Új Szó, 2018. szeptember (71. évfolyam, 202-224. szám)
2018-09-18 / 214. szám
www.ujszo.com I 2018. szeptember 18. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Új radicovái rettegés Kinek és mennyire kell félnie Kiska pártalapítási tervei miatt? Andrej Kiska pártot alapítana, mérések készülnek a választási potenciáljáról, s már most többen rettegnek ettől, mint kellene. A népnek vezérre van szüksége. Mivel ez a plebs egyik alaptulajdonsága, nehéz értékorientált, programalapú progressziót elérni, hiszen a vezér többet számít a tartalomnál - zanzásítva így foglalható össze az utóbbi évek közállapotainak értelmiségi kritikája. Hogy aztán a leüt valóságon kesergő entellektüel vigyázó szemeit Andrej Kiskara vesse, és felállva tapsoljon, amint az államfő mond valamit. Mintha mindenkinek vezérre és reményre lenne szüksége... Kiska nem igazán meggyőző teljesítménye ellenére is az utóbbi időszak központi politikai figurájává vált, sokak számára egyfajta megváltói szerepkörbe kényszerülve. Mások pedig tőle rettegnek. Kiska szűk egy év múlva lejáró elnöki mandátuma után a pártpolitika szorítójába lépne, még nem tudni, hol, hogyan, kikkel és mivel, de hívei és a tőle tartók táborában is túlmozgások szemtanúi lehetünk. Pedig valószínűsíthető, hogy az izgalmaknak nagyobb a füstje, mint a lángja. Tény, hogy Kiska működése felüdülés Ivan Gasparovic rémes tíz éve után - az átugrandó léc a földön hevert! -, ám sajnos a hozzá fűzött reményeket csak részben váltotta be. Ami pedig még fontosabb: az elnöki szerepkör teljesen más habitust kíván, mint egy pártelnöki funkciója. így eléggé nehezenjósolható meg, Kiska milyen lenne pártvezetőként. Kevésbé diplomatikusan fogalmazva: nem biztos, hogy a csodát tőle kell vámunk. Amit eddig láttunk, az alapján nem kell nagyon rettegnie tőle a konkurenciának. Az elnök kiszámítható, lassú mozgású, keveset kommunikál. Sajtótájékoztatókat nem tart, csak nyilatkozatokat olvas fel, ergo kényelmetlen kérdésekre nem kell válaszolnia - sőt, gyakorlatilag semmilyenre sem. Ritkán ad inteijút, valós téttel bíró politikai tárgyalásokon hébe-hóba vesz részt, tevékenységének nagy része reprezentatív jellegű. Nem tűnik homo politicusnak, márpedig aki nem az, azt felfalja a közeg. Erre a legjobb példa Iveta Radicová, aki a jobboldalon belül páratlan népszerűség mellett kapta kezébe a marsallbotot, hogy aztán elbukjon a pártpolitika labirintusaiban. Hiába volt tiszta és hiteles, ha ez nem társult kormányzóképességgel, vezetői és közéleti menedzserkészségekkel. Kiska hasonló formátumnak tűnik, ráadásul egyelőre nála még a tartalom is hiányzik. A Postoj nevű portál által rendelt felmérés 25%-os választási potenciált mutatott Kiskának, amit sokan félreértenek. Ez a szám azok összessége, akiket meg tud szólítani a jelenlegi államfő. Csakhogy nem lebegünk légüres térben, a konkurencia igyekezni fog megtartani a saját választóit. Radoslav Procházkának a pártalapítás előestéjén nagyobb potenciált mértek, aztán 15-17%-ot tudott meríteni a hálójába, hogy aztán egy-két matovici húzás és jó pár öngól után épphogy bejusson a parlamentbe. Projektje azóta a történelem szemétdombján végezte. Kiskának bizonyos tekintélyt és tiszteletet kölcsönöz az elnöki hivatal, de ez nem tart ki örökké. Pártpolitikusként az eddiginél sokkal többet kell mutatnia, ráadásul a legfontosabb értékrendbeli kérdésekre is választ kell adnia - nem adhatja el magát egyformán hitelesen a jobb- és a baloldalon, a liberális és a konzervatív közegben is. Ha az államfő pártot alapít, százalékokat fog elvenni ajobboldali szereplőktől - ez főleg a bejutási küszöb környékén levitáló, liberálisabb szlovák választókat megszólító pártoknak fájhat (Spdu, Progresszív Szlovákia, Híd). Ám eddigi tevékenysége és megnyilatkozásai alapján nem tűnik a Smer kihívójának vagy az új miniszterelnöknek. A találgatások helyett - kitől vesz el, ki fog vele szövetkezni, hány százaléka lesz - sokkal izgalmasabb az a kérdés, hogy mit tud egyáltalán kínálni? KÁPRÁZATOS, HOGY KÉT FELBÉREL T BRIT l ^SZÍNÉSZ ILYEN CHITELESEN el tud JÁTSZANI KÉT OROSZ CIVIL TEMPLOMJÁRÓ S TURISTÁT... (Cartoonlzer) Don't cry for me Sargentini SZOMBATHY PÁL „Magyarországot ma nem vennék fel az Európai Unióba.” (Judith Sargentini holland zöldpárti EP-képviselő) „Olyan hölgy vádolt bennünket antiszemitizmussal, aki a modem kori antiszemitizmus - az Izrael-ellenesség - egyik képviselője, ez Sargentini, ez az igazság.” (Orbán Viktor magyar miniszterelnök) A beterjesztő képviselő sírt, amikor megszavazták jelentését. A magyar kormány elbukta a csatát az Európai Parlamentben, de még megnyerheti a háborút a bíróságon, illetve az európai választásokon. A Sargentini-jelentés a legfőbb ütközet előtti hangulatban került szavazásra, az eredmény nem feltétlenül csak Magyarországról és Magyarországnak szól. Az egymásnak feszülő ellenfelek két végpontra polarizálják a holland politikus magyar demokráciát minősítő vizsgálatát: az egyik a jogállam lebontásáról beszél, a másik a bevándorláspárti többség bosszújáról. Komolyan vettem, tehát elolvastam a dolgozatot: egyenetlen munkának érzem, amelyben bírósági/testületi jegyzőkönyvek keverednek szubjektív, pongyola megjegyzésekkel. Ä Sargentinijelentéstől én nem lettem okosabb, bevallom, inkább sztereotípiákat kaptam és unalomig ismert tételeket a magyar demokrácia sérüléseiről, némelyik nyilvánvalóan igaz is, de az összkép homályos és főleg túlpolitizált. A Sargentini-jelentés, vagyis a Magyarország-vizsgálat leginkább apropó az EU egyik fontos alapdilemmájához: ahhoz, hogy mit tartanak a helyes fontossági sorrendnek ma az európai polgárok, és mit az európai elitek. Hogy miért térnek el Közép-Európa politikai következtetései a bevándorlás ügyében a nyugatétól, hogy mennyire fontos és döntő az eltérő történelmi helyzet és tapasztalat. Es eközben persze ott a háttérben a harc az unió átalakítása-megerősítése érdekében „progresszívek” és „konzervatívok” között. A törésvonal már nem bal- és jobboldal határán húzódik, hanem jobbra tolódott, kettéhasítja a Néppártot, amelynek szembe kell néznie a migráció súlyos kérdéseivel, a merkeli pragmatikus bújócska valószínűleg nem tarthat örökké. A feladat: látszólag úgy radikalizálódni, hogy valójában változatlannak maradni, így kibírni az új, merész pártok, mozgalmak jobbról és alulról jövő nyomását. A technokrata nehéz időszaka ez, így hát megpróbál macronizálódni. Na de mi történt itt az Európai Parlamentben a számok nyelvére fordítva? 693 szavazatból 448 igen, 197 nem - a matematikában ez a Sargentini-kétharmad. Egy új fogalom arra, hogy a tartózkodás nem számítható a voksok közé, miközben létező opció, tehát választható. Dönthetsz tehát így is, csak akkor nem veszik figyelembe a szavazatodat, miközben szavaztál. Akárhogy nézem, ez a matek nem stimmel, leadott szavazatok tűnnek el belőle, így lesz a kettő meg kettőből három. Ez pedig elvi-jogi kérdés, bármilyen is volt a gyakorlat eddig, miközben ilyen súlyos kötelezettségszegési eljárás keretében még nem