Új Szó, 2018. október (71. évfolyam, 225-250. szám)
2018-10-06 / 230. szám
PRESSZÓ ■ 2018. OKTÓBER 6. 14 RIPORT www.ujszo.com Élhető és érthető város Hisznek Istenben, a munkában és a családban - ez a portói emberek életbölcsessége, amely teljesen világossá tud válni, ha a látogató néhány napot a Douro folyó partján tölt. A folyópartról belátni az óvárost. Itt még él a múlt. Portói életkép: az apuka a verklin játszik, mellette egy szebb napokat is látott asztalon viharvert bábukkal, megtépázott sakktáblán két kisgyerek játszik. Egy hasonló állapotú kisbútoron kakas ácsingózik, elsőre fel sem tűnik, hogy az egyik kisgyerek vállán meg papagáj ül. létezik olyan portugál város, amelyet úton-útfélen ajánlottak, dicsértek nekem, s amelyet szerettek előttem, akkor az csakis Porto lehet. Talán emiatt dobogott hevesebben a szívem a Bragából az egykori római tartomány, Portus Cale szerint elnevezett városba vezető, alig egyórás autóúton. Meglehet, az egyre növekvő, itthonról és a világ nagyvárosaiból már jól ismert városi dugó miatt lüktetett egyre jobban egy erecske a halántékomon, amelyet az Estádio do Dragáo, vagyis a Sárkány Stadion nagyléptékű épülete előtt elhaladva tapintottam ki. Az aréna a 26-28 fok körüli portói nyárban magányosan állt, ottjártunk előtt az FC Porto játékosai a bajnoki trófeát közösen markolva, együtt ugrottak fel örömükben. Akkor május volt, a portugál első osztályú labdarúgó-bajnokság végső mérkőzésein a Feirense csapatát páholták el. Ámde aznap, amikor érkezünk, abszolút nem történelmi esemény miatt került szóba az egyik legsikeresebb portugál csapat. Iker Casillas, a Portóba szerződött Európa- és világbajnok spanyol kapus kiírta a Twitter mikroblogjára, hogy miközben egy baráti vacsorát költ el valahol, azon morfondírozik, vajon az 1969-es holdraszállás valóban megtörtént-e. „Szerintetek megtörtént?” - szegezte a kérdést rajongóinak, akik szép számmal vannak: több mint nyolc és fél millióan olvasták a gondolatait, nézték a fotóit. Sokan szavaztak, a voksolók fele nem kételkedik az Apollo-11 expedíciójában. Egy másik tábor erősen osztja Casillas véleményét, hogy nem lépett ember más bolygónak a felületére. Amióta befutott a Harry Pottertrilógiával, azóta rengeteg ember szeretne belépni a Livraria Lellóba, vagyis a Lello fivérek kétszintes könyvesboltjába - magyarázza egy már kora reggel stresszesnek tűnő portói lány a neomanuelista stílusú főhomlokzat alatt. Könnyen rájöhetek, akkor ez azt jelenti, végig kell állnom a hosszú sort az enyhén lejtő Rua das Carmelitason. Ha annyian nincsenek is, mint Casillas netes követői, mégiscsak évente minimum egymillióan keresik fel az intézményt. Valahol a sor legvégén, egy kis keresztutca sarkán trombitás ül az egyik kirakat tövében, zenéje üdítő a monoton ácsorgásban. A látogatóközpontban, amely egy másik épületben van, J. K. Rowling könyveinek portugál kiadásai fogadnak, az összes Potter-kötet, valamint a varázslótanonc univerzumába kalauzoló egyéb történetek egymásra rakodva. A kasszához kígyózó sornál gyerek- és kamaszrajzok lógnak a falon. Hermione magas sarkúban tipeg, abroncsos szoknya van az alsótestén, a frizurája olyan, mint Minnie egéré, mindez egy brazil kislány piros tollal készített rajzán. Hátrább portugál kötetek csüngnek alá, ezek a legkülönbözőbb műfajokból lehettek összeválogatva; földrajzi, csillagászati és verseskötetet is felfedezek. A majdnem kétszáz éves, neogótikus könyvesbolt zsúfolásig tele van turistával, mégis a fényképezkedni vágyók tengerében hullámozva azt próbálom hinni, apró szigetként funkcionálhat a könyvbarátoknak. (Félreértés ne essék: képet nekem s rólam is kell készíteni, de az, ami itt megy, lökdösődéssel, elmormogott szitkozódásokkal, hadonászó szelfibotokkal, na, az már sok.) Az egy dolog, hogy akkor, amikor az 1990- es években J. K. Rowling a városban angoltanárként dolgozott, állítólag beleszeretett az üzletbe, s később ez Porto. Háttérben a Tőrre dós Clérigos (Klerikusok Tornya). (a szerző felvételei)
