Új Szó, 2018. október (71. évfolyam, 225-250. szám)
2018-10-27 / 248. szám
www.ujszo.com SZALON ■ 2018. OKTOBER 27. 32- És most próbáljon meg valami igazán boldog dologra visszaemlékezni - mondja a mögöttem ülő férfi. Nem kérdeztem tőle, miért mögöttem akar leülni, miután beléptem a szobába, egyből egy nagyobb fotelbe ültetett le. A fotel mögött egy csővázas forgószék áll, arra ült le ő.- Ez most hipnózis? - kérdezem halkan, és behunyom a szemem.- Nem, ez most nem az - feleli. - Úgyhogy ki is nyithatná a szemét. Hallom, hogy bekapcsolja a tollát, majd alighanem apró csuklómozdulatokkal felír valamit a noteszébe. De az is lehet, hogy nem ír fel semmit, és tényleg úgy van, ahogy a filmekben, hogy csupán rajzolgatnak ilyenkor.- Máris untatom? - kérdezek megint.- Máris untat, igen - sóhajt és felkuncog. - De ha nem akar untami, akkor talán mondhatna is valamit. Mondjuk, talán egy boldog pillanatot felidézhetne nekem.- Csurig vagyok boldog pillanatokkal - mondom, és újra behunyom a szemem, mire a férfi megint csak megkér, hogy nyissam ki. Nem esik le, honnan tudja, hogy a szemem ilyenkor zárva van. Megpróbálom nyitott szemmel felidézni azt, hogy anyám épp a balkonon tereget. Nyár van épp, és a panelházak ilyenkor ontják magukból a hőt, azok a ruhák pedig fél óra alatt megszáradnak. Anyám a kedvenc állatomat is kimosta. A fülénél lógatta fel a ruhaszárítóra.- Milyen állat? - kérdezi halkan a férfi.- Talán egy nyúl, már nem emlékszem - válaszolom.- Tartsa nyitva a szemét - jegyzi meg. A férfi hirtelen felpattan a székéből. Megáll, és lassan letérdel előttem.- Most egy igazán fontos helyre érkezett meg - feleli. Csillag Lajos Húsvét Hongkongban VIII. — Az előbb azt mondta, hogy ez nem hipnózis - suttogom.- Mert nem is. Próbálja újra! Nézem a száradó nyulat a balkonon, sötétbarna gombszeme pedig engem néz. Anyám végez a teregetéssel, az üres szennyeskosarat finoman félretolja a jobb lábával. Elindul felém, majd megáll, és lassan letérdel előttem.- Ez nem fáj neki — mondja anyám, és az állatra bök. - Ő így napozik ilyenkor.- így napoznak - mondom a férfinak.- Igen, az anyukájának teljes mértékben igaza van - válaszolja a férfi. Anyám végigsimít a hátamon, majd feláll és egykedvűen bemegy a lakásba. Nézem a száradó nyulat, sötétbarna gombszeme pedig engem néz.- Engem néz - mondom a férfinak.- Hiszen csak maga van ott, kit nézzen? - válaszolja a férfi kissé lesújtóan. Hirtelen forró szél szalad át a balkonon, odalent a fák lombjai is finoman suhogni kezdenek, aztán egy mentőautó szirénáit is hallani lehet. Valaki rosszul lett ebben a hőségben, mondja anyám valakinek odabent a lakásban. Hallom azt is, hogy evőeszközökkel csörömpöl közben. A nyúl előre és hátra himbálódzik a ruhaszárítón. A tekintete egészen nyugodt, talán tényleg nem fáj neki.- Nem szeretem ezt a színt - szólal meg hirtelen.- Milyen színt? - kérdezem.- Ezt — mutat a bal fülén lévő csipeszre. —Az barna - válaszolom.- Barna - mondja. - Nem szeretem. A barnát.- A barna szín néhány árnyalata csakugyan nyomasztó tud lenni — mondja a férfi. - Főként a melegebb nyári napokon. —Jó, akkor kicserélem - felelem, és bekiáltok anyámnak, hogy hová tette a többi csipeszt.- Nincs több csipesz - kiált viszsza anyám. - Mind ott van a szárítón. Odamegyek a ruhaszárítóhoz. Megsimogatom a nyúl lecsüngő lábát, érzem, hogy az összes víz ott gyűlt össze benne. Lassú cseppekben pereg belőle, ő majd lassabban szárad, de amikor láttam, hogy anyám az áztatás után ki akarja őt csavarni, mint a mosogatórongyot, nem engedtem. Arra anyám se tudta mondani, hogy nem faj neki.- Mondd meg, hogy melyik szín legyen - szólok a nyúlnak.- Sárga legyen vagy zöld. Vagy ez, vagy az - feleli. Keresek egy sárgát. Az egyiken épp az én pólóm van fbllógatva. A bal kezemmel megtartom a nyulat, amíg leveszem a barna csipeszt, aztán leveszem a sárgát is. A pólóm lecsúszik, bal ujja a földet söpri.- Ez így jobb - mondja a nyúl.- Ez így jobb? - kérdezi anyám a balkonajtóban állva. Mondom, hogy nem, és megigazítom a pólót, anyám pedig szó nélkül újra visszamegy a lakásba. Nézem a száradó nyulat a balkonon, sötétbarna gombszeme pedig engem néz. A szirénázás hangja elhalkul, aztán megint suhogni kezdenek odalent a fák lombjai, mintha a felvételt visszafelé játszanék. Meleg szél fut át a balkonon, a száradó nyúlon, rajtam és az odabent lévőkön. FEUEGYZESEK ÚTKÖZBEN A szentek városa I. A Monarchia korában csakúgy, mint a későbbi jugó korokban, Szarajevó sármja mindig keleti jellegére épült: egy szelet kelet. Az útleírásokban lépten nyomon a város orientális bájáról, az iszlám kultúra által képviselt idegenséggel való találkozásról