Új Szó, 2018. szeptember (71. évfolyam, 202-224. szám)
2018-09-08 / 207. szám
2018. szeptember 8., szombat, 11. évfolyam, 34. szám Kerékpárral a Duna forrásától a Csallóközig ahol megtalálták a megkövült bizonyítékát a gyenyiszovai és neandervölgyi ember közös leszármazottjának, egy szibériai barlang az Altaj-hegységben. „Kevesebb, mint 20 nem a Homo sapienshez tartozó ősember genomját sikerült eddig szekvenálni. Ebből a nagyon kis számból mindössze egy embert találtunk, amelynek fele-fele arányban voltak különböző felmenői” — közölte Sión. A kutatások szerint a neandervölgyiek és a gyenyiszovaiak egy időben fordultak elő Eurázsiában. Mindkét csoport 40 ezer évvel ezelőttig élt a térségben, a neandervölgyiek a nyugati, a gyenyiszovaiak a keleti részen. A neandervölgyiek keletre vándorolva találkozhattak a gyenyiszovaiakkal és a modern emberekkel is. ,A neandervölgyieknek és a gyenyiszovaiaknak nem volt túl sok alkalmuk a találkozásra. De amikor ez megtörtént, bizonyára gyakran párosodtak, sokkal többször, mint korábban gondoltuk” - magyarázta Savante Paabo, az MPI-EVA igazgatója. A lány csontjának töredékét orosz archeológusok tárták fel évekkel ezelőtt a Gyenyiszova-barlangban. A csonttöredék genetikai elemzését Lipcsében végezték el. „A csontdarab egy hosszú csont része, úgy becsüljük, hogy a lány legalább tizenhárom éves lehetett” - mondta Viola Bence, a Torontói Egyetem magyar származású paleoan-Hordákban és lándzsákkal vadásztak a neandervölgyi emberek Bonyolult, közös vadászati stratégiákat alkalmazhattak egy új kutatás szerint a neandervölgyi emberek, ami felülírhatja az ezekről a korai emberekről kialakult eddigi elméleteket. Németországban, Neumark-Nord területén történelem előtti időkből fennmaradt állati maradványokon végeztek elemzést a szakértők. Két 120 ezer éves szarvascsonton találtak olyan sérüléseket, melyek azt bizonyítják, hogy a neandervölgyiek falándzsákat használtak az állatok levadászására. Mikroszkopikus képek és ballisztikus kísérletek segítségével reprodukálták a hatást, melyet egy kis sebességen becsapódó falándzsa okozhatott - olvasható a Nature Ecology and Evolution című szaklapban megjelent tanulmányban. „Ezek arra utalnak, hogy a neandervölgyi emberek nagyon közel mentek az állatokhoz, és nem dobták, hanem lökték a lándzsájukat, valószínűleg egy váll alatti szögből” - mondta Sabine Gaudzinski- Windheuser, a mainzi Johannes Gutenberg Egyetem kutatója. A vadászatnak ez a módja a szakértő szerint aprólékos tervezést, rejtőzködést és az egyes vadászok között szoros együttműködést igényelt. A neandervölgyi ember a mintegy 300 ezer évvel ezelőtti időszaktól kezdve élt Európában egészen 30 ezer évvel ezelőttig, amikor a modern emberi faj, a Homo sapiens vette át a helyét. Sokáig úgy vélték a kutatók, hogy a neandervölgyiek nem voltak elég okosak ahhoz, hogy felvegyék a ver(Fotók: Shutterstock) senyt a modern emberrel, és hiányzott belőlük a szimbolikus kultúra, melyet egyedülállóan a modem embernek tulajdonít a tudomány. Az utóbbi időkben felfedezett leletek azonban rávilágítanak, hogy ez a faj jóval intelligensebb volt és nagyobb hozzáértéssel bírt az eddig feltételezettnél. Halottaikat rituális módon temették el, eszközöket készítettek, és már legalább 64 ezer évvel ezelőtt állatokat ábrázoló freskókat készítettek barlangokban, mintegy 20 ezer évvel a Homo sapiens Európába való megérkezése előtt. A hominidák - a korai emberi fajok - nagy valószínűséggel már több mint félmillió évvel ezelőtt is fegyverekkel vadásztak. Az eddig ismert legrégebbi, vadászathoz használt lándzsaszerű fegyverek 300—400 ezer évesek, ezekre Angliában és Németországban bukkantak. Fizikai bizonyítékát azonban egyelőre nem találták a kutatók annak, hogy használták is ezeket az eszközöket állatok kilövésére. A szarvascsontokat már több mint 20 éve találták, de csak az új technológiák segítségével fejtették meg titkaikat: mely sérülések voltak halálosak, milyen fajta fegyvert használtak, a lándzsákat távolról hajították-e vagy közelről lökték. (MTI) Antropológusok szegyenyiszovai rint félig neandervölgyi, félig gyenyiszovai volt az a mintegy 50 ezer évvel ezelőtt élt kislány, akinek maradványait egy orosz barlangban találták meg. A felfedezést a Nature című folyóiratban megjelent tanulmány nyomán a BBC News ismertette. A kutatók a kislány csontjainak DNS- vizsgálata alapján állapították meg, hogy a gyermeknek két különböző embercsoportból származó szülei voltak: az anya neandervölgyi, az apa gyenyiszovai volt. „Korábbi tanulmányokból tudjuk, hogy a neandervölgyieknek és a gyenyiszovaiaknak alkalmanként születtek közös gyermekeik. De nem gondoltam volna, hogy olyan szerencsések leszünk, hogy rátalálunk a két csoport egy gyer-Régészek a Gyenyiszova-barlangban mekére” - mondta el Vivian Sión, a lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet (MPI-EVA) kutatója. Napjainkban a nem afrikai emberek DNS-ének egy kis része a neandervölgyiektől származik. Néhány más nem afrikai populációnak, attól függően, hol él, szintén van olyan rész a DNS-állományában, amely az ázsiai, ún. gyenyiszovai emberektől származik. A tény, miszerint a gének tovább élnek az új generációkban, azt jelzi, hogy bizonyosan születtek közös utódaik. Egyelőre azonban az egyeden hely, A Gyenyiszova-barlangból nyíló völgy tropológusa. A tudósok arra következtettek, hogy a lány anyja genetikailag inkább azokhoz a neandervölgyiekhez állhatott közelebb, akik Európa nyugati részén éltek, mint azokhoz a neandervölgyiekhez, akik korábban a Gyenyiszova-barlangban éltek. Ez azt mutatja, hogy a (Fotók: TASR/AP) neandervölgyiek Nyugat- és Kelet- Európa és Ázsia között vándoroltak több tízezer évig, míg ki nem haltak. A genetikai tesztekből az is kiderült, hogy a gyenyiszovai apának legalább egy neandervölgyi korábbi felmenője lehetett a családfáján. (MTI) Félig neandervölgyi, félig volt a barlangi kislány
