több, használható választ is kap rá. Bandika és Ervin tanácsot szerettek volna kérni Mathiastól azzal kapcsolatban, miként viszonyuljanak Csehszlovákia megalakulásának századik évfordulójához. Hány éves vagy, Mathias, negyven vagy hetven? - kezdte a beszélgetést Bandika. Negyven, felelte Mathias. A második kérdésre, hogy miért nem foglalkozik az úgynevezett világ úgynevezett fontos történéseivel, vagyis a hírekkel, azt válaszolta: papagáj. Ervin és Bandika bólintottak, hiszen teljesen egyetértettek vele. Szerintük is papagáj. Ezután rátértek a harmadik kérdésre, hogy hogyan viszonyuljon az ember Csehszlovákia megalakulásának századik évfordulójához. Fülükbe jutott ugyanis, hogy 2018 októberében általános problémának számít az egykori Csehszlovákia területén a tanácstalanság ezzel a viszonyulással kapcsolatban. A fiúk azt várták, hogy Mathias majd legyint, és értetlenül kérdez vissza, hogy miért akkora probléma ez. De Mathias minden kérdést ugyanannyira fontos problémaként szemlélt, nem tett különbséget probléma és probléma között. A problémáknak nincsenek súlykülönbségeik-vallotta Mathias, szerinte ugyanis egyetlen ember problémáját is be lehet állítani világméretű problémaként, és egymillió ember problémáját is ledegradálhatja egyetlen ember egyetlen mondata. Minden csak viszonyulás és viszonyítás kérdése, főleg a 21. században, amikor már tényleg csak az egyénen múlik, mit hisz el a világ működéséről szóló mítoszok és narratívák közül. Mathias ezt egy mesebeli példával illusztrálta a fiúknak. Kifejtette, hogy szerinte az úgynevezett földi életet Zseniális Teknős és Shongoku irányítja a Namek nevű, iszapszínű bolygóról. A geopolitikai törésvonalaktól kezdve a graham kifli áráig mindent. Ma már ugyanis nem az a kérdés, hogy miként lehetséges az, hogy a világ ura két szimpatikus mesehős a Dragon ball nevű japán rajzfilmből, hanem hogy áll-e rendelkezésünkre annyi eszköz, hogy mindezt az emberekkel elhitessük. Mert ha igen, akkor el fogják hinni, hiszen eddig is elhittek ennél sokkal nagyobb hülyeségeket is. Csehszlovákia megalakulásához való viszonyulásotok bizonytalanságára pedig ne tekintsetek problémaként - tanácsolta Bandikának és Ervinnek Mathias. Ha valamivel kapcsolatban kétségek merülnek fel, az jó. Ott ugyanis még van tere a gondolkodásnak, a szempontok sokféleségének, esetleges ütköztetésének, vagy elemzésének, ne adj isten, megértésének. Ahol ez már nincs, ott csak viszonyul mindenki a bejáratott sémák szerint, megbízható egyformasággal. Szerinted most ezt értsük úgy, hogy Csehszlovákia szülinapját ünnepelni nem kell félnetek jó lesz? - kérdezte hazafelé ballagva Ervin. Bandika sokára felelt, elcsukló hangon. Nem tudom, de nagyon megennék egy jó vadast. Öt knédlivel. Nem százas (Lubomír Kotrha karikatúrája) így motiváld kormányodat! STUMPF ANDRÁS H ajléktalanellátók építéséhez is szükség van ám betonra. Rengetegbetonra! Hahó, kormány! Hahó, haverok! Állami megrendelés, gigaberuházás a horizonton! Súlyos határsértés történt Magyarországon. Nem, nem valami migráns szakította át a kerítést Röszkénél - a magyar kormány törte át baltával a jogállam falát október közepén. Igen, a hajléktalanokról lesz szó, mielőtt azonban bárki azt hinné, hogy vígan csettintettem, amikor bármely pesti aluljáróban átható, tömény húgyszagot volt alkalmam belélegezni, hogy őszinte gyönyörömet leltem a kelésekben, fekélyekben és tetvekben, amelyek látványát öntudatlanul fekvő emberi roncsok voltak kedvesek biztosítani önnön testük közszemlére bocsátásával - jelzem, cseppet sem így áll a dolog. Az aluljáró nem erre való és pont. Én sem álhatók ott, meg más sem. Senki. A köztéri pad sem alvásra való. Könnyű belátni, mire igen: arra, hogy leüljön rá - bárki. Hátizsákkal, csomaggal, banyatankkal vagy anélkül, ahogy tetszik. Csakhogy Magyarországon akárki nem ülhet ám pádon. Hajléktalan nem teheti. Az új rendelkezések végrehajtási útmutatója értelmében a rendőr, ha reklámszatyrokat lát valakinél, aki ücsörögni merészel, és ebből arra következtet, hogy az illető hajléktalan, háromszor felszólítja és már viheti is be. Meg a bíróságra. Hogy mégis hol legyenek a hajléktalan személyes tárgyai, ha nem nála - tekintve, hogy senki nem biztosít neki szobát, vagy legalább zárható tárolószekrényt -, arra nincs válasz. Azaz van, a „tettenérés” után rögtön: a tűzben. A tulajdonhoz való alapjog így ég el néhány perc alatt, mindenféle ítélet nélkül. Magyar állampolgárok tulajdona. Nem migránsoké - állampolgároké, akikkel szemben tehát a magyar államnak, a közösségnek igenis kötelességei vannak. Tulajdonhoz való joguk biztosítása, például. Gyengébbek kedvéért: azért, mert kevés tulajdona van valakinek, azt még nem égetheti el az állam büntetlenül. Ha a kormány nemcsak imá a törvényeket, de néha el is olvasná