vetődött fel ez a probléma korábban. A magyar kormány ezt a kétharmados vereségét bíróságon fogja megtámadni, s bizony nyerhet is. Más kérdés, hogy hol lesz addigra a Sargentini-problematika: valószínűleg a rég elolvadt tavalyi hó alatt, tehát sehol. Mármint Európa malmai lassan őrölnek (néha viszont gyorsan őrülnek), a jogorvoslat elhúzódik, miközben jönnek az európai választások, ahol bevándorlásellenes pártok készülnek előretörni. Matteo Salvini olasz belügyminiszter kamaszos hévvel már azt találta mondani: jövőre ők kormányozzák Orbán Viktorral Európát. És innen nézve a magyar EP-vereség győzelembe is átfordulhat a miniszterelnök számára, aki nagy játékos, s főleg van türelme, amelyet korábbi hazai bukásaiból sajátított el. Ráadásul az izraeli kormányfővel kötött szövetségével fontos támadási pontot semlegesített: az antiszemitizmus rugalmas, de állandóan fenyegető vádját - hogy akár vissza is fordítsa azt a mai baloldallal szemben, amely az orbáni retorika szerint nem védi meg a kontinens zsidó közösségeit a beilleszkedni nem akaró muszlint radikalizmustól, hanem hátrál és behódol. 2019 nem lehet egyszerre Sargentini és Orbán éve. Erik a megegyezés nélküli brexit? Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnökének múlt heti értékelő beszédének célja az EU következő 12 hónapra szóló agendájának bemutatása volt, ebből pedig kihagyhatatlan az egyre közeledő brexit és a migráció. A beszéd nem tartalmazott meglepetéseket, az viszont fontos fejlemény, hogy Juncker kihangsúlyozta az EU határozott álláspontját a brexittel kapcsolatban. Mivel már csak körülbelül 6 hónapjuk van a tárgyalófeleknek, egyre fontosabb, hogy világosan lássuk az álláspontokat. Fontos kérdés, hogy marad-e Nagy-Britannia az Európai Gazdasági Térség (EGT) tagja, vagy sem. Juncker hangsúlyozta, hogy aki kilép az unióból, az többé nem élvezheti a tagsággal járó privilégiumokat. Ezzel elsősorban az egységes piacra utalt, vagyis annak elhagyásával Nagy-Britannia elveszíti az áruk, a töke, a szolgáltatások és a személyek szabad áramlásával járó előnyöket. Ezzel megerősítette, hogy az EU nem engedi a brit „cherrypickinget”, azaz a kimazsolázást, azaz az előnyök és hát-Az ELI nem engedi meg a briteknek az előnyök kimazsolázását, marad a mindent vagy semmit elv. rányok közötti válogatást, és marad a mindent vagy semmit elvnél. Ezzel Juncker egyben megkérdőjelezett olyan fontos elemeket, melyek a brit pártok „chequers-i egyezményének” szerves részei. Mi több, szakértők szerint ez a végétjelentheti az eddigi egyetlen egységes brit álláspontot összefoglaló egyezménynek, amely jelentős politikai veszteségekkel is járt Theresa May kormánya számára, hiszen miatta mondott le a külügyminiszter és a brexitminiszter is. Juncker álláspontját többször hallottuk már több ÉU-s vezetőktől: a jelentősége az, hogy az EU álláspontját hat hónappal a hivatalos brexitdátum előtt nyilvánosan megerősíti. Másrészt Juncker pozitívan nyilatkozott az esetleges EU-brit szabadkereskedelmi térség lehetőségéről, emellett kitért az ír határ kérdésére is, ami pozitívum mind a britek, mind az EU-tag írek számára. Szolidaritást ígért Írországnak az esetleges határkialakítás kérdésében, mondván, olyan megoldást keresnek, amely mindkét félnek jó. Ám végeredményben mindezek sem jelentik, hogy közelebb vagyunk a megegyezéshez, sem azt, hogy egyáltalán bármiféle megegyezés születik március vége előtt. Itt az ideje felkészülni a britek egyezség nélküli kilépésére? MÓZES SZABOLCS RÁCZ ORSOLYA
