Új Szó, 2018. október (71. évfolyam, 225-250. szám)
2018-10-18 / 240. szám
www.ujszo.com | 2018. október 18. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Miért pont a műanyag? Ki vett már last minute utat az óceánon hízó szemétszigetekre? Bandika és Ervin fehér műanyag székeken ültek a T artózkodó T arisznyarákhoz címzett lakótelepi pohárszékben. Műanyag poharakból itták a Kofolát, amelyet műanyag flakonból öntött ki nekik a csapos, mivel váratlanul elromlott a csap. Arra lennék én kíváncsi - kezdte Ervin hogy miért éppen most, 2018-ban kezdte el a bolygó lakosságát zavarni a műanyag. A szerves polimerek, ezek az óriásmolekulájú anyagok már vagy fél évszázada itt vannak a mindennapjainkban, nagyapáink a szebb jövő zálogaként tekintettek rájuk, nem is sejtve, hogy unokáik 2018-ban a csúnyább jelen és jövő zálogaként értékelik majd őket. Miért éppen most? Miért? Bandika pontosítani próbált: szerinte nagyapáink unokáit, vagyis minket nem a műanyagok létezése zavar, hanem az irdatlan mennyiségű szemét, ami a műanyag alfajaiból keletkezik. Vagyis nem a műanyaggal van baj, hanem az emberrel, aki a műanyagot használja, kidobja, és nem oldja meg a hatékony újrahasznosítását. Én ezt értem, kezdte el ropogtatni a műanyag poharat Ervin, de miért pont most, 2018-ban kezdi el ez tömeges méretekben zavarni az embereket? Miért nem zavarta őket tömeges méretekben két éve, öt éve, tíz éve, húsz éve? Bandika szerint ez az internetnek köszönhető. Az emberek ugyanis korábban nemigen kaptak információt arról, milyen sorsra jutott a szemetük. Szeméttelepre nem jártak, műanyaghulladékújrahasznosítóban nem dolgoztak, és az óceánokon hízó szemétszigetekre sem vásároltak soha last minute kirándulást. Kidobták, ami nem kellett nekik, oszt vették újra a többit. Most meg szembejön neki az interneten minden nap egy vagy két fotó arról, hogy talán épp az ő kidobott műanyag zacskójától (románul punga) fulladt meg az a madár a tengerben, talán épp ő itta ki azt a kofolás üveget, amelyiket benyelte az ámbráscet, és megfájdult tőle a gyomra. Egyre csak jönnek ezek a képek, miközben a vezető hírekben nem ez szerepel a tévében meg a rádióban, hisz a vezető hírekben mindig politika van. Mondjuk az is hasonlóképp működik, csak az nem a tengeri állatok életében okoz rendellenességeket és fennakadásokat, hanem az emberekében, legalábbis Bandika szerint. Ervin szalvétává gyűrte a műanyag pohárkát, és azon tűnődött, mi lehet a megoldás hosszú távon. Ne üljek többé műanyag székre? Ne igyák műanyag pohárból? Ne vegyek fel müszálas zoknit? T alán egyszer majd eljön az az idő, hogy aszerint választjuk az állam vezetőit, hogy mit mondanak a műanyagról? PAPER plastic (Lubomír Kotrha karikatúrája) Az évezred válása JARÁBIK BALÁZS Nem véletlenül van állandó félhomály és tömjénfüst az ortodox templomokban. Ember legyen a talpán, aki ki tud igazodni az ortodox világ mostani szakadásán. Október elejéig úgy volt, hogy létrejöhet egy új, egyesített ukrán ortodox egyház és elszakad az orosz ortodox egyháztól, amely Ukrajnában moszkvai patriarchátus néven működik. Mind a mai napig a moszkvai a hivatalos és domináns ortodox egyház Ukrajnában (tizenkétezer plébániával), a két, „szakadámak” minősített ukrán ortodox egyház csak lassan zárkózik fel hozzá, ami a hívőket és plébániák számát illeti (négyezer). Különbség a rítusok között nincs, csupán a függetlenségükben, illetve elismertségükben. A közelgő, 2019-es választások előtt azonban az ukrán vezetés - Porosenko elnök egyébként a moszkvai patriarchátus híve - elérkezettnek látta az időt a hazafias lelkületű ukránok által régóta áhított vallási függetlenség elérésére is. Hiszen az ortodox egyház támogatottsága a lakosság körében eléri a hatvan százalékot, a kormányé pedig a tízet sem. A lépés egyértelműen a „hadsereg, nyelv, hit” üzenettel kampányok) ukrán elnök újraválasztási kampányának szerves része. Az eredeti tervhez képest 1. Bartolomaiosz, Konstantinápoly ökumenikus pátriárkája október 11 -én arról határozott, hogy kánonjogilag Ukrajna visszakerül Konstantinápoly alá. Ráadásul az ukrajnai ortodox egyház függetlensége (autokefália) megadásának előkészítésére kinevezett egy amerikai és egy kanadai ortodox püspököt. Ezzel 350 év után Konstantinápoly gyakorolja az egyházi főhatóságot Kijevben. Bartolomaiosz még emelte is a tétet, hiszen a hívőknek így már nem az ukrán és orosz ortodox egyház, hanem Konstantinápoly, a legrégebbi ortodox egyház és Moszkva, a „harmadik Róma” között kell választaniuk. Mindez hatalmas felháborodást váltott ki Moszkvában. Az oroszok többször megüzenték a pátriárkának, hogy Ukrajna kérdését ne bolygassa. Am részben az orosz titkosszolgálatok tevékenysége az oka a konstantinápolyi pátriárka állhatatosságának, illetve annak, hogy az ortodox Görögország megorrolt Moszkvára (Macedónia ügye miatt). Az október 15-i minszki szinóduson Moszkva kimondta az egyházszakadást, amely a legnagyobb 1054 óta, amikor szakított a nyugati és keleti keresztény egyház. Bartolomaiosz nagyban, igazi bizánci játszmát játszik. Moszkva alá jelenleg harmincötezer plébánia tartozik, ebből tizenkétezer Ukrajnában van. A szakadással Konstantinápoly alá tartozhat Ukrajna, illetve a világ többi részén még jó háromezer plébánia. Ukrajna elszakadása után Moszkvánakjelentős problémákkal kell szembenézni a Balkánon, de akár Fehéroroszországban is, ha Lukasenka elnök elérkezettnek látná az időt egy hasonló lépésre. Egyes számítások szerint Konstantinápoly akár húszezerre is feltornázhatja a fennhatósága alá tartozó közösségek számát, míg a moszkvai tizenhatezerre zsugorodhat. A Kreml úgy látja, nincs idő és mód kompromisszumra, döntő pillanatokban nem lehet gyengének látszani. Mivel az ortodox egyház az orosz „puha erő” kulcsfontosságú eszköze, Putyin orosz elnök minden eszközzel támogatja a harcát. Ukrajna ismét felvonulási terület lehet az ortodox egyház legnagyobb háborújában. A nagy kérdés, hogy Kijev képes lesz-e kontroll alatt tartani a folyamatokat. Az ukrán vezetésnek kedvez, hogy a moszkvai patriarchátus plébániáinak nagy része a patriótának számító Nyugat- és Közép-Ukrajnában van. Az ukrán állam - és a már magyar viszonylatban is megismert titkosszolgálatok - minden bizonnyal kiveszik a részüket a hívők meggyőzéséből, a templomfoglalásokból. A hírek szerint viszont a moszkvai patriarchátus nyíltan fegyvereseket toboroz, hogy megvédje templomait, különösen aktív e téren a kijevi Pecserszka Lavra, amely a Kijevi Rusz idején az ortodox egyház fő központja volt. Az ukránok nagy része sokkal inkább szeretne erősebb gazdaságot, mint egyházszakadást látni, ám az évezred válása még jobban kiszélesítette az ukrán-orosz szembenállást. Visszatért régi taktikájához az Iszlám Állam Az Iszlám Állam a kalifátusa szétesése után visszaváltozott azzá a homályos