Új Szó, 2018. szeptember (71. évfolyam, 202-224. szám)
2018-09-25 / 220. szám
íicr FUTBALLIRODALOM FOCITIPP ■ 2018. SZEPTEMBER 25. www.ujszo.com Idén nyáron jelent meg Borsi- Kálmán Béla: Pszeudo-fociesszék - Széljegyzetek a futball, a politika és az irodalom határvidékéről című könyve (L’Harmattan, Budapest, 2018.). Aki olvasta a szerző tíz évvel ezelőtti könyvét, mely „Az Aranycsapat és a kapitánya” címmel jelent meg, az nem fog csalódni. Borsi-Kálmán Béla ugyanúgy a futball világán keresztül visz minket az emberi dimenziók legkülönfélébb szintjeire és mélységeibe, ahogyan tette azt akkori művében is. Talán ma már nem túlzás azt állítani, hogy a futballt felfoghatjuk a társadalmi jelenségek általános manifesztációjaként, hiszen a labdarúgás története számos példát szolgáltatott már ezen elgondolás igazolására: gondoljunk csak a skót protestáns-katolikus szembenállás Rangers-Celtic párharcban való kivetülésére, vagy akár az FC Barcelonára mint a katalán törekvések szimbólumára. A labdarúgás csapatjáték, így megköveteli a fegyelmet, ugyanakkor az egyéniségnek megvan a lehetősége, hogy teljes mértékben kibontakozzon. Mivel meglehetősen nagy egy csapat létszáma a többi sporthoz képest, megvan az esélye annak, hogy a társadalom legkülönfélébb közegeiből származzanak a játékosok. A futball készségeinek elsajátítása mindenki számára elérhető társadalmi osztálytól fíiggedenül, éppen ezért állandó lehetőséget nyújt a felemelkedésre az alsó rétegekben születettek számára. A futballról hosszasan vitáznak a szegények, de gyakori beszédtéma a politikai vezető réteg és az értelmiségiek körében is. Ahogyan Borsi-Kálmán írja könyvében: „...a politika és a futball kézen fogva jár: a labdarúgás jóval több egyszerű sportnál, a közélet és a közbeszéd része, a mindennapok szerves tartozéka. Sőt, a futball látványossága (s viszonylag könnyen felfogható szabályai) miatt mintegy leképezi, többé-kevésbé híven tükrözi egy társadalom állapotát, rejtett törvényszerűségeit, erőviszonyait.” A legmegfelelőbb kalauz: Borsi-Kálmán Béla A társadalomban végbemenő folyamatokat kiválóan helyezi könyvében a futball síkjaira Borsi-Kálmán Béla, akinél alkalmasabb embert aligha találhatna az olvasó minderre. A szerző történész és diplomata, így kiválóan megérti a szociológiai háttérjelenségeket, valamint történelmi távlatokba is el tudja helyezni azokat Műfordítóként a megfelelő tálalás sem probléma számára, de mindezeken túl az sem utolsó dolog, hogy több országban és több szinten is beleszippantott már a fütballöltözők légkörébe, így annak hierarchikus viszonyaival és mechanizmusaival is kiválóan tisztában van. A nemzet és a futball kapcsolódásai Borsi-Kálmán Béla műveinek listájában nem kevés helyen találkozhatunk a nemzet címszóval, ugyanis tanulmányai általában a nemzet fogalma körül vizsgálódnak, így nem meglepő, hogy ebben a könyvében is vannak ilyen irányú megállapítások: „... a válogatott csapatok lényegében megtestesítik, a szimbolikus térben mindenki számára láthatóvá/érzékelhetővé teszik a minden ellenkező vélekedés ellenére mégiscsak létező nemzeti Pszeudo-fociesszék, avagy a futballvilág síkjai Történelmi és szociológiai jelenségek a labdarúgás szemüvegén keresztül Borsi-Kálmán Béla új könyvében izgalmas történetek, humoros anekdoták támasztják alá a megállapításait jelleget, karaktert. (Ezért olyan fontos minden magyarnak Puskás és az Aranycsapat mítosza.)” És ha már ilyen gyorsan eljutottunk a magyar lélek vizsgálatához, akkor ne titkoljuk el azt sem, hogy a szerző miképpen vélekedik erről: „... a futball nekünk, magyaroknak jóval több holmi látványos és divatos csapatjátéknál. Ellenkezőleg: a történelmi kompenzáció fontos terepe, vigasz a nemzetté válás sikertelenségéért, polgári átalakulásunk felemás voltáért; gyógyír a magyar álom (és állam) 1920-as szertefoszlására/szétszedésére. Egyszersmind tükre, sokszor egyenesen görbe tükre mindannak, ami a magyar társadalom mélyén történik. Azóta is.” Személyes szál és izgalmas anekdoták Azok az olvasók, aki mindezek után azt gondolják, hogy a Pszeudofociesszék - Széljegyzetek a futball, a politika és az irodalom határvidékéről című könyv egy száraz társadalomtudományi értekezés, nagyot tévednek. Izgalmas történetek, humoros anekdoták „vezetik fel” és támasztják alá a megállapításokat, melyekbe gyakran személyes szálak is vegyülnek, így a szerző még közelebb hozza az olvasó számára meglátásait. „Az