Új Szó, 2018. október (71. évfolyam, 225-250. szám)
2018-10-02 / 226. szám
12 APÁK ÉS FIÚK FOCITIPP ■ 2018. OKTOBER 2. www.ujszo.com Amikor nem esik messze a labda a fájától: futballista apák futballista fiai eptember elején nemcsak a Nemzetek Ligája mutatkozott be Európának, de a Spanyolország-Anglia találkozón lépett pályára először tétmeccsen a spanyol válogatottban Marcos Alonso is. A Chelsea játékosa ezzel folytatta a családi hagyományt, hiszen nagyapja, Marcos Alonso Imaz is játszott a válogatottban, valamint édesapja, Marcos Alonso Pena is 22 alkalommal viselte a spanyol címeres mezt. A fútballtörténelem során számos példa volt már hasonló dinasztiákra, azonban mi most azt járjuk körbe, hogy az új generáció tagjai közül kik lehemek képesek édesapjukhoz hasonló karriert befutni, és kik azok, akik jó eséllyel elmaradnak majd atyjuk eredményeitől. Marcos Alonso Marcos Alonso a Real Madridban kezdte karrierjét, majd Angliában a Bolton Wanderers csapatában folytatta. Ezt követően Olaszországban a Fiorentina együttesében is megfordult. 2016-ban 23 millió fontért leigazolta a bal oldalon védőként és középpályásként is használható játékost az angol Chelsea. Szeptember 20-án a Leicester City elleni Ligakupa-mérkőzésen debütált, majd négy nappal később a bajnokságban is bemutatkozott az Arsenal ellen. 2017. január 14-én a bajnokságban a címvédő Leicester City ellen Eden Hazard lekészítéséből Alonso talált be a 6. percben, megszerezve első PL-gólját, sőt az 52. percben egy szöglet utáni kipattanót küldött laposan Schmeichel kapujába. Ez volt az első duplázása a kékek színeiben. 2018. április 14- én a Southampton elleni bajnokin csúnyán rálépett Long kezére, amiért - bár a játékvezető nem állította ki - hárommeccses eltiltást kapott. Mivel a Chelsea-ből szinte kirobbanthatatlan lett, sokan azt gondolták, ott lesz a helye az oroszországi vb-n is. Bánatára Julen Lopetegui másképp látta, és végül Nacho Monrealt vitte ki a tornára, pedig Alonso az év csapatának tagja volt a PL-ben a 2017/2018-as szezont követően. Jonathan Klinsmann Jonathan az 1990-es német világbajnok, Jürgen Klinsmann fia. Jonathannal kapcsolatban több meglepő részletet is meg lehet említeni, hiszen édesapjával ellentétben a fiatal játékos nem a gólok termelésében, hanem a gólok megakadályozásában érdekelt, lévén, hegy kapusként szerepel. Annak ellenére azonban, hogy a Hertha BSC játékosa, az Egyesült Államok korosztályos válogatottjaiban szerepelt eddig, hisz édesanyja is onnan származik, és ő is sokág a tengerentúlon élt A 21 éves játékos eddig csak egy Európa Liga-mérkőzésen állhatott a berlini csapat kapujában, a Bundesligában pedig csak a kispadig jutott. A tavalyi év elején a Hertha kapusedzője, Petry Zsolt kritizálta a kapust amiatt, hogy keveset kommunikál és nincs kisugárzása, ám nemrég már dicsérte a fiatal hálóőrt, hogy helyesen reagált a kritikákra, és nagy fejlődésen megy keresztül. Mattheus de Andrade Gama de Oliveira Szintén egy világbajnok édesapa, az 1994-es brazil csapat gólvágójának, Bebetónak a fia. Talán még sokan emlékeznek arra a gólörömre, amikor a hollandok elleni negyeddöntőben szerzett gólját Bebeto úgy ünnepelte társaival, hogy bölcsőt formáltak kezeikkel, és ringató mozdulatokat tettek. Nos, mindez a néhány nappal korábban született Mattheusnak szólt, aki