Új Szó, 2018. október (71. évfolyam, 225-250. szám)
2018-10-26 / 247. szám
101 TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 2018. október 26. | www.ujszo.com Miért félünk a kígyóktól, hüllőktől? A zoofóbia inkább a nőkre jellemző, akik hajlamosabbak túlzott reakciókra, kivétel a hüllőktől való félelem Jártunkban-keltünkben vizeink környékén talán a vízisiklóval találkozhatunk leggyakrabban (A szerző felvételei) FODOR PÉTER Mikor arról volt szó, hogy életünk izgalmassá tétele okán negatív hősöket kall kreálnunk magunknak, a nagyobb állatokat sem hagytuk ki. Fóbiát okozó szörnyeink közül ezúttal a hüllők vannak porondon, félelmeink toplistáján ők következnek a rovarok és pókok után. A kutatók többsége - még azok is, akik kérdésesnek tartják az ízeltlábúaktól és pókoktól való félelem múltban gyökerező eredetét - abban szinte biztos, hogy a hüllőktől való félelmünk evolúciós hátterű. Hosszú történet ez, nagyon messzire nyúlik vissza, jóval az ember és közvetlen őseinek korán túl, egészen az emlősök hajnalának idejébe, mikor még a hüllők uralták a Földet. A korai kis emlősöknek jó okuk volt félni a pikkelyesektől, egyrészt az árnyékukban éltek, másrészt a kígyók és más hüllők szó szerint vadásztak rájuk. Meglehet, hogy elménk, kollektív tudatunk évek százmillióin át őrizte ezt a rögzült emléket. Ami nem is lenne oly nagy csoda, hisz hiába élték túl az emlősök a dinoszauruszok kihalását és nőttek nagyra, lettek a Föld urai, a kígyók és krokodilok a mai napig potencionális veszélyforrást jelentenek szerte a világon. Talán a fentieket erősíti a tény, hogy a zoofóbia területén általában, amely inkább jellemző a nőkre, akik emotívabbak, hajlamosabbak túlzott reakciókra, kivétel a hüllőktől való félelem - egyforma arányban érinti a nőket, férfiakat és gyerekeket is. Az, hogy a vízisikló nem mérgező, talán mindenki számára ismert. A felfedező hajlamú egyéneket, akik kevésbé veszélyes végén emelik fel a siklót, viszont kettős meglepetés érheti. Az egyik a kellemetlen szagú anális váladék, amit a kloákáján keresztül ürít ki. A másik fontos tudnivaló, hogy a kígyó képes a saját testén felkúszni és harapással reagálhatja le a túlzott érdeklődést. Ez azonban nagyon ritka eset, csupán a végszükség érzete szüli és még ez sem jár feltétlenül vérző sebbel, mivel kis fogai vannak, amelyek főleg a sikamlós zsákmány megtartását szolgálják. Ami azonban mindezt megelőzi, ha meglepjük őt, az a fenyegető póz felvétele, a test felfújása és hangos sziszegés. Akinek ez nem elég és ennek ellenére közelebbi ismerkedésre vágyik vele, az vessen magára. Csak nehogy a kígyót okolja a mellékhatásokért. A lábatlan vagy törékeny gyík az emberi félreértés egyik legnagyobb áldozata a hüllők körében. Arra fázik rá, hogy teste erősen hajaz a kígyóalkatra. Nincsenek ugyanis lábai, visszafejlődtek. És persze teljesen ártalmatlan, bár a meztelen csigák, hasznos hüllőnk kedvelt zsákmánya, ezzel vitába szállnának. Hogyan lehet megkülönböztetni a kígyóktól? Laikusként első pillantásra nehezen. Ha azonban lecsillapodnak a szemlélőben a pánik jelei, és felváltja őket a kíváncsiság, a következőket lehet megfigyelni: feje inkább magas, mint lapított, farka vége tompa, képes pislogni, mert van szemhéja, akárcsak fülnyílása, nyelvöltögetés közben szája nyitott. Mozgása lassú, sima felületen kifejezetten bajban van. Ha tehát az úton látnak vonaglani és alig haladni egy kígyószerű hüllőt, az ő lesz. Nem beteg, csupán hasi izmait nem tudja igénybe venni mozgáshoz, mint a kígyók. Ha kiszakadunk megszokott régiónkból, és kedvünk szottyan egy kis domb vagy hegyvidéki túrázásra, belefuthatunk egyetlen mérgező kígyónkba, a keresztes viperába. Ez úgy fordulhat elő, hogy valami oknál fogva nincs ideje vagy esélye idejében elmenekülni. Itt megemlíteném, hogy kígyók jobbára süketek, tehát akár megelőzés céljából, akár ijedelem okán felesleges kiabálni miattuk. Nem túl nagy kígyóról van szó, ami persze lényegtelen információ, ha a kígyók mérgezőségről van szó. Itt azonban a méret egyenlő a méreggel, aránylag kevés és kis toxicitású, csak allergiás személyekre és kis gyermekekre veszélyes, az egészséges felnőtt