Új Szó, 2018. október (71. évfolyam, 225-250. szám)
2018-10-24 / 245. szám
12| DUNA, VÁG, GARAM ÉS IPOLY MENTE 2018. október 24. | www.ujszo.com Élete a művészet - és a szerszámfejlesztés SZÁZ ILDIKÓ Céltudatos, energikus és rendkívül munkabíró. Gómesi Julianna évek óta a Vunar Product részvénytársaság igazgatója, az igazgatótanács elnöke és a Vunar részvénytársaság vagyonkezelője. Szépérzékéről, a művészetek iránti vonzalmáról tanúskodik, hogy egyre sikeresebb és népszerűbb programokkal várja a közönséget a Vunar Galériában. Mikor kezdődött a pályafutása? Miután elvégeztem a Komáromi Gépipari Szakközépiskolát, 1975- ben beléptem a szerszámkutató intézetbe. Akkoriban mintegy hatvan alkalmazottja volt az intézetnek, de a rendszerváltást megelőzően már 450 érsekújvári és környékbeli lakosnak adott munkát, az alkalmazottak többsége diplomás volt. A Vunarban kutatómunka folyt a szerszámok és a szerszámgépek területén. 1976-ban megkezdtem tanulmányaimat a Pozsonyi Műszaki Főiskola Gépészeti Karán, munka mellett, távúton. Férjhez mentem, majd megszereztem a diplomámat. Nagy váltás következett ezután, ami miatt egy időre el kellett köszönnie a cégtől és Érsekújvártól. 1983 áprilisától 1988 májusáig Algériában éltünk, ott dolgozott a féljem, az El Hadjar-i vasműben. A kiutazásunk évében született meg a lányunk. Itthon, Érsekújvárban jött a világra, majd visszautaztunk vele Algériába. Az Algériában töltött évek alatt rengeteget utaztünk. Ekkor kezdtem érdeklődni a képzőművészet iránt. Kijutottunk Olaszországba, Franciaországba, Svájcba, Németországba, Tunéziába, és bejártuk Afrika egy részét is. Jártuk a galériákat Rómában, Firenzében, Velencében, Párizsban. Mindez arra ösztönzött, hogy még többet olvassak, művelődjek e téren. Édesanyámnak köszönhetem, hogy szeretem a művészetet. Gondoskodtam arról, hogy a Vunar tárgyalótermében és éttermében is legyenek művészeti alkotások. A többiek eleinte furcsállták, de később láttam, hogy megnézik a képeket. Nehéz volt visszatérni a 80-as évek végén a szülővárosába és folytatni a munkát a kutatóintézetben? Algériában nem volt mindig könnyű, de nagyon jó barátokra leltünk. Szép évek voltak. A féljem 1990-ben parlamenti képviselő lett, rám maradt a lányom nevelése, a háztartás, és közben keményen dolgoztam. A Vunarban 1989 szeptemberétől nagy változások történtek. Leváltották az igazgatót, újat neveztek ki, megszűnt az állami támogatás adta biztonság. Sokakat fájdalmasan érintettek a leépítések, mert ekkor még a szociális rendszer sem volt erre felkészülve. Én is az elbocsátandók listájára kerültem, de végül felkínálták a főkönyvelői állást. Elfogadtam. Ott maradtam kéthárom kezdő könyvelővel, de nagyon gyorsan felépítettük a főosztályt, előkészítettük a vállalatot, és a vállalat a vagyonjegyes privatizáció első csoportjába került. Időközben a férjét nevezték ki a Vunar igazgatójává. Amikor 1992-ben megnyerte az igazgatói posztra kiírt pályázatot, én a szervezési, személyzeti és jogi osztályon folytattam a munkát, 1991-ben elkezdtem tanulni a pozsonyi City University Bratislava menedzsment szakán, ahol diplomát szereztem. Közben az amerikai vetélytársak a lengyel gyártóval dömpingárakkal elfoglalták a kőzetfúrók piacát. A politikai események is nagyon nehéz helyzetet eredményeztek, elég, ha csak a Nafta Gbely vállalat meciari privatizációját és tönkretételét említem. Nagyon sok ügyfelünket elveszítettük, de a vezetőségnek újabb ötlete támadt, ismét profilváltás következett, az autóipar felé nyitottunk. Ez 1995-1996-ban történt. A Vunar lett a Volkswagen első szlovákiai beszállítója. Újabb sikeres időszak kezdődött, ami 2003- ig tartott. Később beszállítók lettünk a repülőiparban is. 2009-ben azonban a világgazdasági válság térdre kényszerítette a vállalatot, nyolcvanról tizenkilencre csökkentettük az alkalmazottak számát. Olyanok voltunk, mint Noé bárkája, minden szakmából mentettünk egy-egy kiváló szakembert, igyekeztünk fennmaradni. Később ismét elkezdődött a fejlődés. 2010 nyarán vissza tudtuk venni a régi dolgozók egy részét. Jelenleg mintegy negyven alkalmazottunk van. Gémesi Julianna (A szerző felvétele) De hogyan köthetők össze a vállalat profiljával a képzőművészeti alkotásokat bemutató kiállítások? A galéria 32 éves története szerves része a Vunar 47 éves történetének. A Vunar minigaléria 1986-os megnyitása óta tehetséges fotósaink, amatőr festőink alkotásait mutattuk be, majd neves festőművészek és képzőművészek alkotásait állítottuk ki. Berta András és Martina Procháczková fényképeit az első, 1986- os kiállításon mutatták be. 1986 novemberében Thain János festő és múzeumalapító alkotásait, majd Marian Mazuch fotóit, 1987-ben Tóth Elemér festményeik majd Zmeták Ernő érsekújvári születésű festőművész és Martin Tvrdon alkotásait. Ekkor még nem voltak nyilvánosak a kiállítások, a cég alkalmazottai nézhették meg őket. 1987-től a 90-es évek közepéig nem volt lehetőségünk kiállításokat szervezni, a vezetőség akkor a vállalat létéért harcolt, de amint talpra állt a cég, folytattuk a munkát ezen a téren is. Ekkor döntött úgy az akkori vezetőség, hogy bővítjük a galériát, és a Vunar Minigalériát merészen Vunar Galériának neveztük el. 1999 óta nagyszabású kiállításokat rendezünk. Kiállítással ünnepeljük egy-egy kutatóprojekt befejezését, vagy az alkalmazottak kerek születésnapját, és támogatjuk a kiállító művészeket, ha eladják az alkotásaikat. Az intézet fennállásának 45. évfordulóján, 2016-ban fotókiállítással emlékeztünk az elmúlt évek történéseire. November 8-ig láthatják az érdeklődők a jelenlegi, Érsekújvár múltját bemutató képzőművészeti kiállítást, amelyen grafikák, akvarellek, szobrok, plasztikák és kerámiák is láthatók. Februárban nyitottuk meg Lábik János párkányi festőművész, a „vizek festője” kiállítását, és a következőn a Zúgó parkerdőt szerettem volna bemutatni művészeti alkotásokon és fényképeken. Bosszant ugyanis, ahogyan beavatkoztak a természetbe, és amivé változtatták a Zúgót a kis vízerőmű felépítésével. Az Érsekújvár az érsekújvári képzőművészek és fényképészek szemével című kiállítást október 4-én nyitottuk meg. Kiderült, hogy rengeteg alkotás létezik Érsekújvárról. A legtöbb adatot, életrajzot Sírba Sándor helytörténésztől kaptam. A kiállításon hatvanhét festményt mutatunk be, tizenhét festőművész alkotását, huszonhét szobrot és kerámiát, valamint százhetven fényképet. Léva városa 3500 euróval, a Bethlen Gábor Alap pedig 3,1 millió forinttal támogatta a lévai Eszterlánc magyar nyelvű óvoda játszóterének megújulását. testület támogatta. Köszönetét mondott azoknak a szülőknek is, akik magyar óvodába, iskolába íratják gyermekeiket. Czibula Adám beszédében elmondta, a BGA Szlovákiában mintegy 140 önkormányzati magyar óvodát támogatott eddig. A jelenlegi szerződés kiemelt célja a határon túli magyarság szülőföldjén való boldogulása, anyagi és szellemi gyarapodása, nyelvének és kultúrájának megőrzése és továbbfejlesztése, az anyaországgal való és egymás közötti sokoldalú kapcsolatának fenntartása. A szalag átvágását követően a kicsik rögtön birtokukba vették az oktatópályát, amely az óvoda vezetése, valamint a támogatók reménye szerint is jó szolgálatot tesz majd a helyes közlekedés szabályainak elsajátításában, -er játszótér a közelmúltban egy közlekedési oktatópályával bővült, amelyet október 17-én adtak át Stefan Misák, Léva polgármestere, Czibula Ádám, a Bethlen Gábor Alap szlovákiai irodájának igazgatója, valamint Kiss Beáta, az MKP oktatási és kulturális alelnöke jelenlétében. A jelenlévőket az óvoda igazgatónője, Murcin Klaudia üdvözölte. Mint elmondta, óvodájuk a néphagyományok megőrzésére összpontosít, ugyanakkor tisztában vannak azzal is, hogy haladni kell a korral. A kettő nem záija ki egymást, épp ellenkezőleg. Köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik a projekt megvalósítását támogatták. Stefan Misák polgármester szintén üdvözölte a jelenlévőket, és a képviselőknek mondott köszönetét azért, hogy támogatták a szerződés megkötését, és a projekt megvalósulását. Kiss Beáta szintén örömének adott hangot, hogy a beruházás annak ellenére is megvalósulhatott, hogy Léva városának képviselőtestületében ugyan nincs képviselőjük, ám a projektet a a lévai magyar óvodának DPI 80687