a Flamengóban nevelkedett, itt is mutatkozott be a felnőttek között 18 évesen. A támadó középpályásként szereplő játékos 21 évesen a portugál Estorilhoz került, ahol 60 meccsen 6 gól és 12 gólpassz fűződött a nevéhez, így le is igazolta a Sporting Lisszabon, azonban rögtön tovább is adta a Vitória Guimaraes csapatának, ahol a tavalyi szezonban 14 mérkőzésen lépett pályára az ifjú brazil. Talán nem túl merész kijelenteni, hogy Matheus már nemhogy világbajnok, valószínűleg brazil válogatott sem lesz. Federico Chiesa Összeállításunk egyik olyan tagja, aki könnyen túl is szárnyalhatja édesapja, Enrico Chiesa eredményeit. Federico még csak 20 éves, de már 6 alkalommal viselte a válogatott mezét, jóllehet Enrico idejében azért nehezebben osztották a válogatottságot az olasz támadóknál. Federico azonban nem klasszikus csatár, inkább szélsőként játszik a Fiorentinában, ahol eddig 116 mérkőzésen 24 gól és 18 gólpassz fűződik a nevéhez, így az összes olasz nagycsapat sorban áll a kegyeiért. Justin Kluivert Az Ajaxot 1995-ben BL-győzelemhez segítő Patrick Kluivert fiának pályafutása is elég ígéretesen indul, hiszen 19 évesen már két holland válogatottsággal büszkélkedhet. Apjához hasonlóan Justin is az Ajaxban futott be, ahol elsősorban szélsőként foglalkoztatták, de így is 56 meccsen 13 gól és 10 gólpassz a mérlege. Le is csapott rá nyáron az AS Roma, így egyértelműen szintet lépett a fiatal Kluivert: a Serie A-ban még komolyabb ellenfelekkel nézhet farkasszemet, azonban nem kell féltenünk, jó eséllyel megállja majd a helyét itt is. Giovanni Simeone ,A kis őrült” (El Cholito) napjaink egyik legjobb edzőjének, és a korábbi kiváló labdarúgónak, Diego Simeonénak, azaz „El Cholónak” a fia. Giovanni is szépen indította karrierjét, hiszen néhány napja bemutatkozott az argentin válogatottban is Guatemala ellen, ahol már meg is szerezte első gólját. A 23 éves csatár a River Plate-ben nevelkedett, majd a Banfieldnél kezdte meg igazán a gólgyártást, innen került az olasz Genoához, ahol 37 meccsen 14-szer köszönt be az ellenfeleknek, míg mostani csapatában, az Fiorentinában 42 meccsen 15 gól és 6 assziszt a mérlege. Timothy Weah Az 1995-ös aranylabdás George Weah fia. Timothy New Yorkban született 2000-ben, így itt indult el a karrierje, mígnem 14 évesen a PSG-hez került, ahol édesapja is szép sikereket ért el. Csakúgy, mint Jonathan Klinsmann, a Weahfiú is amerikai állampolgár, így az Egyesült Államok korosztályos válogatottjait járta végig, de ő már a felnőttek között is bemutatkozott, ahol Bolívia ellen be is talált. A fiatal csatár a tavalyi szezonban még csupán három alkalommal jutott szóhoz a francia élvonalban, idén azonban már a bajnokságban és az AS Monaco elleni Szuperkupa-meccsen is gólt lőtt. Még mindig rettentően fiatal, de Thomas Tuchel érezhetően lát benne potenciált a PSG-nél. A 184 centiméteres játékost a Chelsea is hívta, ám ő végül a párizsiakat választotta, akik az elmúlt időszakban kifejezetten keresik a klubhoz kötődő (általában párizsi születésű), tehetséges fiatalokat, Weah-t bemutatásánál pedig egyenesen „fenoménnek” tituláltak. „Nem azért mondom, men az én fiam, deTimothynak nagyszerű képességei vannak: gyors, gólérzékeny és mindig figyel az edzői utasításokra. Nem hiszem, hogy a neve nyitón számára ajtót. De a tehetség nem mindig