Új Szó, 2018. szeptember (71. évfolyam, 202-224. szám)

2018-09-24 / 219. szám

www.ujszo.com I 2018. szeptember 24. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Előre hátra! Közép-Európában a modernizáció-kritika nem egy valahai polgári viselkedésnek ad újra táptalajt, hanem visszahátrálás a középkorba KOLLAI ISTVÁN múltba való visszavá­gyódás Nyugat- Európában egy megélt polgári világ iránti nosztalgiát jelent; nálunk jobb hí­ján középkor-kultuszt. Miért menekülünk a múlt ideali­zált világaiba a jövő firtatása he­lyett? Miért erősebb a nosztalgia a jövő kutatásánál? Ezeket a kérdé­seket kutatja Zygmunt Bauman Retrotópia című könyve. A szo­ciológus szerint a modem világ minden bizonytalansága és durva­sága eltántorít minket attól, hogy szívesen foglalkozzunk azzal, mi vár ránk. Zavarosnak érezzük a mát, gyorsan változik körülöttünk minden. Ezért nehezen tudunk arról gondolkodni, mi lesz holnapután vagy száz év múlva. Ellenben elég erős kép él bennünk a korábbi ko­rokról, köszönhetően például a történelemoktatásnak. A korábbi évtizedekre vagy akár évszázadokra jel lemző j ö vőorien­tált gondolkodást így tehát felvál­totta lassan a múlt újrafelfedezése, valahai világok idealizált kontúr­jainak felfestése-mondja Bauman. Utópiák helyett retrotópiákat gyártunk. Ebből a megközelítésből egy nagy, globális tendencia része az, amit ma például a magyar közbe­szédben is tapasztalunk, ahol se szeri, se száma a modernizáció előtti világ iránti nosztalgikus megjegy­zéseknek, a tömegtársadalomhoz vezető felvilágosodással szembeni kritikának. Mégis, van egy nagy különbség a hazai és a nyugati nosztalgiák között: utóbbiak főként egy letűnt polgári világ iránt lelke­sednek, egy polgári világot sírnak vissza. A társadalmi nyilvánosság eltorzulásáról könyvet író Jürgen Habermas például a polgári szalo­nok belső nyilvánosságának atmo­szféráját idealizálja, ahol a vita A polgári szalonokvilága nálunk nem nagyon léte­zett. A monarchia rövid évtizedei alatt csillant meg valami a polgári mentalitásból, vagy a két világháború között. konstruktív volt, egyáltalában: vita volt, nem pedig a tömegek manipu­lációjáról vagy kényszeredett meg­győzéséről szólt a közbeszéd. De ez a világ a Lajtán innen nem nagyon létezett sosem. Az Oszt­rák-Magyar Monarchia rövid év­tizedei alatt csillant meg valami a polgári mentalitásból, vagy a két világháború között; de ezek a pol­gári mikrokozmoszok is csak egy úri, rendies dominancia mellett fejlődhettek. Nem győztes polgári forradalmak hozták létre ezeket, hanem kiegyezések, ezért a polgári világ alkupozíciói gyengék ma­radtak. Márai vagy Bartók is bárók, grófok és vitézek árnyékában al­kothatott. Magyarán itt, Közép-Európában nagyjából egy feudális világból estünk át rögtön a modem tömeg­­társadalmakba. így aztán a moder­nizáció-kritika nem egy valahai polgári viselkedésnek ad újra táp­talajt, hanem visszahátrálást jelent a középkorba. Különösen amikor a politika megszólalásai erre rájátszanak. A politikusok látják, hogy a közép­korról jobban tudnak beszélni az embereknek, mint arról, hogy mi lesz négy év múlva. Nemzetálla­mok lesznek, vagy föderáció - ki tudja? Egyáltalán ki tudja már, mit jelentenek ezek a folyton változó fogalmak? Inkább megvédjük ma­gunkat, mint Hunyadi János tette. Összefogunk a szomszédokkal, mint Károly Róbert tette. És főleg, munkát adunk mindenkinek, mint azt a korabeli urak tették - hiszen ki lustálkodott a középkorban? Kinek nem jutott egy szabad kapanyél? A középkor elképzelhető, még ha nem is úgy nézett ki, ahogy a fe­jünkben él. A rend iránti jogos és