azokat, tisztában lehetne ezzel. Nem máshol: a fideszes iPadeken gránitszilárdságúvá nemesített mesterműben szerepel ez a jog, ahogy a tisztességes tárgyaláshoz, jogorvoslathoz való jog is. Ez most mind nincs, ha hajléktalan vagy. S még valami nincs: segítség. Elfogadom, hogy kényszer nélkül nem megy, de nagyon nem mindegy, hogy hova viszik az aluljáróból elkényszerített hajléktalant. A menthetetleneknek hajléktalankórház, a menthetőknek kicsi szoba és akár közmunka kell. Ez persze szervezés és sok pénz lenne. Úgynevezett valódi munka, nem csupán politikai. Csak hát utóbbi bőven elég a hatalomhoz, s forrás arra szerencsére akad. Propagandára sokszor annyi, mint a hajléktalanellátásra. Bonusz: nem csak az én adómból. A hajléktalan munkanélküli adójából is. Bizony, Európa legmagasabb áfáját fizeti ő is, bármit vesz. Ha kannás bort, annak ráadásul nem „csak” 27 százalékát, de a jövedéki adót is. A cigi árának úgy 70 százaléka vándorol rögtön az államkasszába: a dolgozók, a hajlékosok befizetései mellé. Hogy aztán egy részükből jusson valami működésre, aztán elengedhetetlen Soros-plakátokra, más részük meg a miniszterelnök családtagjainak és barátainak zsebében rövidesen elveszítse közpénzjellegét, egy-egy túlárazott állami megrendelésnek köszönhetően. De ezen már tényleg ne rugózzunk! Minek? Ez van. Megtehetik. Megteszik. Aztán büszkén röpködnek magángépen kormánybiztosok cicái, hogy vesebeteg cicájukat Los Angelesben gyógyíttassák. Ezzel tényleg nincs mit tenni. Legyünk inkább konstruktívak! Motiváljuk együtt a kormányzatot: vegyék észre, hogy bizony új haj léktalanellátók építéséhez is szükség van betonra. Rengeteg betonra! Hahó! Állami megrendelés, gigaberuházás a horizonton! Egy-két kórházi hajléktalan-szárny, apró szobás, olcsó bérlakások... Ezt is mind fel kell építeni. Magyarán: el lehet lopni jelentős részét! Akkor már lopjanak olyasvalami felépítéséből, amire tényleg szükség van. Sovány vigasz, persze, de: többre most nincs remény. FIGYELŐ A eieus cicája Andy Vájná filmügyi kormánybiztos felesége, Vájná Tímea magángéppel vitte Los Angelesbe beteg macskáját, hátha ott segítenek rajta. „Amerikába viszem, hátha vannak új módszerek. Annyira köszönöm a féijemnek, hogy magángéppel jöhettem, soha nem szoktam, csak ha vele utazom. Ezt kértem a szülinapomra, hogy el tudjam hozni a cicát” - írta az interneten a kormánybiztos-feleség. (ú) Nőkről, melegekről, pedofilokról tárgyaltak a püspökök A nők egyházi szerepéről, a melegekről és a papi szexuális visszaélésekről tárgyaltak három héten át a püspökök a Vatikánban. A 167 fejezetet tartalmazó dokumentum foglalkozik a migrációtól kezdve a virtuális valóság veszélyein át olyan kényes témákkal is, mint a melegek helyzete. A nők egyházi szerepéről úgy fogalmaz, hogy jobban be kell vonni őket a vezetői közreműködésbe, s az egyház e tekintetben elkerülhetetlen változás elé néz. Nem arról van szó, hogy a katolikus egyház megnyitná a nők előtt a pappá válás lehetőségét, csak megállapítja, hogy „a női hang hiánya szegényesebbé teszi a vitát és az egyház útját”. Ennél a fejezetnél tucatnyi ellenszavazat volt a szinódusban, ahova hét apácát hívtak meg, szavazati jog nélkül. A püspökök állást foglaltak arról is, hogy a homoszexuális embereket nem szabad hátrányosan megkülönböztetni, hanem hitükben kísérni kell őket. „Isten minden embert szeret, s így tesz az egyház is” - olvasható az irat talán legtöbb vitát keltett fejezetében, amelyet 178 szavazattal fogadtak el. 65 ellenében. Emellett a püspökök leszögezték, hogy szigorú intézkedésekkel kell : elejét venni a papok által elkövetett : szexuális visszaéléseknek, és nincs az a bűnbánat, ami ellenszerül szolgálna az áldozatok életét végigkísérő szenvedéseknek. A zárójelentés felveti az egyházi „felelősség és átláthatóság” hiányát a szexuális visszaéléseknél, ám az iratból hiányzik a felelősség világos elismerése az évtizedeken át eltussolt, papok által elkövetett szexuális visszaéléseknél. Bár a chilei, az amerikai és németországi szexbotrányok nagy megpróbáltatás elé állították az egyházat, a szavazáson 208 támogató ellenében még mindig 30 püspök voksolt nemmel a dokumentum „Igazságot keresni és bocsánatot kérni” című fejezete ellen. „Hevesen vádolnak minket” - jelentette ki Ferenc pápa, anélkül, hogy a szexuális visszaéléseket említette volna. Mint mondta, az egyház nehéz időszakot él meg, folytonos vádaskodásokkal akaiják bemocskolni. Az egyházfő ezért felszólította a püspököket, hogy védjék meg az egyházat az ilyen üldöztetéstől. A hírügynökségek szerint a pápa Carlo Maria Vigano érsekre utalhatott, aki a papi pedofília eltussolásával vádolta az egyházfőt. Az egyházon belül azóta vita zajlik a követendő irányról a pápa konzervatív ellenfelei és az úgynevezett modernizálok között. (MTI)
