Új Szó, 2018. október (71. évfolyam, 225-250. szám)

2018-10-13 / 236. szám

2018. október 13., szombat, 12. évfolyam, 38. szám E zzel a címmel rende­zett kétnapos szimpó­ziumot a Szlovákiai Magyar Akadémiai Ta­nács október 4-5-én Komáromban a Selye János Egyete­men. A rendezvény témaválasztása nem volt véleden, hiszen manapság azok a tudományon kívül élő em­berek is, akik nem szembesülnek a tudományetika „belső” problémá­ival (azaz a kutatás etikai normái­val), lépten-nyomon beleütköznek a tudományetika „külső” területén megnyilvánuló jelenségekbe, ame­lyek egyrészt a kutatás eredménye­inek gyakorlatba való átültetésével (pl. a genetika vívmányainak fel­­használása, a genom adatbázisok felhasználása stb.), másrészt egyes közéleti személyek alaposan meg­kérdőjelezhető cselekvésével (sza­bály- és törvényellenesen használt tudományos cím használata) füg­genek össze. A szimpózium azért is időszerű volt, mert az utóbbi időben a különböző tudomány­ellenes nézetek terjedésével egyes - magukat tudósnak nevező és tartó - egyének megsértik saját tu­dományáguk metodológiai elveit, és tudományerkölcsi szempontból opportunistává válnak. Sőt, a po­litikai szféra sikerorientáltsága és napi érdekeket követő cselekvése negligálja az alapkutatásokat, ami­vel megfosztja a tudományokat a kutatás szabadságától és autonó­miájától. Tanúi vagyunk annak, hogy térségünkben a politikai hatalom aktuális aktőrei támadá­sokat hajtanak végre az alapvető tudományos intézmények (Ma­gyar Tudományos Akadémia, Szlovák Tudományos Akadémia) ellen. Ezek mind szembesítenek bennünket azzal, hogy a szakmai­tudományos éthosz megkülön­böztetett figyelmet érdemel mind státuszának végiggondolása, mind pedig érvényesítése tekintetében. A kétnapos szimpózium első napján előadások hangzottak el a „belső” és a „külső” tudomány­etika témaköréből az egyes tudo­mányágak (nyelvészet, filozófia, teológia, történettudomány, et­nológia, ökológia, fizika, genetika és pszichológia) szempontjából, valamint a tudományetikai kóde­xek kidolgozása aspektusából. A második napon workshopon ta­lálkozott a megelőző nap néhány előadója a szlovákiai egyetemeken magyar nyelvű doktori képzésben részt vevő hallgatókkal. Ebben a rövid cikkben nem tudok kitérni minden előadás részletes ismertetésére, ezért meg­­próbálkozomakulcskérdésekreössz­­pontosítani. (Akiket részletesen érdekel a témakör, azok a szimpó­zium anyagainak tervezett kiadá­sában elolvashatnak minden előa­dást. Minderről az SZMAT hon­lapján - www.szmat.sk - kapnak tájékoztatást.) A szimpóziumot a helyszínt adó és a szervezésben nagy részt válla­ló Selye János Egyetem rektora, Juhász György, illetve az MTA HTMH részéről Morvái Tünde nyitotta meg, aki beszédében ki­tért az MTA és a SZMAT kapcso­latára is. A szimpózium nyitó része fog­lalkozott a tudományetika „belső” kérdéseivel, azaz az egyes tudo­mányetikai kódexek tartalmi össze­tevőivel. Mészáros Andrásnak, az SZMAT elnökének rövid felvezető­je után, amely főként arra tért ki, hogy miért kell foglalkoznunk a tu­dományetikával, Fésűs László aka­démikus, az MTA Tudományetikai Bizottságának korábbi elnöke, az ALLEA (All European Academies) tudománnyal és etikával foglalkozó állandó munkacsoportjának tagja tartotta a plenáris előadást. Ebben szisztematikus áttekintést adott a „külső” és a „belső” tudományetika összefüggéseiről. Bevezette a hallga­tóságot azoknak a