Új Szó, 2018. október (71. évfolyam, 225-250. szám)
2018-10-26 / 247. szám
Interjú ^ B SEBSHBj tam, ami a boldog gyerekkorhoz kell. Emlékszem, a vasárnapok arról szóltak az újvári nagymamánál, hogy elkezdődött a készülődés: krémes, habos kávé, jó kis borocska, aztán jött a baráti társaság, és römiztek. Amikor nem voltak látogatók, hozzánk jöttek át kártyázni. Mindig együtt volt a család. Visszatérve a gyönyörű ékszerekre. Amikor elkezdtél gyöngyöt fűzni, már rengeteg ékszerbolt kínálata bombázta a vásárlókat. Nem érezted úgy, hogy vizet fogsz hordani a tengerbe? Azok sorozattermékek. Gyárilag készülnek. A kézművesmunka más, egyedi, és én szeretem az egyedi dolgokat. Az ékszerekben is. Ahhoz már nem kell túl sokat öltözni. Nagy példaképem, Coco Chanel mondta, hogy egy nőnek elég egy kis fekete ruha, és ez így van. Ha van hozzá egy tucat ékszered, karkötő, fülbevaló, nyakék, mindig más vagy. Meg esetleg egy sál. Nem. kell több. Mert az ékszerek szembetűnők. Nem azért, mert túl színesek, hanem mert annyira finoman ki vannak dolgozva, hogy nem lehet nem észrevenni őket. Az ékszerkészítéshez vonzott az is, hogy két fiam van, és a sok autózás meg építőkockázás mellett kellett nekem egy kis lányos foglalkozás is. A gyöngyfűzés a lelkemnek való. Hogyan készül egy-egy gyöngy ékszered? Vannak ékszerminta-tervezők, az ő blogjukat általában bújja az ember. Vannak „gyöngyös" újságok, szintén tele ékszerfotókkal. Interneten rendelek újságot, vagy megveszem a mintákat. Sabine Lippert-mintákat vásárolok például, aztán a saját színvilágom szerint készítem el az ékszert. Mennyi ideig tart egy-egy ékszer elkészítése? Minimum 4 óra. De az még csak egy apró golyó. Nincs összeszerelve. A legtöbb gondot nem is az ékszer elkészítése, hanem az összeszerelése jelenti. Nem egyszerű kitalálni, hogy úgy álljon és úgy csillanjon meg, ahogyan kell. Ha ne adj' isten beakad valamibe, ne tépődjön el. Rengeteget játszom a színekkel, az öszszehangolással. Millió kis kapocsnak, alkatrésznek kell összeállnia. Hihetetlen türelemjáték lehet. Az, de megnyugtat. Olyankor teljesen kikapcsolok. Imádok gyöngyfűzés közben régi filmeket vagy hangoskönyvet hallgatni. Vagy jó zenét. Ilyenkor elvonulsz? Igen. Van egy „lányszobám", nagyon jó adottságú, két oldalról ablakos, sok a fény, nagyon jól lehet ott dolgozni, oda vonulok be. Imádom. Persze, azért a fiúknak is van bejárásuk. A fiaid, a párod hogyan viselik, amikor elvonulsz? Elfogadják a hobbimat. A nagyfiam igazi üzletember, mindig azt mondja, „többet kéne hirdetned magad, mama". Én viszont azt mondom, az ékszereim, ha nem ma vagy holnap, de egy idő után megtalálják a gazdájukat. És akkor örülök igazán. Volt egy nagyon szép medálom, legalább három éve készült, hordoztam kiállításokra. Sokan megnézegették, a kezükbe vették, és most eljött a vevője, a kiállítás első napján. Rettentően örülök annak, amikor valaki rátalál arra az ékszerre, ami épp neki való, az övé. Könnyen megválsz a munkáidtól? Általában megérzem, ki az, akinél jó helyen lesz az ékszer. Rögtön látni, ha valaki igazán örül neki, mert sugárzik az arca. Olyankor szívesen elengedem. Kell, hogy legyen egyfajta vibrálás köztem és a vevő között, hiszen minden egyes ékszeremben benne van a lelkem egy darabja. Ha kételkedem, nehezen adom ki a kezemből. Mit ad neked ez a szenvedély? A szépség örömét. Szeretem a szépet, a jót, az igényes dolgokat. Benne van a türelem, az emberi kéz által teremtett érték - amit nálunk, sajnos nem becsülnek meg annyira, mint máshol -, a másság, az egyediség. Minden nő szereti az egyedit. Ezért két egyforma ékszert kérésre sem készítek. A régi korok ékszerei is elvarázsolnak? A reneszánsz ékszereket nagyon szeretem. Egyik kedvenc korszakom pedig a múlt század 20-as, 30-as évei, A nagy Catsby korszaka. Voltam is egy ilyen tematikus bálon a bélai kastélyban. Van egy nagyon egyszerű fekete ruhám, amit kedvem szerint változtatok át. Vékony vállpántos, nagyon