Új Szó, 2018. október (71. évfolyam, 225-250. szám)
2018-10-18 / 240. szám
www.ujszo.com | 2018. október 18. KULTÚRA 9 És vérezni kezdenek a falak Napfoltok: a pozsonyi Színművészeti és a Jókai Színház koprodukciója a Vasmacska Stúdiószínpadon LAKATOS KRISZTINA Ilyen sem nagyon volt még: a pozsonyi Színművészeti és a Jókai Színház koprodukciójában látható Leopold Lahola Napfoltok című darabja Komáromban, a Vasmacska Stúdiószínpadon, három egyetemi hallgatóval a főbb szerepekben, egy frissen végzett rendező elképzelése szerint. És ez jó. Csemege a nézőnek, és - feltételezve a legjobbakat - van hozadéka az együttműködő felek számára is: a három fiatal, pályája kezdetén álló színész az egyetemi közegben megszokottól némileg különböző munkafolyamattal, téttel néz szembe, plusz felmérhet egy lehetséges terepet, a színház pedig közelebbről szondázhatja az eljövendő nemzedéket, amely, ha van erre szándék, akarat, akár már a következő évek dramaturgiai tervébe is belekalkulálható. Komáromban, ahol a generációs réseken túl karakterek, típusok hiánya is érezhető a társulatban, jócskán elkelne a vérfrissítés. És ebből a szempontból izgalmas felfedezéseket kínál a Napfoltok. Béhr Mártont, aki Rómeóként bukkant fel a Jókai Színház horizontján, és ötödévesként ezt az évadot fél lábbal már Komáromban tölti, most karcosabb, szélsőségesebb szerepben láthatjuk - Róbert úr/Tomi az agresszió, az indulat, a gyűlölet hol visszafojtott, hol felszínre engedett futamaival, máskor meg az álarcként magára öltött simulékony kedvességgel, gondoskodással manipulálja a többieket. Hostomsky Fanni Teréz szerepében a figura több arcát is megmutatja: egyszerre van benne játékos, frivol nőiség és bohókás tenyerestalpasság, miközben a realista szerepformálástól kissé elmozduló, karikírozottabb helyzetekben tölti be a leginkább a színpadot. Melecsky Kristóf (Hostomsky Fannival együtt Hostomsky Fanni (Teréz) és Skronka Tibor (Rendőr) Melecsky Kristóf (Gogó) és Béhr Márton (Tomi) (joltésy Rudolf felvételei) a pozsonyi Színművészeti harmadéves hallgatója) meglepő érettséggel, biztos arányérzékkel és ízléssel, nem utolsósorban pedig biztosan sikló érzelmi váltásokkal formálja meg Gogó figuráját, a sérült/megnyomoritott örök gyereket, akinek egy-egy pillanatban a simlisebb, öntudatosabb énje is felsejlik. (Azért az egészen zseniális harisnyás „bábbetétért” pedig mindenképpen jár a külön pont.) Az e. h. hármas mellett Skronka Tibor lép még színpadra a Rendőr szerepében, élettapasztalatával kölcsönözve karaktert a figurának, zenei kíséretként pedig Iván András működik közre az előadásban. Megbecsülendő erénynek vélem a produkciót rendezőként jegyző Rédli Károly mértéktartását, aki annyit vállalt Leopold Lahola darabjával, amennyivel alapvető, enyhén a realitás felé emelt, metaforikus keretet adott a három főszereplő közötti viszonyrendszer kibontakozásának. Ugyanakkor az is igaz, hogy nem problémamentes ez a vállalkozás. Végig Róbert úr/Tomi lakásában vagyunk, egy attribútumaiban a 20. század közepét idéző nappaliban, ahol Gogó, majd Teréz megjelenése odáig élezi a helyzetet, hogy el kell hangoznia, mi áll a két férfi patologikus kapcsolatának hátterében - miközben az az érzésünk, hogy a konkrét történelmi körülményekre tett utalást, bár nem lehet elkerülni, inkább szeremé tompítani, nem túlexponálni az előadás. Amely annyira nem rugaszkodik el az 1967-es, mai megítélésünk szerint didaktikus utóízű színmű alapvetésétől, tételezésétől, hogy teljes műfaji kódot váltson, annyira azonban lebegteti a cselekmény téridejét, hogy imitt-amott az olvashatóság is gondot okoz. A legkevésbé Róbert úr és Gogó kettőse sérül ebben a bizonytalanságban: hogy van, aki a pórázt markolja, és van, aki a nyakörvet viseli, a 20. század tapasztalatával felvértezve már alapvető toposz. Viszont koronként, helyenként mást és mást jelenthet nőnek lenni, és két bőrönddel megérkezni egy férfi lakására, megváltást kínálni neki, ahogy kor és hely függvényében bizony nagyon különböző asszociációkat hív elő az is, ha éjszaka becsenget a rendőr. Persze, a múltat nem lehet eltörölni: ha a historikus múlt el is hallgatható, a személyes múlt sikolt: elkezdenek vérezni a falak, amelyek a végén szinte rázárulnak a szereplőkre. A beszűkült térben rezeg egy darabka csönd. Kiderül, kié lesz a Margó Az Egy világ idei díjazottjai Pozsony. Átadták az Egy világ (Jeden svet) nemzetközi dokumentumfilm-fesztivál 19. évfolyamának díjait. A szemle Szlovákia és Csehország az emberi jogokért verseny szekciójában a zsűri a fesztivál idei díj át Jan Gébért cseh rendező Ha jön a háború című alkotásának ítélte oda (a bírálóbizottságban Iveta Grófová szlovák, Mike Chamberlain brit és Václav Kadmka cseh rendező foglalt helyet). Gébért filmje azt a fiatalembert mutatja be, aki megalakította a Szlovák Honvédők (Slovenskí branci) félkatonai szervezetet. Különdíjat kapott Apolena Rychlíková A munka határai című cseh dokumentuma, mely Sasa Uhlová oknyomozó újságíró riportútjait követi nyomon. Az újságíró azt igyekezett bemutatni, hogyan robotolnak azok, akik minimálbért dolgoznak különféle területeken. Az Egy világ pozsonyi vetítésein 67 filmet mutattak be a hazai és a külföldi dokutermésből. További városokban válogatást vetítenek az alkotásokból. (tb) Ma kezdődik Budapesten, a Várkert Bazárban a Margó Irodalmi Fesztivál ás Könyvvásár, ahol az is kiderül, ki lesz az óv legjobb első prózakötetes szerzője. Budapest. A Margó-díj a kortárs irodalmat és az olvasást népszerűsíti, célja, hogy megmutassa a legerősebb pályakezdőket. A nyertes pénzdíjat, kereskedelmi- és médiatámogatást, valamint próbafordítást is kap. Idén 52 pályaművet neveztek, az előzsűri ebből választotta ki azt a tízet, amelyet szakmai zsűri bírált el. A tízes listára felkerült a fociért rajongó Csepelyi Adrienn felnövéstörténete, aki egy stadionnyi férfiszurkoló között is megharcol azért, hogy hallani lehessen, amit egy nő mond (Belemenés - Futball és egyéb társművészetek, Európa Könyvkiadó, 2018). Ceausescu Romániájába, vagyis a saját gyerekkorába kalauzolja olvasóit első novelláskötetében Csutak Gabi (Csendélet sárkánnyal, PRAE. hu, 2017). Megismerhetjük Donáth Mirjam visszatérés-történetét, aki New Yorkból költözött haza, mert bár közel került az amerikai álomhoz, mégsem volt boldog (Mások álma, Athenaeum Kiadó, 2018). Frank Márton regényében, amely az ifjúsági irodalom klasszikusaiból és közelmúlt young aduit sikerkönyveiből egyaránt merít, a világ minden diákjával tesztet íratnak, majd másnap tizenhárom fiú eltűnik (Páratlanok 1. - A világ peremén, Ciceró Könyvstúdió, 2017). Az Európai Unió már felbomlott, a helyét túlszabályozott városállamok vették át Zágoni Balázs sci-fijében, aminek főhőse egy Gömbbe menekül, amely engedelmeskedik az akaratának (Fekete fény 1. - A Gömb, Móra Könyvkiadó, 2018). A létszámleépítés áldozata lesz Fekete Judit marketinges főhőse, aki az állásinterjúk, munkaügyi hivatalok világát írja meg kellő öniróniával (Az őrület határán - Kálmán Lili munkanélküli naplója, Könyvmolyképző Kiadó, 2017). Hargitai Miklós regénye egy ejképzelt papról és egy elképzelt országról szól, ahol a politikusok őszintén elárulnak mindent a gyóntatófulkében (És bocsásd meg vétkeinket, Európa Könyvkiadó, 2018). A szocioprózában debütáló Juhász Tibor Salgótarján reménytelennek látszó világát írja meg szinte dokumentarista stílusban (Salgó blues, Scolar Kiadó, 2018). Mécs Anna novelláskötetében lendületesen ír nagyapáról, Tinderkapcsolatról, rákról, szívásról, szexről vagy autóvezetésről, egy generáció mindennapi kérdéseire hoz néha színes, néha sötétebb történeteket (Gyerekzár, Scolar Kiadó, 2017).* Mezei Márk regénye 1944. január 14-én játszódik Budapesten: a valós és fiktív szereplőket az köti össze, hogy mindannyian a Nagyatádi Szabó utca 32. szám alatti bérház lakói (Utolsó szombat, Pesti Kalligram, 2018). A nyilvános Margó-díj-átadót ma 16 órakor tartják a Várkert Bazárban. A Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár vasárnapig várja a látogatókat gazdag programmal. (kas) RÖVIDEN A magyar festószet napján Budapesten Budapest. A magyar festészet napja alkalmából Éel-szín-vidék címmel a Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesületének huszonkét tagj a - festők, grafikusok, szobrászok, iparművészek - állítja ki munkáit a budapesti Zikkurat Galériában (Bajor Gizi park 1. - a Nemzeti Színház mellett). A tárlatot ma 18 órakor nyitja meg Szombathy Bálint művészeti író, képzőművész, a kiállítás kurátora. A magyar festészet napját-civil kezdeményezésre - 2002-től ünnepük október 18-án, Szent Lukács, a festők védőszentje névnapján. Ehhez az időponthoz kapcsolódva számos galéria kínál különleges képzőművészeti eseményeket és társművészeti programokat, elsősorban azzal a céllal, hogy megismertesse a közönséggel a kortárs magyar festőket és alkotásaikat. A Fel-szín-vidék november 10-ig várja a látogatókat Zikkurat Galériában. (as)
