Új Szó, 2018. október (71. évfolyam, 225-250. szám)
2018-10-12 / 235. szám
8 I KULTÚRA 2018. október 12. | www.ujszo.com Jack White lengyelül énekeltette a tömeget Varsó. Jack White lengyel születésnapi köszöntődalt énekeltetett a közönséggel keddi varsói koncertjén. A rendhagyó produkció apropója az volt, hogy az amerikai rocksztár lengyel származású édesanyja aznap ünnepelte 88. születésnapját. Teresa Bandyk gyermekként érkezett Detroitba, ahol megismerkedett skót-kanadai férjével. Tíz gyermeknek adott életet, ketten közülük, Meg és Jack megalapították a The White Stripes duót, a kétezres évek elejének egyik leginvenciózusabb rockprojektjét. Jack White európai turnéjának varsói állomásán édesanyja is jelen volt, a sztár színpadra invitálta őt, majd megkérte a tömeget, hogy énekeljék el közösen a S to lat nech zij e nam kezdetű lengyel köszöntődalt. Jack White megtiltotta a fotózást és videózást koncertjein, ezért mi is csak azt a fotót tudjuk megmutatni, amelyet ő maga osztott meg közösségi oldalán aznap éjjel. Quk) Jack White és 88 éves édesanyja a varsói koncerten (Fotó instagram) PENGE A napfény súlya „ Ma meghalt mama. Vagy talán tegnap, nem is tudom így kezdődik Albert Camus kultikus alkotása, s ezek lettek Jacques Ferrandez képregényének első szavai is. Camus regénye 2016-tól új fordításban és a francia eredetit követő címen - Az idegen - is olvasható magyarul, a képregény-adaptáció borítóján a biztonság kedvéért a régi cím (Közöny) is megtalálható. Ha az adaptált mű olyan megkérdőjelezhetetlen értékű alkotás, mint Camus-é is, óhatatlanul felmerül a kérdés: nem nyomja-e agyon az adaptációt. Vagy másként: engedi-e önálló műként funkcionálni? Ferrandez műve a mediális fordítás (regényből képregény lett) tekintetében mindenképp nagyszerű munka, vizuálisan átgondolt alkotás. Olvasás közben azonban állandóan azon kaptam magam, hogy Camus regényét próbálom felidézni. Pedig Ferrandez jól választja ki a súlypontokat: az első részből például a mama temetése aprólékos kidolgozást kap, amivel megveti a gyilkossághoz és következményeihez vezető rejtett összefüggésháló alapjait. Meursaul-t már a temetésen istentelenül zavarja a fény: a virrasztóban le akarná oltani az egyik lámpát (de nem lehet), a te-JACQUES FEBRANOEZ Az idegen AL8ERT CAMUS AZ IDEGEN (KŰZONY) CÍMŰ REGÉNYE NYOMÁN metési menet verőfénye pedig egyenesen nyomasztó. Ha emlékszünk, később Meursaul azt vallja a bíróságon, hogy a nap miatt húzta meg a ravaszt. A képregényben az első rész napfényben .játszódik”, még a szobabelsők is világosak. Két panelt találunk sötét árnyékkal és fekete háttérrel (a gyilkosság VI DA GERGELY KRITIKAI ROVATA helyszínére való elutazás előtt), mintegy előrevetítendő az eseményeket. Hajlok arra, hogy a gyilkosságot a napfény uralma - és minden, amit metaforikusán jelent - elleni lázadásnak olvassam. S ilyen értelemben a 2. részben ábrázoltak egy része igazságtalan ugyan, de nem büntetés Mearsualnak. Itt a sötétebb tónusok játsszák a főszerepet, valamint a fényárnyék viszonyok határozottabb szerepeltetése. Az ítélethirdetés után jön is néhány panel, melyben szereplőnk szó szoros értelemben eltűnik a feketében. Kránicz Bence Filmvilágban közölt kritikájában tesz egy fontos megjegyzést: azzal, hogy megmutatja Meursaul arcát, aki a regényben ilyen értelemben sosem mutatkozik meg, Ferrandez „müve óhatatlanul konvencionálisabbá válik”. A kiváló kritikus szavait a képregény egészére is érvényesnek gondolom: az igazi (vizuálisnarratív) vízió nyomokban feltűnik ugyan (lásd feljebb), ezért „csak” egy míves Camus-adaptációt kapunk. Oktatási célokra például melegen ajánlható. Jacques Ferrandez: Az idegen. Albert Camus Az idegen (Közöny) című regénye nyomán. Fordította: Bayer Antal. Atheneum Kiadó, 2018. 