Új Szó, 2018. október (71. évfolyam, 225-250. szám)
2018-10-11 / 234. szám
6 I VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 2018. október 11. I www.ujszo.com Újságírók célkeresztben SÁNTA SZILÁRD "T" ugtalan és félelmetes olvasmány a Ján Kuciak és Mar''■T TT tina Kusnírová feltételezett gyilkosainak lépéseit és a «/ végrehajtás részleteit ismertető határozat, amelyet a JL ^ Y Speciális Büntetőbíróság tett nyilvánossá. Hitetlenkedve olvas az ember a gyilkosság megrendeléséről, a készülődésről, a hét terepszemléről, a mobilvásárlásról, a szalvétába csomagolt ötszáz eurós bankjegyekről stb. - arról a hideg számításról, amelynek a végén kioltottak két fiatal életet. Bár még a tényleges indítékot nem ismerjük, egyre többet tudunk a gyilkosság részleteiről. Minél kevesebb a sötét folt, annál tisztábban látjuk az emberi gyarlóságot és esendőséget. Egyelőre nem tudjuk, ki rendelte meg az újságíró-gyilkosságot, de a megrendelő valószínűleg nem mérte fel, hogy milyen össztársadalmi fölháborodást és ellenállást vált ki a vérontás. Tegnap elborzadt minden jóérzésű hírlapolvasó, aki belelapozott a kedvenc lapjába. A hírek az újságírók ellen elkövetett erőszakról szóltak. Dzsamál Hasogdzsi szaúdi újságírónak, aki a múlt héten kedden besétált Szaúd-Arábia isztambuli konzulátusára, nyoma veszett. Tegnap a nyomozás legújabb eredményei abba az irányba mutattak, hogy Hasogdzsi eltüntetését előre kitervelték. Ha beigazolódik a feltételezés, akkor a Human Rights Watch emberi jogi civil szervezet szerint „államilag végrehajtott emberrablás” történt. Az újságíró a szaúdi abszolút monarchia bírálója volt, és az Egyesült Államokban élt. Tíz éve, 2008. április 22-én tűnt el Pavol Rypal újságiró. Evekig úgy tűnt, az eset felderítetlen marad. Milan Lucansky rendőrfőnök a hét elején úgy nyilatkozott, olyan információk vannak a rendőrség birtokában, amelyek közelebb vihetnek a rejtélyes eltűnés megfejtéséhez. Rypal bűncselekményekről, alvilági ügyekről írt riportokat. Testvére a közösségi médiában azt írta, meg van győződve róla, hogy megölték. Viktorija Marinova bolgár újságírót múlt szombaton megerőszakolták és brutálisan meggyilkolták. Az ügynek új gyanúsítottja van, Németországban vettek őrizetbe egy bolgár férfit. Még nem lehet tudni, vajon a gyilkosság összefüggésbe hozható-e Marinova oknyomozó munkájával. Ezek az esetek mind traumatizálják a társadalmat. Nagyon fontos a társadalom reakciója, hogy egyértelműen elítélje a gyalázatos tetteket, és mindenki érezze, hogy közös erőfeszítéssel tisztességes társadalmat építünk. Ezt csak kevesen nem értik az országban, egyikük a volt miniszterelnök, Robert Fico, akire - sajnos - még mindig nagy médiafigyelem irányul. Fico kedden kényelmetlen kérdéseket kapott a közmédia újságíróitól, Kocnerről és a Bonaparte lakóparkról kérdezték. Válaszaiban rögtön ellentámadásba lendült, a közmédia hitelességét kérdőjelezte meg, gúnyolódott. Ezek a nyilvános verbális kirohanások az újságírók ellen a Ján Kuciak meggyilkolása előtti időkből valók, és azt a benyomást keltik, hogy az újságíró szabad préda. Egy újabb bizonyíték arra, hogy Robert Fico nem tanul és nem változik. FIGYELŐ Trump szerint lánya a legalkalmasabb Legszívesebben a saját lányát nevezné ki ENSZ-nagykövetnek Donald Trump, de Ivanka inkább nem él a lehetőséggel. Miután Nikki Haley, az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete lemondott tisztségéről, Trump arról beszélt, hogy lánya, Ivanka Trump hihetetlenül jó nagykövet lenne, de attól tart, hogy egyből nepotizmussal (a rokonok, barátok előnybe helyezése) vádolnák, ha kinevezné, ezért nem teszi meg. Ugyanakkor az elnök azt mondta, nem tud senkit, aki a lányánál alkalmasabb lenne a feladatra. Nem sokkal később Ivanka Trump a Twitteren jelezte, hogy neki már az is nagy megtiszteltetés, hogy a Fehér Házban dolgozhat, és ő nem lesz ENSZ-nagykövet. (444 hu) Bezákosdi Fejvadászat szimpatikus emberekre, önbekarikázással a végén Egyre több helyen találkozni az utóbbi időben Róbert Bezákkal. Nem arról van szó, hogy az ember benyit otthon a spájzba egy üveg (románul bőr can) uborkáért, köménymagos cékláért, savanyú paprikáért, zölden eltett paradicsomért, lecsóbefőttért, almakompótért, vagy leviszi a szemetet, és összefut a volt nagyszombati érsekkel. Nem erről van szó, hanem másról. Mert bár Bezák korábban kijelentette, hogy politikai karrierért nem imádkozik a teremtőhöz, azért fel-felbukkan olyan emberek politikai jellegű kampányanyagain, akik igen. Legutóbb Matús Valló pozsonyi főpolgármester-jelölt reklámfüzetében: egy fotón Valló és Bezák kedélyesen beszélget. Talán égető társadalmi kérdésekről, talán arról, hogy Isten miért bünteti a fővárost közlekedési dugókkal, vagy épp arról, érdemes-e a P 9-es kadarkaklónt telepíteni. Olyan képet vágnak, mintha ajelölt azt mondaná az exérseknek: nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, hogy támogatsz, és meggyógyul az én lelkem. _ Még korábban Bezák Zuzana Caputovát, a Progresszív Szlovákia nevű pártcsíra államfojelöltjét biztosította támogatásáról. Még annál is korábban pedig Bezák támogatását az az Imrich Béres kérte, aki idén májusban két napig volt államfojelölt - mígnem kiderült egy kellemetlen ügy a múltjából, így Milan Knazko és Róbert Bezák is kifarolt mögüle, ő maga pedig megszűnt elnökjelölt lenni. A felsorolt emberekkel az égvilágon semmi bajunk nincs, hisz okosak, szépek és szerények, sikerüljön nekik minden, mint a Pataky Attilának. Csak valahogy fura ez a bezákosdi: mint afféle fejvadászat szimpatikus emberekre. Persze, a kampányhoz tartozik ez is, mint a tévévita meg a hűtőmágnes. A szlovákoknak pedig az utóbbi években Róbert Bezák lett a Böjté Csabájuk. Egy populáris szellemi autoritás, aki ráadásul szerény, mindig mosolyog, és még olyan véleményformáló sajtóorgánum is rendszeresen lehozza gondolatait, mint a Vasárnap. Tehát jól mutat, és egyfajta erkölcsi szűrő: akit ő támogat, az rossz ember nem lehet. A marketingszakértők ezt nyilván tudják, ezért van ott az említettjelöltek mellett a fotókon. Mert nyilván nem Bezák ötlete volt, hogy lefényképezkedhessen velük. De az is lehet, hogy csak régi ismerősök, korábban ők segítettek neki, ő meg most igyekszik visszasegiteni. Vagy egyik sem. Vagy mindkettő. De ha ő maga is indulna valamilyen közéleti tisztségért, vajon biztosítaná-e támogatásáról saját mágát? Szavazzanak Róbert Bezákra, hisz Róbert Bezák is rá fog szavazni! Ami egyébként nem biztos, hiszen ajelöltek általában nem szavaznak saját magukra. Vagy igen? Az már maga lenne az önbekarikázás. Az pedig elég visszatetsző aktus. (Lubomír Kotrha karikatúrája) Feldarabolták az újságírót a szaúdiak az isztambuli konzulátuson Éppen a gyilkosság napján kényszerszabadságon volt az isztambuli konzulátus mind a 21 török állampolgárságú alkalmazottját, és kikapcsolták az épületben a biztonsági kamerarendszert. Több török tévéadó olyan felvételeket mutatott be, melyeken a rijádi rezsimmel szemben kritikus szaúdi újságíró, Dzsamál Hasogdzsi október 2-án besétál hazája isztambuli fökonzulátusára. Már soha többé nem bukkant fel, arról, hogy kilép a szaúdi konzulátus épületéből, nincs felvétel. Ám az utcai biztonsági kamerák rögzítették egy titokzatos kisbusz megérkezését is fél órával az újságíró előtt, majd azt is, hogy három órával Hasogdzsi megérkezését követően a kisbusz távozik. A török hatóságok gyanúja szerint ezen a kisbuszon érkeztek azok a szaúdi ügynökök a repülőtérről, akiket csakis a legfelsőbb szaúdi körökből bízhattak meg Hasogdzsi meggyilkolásával. Az újságíró testét csontfürésszel feldarabolták, és így hordták ki a kisbuszba. A hatóságok kérték a teljes együttműködést ígérő szaúdiak fokonzulátusi felvételeit is, de azt a választ kapták, hogy a diplomáciai épület biztonsági kamerái pont abban az időben üzemen kívül voltak. Szaúd- Arábia mindenesetre három nap elteltével „testvéri szívélyességgel” hívta meg a török nyomozókat a fokonzulátus épületébe, hogy csak vizsgálódjanak bátran. A törökök a 15 szaúdi személyazonosságával is tisztában vannak, bőröndjeiket és az őket szállító két magángépet közvetlenül Hasogdzsi eltűnésének bejelentése után átvizsgálták az isztambuli Atatürk repülőtéren. De miután nem találtak semmit, a gép megkapta a felszállási engedélyt. Az NTV török hírtelevízió azt jelentette, hogy a 15 szaúdi között volt az ország igazságügyi orvos szakértői intézetének vezetője is, a nyomozásból származó információk alapján a katonaorvosnak a bizonyítékok eltüntetése volt a feladata. Az újságíró tavaly óta az Egyesült Államokban élt, és csak a török jegyesével való egybekeléshez szükséges iratok miatt kereste fel a szaúdi főkonzulátust. Első körben nem sikerült elintéznie a papírokat, majd telefonon értesítették, hogy október 2- án várják. Az ügyben az ENSZ, az Egyesült Államok kormányának több tagja is alapos vizsgálatot követelt, a szaúdi fokonzulátus épülete előtt pedig emberi jogi aktivisták és egyszerű felháborodott emberek táboroztak le, és transzparensekkel tiltakoztak Hasogdzsi brutális eltüntetése miatt. Szaúd-Arábia hivatalos álláspontja továbbra is az, hogy Hasogdzsi ügyei elintézését követően szabadon távozott a fokonzulátusról, és azután tűnhetett el. Vezető török tisztviselők viszont állítják, hogy a szaúdi királyi családból rendelhették el kivégzését. A trónörökös Mohamed bin Szalmán által irányított rezsim a némi nyitás ellenére továbbra is keményen leszámol az ellenzéki aktivistákkal, az emberi jogok megsértése ellen felszólalókkal. A történtekkel kapcsolatos hatósági nyilatkozatok igazságtartalmát és célzatosságát bonyolítja az is, hogy Törökország és Szaúd-Arábia viszonya nem éppen felhőtlen. Ankara ugyanis a szíriai konfliktusban az utóbbi években partnereként kezeli a Rijád által ősgonoszként kezelt Iránt, és Katar oldalára állt, amikor tavaly Szaúd-Arábia szövetségeseivel karöltve szankciókkal próbálta megtömi szomszédját. Könnyen lehet, hogy részben a török katonák gyors átcsoportosítása mentette meg Katart a szaúdi inváziótól. (mti, index.hu)
