Új Szó, 2018. október (71. évfolyam, 225-250. szám)

2018-10-20 / 242. szám

FIZETETT POLITIKAI HIRDETÉS BUGÁR BÉLA: SZLOVÁKIA A NYUGATHOZ TARTOZIK BUGÁR BÉLA KÖZTÁRSASÁGIELNÖK-JELÖLTTEL SZLOVÁKIA JÖVŐJÉRŐL, EURÓPÁN BELÜLI HELYÉRŐL, VALAMINT A MAI MODERN KORBAN ELŐTTÜNK ÁLLÓ KIHÍVÁSOKRÓL BESZÉLGETTÜNK. KITÉRTÜNK A SZOMSZÉDOS ORSZÁGOKKAL VALÓ KAPCSOLATOKRA ÉS A V4-ES EGYÜTTMŰKÖDÉSRE IS. Jövőre lesz 15 éve, hogy Szlová­kia az Európai Unió és a NATO tagjává vált. Hogyan értékeli az eltelt időszakot? Rögtön a legelején be kell vallanom, hogy nekem ez nem tűnik olyan távolinak. Még ma is élénken él bennem, ahogyan ezt két kormány­­cikluson át tartó intenzív koalíciós munkával elértük. Büszke voltam arra, amit az ország akkor elért, hogy vég­re megérkeztünk oda, ahová mindig is tartoztunk. Azóta már sok próbát kiálltunk és temérdek tapasztalatot gyűjtöttünk. Merem állítani, hogy Szlovákiából modern, európai ország lett. Tény, hogy Szlovákia számára ez előrelépés volt, ám Nyugat-Eu­­rópa és az új tagállamok között továbbra is nagy a szakadék, le­gyen szó a bérkülönbségekről vagy a szociális biztonságról, így van, ezek a különbségek továbbra is léteznek, és ez még jó pár évtizedig valószínűleg így is marad, de azt is lát­ni kell, hogy ezek a különbségek foko­zatosan csökkennek. Lassan utolérjük a nyugat-európai országokat, ám azt a több mint négy évtizednyi nega­tív örökséget, amit a kommunizmus hagyott ránk, nem lehet csak úgy felszámolni. Mindig felhívom az em­berek figyelmét arra, hogy az Európai Uniónak köszönhetően több milliárd euróhoz jutottunk. Hogy hol ez a pénz? Csak nézzenek körül, ott van a közvetlen környezetükben. Gondol­junk csak a felújított középületekre, iskolákra, közutakra, parkokra. Az utóbbi időben Szlovákiában is vannak olyan politikusok, akik megkérdőjelezik uniós tagságun­kat, és még inkább a NATO-ban elfoglalt helyünket. A legutóbbi felmérések pedig azt mutatják, hogy már a lakosság körében sem annyira egyértelmű euroat­­lanti tagságunk támogatottsága. Sajnos már nálunk is kezd elharapóz­ni az emberek megfélemlítésére szolgáló álhírekre építő populizmus. Sajnálom, hogy a politikai életben is egyre több olyan véleményt hallani, melyek megkérdőjelezik EU-s illetve NATO-tagságunkat. A jövőnkre nézve ezt veszélyesnek tartom, és ez ellen tennünk kell valamit. A jelenlegi kor­mány számára szerencsére egyértel­mű Szlovákia proatlanti és proeuró­­pai irányultsága. A köztársasági elnök egyben a fegyveres erők főparancsnoka is. Szlovákia hosszú idők óta nem teljesítette a NATO-val kapcsola­tos vállalásait, keveset fordított a hadseregre. Ez a helyzet fokoza­tosan változik. Örülök, hogy a hadseregünket mo­dernizálják. Ez sokak számára csak kidobott pénznek tűnik, amit másra is költhetnénk, mi azonban csak fo­kozatosan behozzuk azt, amit eddig elhanyagoltunk. Szlovákia kis állam, valahova tartoznia kell, és nem gon­dolom, hogy Oroszországhoz sze­retnénk tartozni. Gondoljunk csak arra, hogy mi történt a keleti szom­szédunkkal. Ukrajna nem tagja a NA­­JO-nak, de Oroszországhoz sem tar­tozik. Az ország egy részét elfoglalta egy másik ország, konkrétan Orosz­ország. Az, hogy Szlovákia NATO-tag, nem jelenti azt, hogy valaki majd megvéd bennünket, míg mi ölbe tett kézzel várakozunk. Azt ugyan nem mondhatjuk, hogy közvetlen katonai támadás fenyegetne minket, ám az utóbbi időben más jellegű veszélyekkel kell szembenéznünk. Ellentmondásos időket élünk. Bár annak veszélye, hogy Szlovákia terü­letén nyílt háború tör ki, talán most a legalacsonyabb az ország történelme során, mégsem érezhetjük magunkat teljes biztonságban. A professzionális propaganda gyakran külföldi támo­gatással szivárog be hozzánk és ala­kítja a közbeszédet. A klímaváltozás, az energiafüggetlenség, az ivóvízhez való hozzáférés, a tömeges migráció és hasonló témák nagymértékben befolyásolhatják Szlovákia polgára­inak életminőségét. Országunknak fel kell készülnie ezekre a kihívásokra. Nyilvánvaló, hogy csakis nyugati szö­vetségeseinkkel (EU, NATO) együtt­működve leszünk képesek úrrá lenni ezeken a súlyos problémákon. Az amerikai elnök, Donald Trump beiktatása után érezhetően csök­kent az USA együttműködési hajlandósága az Európai Unió és a NATO iránt. Ön szerint tartós je­lenségről van szó? Megerősíthetem, hogy az amerikai kormány részéről jó néhány lépés tanúskodott erről. Másrészt viszont ez lendületet adott, hogy az európai államok saját kezükbe vegyék sorsuk irányítását, és ne számítsanak arra, hogy majd az Egyesült Államok min­dent megold helyettük. Úgy gondo­lom, ez így helyes. Az Orosz Föderációt még mindig szankciókkal sújtják. Az Európai Unió és Szlovákia is támogatja ezt a politikát, ám már hallhatók olyan vélemények is, melyek sze­rint fel kellene oldani ezeket a megszorításokat. Mi az Ön véle­ménye erről? Egyértelműen az, hogy a szankciók az Európai Unió válasza arra, hogy Moszkva megsértette a nemzetkö­zi jog alapelveit és előírásait, mikor Ukrajna egy részét fegyveres erők segítségével, valamint egy krími és szevasztopoli törvénytelen és jogta­lan népszavazás után Oroszország­hoz csatolta. Ez az állapot még ma is fennáll. Ám fontosnak tartom, hogy Oroszországgal párbeszédet folytas­sunk a biztonsági kérdésekről, ennek azonban elsősorban a NATO-Orosz­­ország Tanácson és az EBESZ-en belül kell folynia. Erről még a V4-en belül is eltér­nek a vélemények. Hogyan látja az együttműködés jövőjét ebben a regionális csoportosulásban? Nagyon jónak tartom, hogy az unión belül képesek vagyunk a közös fellé­pésre és együttműködésre. Fontos azonban, hogy a V4 konstruktív és megbízható partner legyen. Néhány V4-es politikus gyakran tesz populista kijelentéseket, melyek egyetlen célja a politikai pontszerzés pártjuk számá­ra. Mindig is azt vallottam, hogy az or­szág érdeke fontosabb, mint a párté, és azokból a politikusokból lesznek államférfiak, akik eszerint politizálnak. Amennyiben sikerrel járna a köz­­társaságielnök-választáson, Ön hogyan képviselné Szlovákiát külföldön? Csak egy egészséges öntudattal ren­delkező ország lehet sikeres partnere más országoknak. El kell érnünk, hogy Szlovákia minden polgára büszkén gondolhasson hazájára. Függetlenül attól, hogy milyen a nemzetisége. A büszkeség egyben felelősséggel is jár, amelyet minden egyes tettünkért és szavunkért vállalnunk kell. Meg­engedhetetlen, hogy a köztársasági elnök a külföldet használja fel orszá­ga belső konfliktusainak a megoldá­sához. Ezzel nemcsak a saját szemé­lyét és hivatalát gyengíti, hanem az ország megítélését is súlyosan rontja. A köztársasági elnök nem tévesztheti össze a büszkeséget az önteltséggel és a gyűlölettel. Csak így képviselheti hazánkat erős partnerként a V4-ek és az Európai Unió keretében. (vs) KIVITELEZŐ: i-Step communication, a. s., Preéovská 43, 821 02 Bratislava, IŐO: 35754281, MEGRENDELŐ: Bugár Béla, áamorín DP 180640

Next

/
Thumbnails
Contents