Új Szó, 2018. október (71. évfolyam, 225-250. szám)

2018-10-10 / 233. szám

Kelet- és Közép-Szlovákia 2018. október 10., szerda, 15-17. oldal A Sárospatakon, a Református Főiskola égisze alatt 1857 novemberében indult tanítóképzés 1869 júniusában állami kézbe került. Az oktatás a mai épület legrégebbi, nyugati szárnyában kezdődött. Ezt az épületet korábban katonai célra, kaszárnyának kezdték építeni. A félig kész, kétszintes épületet Zemplén vármegye, majd a főiskola megvásárolta, s a tanítóképzés céljaira rendbe hozatta. Az in­tézet megnyitóünnepsége 1870. január 20-án volt. Az 1907/08-as tanév Sárospataki Tanítóképző Értesítőjében azonban arról olvashatunk, hogy az épület már nem felel meg az igényeknek. Az is­kola 50. évfordulójára rendezett ünnepségen Neményi Imre kultuszminiszteri osztálytanácsos bejelentette egy új, korszerű intézet megépítését. Magyarországon egyébként ez az épület volt az első, mely kifejezetten a tanítóképzés céljára készült. Az épület bővítésére kiírt pályázatra rangos, ismert építészek hét pályamunkája érkezett. Ezek elbírálásában fontos szempont volt az épület belső el­rendezésének célszerűsége, megjelenésében a helyi építészeti értékek figyelembevétele, valamint az intézmény szellemiségének, nemzeti érzületének kifejezése. A bíráló bizottság ezeket a szem­pontokat Kismarty Lechner Jenő és Warga László tervében látta megvalósulni. Ezt egyöntetűen a legjobbnak ítélték, és egyúttal megbízták őket az építés vezetésével is. Az épületben ma az Eszter­­házy Károly Egyetem Sárospataki Comenius Campusa működik. (Leczo Zoltán felvétele) A Szikes zenéjévé ropták a Bodrogközi Pulyák Magyarul is feltüntetnék a neveket, de nem mindegy, milyen formában (A szerző illusztrációs felvétele) Félrefordították az utcaneveket LECZO ZOLTÁN Bodrogközi Pulyák néven gyermeknéptánccsoport ala­kult a városban. A hétvégén táncházat tartottak a Helme­­czy Mihály Alapiskolában. Királyhelmecen nagy hagyomá­nyai vannak a néptáncnak és a nép­zenének, a régióban és az ország tá­volabbi szegleteiben, sőt, külföldön is, hosszú évtizedekig szép sikereket ért el a Bodrogközi és az Apró Bod­rogközi tánccsoport. Sajnos már egyik együttes sem működött, vi­szont a szülők többször jelezték az iskola és a város vezetésének, hogy szívesen járatnák gyerekeiket olyan közösségbe, mely a népi hagyomá­nyok megőrzését és ápolását tűzi ki céljául. A probléma megoldását vé­gül a Tempora Orientia - A Jövő Nemzedékek, Dél-Zemplén Kultú­rájáért és Fejlődéséért Polgári Tár­sulás vállalta fel. A szervezet több helyi és környékbeli oktatási intéz­ményben felmérte, lenne-e érdeklő­dés a néptáncoktatás iránt, majd több intézménnyel tárgyalt, hogy a szük­séges anyagi és szakmai feltételek is biztosítottak legyenek. Szerencsére a kezdeményezésnek szinte azonnal akadtak támogatói: a Rákóczi Há­lózat és a királyhelmeci városveze­tés anyagi támogatást ajánlott, a próbákat a helyi magyar alapiskolá­ban tarthatják, szakmai segítséget pedig egyrészt a Hagyományok Há­za Hálózat szlovákiai munkatársai­tól, valamint Adám Csilla és Ádám Norbert néptáncostól kaphatnak. Az előzetes megállapodás szerint az Adám házaspár ez év végéig kéthe­tente, hétvégenként tart próbákat az alsó tagozatos gyerekeknek. Ha lesz rá igény, akkor a jövő évtől már min­den héten, hétköznaponként lesznek foglalkozások. A költségeket a Tempora Orientia a már említett for­rásokból, valamint pályázatok útján elnyert hozzájárulásokból fedezi. Királyhelmecen a gyermeknép­­táncsoportba a hét végén szervezett rendezvényen lehetett jelentkezni. Az Adám házaspár gyerekeivel és azok barátaival lépett fel, a muzsi­káról pedig a magyarországi Szikes zenekar gondoskodott. A bemutatók után a gyerekek és szüleik is táncra perdültek. A kétórás rendezvény vé­gére a jelentkezési ívet 28-an írták alá, ám a következő, október 28-i ki­rályhelmeci nyílt próbáig még je­lentkezhetnek az érdeklődők. A néptáncegyüttes nevében a Bodrog­közi szó egyúttal a nagynevű elődök előtti tisztelgés is, a Pulyák kifejezés pedig, ami gyerekeket jelent, csak erre a tájegységre jellemző, mint ahogyan az itteni táncok és dalla­mok is egyediek. NÉMETI RÓBERT Nem fogadta el a testület az utcanevekre ós a közterü­letek elnevezésére vonat­kozó általános érvényű rendeletet. Mivel a javasolt utcanevek ma­gyar megfelelője kapcsán több képviselő is kifogásokkal élt, a rendelet jóváhagyását levették a napirendből. A rendelet ellen elsősorban Be­­ke Zoltán független képviselő szólalt fel, mert úgy véli, az utcák kétnyelvű megnevezése a város minden lakosának ügye, ennek el­lenére nem tették közé elektroni- 4 kus formában a terveket, ami sze­rinte nem helyes. „Az utcanevek némelyikét nem úgy fordították le magyarra, ahogy azt most hasz­nálják. A hivatalos fordítást egy komáromi szakemberre bízták, aki nem tudhatta, hogy az itteni utca­neveket hogyan, milyen formában használják magyarul” - magya­rázta a képviselő. Beke vélemé­nyét az önkormányzat több kép­viselője is osztotta. Burdiga Pál (Híd) polgármester ugyancsak el­ismerte, hogy igazuk van a képvi­selőknek. „Szó szerinti, elferdített fordításokról van szó, ki kell javí­tani őket” - mondta az ülésen Bur­diga, aki a probléma orvoslása cél­jából azt javasolja, az utcanevek­kel foglalkozó bizottság tárgyalja újra az ügyet. (TASR, nr) Atoborzón a kicsik és a nagyok is jól érezték magukat (A szerző felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents