Új Szó, 2018. október (71. évfolyam, 225-250. szám)
2018-10-19 / 241. szám
121 TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 2018. október 19. | www.ujszo.com Ősidők óta tudatmódosítók vonzásában A Földön ma milliók érzik egyéni oknál fogva, hogy kell nekik valami kábulatba ejtő, stimuláns, hallucinogén (például katcserje levele, tabernanthe iboga bokor gyökere), ezért vedelnek (más italok mellett rizsbort, chichát), kerülnek a mindennapitól igencsak eltérő hangulatba, viselkedési és tudatállapotba (Fotó: Shutterstock) CSIBRÁNYI ZOLTÁN Elszomorító belegondolni, már meg sem lepődünk annak hallatán, milyen sokan nyúlnak tudatmódosítókhoz. Igaz, az előzmények is évezredesek. A Time and Mind: The Journal of Archeology, Consciousness and Culture-ben még 2015- ben jelent meg egy vonatkozó és sokatmondó tanulmány, itt ebből szemezgetünk. A spanyolországi Valladolid Egyetem Bölcsészettudományi Kara Őskor és Régészeti Tanszékének docense, Dr. Elisa Guerra-Doce régészeti bizonyítékokat felemlítő írása révén visszapillanthatunk a múltba; a teljesség igénye nélkül, de megéri, hiszen ez a téma sosem időszerűtlen. Az erjesztés sok esetben nemcsak megőrizni segít a tápértékét, hanem fokozza is azt. Sokféle hallucinogén és más hatású alapanyag használatban volt anno, ilyen volt egyebek mellett a légyölő galóca a szibériai sámánoknál. Ám ma is sokfélét használnak, például a bételpálma magját és levelét, a csattanó maszlag és a hajnalka magjait, az Anadenanthera peregrina magjából készült port meg az Orinocomedence egyes indiánjai tubák formájában szippantják fel. Alkoholos nedű legősibb nyomai a Kr. e. 7000-6600 közötti évek Kínájába, Jiahu faluba vezetnek, ahol egy az újkőkor korai időszakából való agyagedényben erjesztett italmaradék nyomait találták, ami rizsből (talán már egy háziasított változatból), mézből, vadszőlőből és/vagy galagonyából készült. Nem tudni, hogy Afrikában mikor kezdtek erjesztett leveket készíteni, de kétségkívül évezredek óta isznak alkoholos italokat; például Etiópiában menő a „tej”, ez a helyi mézbor neve, amhara nyelven. A mexikóiak agávé nedvéből erjesztett, tej szerű végtermékű pulque italának a legkorábbi kémiai bizonyítékát egy a Teotihuacan romvárosban lelt kerámiaedényben mutatták ki, a lelet korát a kutatók Kr. u. 200-550 közé teszik. A Dél-Amerikában őshonos San Pedro-kaktusz pollennyomai a Kr. e. 8600-5600 közé tehető időszakból maradtak fenn egy perui barlangban a Callejón de Huaylasvölgyben. Márpedig ez a kaktusz a meszkalin, a legrégebben ismert hallucinogén anyag révén pszichoaktív hatású, a központi idegrendszer működésére hat, hiánya elvonási tünetet idéz elő. Az örökzöld texasi hegyi babér termésének mérgező citizinje szintén képzelgéseket vált ki - dél-texasi és észak-mexikói sivatagi kultúrák használták, nem mellesleg díszítőelemként is, a Kr. e. 9. évezred végétől Kr. u. 1000-ig. Máknövény Kr. e. 6. évezred közepéről való maradványait az olaszországi La Marmotta víz alatti régészeti lelőhelyen találták meg (az újkőkorban település volt itt). A kokalevélrágásra utaló legrégebbre visszamutató perui bizonyíték nagyjából 8000 éves. Argentínában találtak egy kb. 4000 éves pipát, de azt nem tudni, hogy anno mit füstöltek el benne. A legrégebbi nikotinnyom pipában Kr. e. 300 körüli. Egyes ausztrál őslakos csoportok évezredek óta élnek a Duboisia hopwoodii bokor adta élvezettel, e növény nikotin és más hatóanyagai eufóriát és izommerevséget okoznak (érdekesség: néha állatokat is elhódítanak vele, mert így könnyebb őket levadászni). Évezredek óta használt a kender is; az Ötven növény, amely megváltoztatta a világot c. könyv (szerző Bill Laws) szerint Nicholas Saunders ausztrál