hátterű hálózattá, amilyen 2014 előtt volt. Civilek ellen követ el támadásokat, és kihasználja az érintett államok gyengeségét a vallási feszültségek felszítására. Irakban és Szíriában most is alig múlik el hét anélkül, hogy az Iszlám Állam ne támadna meg egyegy falut vagy várost, ezzel folyamatos készültségben tartva ellenfeleit, miközben próbálja visszaverni a még megmaradt területét ostromló, az Egyesült Államok támogatását élvező fegyveres erőket is. Túszdrámák A legutóbbi eset a múlt héten történt, a terrorszervezet 130 családot hurcolt el túsznak a szíriai el-Bahra menekülttáborból az Euffátesz keleti partján, amelyet a kurd erők védenek, a Washington vezette nemzetközi koalíció légicsapásainak támogatásával. Az Iszlám Állam harcosai egy homokvihart kihasználva váratlanul támadtak a táborra. Az iraki kormány egy tanácsadója, Hisám al-Hasimi szerint a csoport úgy működik, ahogyan 2010-ben, iraki felemelkedése előtt. A szélsőségesek jelenleg azt próbálják bizonyítani, hogy a területi veszteségek ellenére is képesek csapást mérni ellenfeleikre. Idegen tollak Ugyanakkor az Iszlám Állam számos olyan támadást is felvállalt a közelmúltban, amelyeket nem is a tagjai követtek el. Ez árulkodik arról az erőfeszítéseiről, hogy ne szoruljon háttérbe a hírekben. Habár a dzsihádista szervezet ma már korábbi iraki és szíriai területeinek csupán két százalékát birtokolja, és feltehetőleg nem lesz képes ismét akkora területek megszerzésére, mint korábban, az elemzők attól tartanak, hogy a csoport más területekre próbál átterjeszkedni és ott újraszerveződni. Az Iszlám Állam az iraki és szíriai kalifátus tavalyi szétesése óta is követett el véres támadásokat. Az egyik legtöbb áldozattal járót idén júliusban: több tucat fegyveres rohamozta meg a dél-szíriai Szuejda városát és a környékbeli falvakat, több mint 200 embert meggyilkoltak és harmincat elraboltak, főként nőket és gyerekeket. Mostanában gyakoriak a merényletek Irak Dijála, Szaláheddín és Kirkuk tartományaiban is, ezek főként az államnak dolgozó helyi hatóságok és rendőrök ellen irányulnak. A lappangás ideje Elemzők arra is felhívják a figyelmet, hogy ez a kezdete lehet a csoport újbóli felemelkedésének, mert 2010-ben is ilyesmi zajlott le, pedig már akkor sokan azt gondolták, hogy az Egyesült Államoknak sikerült elpusztítania az Iszlám Állam elődszervezetét. A legnagyobb gond, hogy bár az Egyesült Államok helyi szövetségeseivel viszonylag gyorsan fel tudta számolni fizikailag a kalifátust, továbbra sem sikerült megoldani azokat a problémákat, amelyek lehetőséget nyitottak az Iszlám Állam felemelkedésére. Hiába van szétesőben az Iszlám Állam, változatlanul globális fenyegetést jelent - figyelmeztet Joseph Dunford, az amerikai vezérkari főnökség tagja. Bár a kalifátus szétesett, a terrorszervezethez változatlanul sok külföldi fiatal csatlakozik. Dunford szerint manapság a ránk leselkedő talán legnagyobb veszély az önelégültség. „Az Iszlám Állam elleni harc Szíriában is a végéhez közeledik, ám ezzel új biztonságpolitikai kihívások is megjelennek szerte a világban. A terrorszervezet megmaradt csoportjai továbbra is halálos veszélyt jelentenek, támadásokat hajthatnak végre Nyugat-Afrikától a Közel-Keleten át Afganisztánig és Dél-Ázsiáig sok helyütt” - jelentette ki Dunford. Úgy véli, a ma fenyegető veszély a korábbinál is nagyobb, mert nehezebbnek ígérkezik a felszámolása. (MTI)