Új Szó, 2018. szeptember (71. évfolyam, 202-224. szám)

2018-09-17 / 213. szám

KULTÚRA 6 I 2018. szeptember 17. I www.ujszo.com Közzétette új irányelveit a Svéd Királyi Akadémia Stockholm. Az irodalmi Nobel­­díjat odaítélő Svéd Akadémia pén­teken közzétette új irányelveit ar­ról, hogyan hozhatók összhangba a modem időkkel az intézmény több mint kétszáz éves alapító rendelke­zései. Az irányelvek „az 1786-os rendeletek mai értelmezését” ad­ják, és céljuk, hogy helyreállítsák a bizalmat a testület iránt - közölte az akadémia. Ugyanakkor szembeöt­lő, hogy az egyik bekezdés szerint a tagoknak „tartózkodniuk kell az akadémia vagy a többi tag nyilvá­nos bírálatától”. A szabályozás nyilvánvalóan arra a helyzetre rea­gál, amikor év elején szinte műkö­désképtelenné vált a Svéd Akadé­mia, és a tagok a sajtónyilvánosság előtt üzengettek egymásnak. A testületet erősen megosztotta, amikor nem sikerült kizárniuk Ka­tarina Frostensont, az akadémia egyik tagját. Vele szemben az a vád merült fel, hogy megszegte az összeférhetetlenség szabályait, mi­vel nem jelentette be, hogy férjével együtt társtulajdonosa egy olyan vállalkozásnak, amely korábban az akadémiától kapott pénzügyi for­rásokat. Férjét, Jean-Claude Amault-t mindeközben 18 nő vá­dolta meg azzal, hogy molesztálta őket. A férfi a vádakat tagadta, a hé­ten kell bíróság elé állnia szexuális erőszak miatt. Az új irányelvek azt is pontosít­ják, hogyan választják meg és ho­gyan zárják ki a tagokat. Az aka­démia szabályzatát májusban már megváltoztatták, a tagság státusá­val kapcsolatos új rendelkezéseket XVI. Károly Gusztáv svéd király, az intézmény fő védnöke is jóvá­hagyta. Új tag megválasztásához 12 szavazatra van szükség (a 18- ból), tavasszal viszont a lemon­dott, valamint passzív tagok miatt a testület gyakorlatilag döntés­­képtelenné vált. Most azt rögzítet­ték, hogy az uralkodó akkor is kez­deményezheti a szavazást, ha nem áll rendelkezésre 12 döntésképes tag, amennyiben ez a helyzet nyil­vánvaló szabálytalanságok miatt állt elő. (MTI, k) Ismét Brandauerrel forgat Szabó István Ehóten kezdődik Szabó István Zárójelentés című új filmjének a forgatása Klaus Maria Brandauer, Eperjes Károly és Kerekes Éva főszereplésével. Budapest. Szabó István 30 év­vel utolsó közös munkájuk - az 1988-ban bemutatott Hanussen - után dolgozik ismét Klaus Maria Brandauerrel, akivel az Oscar-díjas Mephistót és a Redl ezredest is for­gatta. A Zárójelentés további sze­repeiben Stohl András, Udvaros Dorottya, Csomós Mari, Szirtes Ági, Börcsök Enikő, Csákányi Eszter és Szarvas József lesz lát­ható. A Zárójelentés főhőse orvos­­professzor, akit váratlanul nyugdí­jaznak, lemegy szülőfalujába kör­orvosnak. „Energiája érzelmi és társadalmi konfliktusok során se­gíti, hogy megtalálja fiatalkori ön­magát. Ebben társa általános isko­lai barátja, a falu plébánosa, akivel sorsuk azonossá válik”—mondta el a rendező, aki saját forgatókönyve alapján dolgozik. Ä Zárójelentés operatőre Szabó István állandó alkotótársa, Koltai Lajos. Az egyik producere Sándor Pál, akinek idén tavasszal került a mozikba Vándorszínészek című új filmje; a két rendező több mint hat évtizedes pályafutása során most először dolgozik együtt. Szabó István új filmjének be­mutatója 2019 második felében várható. (MTI, k) Klaus Maria Brandauer nyugalmazott orvosprofesszort játszik Szabó Ist­ván Zárójelentésében (Képarchívum) RÖVIDEN Könyv a pozitív gondolkodásról Dunaszerdahely. A Családi Könyvklub szervezésében ma este mutatják be a Csapiár Benedek Városi Művelődési Központban Ferenczi Klaudia Teremtsd meg magad áloméleted! című motivá­ciós könyvét. A kötet azért szüle­tett, hogy inspirálja azokat, akik egy szebb, boldogabb életre vágy­nak. A szerző korlátáinkról, téves berögződéseinkről, a pozitív gon­dolkodás hatásairól, szokásainkról és az önfegyelemről beszél. Az előadás 18 órakor kezdődik. (k) A Michal Znaniecki rendezte Székely fonó egyik jelenete (Fotó: Magyar Állami Operaház) Az opera összeköt A vendégszerepléseken túl intenzívebb együttműködést terveznek a budapesti és a pozsonyi operatársulat vezetői JUHÁSZ KATALIN A Magyar Állami Operaház idén harmadszor készül pozsonyi vendégszereplésre, ezúttal két estére költöznek be a Szlovák Nemzeti Színházba. Ez főleg annak fényében nagy dolog, hogy annak előtte 2000-ben jártak a szlovák fővárosban a Bánk bánnal. A két intézmény együttműkö­désének szorosabbra fonásában