olvashatunk ezerféle formában és ezerféle retorikával megragadva - s ezerféle sztereotípiában tobzódva. De vajon meg lehet-e határozni általánosítást, elragadtatást, túlzást vagy személyeskedést nélkülözve azt, hogy egy-egy város, városnegyed mitől nyugati, s mitől keleti? A sztereotípiák kelepcéje már az ún. jellemzők elgondolásának során megnyílik. Vagy egyáltalán, ha kulturális különbségekkel kell számolnunk, az összevetés eleve elhibázott próbálkozás? Próbáljuk ki tárgyunkon, bontsuk le sejtjére: miben különbözhet egy szarajevói mahala valamelyik nyugat- de akár közép-európai városnegyeddel összevetve? Talán abban, hogy a mahalát szentek is lakják! E költői válasz némi okfejtésre szorul. Nem szentekről van szó ugyanis a szó azon értelmében, ahogy azt a nyugati fül értelmezi, hanem az iszlám szentjeiről, a vélikről, népnyelven: evliáktó 1 - az arab szó „közellévőt” jelent. Ebből a szempontból Szarajevó valóban keleti város, hiszen minden keleti városban laknak szentek is, igaz ugyan, hogy a szarajevói szentek csodálatos történetei hajmeresztőén költői elszántságukban messze elmaradnak Egyiptom vagy Szíria váfosaitól. Am ezektől elütően w A szentekről való vélekedések, a hozzájuk kapcsolódó hiedelmek, szokások a számtalan hasonlóság ellenére az egyes vallásokban igencsak különböznek. és egyedülálló módon, ahogy a népi vallásosság más megnyilvánulásaiban is, itt is felfedezhetők a pravoszláviából, sőt, a szláv pogányság korából eredő elemek - s megint csak a régi refrénre gondolhatunk, mellyel az országot szokták illetni: Izmedu istoka i zapada (kelet s nyugat közt). Nemcsak ezeket az elemeket, de általában a népi vallásosságban elevenen jelen lévő helyi szentkultuszt, a szentek sírjának tiszteletét a nyugati szem nehezebben fedezi fel: az említett údeírásokban, származzanak akár nyugati utazóktól, vagy íródjanak bár a Monarchia korszakában, nemigen találkozunk velük. Nyilván a dolog belsőségessége miatt, rejtve maradt az idegen teldntet előtt. A szentekről való vélekedések, a hozzájuk kapcsolódó hiedelmek, szokások a számtalan hasonlóság ellenére az egyes vallásokban igencsak különböznek. A zarándoklattal például találkozunk mindegyik vallásban. Vidékeink népi katolicizmusára jellemző búcsújárás a felkeresett kultuszhelyek az ellenreformáció idején elburjánzó könnyező szentképekhez kötődik, vagy a csodatevő ereklyékhez kötődtek (a pravoszlávoknál egyébként szintén). Az iszlámra viszont a vélik, az evliják sírjához, síremlékéhez, türbéihez való zarándoklat jellemző, a zijaret (török: ziyäret, arab: ziyärät). A példáért nem kell messzire menni: Gül baba türbéjéhez Budán a feljegyzések szerint a törökök kiűzése után továbbra is elzarándokoltak a muszlimok. Az iszlámban persze a szentéképek tisztelete elképzelheteden - hiszen tilos a szenteket, prófétákat ábrázolni. Nyugatabbra a szentek lassan mintha kihaltak volna a városokból - gondoljunk pl. a 14. század végén vértanúságot szenvedő prágai Nepomuki Szent Jánosra, aki kimondottan kései szentnek számít. Nem mintha a katolikus világban a modern korban ne szülemének szentek- az albán Teréz anya még az ottomán Üskübben (Szkopje) születettí- vagy hogy ne történnének csodák- még az ország határait sem kell elhagyni, lásd Medugorijét. A keled városokban ma is élnek evliják, s ott helyben, némely elmélet szerint rejtőzködnek ugyan - nem így a veünek tarott egyiptomi sejk, Muhammad Mutawallí as-Sa’ráwí, akinek halálát 1998-ban milliók gyászolták. A szarajevói szentekről találkozunk olyan történettel is, amely a második világháború idején játszódik. Kérdés persze, hogy össze lehet-e vetni egyáltalán e vallások szentkultuszait. A mahala népének ajkán élő történeteket a szentek sírjairól, a helyi evlijákról, mint amilyen a halálában is eleven Sárga Háfiz volt vagy a jámbor Merdzan kaduna, esetleg a titokzatos eltűnéseiről híres Cekrekcija vagy legendák homályába vesző Magribija sejk részben élő hagyományként, részben régebbi források alapján összegyűjtötték. Éppígy ezen evliák sírjainak, a régi gázijak (gázi - a hit harcosa) és sehidek (sehid - „tanú”, hitének mártírja) türbéinek tiszteletéről, vagy a hozzájuk kapcsolódó hiedelmekről szintén. E cikkek között az olvasó már találkozhatott a Hét fivér türbéjével — a mostani minisorozatban újabb szentekkel ismerkedhet meg. Az iszlám világban úgy tartják, Bagdad a bölcsek és szentek városa. Európában pedig ez a Bagdad nem lehet már, mint a régi Szarajevó, a szentek városa. Száz Pál A mellékletet szerkeszti: Sánta Szilárd. E-mail: szilard.santa@ujszo.com . Levélcím: DUEL-PRESS s.r.o., Uj Szó - Szalon, P. 0. BOX 222, 830 00 Bratislava 3 TÁRCA A SZALONBAN