134 oldal. Értékelés: 7/10 Matyi király piaija Szép feladvány pedagógusoknak a Komáromi Jókai Színházban Az ifjú királyt mindenki ki akar találni, meg akar csinálni (Mátyás szerepében Szabó Viktor, Lőrinc barát szerepében Bernáth Tamás) LAKATOS KRISZTINA Jócskán benne járunk a Mátyás király-emlékévben, egyre-másra bukkannak fel az emlékműsorok, a kiállítások, a kiadványok - és persze a mesejátékok is. A Komáromi Jókai Színház a Mátyás király krónikáira invitálja az iskoláskorú közönséget. Különleges előadás, izgalmas forma - jé pár kérdőjellel. Az előadást szerzőként és rendezőként is jegyző Szabó Attila tapasztalt, igényes alternatív és gyerekszínházi alkotó, most sem a kitaposott ösvényen indult el. Nem a történetírás és még csak nem is a folklór Mátyáshagyományát követi, sőt, odafricskáz a krónikáknak, de a meséknek is. Mozaikszert! darabkákból építkező, a lineáris narrációt felborító történetének középpontjában a kamasz Matyi áll (a színlap szerint: Az Ifjú Király, Ki Sokra Viszi Még - Szabó Viktor), akit a környezetében mindenki ki akar találni, meg akar csinálni. Nem elég Hunyadi János, a hős atya árnyéka, Mefisztóra hajazó nevelője (Culka Ottó) és az okításával megbízott szerzetesek elszánt píár- és marketingszakemberként már a nagy uralkodó képét fényezik, és jobban izgatja őket ez a kép, mint az élőlélegző személy, aki a helyét, a szerepét keresi a világban. Mesejátékban járunk, így hát természetes, hogy Matyi az „elhajló” Lőrinc barát (Bernáth Tamás) - a „hivatalos” krónikák helyett inkább az igazságos Mátyás király tetteit megelőlegező meséket körmölő testvér — iránymutatása nyomán indul el, hogy szembesüljön az országgal és tarka népével. Különösen erős a produkció vizuális élménye: a forgószínpad egyik felén berendezett szakrális tér, majd a másik oldalon feltűnő, Corvinákat idéző „világi” mező (a díszleteket Schnábel Zita tervezte), kifutóra kívánkoznak és nagyon trendik Szabados Luca jelmezei. Ennél is izgalmasabb, ahogy a nézőt bombázó vizuális ingerek szervesen belefonódnak a játék sajátos szövetébe; a verbális, a zenei, a színészi gégék mellé további poénokat kínálnak. Egy idő után némi fenntartásunk is támad: mintha ennek a gegről gegre járó formának az oltárán feláldoztatott volna a tartalom és a jelentés. Rendben, fogadjuk el, dekonstru-áltuk Mátyást és a Mátyás-képet - de mi van ezután? Kérdések vannak, amelyekre nem feltétlenül az előadásnak kellene választ adnia, inkább azt mondanánk, az előadásnak a megfelelő kérdéseket kellene generálnia a megfelelő közönségben. A A mai (kis)tinik számára értelmezhető, ha a főhőst Supermanként látják, de nem kezdik el dúdolni a Szép város Kolozsvárt. Mátyás király krónikái 10+ besorolással szerepel a Jókai Színház műsorán; mi (becslés) felső tagozatos alapiskolásokkal osztoztunk az élményen. Az osztoztunkat itt tág értelemben használom, mert voltaképpen nem osztoztunk. A mai (kis)tinik számára értelmezhető, jelentéssel bír, ha a főhőst Supermanként látják - de nem sok minden mond Guccsi úr megjelenése, semmit sem kapcsol be az Extra Hungáriám non est vita..., nem csatornázzák be automatikusan a Szép Ilonkát, nem ismerik fel a Majálist, sőt, talán a Dávid-szobrot sem, ahogy nem kezdik el dúdolni a Szép város Kolozsvárt, egyszerűen azért, mert elképzelhető, hogy sosem találkoztak a Marica grófnővel, nem hogy a kulturális kontextust értenék. Es igen, akkor sem hullámzik végig a kuncogás a nézőtéren, amikor Matyi Boccacciót olvassa, és rácsodálkozik a papokról és a szakácsnők combtövéről tett megállapításra. Nem irigylem azokat a pedagógusokat, akiknek az előadás megtekintése előtt vagy után arról kellene beszélniük a tizenegy-tizenkét éves gyerekekkel, hogy tudjátok, ez egy posztmodem mese, újraírja és újraértelmezi Mátyás királyt, vegyíti a szövegtípusokat, a nézőpontokat, a hangnemeket, a műfajokat, szabadon használja az időrendet, vendégszövegeket (-képeket, -zenéket) és zsáknyi kulturális utalást hoz be a játékba, közben rákérdez a mai kor és a hagyomány, a történetiség és a fikció viszonyára stb., stb., stb. Persze, szép feladvány, és még szebb teljesítmény lenne - amihez ezen a ponton valószínűleg a színház segítsége, konkrétan a tanárok felkészítése is jól jönne. Hogy azok a gyerekek, akik beülnek a nézőtérre, bő egy órával később ne tanácstalanul forduljanak ki az ajtón, hanem azzal a tudattal távozzanak, hogy amit láttak, más volt ugyan, mint amit megszoktak, de attól még érdekes. És ha maradt kérdésük, van, aki segíteni tud a megválaszolásban. Az ország tarka népe (Drága Diána, Nagy László, Holocsy Krisztina, Majorfalvi Bálint, Culka Ottó, Olasz István) (Kiss Gibbó Gábor felvételei)