drogszakértő és -kutató 1975-ben leírta: „A francia impresszionisták nagy adagban használták, a kellő hatás megvalósításához.” Miután Kolumbusz Hispaniolán látott indiánokat szertartáson orrukba port felszívni, amitől megrészegedtek, a Földön ma milliók érzik egyéni oknál fogva, hogy kell nekik valami kábulatba ejtő, stimuláns, hallucinogén (például katcserje levele, tabernanthe iboga bokor gyökere), ezért vedelnek (más italok mellett rizsbort, chichát), kerülnek a mindennapitól igencsak eltérő hangulatba, viselkedési és tudatállapotba. Egyes népcsoportok mindmáig használnak szellemi célokra, gyógyító szándékkal is tudatmódosító hatású főzeteket és/vagy erjesztett italokat. Akármilyen meglepő, néha az állatok is vágyhatnak a másállapotra. Több vadon élő fajnál megfigyelték ugyanis, hogy olykor szántszándékkal esznek túlérett gyümölcsöket, amelyektől aztán részegen tántorognak. Valószínűsíthetően náluk úgy lehet ez, hogy egy nap kizárólag túlérett gyümölcsöket találván kénytelenek voltak azzal beérni, majd aztán miután a megtapasztalt érzés kedvükre lehetett, azt újra és újra át akarják élni. Kezdetben az emberek rituális célokra használtak különféle hatású anyagokat. Őseikkel, a szellemvilággal való „társalgás” eszközeként éltek velük, hitük kapcsán nyúltak vallási, lelki élményt előidéző enteogénekhez. Majd jött a következő fokozat, amikortól gyógyító erejükben is hinni kezdtek. Miközben vitatott, hogy a pszichoaktív anyagok hasznosak vagy károsak a szervezetre, napjainkban többnyire a kábulat előidézését, megélését támogató szerekként kapnak értük. így változik, mondhatni módosul ezen a téren az emberiség hozzáállása. Világörökségi helyszíneket veszélyeztet az éghajlatváltozás MTI-HÍR Az UNESC- világörökség listáján szereplő, a Földközitenger térségében található Velencét, az aquileiai patriarchális bazilikát, Türoszt és Epheszoszt fenyegeti egyebek mellett a tengerszint emelkedése. Erre a megállapításra jutott egy, a Natures Communications című tudományos folyóiratban megjelent tanulmány. A németországi Kiel és az angliai Southampton egyeteme által készített tanulmány skálát dolgozott ki a kulturális kincseknek az évszázad végéig éghajlatváltozás által való veszélyezettségének a jelölésére. Ezek alapján az olaszországi Velence és a lagúnája, Ferrara reneszánsz város, Aquileia reneszánsz belvárosa és patriarchális bazilikája állnak a lista élén. Ezek a helyszínek az Adriai-tenger partján fekszenek, ahol a vízszint emelkedésének veszélye rendkívül magas a southamptoni egyetem közleménye szerint. Velence évszázadonként 10 cen-Velence évszázadonként 10 centimétert süllyed a lagúnában a tengerszint-emelkedés miatt (Fotó: Shutterstock) timétert süllyed el a lagúnában a „deltatorkolat szélesedése és az üledék lerakódása” okozta tengerszintemelkedés miatt - figyelmeztetett már régebben az UNESCO. A 20. században további 10-13 centimétert veszített a talajvizet lecsapoló iparágak miatt. A libanoni Türosz romvárosát, a spanyolországi Tarragona régészeti együttesét és a törökországi Epheszoszt leginkább a part menti erózió fenyegeti. Ä tanulmány szerint 37 helyszínt fenyeget jelenleg olyan árvíz, amely évszázadonként egyszer fordul elő, és 42 másikat erózió. A következő évszázadig valószínűleg csak a térség két helyszínét, a tuniszi medinát (óváros) és a törökországi Xanthos-Letoon romvárosát kímélik meg az árvizek és az erózió. Ezeknek a világörökségi helyszíneknek „számos kihívással kell szembenézniük, hogy alkalmazkodni tudjanak a tengerek szintjének emelkedéséhez” - hangsúlyozta Sally Brown, a southamptoni egyetem kutatója. A tanulmány rámutat, hogy néhány kivételtől eltekintve a műemlékeket nem lehet áthelyezni.