adoma azért is tetszett hitelesnek a kb. nyolcéves fútballőrültnek, mert mióta az eszét tudta, vasárnap délutánonként a népi demokratikus Románia Máramaros tartományában is fogható Kossuth rádió meccsközvetítéseit hallgatta nagyapjával - Szepesi György ihletett „tolmácsolásában”. S ezeknek refrénszerű mozzanata volt a „Puskás lő: gól” szókapcsolat! Nemzedékem labdarúgással fertőzött tagjainak mélytudatába - az immár „történelmi igazságnak” megfelelően - már 1947-1956 között örökre bevésődött: Puskás és a gól valamiképpen összefügg egymással; sőt, voltaképpen felcse» Borsi-Kálmán Béla 1948-ban született a magyar-román határhoz közeli Csengerbagoson. Történész, műfordító, diplomata, az MTA doktora. Az ELTE történelemromán szakán, Eötvös-kollégistaként szerzett diplomát 1973-ban. Ezt követően volt könyvtári szakozó, szabadúszó tolmács és műfordító, rövid ideig az Európa Kiadó lektoraként dolgozott. 1976-tól 2018-ig az ELTE oktatója volt, tanársegédtől professzorig. Mind a négy tudományos fokozatot megszerezte: egyetemi (kis)doktor, kandidátus, habilitált doktor és az akadémia doktora. 1990 és 2015 között három diplomáciai missziót vállalt (Bukarest és kétszer Párizs). Szakterülete a magyar-francia-román viszony a 18-20. században, nemzettudati- és tipológiai kérdések. „Profi" futba 11 pályafutásé na k két csúcspontja a Csepel ifjúsági első csapata (1966), illetve a Ferencváros tartalék-együttese (1968-70), hajdani játékostársai közül heten jutottak el a nagyválogatottságig. „Amatőrként" Moldova György Sajtó SK és Esterházy Péter Galambom SC névű alakulataiban játszott, 1985 júniusa óta napjainkig az újságíró-válogatott edzéseit látogatja. Borsi-Kálmán Béla PSZEUDO-FOCIESSZÉK Széljegyzetek a futball, a politika és az irodalom határvidékéről rélhető fogalmak: Puskás = gól; a gól azonos Puskással. Erre mondta csapatbéli örök riválisa s nagyszájú vita- (meg kártyajpartnere, mellesleg feltétlen csodálója, Czibor Zoltán: „Ha egyszer belerúgott a labdába, abból két gól lett.” Borsi-Kálmán Béla azonban nemcsak pontos megfigyelője, hanem aktív részese is volt azoknak a folyamatoknak, melyeket a múlt század futballjából levezet, így ha megállapításait esedegesen kétségek kísérik az olvasóban, a szerző személyes történetei szertefoszlatják őket: „...a román írók futballal fertőzött része (...) a hatvanas/ hetvenes években a Steaua egyik jó minőségű füves edzőpályáján két csapatra oszolva hétfő délutánonként rendszeresen rúgta a labdát, ahová (...) a kis pesti műfordító is meghívást kapón. Az edzőpálya mellen bámészkodó elegáns, öltönyös fiatal férfiakról pedig a meccs után kiderült, hogy a katonacsapat sérült játékosai. Egyikük Nicolae Pantea volt... Miután alaposan kikérdezett, hol tanultam meg így a labdával bánni, körülbelül ezt mondta: Gyere csak nyugodtan, a »főnökök« úgyis magyarok Jenei a tténer, Vigu pedig a csapatkapitány, nem fogod magad idegenül érezni. így is történt...” Szerzőnk tehát nemcsak Magyarországon került a tűz közelébe a Ferencváros tartalékjai között, hanem Románia legnagyobb csapatának, a Steaua Bukarestnek az edzéseit is látogatta, tovább mélyítve futball - és társadalomtudományi ismereteit. Meglepő, de helytálló párhuzamok és kapcsolódások A könyv eddig felsorolt erényei mellett még olyan érdekességekre is fényt derít az olvasó számára, hogy milyen hatással volt az elveszített ’54-es berni vb-döntőre az, hogy a német Jozef Posipal és Czibor Zoltán ugyanabba a lugosi líceumba jártak, vagy mekkora jelentőséggel bírt Puskás életében, hogy milyen volt az adott állam berendezkedése, vagy hogy miként állítható párhuzamba Nicolas Sarkozy és Jósé Mourinho, miért volt jó Albert Flórián a Kádár-rendszernek, miként kapcsolódik Esterházy Péter Termelési regénye az öltözők világához, és hogy a „Busquetsek” vagy a „Forlánok” jelentik a futball sava-borsát. Szerencsére azonban a könyv elolvasása után sem kell búslakodnunk amiatt, hogy végére értünk a fütball világában történő tudományos és irodalmi kalandozásainknak, hiszen a Pszeudofociesszék — Széljegyzetek a futball a politika és az irodalom határvidékéről című könyv csak előfütára, mintegy előtanulmánya Borsi-Kálmán Béla nagyobb horderejű könyvének, melyre remélhetőleg már nem kell sokat várni. Villányi Gergely Borsi-Kálmán Béla: Pszeudo-fociesszék - Széljegyzetek a futball a politika és az irodalom határvidékéről VHarmattan-Uránia közös kiadás, 232 oldal