ko­moly érdemei vannak a Pozsonyi Magyar Intézetnek, amely tulajdon­képpen azért (is) működik, hogy ka­pocs legyen a két ország kulturális, művészeti intézményei között. A sűrűsödő vizitek másik oka sokkal prózaibb: a budapesti Operaház fel­újítás miatt zárva tart, ezért mosta­nában többi külföldi (és belföldi) turnét szerveznek a társulat számára. Jenűfa Budapestről, de csehül Ezúttal a Visegrádi Csoport or­szágait célozták meg két ügyesen ki­választott előadással, Leos Janácek Jenűfáját ugyanis a magyar Vid­­nyánszky Attila rendezte, Kodály Zoltán Székely fonóját pedig a len­gyel Michal Znaniecki. Varsóban, Prágában és Pozsonyban is előadják a két művet, két egymást követő es­tén, a Szlovák Nemzeti Színházban szeptember 26-án és 27-én. A Szé­kely fonó, amelyet a szlovák közön­ség alig ismer, először lesz látható nálunk színpadon. A Magyar Állami Operaházban 2004-ben bemutatott Jenűfa pedig természetesen eredeti, cseh nyelven hangzik el Pozsonyban, sőt, Prágá­ban is, ezért a magyar művészek - Rálik Szilvia, Kiss B. Attila, Simon Krisztina, Balatoni Éva, Kovácsházi István - mostanában gőzerővel csi­szolják a kiejtésüket, nyelvtanár se­gítségével. A két előadás között laza kapcsolatot teremthet az is, hogy a morva Janácekre nagy hatással volt a szlovák népzene, ahogy Kodályra is, aki Galántán nőtt fel. A népdalok témájukban nagyon is egységesek Kevesen tudják, hogy Kodálynak anyai ágon lengyel felmenői is vol­tak. Michal Znaniecki szerint a világ népdalai dallamkincsükben ugyan különböznek, de témájukban na­gyon is egységesek. Ezekre az alap­vető üzenetekre építette fel rendezé­sét, anélkül, hogy elvonná a figyel­met a dalok önmagukban is mély mondanivalójáról. Külföldön is gyakran dolgozó rendezőként az volt a célja, hogy a Székely fonó közös prédává váljon, vagyis bármely nemzet közönségé­nek szeméhez és füléhez alkalmaz­kodva vigye színpadra ezt a színes zenei világot. A népzene mellett a néptánc is megjelenik a látványos produkcióban, a táncbetéteket a Nemzeti Balett művészei adják elő. Később közös produkciók is születhetnek Slavomír Jakubek, a Szlovák Nemzeti Színház operatársulatának igazgatója a vendégszereplést beha­rangozó sajtótájékoztatón megje­gyezte, hogy a nemzetközi együtt­működés manapság már nem csupán kölcsönös vendégszerepléseket je­lent (hazánk első számú operatársu­lata 2010-ben járt utoljára Budapes­ten a Pillangókisasszonnyal), hanem közösen színpadra állított produkci­ókat is. O ilyenekben is gondolko­dik, egyelőre azonban csak egy jövő júniusi budapesti vendégszereplés biztos. „Vétek lenne nem kiaknázni azokat az összefonódásokat, ame­lyek a közép-európai régió zeneművészetét jellemzik. A Ma­gyar Állami Operaház nemzetközi hírű társulatával a korábbinál jóval intenzívebb együttműködést terve­zünk, hogy felmutassuk közös ha­gyományainkat” - mondta Jakubek. Más rálátás, eltérő megoldások Almási-Tóth András, a Magyar Állami Operaház művészeti igazga­tója is optimistán nyilatkozott a to­vábbi közös projekteket illetően: „Szeretnénk, ha ez a V4-es tűmé egy élő kapcsolat kezdete lehetne. Hiszen ugyanabból a közegből táplálkozunk, például ugyanazok a népzenei motí­vumok közlekednek nemzeteink kö­zött évszázadok óta. Ezek fellelhető­ek a Pozsonyban bemutatásra kerülő két operában is.” Almási-Tóth András hozzáfűzte, hogy Kodály Zoltán is színpadképes­sé akarta tenni a népzenét, és bele­építette művébe a huszadik század el­ső felének aktuális problémáit, ame­lyek szintén közösek voltak ebben a régióban. És mivel mindkét előadás rendezője egy másik nemzet képvi­selője, más a rálátásuk a művekre, és az eddig megszokott színpadra alkal­mazásoktól eltérő megoldásokkal lepték meg a közönséget. A Kárpát­­aljáról származó, rendezőként Kijev­­ben diplomázó Vidnyánszky Attilá­nak ráadásul ez volt az első operaren­dezése, azelőtt csak prózai müvekkel foglalkozott, és Almási-Tóth András szerint ez az alapvetően prózai szem­lélet, a színészi játék előtérbe helye­zése is tetten érhető az előadásban. Szeptember 26-án és 27-én látható a két darab Aki tehát kíváncsi erre a két ope­rára, két egymást követő szeptem­beri estén - 26-án és 27-én - sok kö­zös pontot felfedezhet bennük. Re­méljük, a szlovák ajkú közönség is nagy számban érdeklődik majd a kü­lönlegesnek ígérkező produkciók iránt, és azt is, hogy ez a vendégsze­replés „egy csodálatos barátság kez­dete” lehet.

Next

/
Thumbnails
Contents