természetes vágy így lassan és alattomosan egy rendies világ iránti nosztalgiává alakulhat. A néni, aki meg fog halni VERES ISTVÁN smerek egy nénit, aki meg fog halni. Hét éve ismerem, és már akkor is úgy nézett ki, hogy meg fog halni, de nem halt meg. Ehelyett megválasztották házbizalminak, vagy hogy mondják, ő lett a közös képviselő. Nyolcvanhét éves volt akkor, és azért lett közös képvi­selő, mert senki más nem jelentkezett erre az ellenállhatatlan pozícióra, és ha nem jelentkezik más, altkor általában az marad a közös képviselő, aki volt. Hacsak nem hal meg, el nem költözik, de ez a néni nem költözött el, úgyhogy a közös képviselő ismét ő lett. Ott mászkál úgyis egész nap a ház körül, reggel, délelőtt, délután és este is egyforma sebességgel, mintha be lenne neki állítva a tempómat. Mellette kocog a kutyája, Betty. Öt akkor vették neki a gyerekei (részben már szintén nyugdíjasok), miután meghalt a félje. Hogy ne legyen annyira egyedül, vagyis Betty kutya, az öntudatos pirinyó yorkshire terrier valójában férjpótló. Nem tudom, vannak-e Betty­­nek személyi adatai, ebből kifolyólag azt sem, hogy ipszilonnal ítja-e a keresztnevét, csak azt, hogy a kutya nevéből kifolyólag a nénit is Betty néninek hívtuk. Mindig kérdeztük, ha jött szembe a kutyával, hátratett kézzel battyogva egyenletes sebességgel, hogy hogy van, s félig nevetésre, félig sírásra biggyesztett szájjal mindig azt válaszolta, ezek a melegek neki nem tesznek jót, de amúgy az ő korában igazából már mindegy. Főleg, mióta meghalt a félje. Kérdeztem tőle egyszer, milyen volt ötven éve ez vagy amaz a városban, mire azt mondta, nem tudja, mert ők a fétjével mindig olyanok voltak, hogy ha valahol történt valami, akkor ahelyett, hogy odamentek volna mint a legtöbb ember, inkább messziről elkerülték. Amikor ezt a blokkot felépítették, ötvennégyben, az elsők közt kerültek ide. Az üzemben meg azt mondták, ezeket a lakásokat csak tíz évre építik, annyit kell kibírni, utána építenek nagyobbat és szebbet. De nem építettek, hanem eltelt majd hetven év. Szóval nem szerették ők a felhajtást soha most meg, így kilencven fölött, igazából meg is halna már, ha rajta múlna, de hát ugye azt nem lehet kiszámítani. A lakását ráíratta a gyerekeire, a sírhelye ki van fizetve évekre, úgyhogy igazából csak elmegy néha a piac­ra meg a temetőbe a lányával, meg megkerüli naponta párszor a környéket a kutyával. Ha a szürke mankóját is magával viszi, akkor rárakja mindig a zöld fényvisszaverő pántot, mert van valami új törvény, hogy ezt viselni kell, különben megbüntet a rendőr. A gyógyszereit azért beveszi, ha már felírta az orvos, de egyébként nem iszik meggyágyon érlelt kézműves IPA sört, nem figyeli a last minute ajánlatokat, és nem érdekli őt, kik indulnak az önkormányzati választásokon, pláne nem, hogy milyen programmal. Még az sem hozza lázba, hogy januártól legálisan főzhetne magának évi huszonöt liter pálinkát. Mert ő úgyis meg fog halni, csak még nem tudja, mikor. Pedig akik isszák és figyelik, meg lázba jönnek, azok is. És ők sem. Egyre több titok derül ki a turistának mondott két orosz ügynökről Turistának álcázott orosz ügynök novicsok típusú mérges gombával (TASR/AP-feivétei) Újabb bizonyítékokat talált a hírszerzési szaktekintélynek számító Bedingest oknyomozó hírportál arra, hogy a márciusi angliai Szkripal-meránylet elkövetésével vádolt kát orosz állampolgár aktív ügynök. Moszkvában még arra sem vi­gyáztak, hogy legalább ne a katonai titkosszolgálat, a GRU számát adják meg Alekszandr Petrov és Ruszlan Bosirov útlevélkartotékján. Mint egy béna kémfilm A személyes adatokat tartalmazó oldal mindkét iratban üres, és kézzel azt írták a fejlécére, hogy „van róla levél. Sz. Sz.”, ami a szigorúan tit­kos orosz rövidítése. Az már koráb­ban kiderült, hogy Petrovról például az orosz központi nyilvántartásban semmilyen adat nincs 2009 előttről, amikor a jelenleg érvényes személyi igazolványukat kapták. „Felvilágosítás nem adható. 195- 79-66” — ez áll a Bellingcat által megszerzett kartotékokra nyomott pecséten, s a nemzetközi oknyomo­zó portállal együttműködő orosz újságírókúgy vélték, aszámsor akár egy moszkvai telefonszám is lehet. Amikor felhívták a számot, az orosz védelmi minisztériumban vették fel a kagylót. A telefon minden bizonnyal a ka­tonai hírszerzés, a GRU központ­jában van, az épület ugyanis a Ho­­rosevszkoje úton áll, s a környék­beli telefonszámok általában 195- tel kezdődnek, köztük a védelmi minisztérium több vonala is. Toronyiránt, Szkripalhoz Vlagyimir Putyin orosz elnök azt mondta a két férfiről, hogy turisták, civilként látogattak Londonba, majd Salisburybe két egymást követő na­pon (pont, amikor Szkripalékat meg­mérgezték), és a helyi templom ma­gas tornyára és a toronyórára voltak kíváncsiak. A térfigyelő kamerák felvételei szerint viszont nem jártak a templomnál, Szkripal házánál vi­szont igen. Az orosz állami propa­ganda azt állítja, a két férfi a rossz idő miatt végül nem tudott elmenni a templomhoz, és „véletlenül” Szkri­­palék házához keveredtek.. Gyanús útlevél A két orosz útlevelének sorszáma is nagyon közel van egymáshoz - csak három szám választja el őket. A Bellingcat azt is felfedezte, hogy a Lengyelországból 2014-ben kémke­dés miatt kiutasított katonai attasé, Eduard Sismakov útlevelének száma is feltűnően közel van Petrovéhoz: 654341297, illetve 654341323. Sis­makov új útlevele akkor került az új­ságírók és a hatóságok látókörébe, amikor a GRU-nak dolgozó férfi más néven - Eduard Sirokovként -2016- ban megjelent Szerbiában. Sismakov ezredest a tavaly NATO-taggá vált Montenegro azzal vádolja, hogy részt vett 2016-ban annak a sikereden puccsnak a megszervezésében, amelynek célja oroszbarát erők ha­talomra juttatása volt, megakadályo­zandó az ország NATO-csatlako­zását. Sismakov ezredes korábban Varsóban volt orosz katonai attasé, ahonnan kémkedés miatt utasították ki 2014-ben. Gyanús „turistautak'' A Bellingcat megvizsgálta Bosi­rov és Petrov 2016 óta tett külföldi útjait is, s a részletek itt is arra utal­nak, hogy a két férfi nem az az orosz átlagpolgár, pontosabban turista, akinek Vlagyimir Putyin elnök mondta őket. Petrov például idén jú­liusban busszal ment Kazahsztánba Oroszországból, a határőröknek azt mondta, végső úti célja Peking (ami onnan 5000 kilométerre van). Itt a nyom elveszett, és Petrov 15 nappal később bukkant elő, amikor Tel- Avivból Moszkvába repült. Petrov és Bosirov áprilisban, egy hónappal a mérgezés után többször megfordult Hollandiában és Svájc­ban, s a Belingcat nyugat-európai forrásokból úgy értesült, hogy a pá­rost 2018 folyamán Hollandiában őrizetbe vették, majd kiutasították. A vád az volt, hogy megpróbálták fel­törni annak a svájci kutatóintézetnek a számítógépes rendszerét, ahol egyebek mellett a Szkripal-merénylet során használt novicsok idegméreg mintáit is vizsgálták. Míg Szergej Szkripal és lánya túl­élte a márciusi merényletet, néhány héttel később meghalt az a brit nő, aki megtalálta a mérget rejtő parfümös üvegcsét, és használta azt. A Bellingcat további információ­kat ígér az áprilisi holland letartóz­tatás és kiutasítás körülményeit ille­­tőén. (MTI, index.hu, hvg.hu)

Next

/
Thumbnails
Contents