lázzal és apró ideiglenes duzzanattal átvészeli. Veszély esetén kis csomóba húzódik, nyakát S alakba görbítve kicsaphat kis távolságra. Hangsúlyozom, mindezt akkor, ha nincs más esélye a menekülésre. A méreg főleg zsákmányolásra szükséges. Elég sok időbe és energiába kerül újratermelni, a kígyók nem pazarolják ok nélkül. A világon egyébként nincs mérges kígyó, mely az embert zsákmányának tekintené, már csak a méretünk miatt sem. Az embert nem üldözi, tehát találkozáskor érdemes meghátrálni. Zárásként pár mondat zoofóbiáinkkal kapcsolatban. Erősen szociális lények vagyunk, meglehetősen nyájkövetők, így könnyen befolyásolhatók a társadalom és média hatására. Mindkettő hajlamos felnagyítani vagy épp eltorzítani a valós veszélyt, vagy kártevést. Alaposan rátesznek hát jópár lapáttal, hogy ne legyen olyan könnyű a létünk a természettel. Persze, ezt lehet orvosolni, ez alól ki lehet vonni magunkat. Én például gyakrabban ijedek meg más emberek hirtelen megrémülésétől, mint az azt kiváltó októl. De azért számomra van ennek az őrületnek egy jó oldala is. Kevésbé ijedősként meglehetősen hasznos vagyok, kiválóan bevethető az ilyen „veszélyek” eltávolításában otthon, ami végeredményben növeli a felhasználhatóságomat. :) Kedves Szorongó! Gyógymódot nem tudtam ugyan javasolni, felmenteni sem tudom önt, mert maga a fóbia ténye nem mentség semmire, de nem is hiszem, hogy a kulcs egyedüli megoldása a külső segítség lenne. Csak bízni tudok abban, hogy az ön és a szömyecskéink érdekében volt annyi haszna a fóbiás cikkeknek, hogy legalább elgondolkodtatták az olvasót a viselkedésünkről. A probléma kulcsa, mint oly sok esetben is, úgy gondolom, saját magunkban van. Mi vagyunk saját magunk legnagyobb ellenségei, vagy akár barátai. Csak mi döntjük el viszonyunkat a világhoz. A lábatlan gyík farka veszély esetén könnyen letörik, akár több darabra is széteshet. Ezért hívják törékeny gyíknak is. Megvan az univerzum legnagyobb galaktikus szuperhalmaza MTI-HÍR A korai univerzum legnagyobb galaktikus szuperhalmazát fedezték fel csillagászok, a protoszuperklasztert Hiiperionról, a görög mitológia titánjáról nevezték el, aki a napot tartotta. A gigantikus képződmény tömege a becslések szerint a Napnál egymillió milliárdszor nagyobb, és olyan távol van tőlünk, hogy a Földről megfigyelve olyan, mint több milliárd évvel ezelőtt volt. A szuperhalmazok a világegyetem (eddig felismert) legnagyobb struktúrái, melyeket galaxisok csoportjai alkotnak. A Szextáns csillagképben lévő Hüperion olyan, mint ötezer Tejútrendszer - mondta Steffen Miefke, az Európai Déli Obszervatórium (ESŐ) működésének legfőbb irányítója. Az ESŐ működteti a chilei Atacamasivatagban a V ery Large T elescopeot (VLT), amellyel a Hüperiont észlelték. Csillagászati léptékben a Hüperion még kamasznak számít. Földtől való távolsága azt jelenti, hogy a csillagászok úgy figyelik meg, ahogyan az ősrobbanás után mintegy 2,3 milliárd évvel keletkezett. Az univerzum 13,8 milliárd éve keletkezett. „Ezek a galaxisok nagyon távol vannak tőlünk, szinte az univerzum keletkezésének kezdetén, és lehetővé teszik, hogy jobban megértsük, miként fejlődött a világegyetem az ősrobbanástól a napjainkig” - magyarázta Miefke. „A Hüperion kora hatoda az univerzuménak. Ez olyan, mintha képesek lennénk megfigyelni egy nyolcvanéves ember kamaszkorát” - tette hozzá a csillagász. A Naprendszert magába foglaló Tejútrendszer mintegy 13,6 milliárd éves. A Hüperiont a VLT VIMOS spektrográfjával (Visible Multi- Object Spectrograph) észlelték, ez a négycsatomás multiobjektumspektrográf és képalkotó eszköz egyidejűleg akár ezer galaxis kis felbontású színképének rögzítésére is alkalmas. A csillagászok szerint ez a spektrográf olyan, mintegy „időgép a sivatag közepén”, megmutatja, milyen volt az univerzum, amikor kora a jelenlegi egyharmada volt. A felfedezés a Bolognai Asztrofizikai Intézet kutatója, Olga Cucciati vezette kutatócsoport nevéhez fűződik, a róla készült tanulmányt az Astronomy and Astrophysics című tudományos folyóirat következő számában teszik közzé. A Naprendszert magába foglaló Tejútrendszer mintegy 13,6 milliárd éves (Fotó: Shutterstock)