szép brüsszeli csipkével. Abba a korba épp beleillett. Kellett hozzá egy boa, egy jó hosszú ékszer, frizura, smink, és egy brutális karkötő, amit magam készítettem. A mai emberekből, a férfiakból is, a nőkből is hiányzik az a finomság, elegancia, ami akkor volt jellemző. Ott a nő nő volt, a férfi meg férfi. Még ha a nagy gazdasági válság miatt nem is éltek túl jómódban, de megadták a módját. Gyöngyfűzés Jakubovich Noémivel az érsekújvári Czuczor Gergely Alapiskola egyik rendezvényén (Fotók: S. A. archívuma) Hihetetlen energiák mozgatnak, hiszen mindezt a szépséget a munkád és más elfoglaltságaid mellett teremted meg. Gyógytornász az eredeti végzettségem, nagyon szép szakma. Aztán jött egy lehetőség, és váltottam: termelési és logisztikai menedzser vagyok egy cégnél. Nekem való munka, egész nap szervezek. Diákként nem szerettem nagyon a matekot, most viszont a számok világában élek. Ezért is jó kikapcsolódás a gyöngyfűzés. Ha most választhatnék szakmát, szívesen lennék nemzetközi rendezvény-szervező és protokolltanácsadó. Kimondottan bosszant ugyanis, amikor látom a parlamentben vagy valamilyen politikai eseményen, hogy a nők katasztrofálisan öltözködnek, nem ismerik a szabályokat. Én szívesen megtanítanám őket. Most is tanítasz, hiszen kézművestáborokban gyerekekkel foglalkozol, a Huncutka Kalandtáborban is gyakran megfordulsz. Huncutkához régóta viszszajárok. Muzslán is voltam Manótáborban, a szímői alapiskolában pedig egy ideig gyöngyösszakkört vezettem. A gyerekek rettentő hálásak. A pici kezükkel nagyon ügyesen fűznek. A bélai kastély „nagy Gatsbybálján"- kedvencem a 20-as, 30-as évek Amerikájának dzssesszkorszaka Persze, olyan mintát választok nekik mindig, ami gyors sikerélményt nyújt. A gyereknek fontos, hogy még ott, a foglalkozáson elkészüljön, és viselhesse a kis fülbevalót vagy karkötőt. Az ilyen táborokat mindig készülődés előzi meg. Szeretek készülődni. Szeretek boldog embereket látni. Ez nekem sokkal több, mint ha rengeteg pénzt kapnék. A mosoly számít, meg hogy odajön a gyerek, megsimít, hogy készíthet-e még egy láncot vagy karkötőt. Szép dolog másnak átadni ezt a tudást. Tanítom felnőtteknek is, van itt Újvárban egy 10 fős csapatunk. Nem félek attól, hogy konkurenciát nevelek. Mindenki a saját színvilágát, lelkét teszi a munkájába, attól lesz mindenkié egyedi. Aki ilyen gyönyörű ékszereket készít, azt milyen ajándékkal lehet meglepni? Nagyon örülök bármilyen apróságnak. A családunkban az ajándékozás mindig meglepetés. Nincs kívánságlista vagy közös ajándék, nem kérdezik meg, mit szeretnék. Mindig eltalálják, mivel szerezhetnek örömet. Ismernek. Szeretem például a könyveket, a nagyon szép dobozokat, a kalapokat. Nekem tulajdonképpen nagyon könnyű ajándékot venni. Ékszereket bizonyára nem kapsz tőlük. A páromtól többnyire igen. Tudja, hogy nagyon szeretem az ausztrál opált, az ónixot. A letisztult formák vonzanak, de azért legyen benne egy kis érdekesség, egy „csavar". Legyen meg benne az, ami egy nőben kell hogy legyen: legyen viszszafogott, ugyanakkor egy kicsit pikáns, tudjon tündökölni. Mindennap foglalkozol ékszerkészítéssel? Ez hangulatfüggő. Ha lelkileg rendben vagyok, fantasztikus dolgokat tudok készíteni. Amikor azonban valami kizökkent, például betegség a családban, a baráti körömben, az nagyon megvisel. Nem tudok összpontosítani. Nem lenne szabad, hogy ennyire befolyásolja az életemet egy másik ember betegsége. Nagyon empatikus vagy, bizonyára ez az oka. Szeretem az embereket. Mindig mondták a szüleim, hogy ebből a szempontból rettentő naiv vagyok, mert én mindenkiben csak a jót keresem. Sokszor ráfizettem, mégsem vesztettem el az emberekbe vetett hitemet. Nem is szeretném elveszíteni. Minden emberben megvan a jó, csak tudni kell előhívni. Mislay Edit NŐI SZEMMEL 2018. OKTÓBER SZERKESZTŐSÉG ÉS LEVÉLCÍM: DUEL - PRESS, s.r.o., Új Szó - Női szemmelP.O.BOX 222, 830 00 Bratislava 3. E-MAIL: ujszo@ujszo.com . wmmmmmmmmmmmmm HHMM