elég, az áttöréshez keményen kell dolgozni” - jellemezte fiát a politikussá lett libériái sztár. Ianis Hagi A „Kárpátok Maradonájának”, Gheorghe Haginak a fia. A fiatal támadó középpályás 1998-ban született Isztambulban, majd az édesapja nevét viselő akadémián pallérozódott, ahonnan az FC Vitorulhoz került. Itt 16 évesen bemutatkozott a román élvonalban is, méghozzá édesapja kezei alatt, ugyanis Gheorghe Hagi volt ekkor a gárda vezetőedzője. Még nem töltötte be a 17-et, amikor már első gólját is megszerezte, majd 2016 nyarán 2 millió euróért megvette a Fiorentina. A 2016/17-es szezonban a Cagliari és a Pescara ellen is becserélték, ám a következő idényben egyszer sem került pályára, így télen hazatért a Vitorulhoz, ahol az idei szezont is megkezdte. Bár a fiatal futballista már végigjárta a korosztályos válogatottakat, nyolcszor viselte az U21 mezét, a felnőttek között még nem mutatkozott be, de valószínűleg ennek is el fog jönni az ideje, főleg ha Gheorghe Hagi lesz a kapitány... Jordan Larsson Számtalan klubcím és egy vb-bronz fűződik Henrik Larsson nevéhez, valamint rengeteg gól (325 klubgól és 37 válogatott gól). Fia, Jordan is támadó, jelenleg az IFK Norköpping játékosa. A 21 éves futballista két évet töltött az FC Barcelona akadémiáján, a La Masián, majd a svéd negyedik vonalban játszott, de az IF Heisingborgs csapatában kóstolt bele igazán a felnőtt fütballba 17 évesen. Itt 75 meccsen 18 gól és 12 gólpassz volt a mérlege, majd Hollandiába igazolt a NEC Nijmegen csapatához 2017 januárjában. Itt 24 meccsen jutott szóhoz, ahol 4 gólig és 4 asszisztig jutott, így az idei év elején visszatért Svédországba. Bár már két alkalommal a válogatott mezét is felhúzta az ifjú Larsson, fejlődése egyelőre hullámvölgybe került, hiszen mostani csapatában mindössze egy gólja van. Tom Ince Az 53-szoros angol válogatott Paul Ince fia, jelenleg a Stoke City játékosa. Talán nem vagyunk túl szkeptikusak, ha azt mondjuk, valószínűleg Tom sosem lesz enynyiszer válogatott, hiszen már 26 éves, és még egyszer sem kapott meghívót a nemzeti csapatba. Pedig a korosztályos válogatottakat végigjárta az elsősorban szélsőként szereplő játékos, de valahogy sehol sem tud gyökeret verni, hiszen fiatal kora ellenére már 14-szer váltott klubot. Bár a Premier League-ben is szerzett gólt, inkább a Championshipben brillírozott (különösen a Blackpool és Derby County csapataiban) az ifjú Ince, így nem meglepő, hogy most is itt szerepel. Federico Di Francesco A korábbi olasz válogatott és a jelenleg az AS Roma vezetőedzőjeként dolgozó Eusebio Di Francesco fia, aki jelenleg az US Sassuolo szélsője. A 24 éves játékos is túl van már 10 klubváltáson, az olasz harmadosztályból elkerülve először a Serie B-ben bizonyított, majd a Bolognában futott a 2016/17-es szezonban egy közepes idényt (24 meccs 4 gól és 3 gólpassz), amit a tavalyi szezonban kicsit alulmúlt, így a nyáron nem véletlenül nézett új csapat után ismét. Vele kapcsolatban is kijelenthető, hogy édesapja eredményeit valószínűleg már nem fogja megismételni. Villányi Gergely Federico Chiesa kiváló barátságot ápol a labdával, óriási ígéret Marcos Alonso (jobbra) Jordi Alba helyere beállva mutatkozott be a spanyol válogatottban Bebeto (középen) és az ikonikus gólöröm 1994-ből, mely Mattheus de Andrade Gama de Oliveira jöttét ünnepelte