munkálatoknak a „műhelytitkaiba”, amelyeknek a célja a kutatói integritással kap­csolatos normák megfogalmazása, valamint e normák megszegésének a szankcionálása. Itt azt kell főként tudatosítani, hogy ezek a normák nem a jog, hanem a tudományeti­ka nyelvén fogalmazódnak meg. Vagyis a szankcionálás sem von maga után valamilyen bírói ítéletet. A végső szankció ezekben az esetek­ben a nyilvánosságra hozás, hiszen a normabetartás is a minőséget és a megbízhatóságot célozza, és a nyilvánosság ítélete itt döntő lehet. Fésűs akadémikus bemutatta az MTA Tudományetikai kódexét (ez hozzáférhető és letölthető az MTA honlapján: www.mta.hu ), valamint az ALLEA .2017-es, legutolsó vál­tozatának szövegét is (The Euro­pean Code of Conduct for Research Integrity - hozzáférhetősége: www. allea.org). Kelet-közép-európai sa­játosság, hogy az MTA Tudomány­etikai kódexe - a terjedelemtől eltekintve - főként abban tér el az ALLEA megfelelő dokumentumá­tól, hogy tartalmazza a személyes befolyásolás kiküszöbölését is. Ez, ahogyan a koholmány, a hamisí­tás és a plágium is, a tudományos éthosz megsértésének legsúlyo­sabb formái közé tartozik. Fésűs akadémikus előadását egészítette ki Nagy Melinda korreferátuma, amelyik az MTA Tudományetikai kódexének és a Szlovák Tudomá­nyos Akadémia Tudományetikai kódexének az összehasonlítását végezte el. Itt a fő eltérés abban áll, hogy az MTA anyaga nemcsak az akadémiai intézetek dolgozóira, hanem az egész akadémiai köztes­tületre vonatkozik, míg a szlovák elaborátum csupán az akadémiai intézeteket veszi célba (lévén, hogy az SZTA-nak nincs köztestülete). Ugyanígy a szlovák anyag sajátos­sága, hogy a tudományetikai vét­ségeknél a szankciók előtt ajánlja a dolgok rendbe tételét — ha lehetsé­ges, akkor azon a szinten, ahol azt elkövették. Az egyes szekciókban elhang­zott előadásokban és az azokat követő vitákban már nemcsak elméleti szinten vetődtek fel a tematizált kérdések, hanem gyak­ran azok gyakorlati lecsapódásá­nak a dilemmái is körvonalazód­tak. Csernicskó István (Beregszász) a többnyelvűséggel, a ruszin nyelv státuszával, valamint a regionális nyelvek chartájával összefüggő nyelvészeti téveszmékkel foglalko­zott az elhallgatás és az ellenőriz­hetőség tudományetikai követel­ményeinek szempontjából. Szapu Marianna (Pozsony) R. K. Merton amerikai szociológusnak a tudo­mány integritását biztosító négy alapelvét (az univerzalizmust, a kommunitarizmust, az érdekmen­tességet és a szervezett szkepticiz­must) elemezve kérdezett rá arra a dilemmára, hogy alkalmazhatók-e még ezek az elvek a posztakadé­mikus korban. Perintfalvi Rita (Bécs) a teológiában és a politi­kában mutatkozó fundamentaliz­mus összefonódásának veszélyeiről beszélt, amelyek a tudományok autonómiáját is veszélyeztetik. Liszka József (Komárom) egyebek mellett feltette azt a kérdést is, hogy betartható-e maradéktala­nul az objektivitás követelménye a Szlovákiai Magyar Aka­démiai Tanács (SZMAT) az MTA külső köztestületé­nek szlovákiai tagjait tömörí­tő egyesület, amelynek alap­vető céljai megtalálhatók az SZMAT honlapján publikált Alapszabályzatban. Ezek közé tartozik tudományos tárgyú összejövetelek, szim­póziumok, tanácskozások, továbbképzések, műhelyek, konferenciák, előadások szervezése ugyanúgy, mint szlovákiai fiatal magyar ku­tatók tudományos tevékeny­ségének támogatása. Vagyis mindaz, ami a fentebb bemutatott szimpóziumon is megvalósult. A szervezetet érintő minden információ megtalálható a www.szmat.sk internetes oldalon. kutatásban, valamint figyelmezte­tett az egyetemes tudományosság eszméinek visszaszorulására olyan esetekben, amikor partikuláris (nemzeti) eszméket helyezünk elő­térbe. Szarka László (Komárom) a történettudomány metodológiai kérdéseit feszegetette, amikor a megélt és megismerhető múlt, az emlékezet és tradíció, a kanoni­zált történelem és a public history hálózatában beszélt a történelmi múlt dimenzióiról, és szembe­sítette egymással a módszertani pluralizmust és a módszertani A tudomány etikai problémái nacionalizmust. Balogh F. András (Budapest) azokat az erkölcsi vo­natkozásokat boncolgatta, ame­lyek akkor merülnek fel, amikor a történész lehallgatási jegyzőköny­vek anyagait próbálja feldolgozni. Miklós László (Zólyom) a politikai döntések etikáját konfrontálta a po­litikai döntések elviselőinek etikájá­val az ökológia és a fenntartható fejlődés koordinátái között. Czifra György (Budapest) a tudományok finanszírozásának kérdését vetette fel, és kereste a határt a tudomá­nyos kutatás öncélja és az ún. meg­élhetési kutatás között, miközben eljutott a kutató „proletár” helyze­téig. Előadása végén figyelmeztetett a magyarországi tudományosság je­lenlegi veszélyeztetett helyzetére is. Tóth Attila (Nyitra) a fizikus szem­szögéből mutatta be emotív stílus­ban, mit tehet egy kutató, amikor felismeri a problémák hátterét. Kiss László (Pozsony) az orvostörténet aspektusából vázolta fel azt az utat, amelyet a tudomány megtett a hu­mán genom megfejtése során, és szembesítette a hallgatóságot né­hány bioetikai kihívással. Erre az előadásra építve Radvánszky János (Pozsony) rendkívül meggyőzően érvelt a genom adatbázisok pozitív és negatív irányban is felhasznál­ható lehetőségeiről. Stredl Terézia (Komárom) pedig a professzioná­lis etika olyan összetevőivel fog­lalkozott, amelyek a pszichológus szemszögéből válnak fontossá. A doktoranduszokkal tartott workshop alapja az volt, hogy sem Szlovákiában, sem Magyarorszá­gon nem létezik intézményes for­mában a tudományetikai képzés, ezért feladattá vált a fiatal kutatók ilyen irányú felkészítése. Ahogyan azt Fésűs László egy korábbi írá­sában már megfogalmazta a cél itt a kutatás etikai normáinak az ismertetése, a szakmaspecifikus etikai ismeretek elsajátítása és a nemzetközi folyamatok állandó követése. Fel lehetne itt vetni, hogy olyan tudományos közösségekben, ahol a tudományos éthosz uralja a kutatást, ilyenre talán nincs is szükség, hiszen azt a fiatal dokto­­randusz ösztönösen elsajátítja. De a workshopon mind a jelen levő előadók, mind a doktoranduszok részéről felmerültek olyan dilem­mák, amelyek megbeszélése és tisztázása a jövőt nézve is elkerül­hetetlen. A találkozót ezért minden résztvevő pozitívan értékelte. Minden moralizálást és önfénye­zést kerülve is megállapítható, hogy a tudomány etikai kérdéseivel fog­lalkozó szimpózium állandóan je­len levő, ezért aktuális problémákat tematizált. Ezen túl megtette az első lépést azon az úton is, amely a Szlo­vákiai Magyar Akadémiai Tanács éves közgyűlésein részben megva­lósult, de itt és most tartalmi szin­ten konkretizálódott: a szlovákiai magyar tudományosság, egyébként egymástól elszigetelten működő aktőreit interdiszciplináris módon, egy közös téma összekapcsolta. Mészáros András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents