Új Szó, 2018. szeptember (71. évfolyam, 202-224. szám)
2018-09-24 / 219. szám
www.ujszo.com I 2018. szeptember 24. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Előre hátra! Közép-Európában a modernizáció-kritika nem egy valahai polgári viselkedésnek ad újra táptalajt, hanem visszahátrálás a középkorba KOLLAI ISTVÁN múltba való visszavágyódás Nyugat- Európában egy megélt polgári világ iránti nosztalgiát jelent; nálunk jobb híján középkor-kultuszt. Miért menekülünk a múlt idealizált világaiba a jövő firtatása helyett? Miért erősebb a nosztalgia a jövő kutatásánál? Ezeket a kérdéseket kutatja Zygmunt Bauman Retrotópia című könyve. A szociológus szerint a modem világ minden bizonytalansága és durvasága eltántorít minket attól, hogy szívesen foglalkozzunk azzal, mi vár ránk. Zavarosnak érezzük a mát, gyorsan változik körülöttünk minden. Ezért nehezen tudunk arról gondolkodni, mi lesz holnapután vagy száz év múlva. Ellenben elég erős kép él bennünk a korábbi korokról, köszönhetően például a történelemoktatásnak. A korábbi évtizedekre vagy akár évszázadokra jel lemző j ö vőorientált gondolkodást így tehát felváltotta lassan a múlt újrafelfedezése, valahai világok idealizált kontúrjainak felfestése-mondja Bauman. Utópiák helyett retrotópiákat gyártunk. Ebből a megközelítésből egy nagy, globális tendencia része az, amit ma például a magyar közbeszédben is tapasztalunk, ahol se szeri, se száma a modernizáció előtti világ iránti nosztalgikus megjegyzéseknek, a tömegtársadalomhoz vezető felvilágosodással szembeni kritikának. Mégis, van egy nagy különbség a hazai és a nyugati nosztalgiák között: utóbbiak főként egy letűnt polgári világ iránt lelkesednek, egy polgári világot sírnak vissza. A társadalmi nyilvánosság eltorzulásáról könyvet író Jürgen Habermas például a polgári szalonok belső nyilvánosságának atmoszféráját idealizálja, ahol a vita A polgári szalonokvilága nálunk nem nagyon létezett. A monarchia rövid évtizedei alatt csillant meg valami a polgári mentalitásból, vagy a két világháború között. konstruktív volt, egyáltalában: vita volt, nem pedig a tömegek manipulációjáról vagy kényszeredett meggyőzéséről szólt a közbeszéd. De ez a világ a Lajtán innen nem nagyon létezett sosem. Az Osztrák-Magyar Monarchia rövid évtizedei alatt csillant meg valami a polgári mentalitásból, vagy a két világháború között; de ezek a polgári mikrokozmoszok is csak egy úri, rendies dominancia mellett fejlődhettek. Nem győztes polgári forradalmak hozták létre ezeket, hanem kiegyezések, ezért a polgári világ alkupozíciói gyengék maradtak. Márai vagy Bartók is bárók, grófok és vitézek árnyékában alkothatott. Magyarán itt, Közép-Európában nagyjából egy feudális világból estünk át rögtön a modem tömegtársadalmakba. így aztán a modernizáció-kritika nem egy valahai polgári viselkedésnek ad újra táptalajt, hanem visszahátrálást jelent a középkorba. Különösen amikor a politika megszólalásai erre rájátszanak. A politikusok látják, hogy a középkorról jobban tudnak beszélni az embereknek, mint arról, hogy mi lesz négy év múlva. Nemzetállamok lesznek, vagy föderáció - ki tudja? Egyáltalán ki tudja már, mit jelentenek ezek a folyton változó fogalmak? Inkább megvédjük magunkat, mint Hunyadi János tette. Összefogunk a szomszédokkal, mint Károly Róbert tette. És főleg, munkát adunk mindenkinek, mint azt a korabeli urak tették - hiszen ki lustálkodott a középkorban? Kinek nem jutott egy szabad kapanyél? A középkor elképzelhető, még ha nem is úgy nézett ki, ahogy a fejünkben él. A rend iránti jogos és természetes vágy így lassan és alattomosan egy rendies világ iránti nosztalgiává alakulhat. A néni, aki meg fog halni VERES ISTVÁN smerek egy nénit, aki meg fog halni. Hét éve ismerem, és már akkor is úgy nézett ki, hogy meg fog halni, de nem halt meg. Ehelyett megválasztották házbizalminak, vagy hogy mondják, ő lett a közös képviselő. Nyolcvanhét éves volt akkor, és azért lett közös képviselő, mert senki más nem jelentkezett erre az ellenállhatatlan pozícióra, és ha nem jelentkezik más, altkor általában az marad a közös képviselő, aki volt. Hacsak nem hal meg, el nem költözik, de ez a néni nem költözött el, úgyhogy a közös képviselő ismét ő lett. Ott mászkál úgyis egész nap a ház körül, reggel, délelőtt, délután és este is egyforma sebességgel, mintha be lenne neki állítva a tempómat. Mellette kocog a kutyája, Betty. Öt akkor vették neki a gyerekei (részben már szintén nyugdíjasok), miután meghalt a félje. Hogy ne legyen annyira egyedül, vagyis Betty kutya, az öntudatos pirinyó yorkshire terrier valójában férjpótló. Nem tudom, vannak-e Bettynek személyi adatai, ebből kifolyólag azt sem, hogy ipszilonnal ítja-e a keresztnevét, csak azt, hogy a kutya nevéből kifolyólag a nénit is Betty néninek hívtuk. Mindig kérdeztük, ha jött szembe a kutyával, hátratett kézzel battyogva egyenletes sebességgel, hogy hogy van, s félig nevetésre, félig sírásra biggyesztett szájjal mindig azt válaszolta, ezek a melegek neki nem tesznek jót, de amúgy az ő korában igazából már mindegy. Főleg, mióta meghalt a félje. Kérdeztem tőle egyszer, milyen volt ötven éve ez vagy amaz a városban, mire azt mondta, nem tudja, mert ők a fétjével mindig olyanok voltak, hogy ha valahol történt valami, akkor ahelyett, hogy odamentek volna mint a legtöbb ember, inkább messziről elkerülték. Amikor ezt a blokkot felépítették, ötvennégyben, az elsők közt kerültek ide. Az üzemben meg azt mondták, ezeket a lakásokat csak tíz évre építik, annyit kell kibírni, utána építenek nagyobbat és szebbet. De nem építettek, hanem eltelt majd hetven év. Szóval nem szerették ők a felhajtást soha most meg, így kilencven fölött, igazából meg is halna már, ha rajta múlna, de hát ugye azt nem lehet kiszámítani. A lakását ráíratta a gyerekeire, a sírhelye ki van fizetve évekre, úgyhogy igazából csak elmegy néha a piacra meg a temetőbe a lányával, meg megkerüli naponta párszor a környéket a kutyával. Ha a szürke mankóját is magával viszi, akkor rárakja mindig a zöld fényvisszaverő pántot, mert van valami új törvény, hogy ezt viselni kell, különben megbüntet a rendőr. A gyógyszereit azért beveszi, ha már felírta az orvos, de egyébként nem iszik meggyágyon érlelt kézműves IPA sört, nem figyeli a last minute ajánlatokat, és nem érdekli őt, kik indulnak az önkormányzati választásokon, pláne nem, hogy milyen programmal. Még az sem hozza lázba, hogy januártól legálisan főzhetne magának évi huszonöt liter pálinkát. Mert ő úgyis meg fog halni, csak még nem tudja, mikor. Pedig akik isszák és figyelik, meg lázba jönnek, azok is. És ők sem. Egyre több titok derül ki a turistának mondott két orosz ügynökről Turistának álcázott orosz ügynök novicsok típusú mérges gombával (TASR/AP-feivétei) Újabb bizonyítékokat talált a hírszerzési szaktekintélynek számító Bedingest oknyomozó hírportál arra, hogy a márciusi angliai Szkripal-meránylet elkövetésével vádolt kát orosz állampolgár aktív ügynök. Moszkvában még arra sem vigyáztak, hogy legalább ne a katonai titkosszolgálat, a GRU számát adják meg Alekszandr Petrov és Ruszlan Bosirov útlevélkartotékján. Mint egy béna kémfilm A személyes adatokat tartalmazó oldal mindkét iratban üres, és kézzel azt írták a fejlécére, hogy „van róla levél. Sz. Sz.”, ami a szigorúan titkos orosz rövidítése. Az már korábban kiderült, hogy Petrovról például az orosz központi nyilvántartásban semmilyen adat nincs 2009 előttről, amikor a jelenleg érvényes személyi igazolványukat kapták. „Felvilágosítás nem adható. 195- 79-66” — ez áll a Bellingcat által megszerzett kartotékokra nyomott pecséten, s a nemzetközi oknyomozó portállal együttműködő orosz újságírókúgy vélték, aszámsor akár egy moszkvai telefonszám is lehet. Amikor felhívták a számot, az orosz védelmi minisztériumban vették fel a kagylót. A telefon minden bizonnyal a katonai hírszerzés, a GRU központjában van, az épület ugyanis a Horosevszkoje úton áll, s a környékbeli telefonszámok általában 195- tel kezdődnek, köztük a védelmi minisztérium több vonala is. Toronyiránt, Szkripalhoz Vlagyimir Putyin orosz elnök azt mondta a két férfiről, hogy turisták, civilként látogattak Londonba, majd Salisburybe két egymást követő napon (pont, amikor Szkripalékat megmérgezték), és a helyi templom magas tornyára és a toronyórára voltak kíváncsiak. A térfigyelő kamerák felvételei szerint viszont nem jártak a templomnál, Szkripal házánál viszont igen. Az orosz állami propaganda azt állítja, a két férfi a rossz idő miatt végül nem tudott elmenni a templomhoz, és „véletlenül” Szkripalék házához keveredtek.. Gyanús útlevél A két orosz útlevelének sorszáma is nagyon közel van egymáshoz - csak három szám választja el őket. A Bellingcat azt is felfedezte, hogy a Lengyelországból 2014-ben kémkedés miatt kiutasított katonai attasé, Eduard Sismakov útlevelének száma is feltűnően közel van Petrovéhoz: 654341297, illetve 654341323. Sismakov új útlevele akkor került az újságírók és a hatóságok látókörébe, amikor a GRU-nak dolgozó férfi más néven - Eduard Sirokovként -2016- ban megjelent Szerbiában. Sismakov ezredest a tavaly NATO-taggá vált Montenegro azzal vádolja, hogy részt vett 2016-ban annak a sikereden puccsnak a megszervezésében, amelynek célja oroszbarát erők hatalomra juttatása volt, megakadályozandó az ország NATO-csatlakozását. Sismakov ezredes korábban Varsóban volt orosz katonai attasé, ahonnan kémkedés miatt utasították ki 2014-ben. Gyanús „turistautak'' A Bellingcat megvizsgálta Bosirov és Petrov 2016 óta tett külföldi útjait is, s a részletek itt is arra utalnak, hogy a két férfi nem az az orosz átlagpolgár, pontosabban turista, akinek Vlagyimir Putyin elnök mondta őket. Petrov például idén júliusban busszal ment Kazahsztánba Oroszországból, a határőröknek azt mondta, végső úti célja Peking (ami onnan 5000 kilométerre van). Itt a nyom elveszett, és Petrov 15 nappal később bukkant elő, amikor Tel- Avivból Moszkvába repült. Petrov és Bosirov áprilisban, egy hónappal a mérgezés után többször megfordult Hollandiában és Svájcban, s a Belingcat nyugat-európai forrásokból úgy értesült, hogy a párost 2018 folyamán Hollandiában őrizetbe vették, majd kiutasították. A vád az volt, hogy megpróbálták feltörni annak a svájci kutatóintézetnek a számítógépes rendszerét, ahol egyebek mellett a Szkripal-merénylet során használt novicsok idegméreg mintáit is vizsgálták. Míg Szergej Szkripal és lánya túlélte a márciusi merényletet, néhány héttel később meghalt az a brit nő, aki megtalálta a mérget rejtő parfümös üvegcsét, és használta azt. A Bellingcat további információkat ígér az áprilisi holland letartóztatás és kiutasítás körülményeit illetőén. (MTI, index.hu, hvg.hu)
