Új Szó, 2018. szeptember (71. évfolyam, 202-224. szám)
2018-09-08 / 207. szám
www.ujszo.com I 2018. szeptember 8. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Ragasztgatás vagy fogcsikorgatás A nagy kérdés, hogyan forgatja fel a politikai palettát Kiska pártja "T" kérem, esett Kotlebáék ■ ■ népszerűsége. -L ^ Tíz százalékról nyolc és félre - de nehéz időkben a kis öröm is öröm. Szavazóbázisuk csökkenésének van morális oldala - kicsit visszaszorulóban vannak a szélsőséges nézetek és van politikai, gyakorlati oldala is. Csökken ugyanis a gyakorlatilag hasznavehetetlen parlamenti mandátumok száma, amelyek nem tartoznak sem a kormánypártokhoz, sem az ellenzékhez, hiszen normális ember nem közösködik ezzel a zöld trikós csapattal. Mint az AKO ügynökség felméréséből kiderült, a kormánykoalíciónak sincs nagyon mivel büszkélkednie. Összesen 64 képviselőt küldhetné a parlamentbe a három párt, ami a kormányzáshoz édeskevés, persze, ha - szigorúan elméleti szinten - hozzávesszük ehhez a KDH eredményét, akkor az már 77, szűk többség. Amilyen szűk, olyan tarka. Négy nagyon különböző párt, még akkor is, ha tudjuk, hogy a politikában az azonos érdekek felülírják az eltérő véleményeket. Erős csiriz ez mindenféle politikai tákolmány számára, hogy Robert Fico kedvenc szófordulatát idézzük azokból az időkből, amikor még az ellenzéki padokat koptatta, és sokpárti jobboldali kormány volt. Nos, akárhogy is mulatott ezen annak idején Fico, most már ő is csak ragasztgatni meg ragasztgatni fog. Az ellenzéki pártok, az SaS, az OEaNO, Kollárék és a KDH 72 képviselői mandátumot hozna össze. Talán itt az idő összeszorítani a fogakat és megkeresni a Hidat. Bár Bugárék alighanem inkább a Smert választanák ismét, mint Sulíkot. Úgy fest, a 2020-as választás után lesz itt nagy ragasztózás meg fogcsikorgatás is. Van még egy lehetőség, hogy Andrej Kiska új pártja alaposan megkeveri a lapokat. Mint egy másik felmérésből kiderült, nem véletlen, hogy Kotleba szavazói utasítják el leginkább Kiska pártját, utánuk jön a kormánypárti tábor (kivéve a Híd szavazóit) és a KDH-sok. A másik oldalon leginkább az SaS, az OEaNO, a Progresszív Szlovákia és a Spolu tábora üdvözli Kiska pártalapítási terveit. Azzal viszont korai számolni, hogy Kiska 25 százalékot szerez. Más dolog, hogy szimpatikus egy párt megalapítása az embereknek, és megint más a valós választási eredmény, amely ennél szinte biztosan alacsonyabb lesz. A közös stratégia itt nem az egymás választóira való vadászás lehet, hanem a mobilizálás. Ha a 2020-as választások után változást akarnak, akkor annak az ellenzéki vezetők közös meggyőződéséből kell fakadnia, nem pedig a politikai tákolmányok összecsirizeléséből. A szerző a TASR hírügynökség munkatársa Munkaerőhiány Megszállók hátrányban Tbnkreteszi a ciprusi törököket a török líra gyengülése. Ciprusi törökök százai tüntettek a megosztott Nicosiában a török líra gyengülése következtében számukra dráguló áram, üzemanyag és más fogyasztási cikkek ára miatt. A tüntetők transzparenseket vittek és az őket ért nehézségeket sérelmezőjelszavakat skandáltak. A tiltakozók az Észak-ciprusi Török Köztársaság parlamentje elé vonultak. A török ciprióták a török lírát használják fizetőeszközként, ami azonban az idén már 42 százalékkal gyengült az amerikai dollárral szemben, jelentősen veszítve vásárlóértékéből. Az elektromos áram például a felével, más importált termékek ára pedig kétszeresére drágult február óta a szigetország török felében. A török líra mélyrepülése azzal kezdődött, hogy a piacokat aggasztotta Recep Tayyip Erdogan török államfőnek a jegybankra gyakorolt nyomása és befolyása. A válság tovább mélyült az amerikai-török kapcsolatok elmérgesedésével. A líra értékvesztése jelentősen megdrágítja az energiahordozók árát, Törökország ugyanis szinte teljesen behozatalból fedezi szükségleteit. Ciprus 1960-ban nyerte el függetlenségét Nagy-Britanniától, és 1974 megosztott, azóta, hogy a török hadsereg megszállta a sziget északi részét válaszul a görög ciprióták puccsára, amelynek célja az ország Görögországhoz csatolása volt, és komoly aggodalmat váltott ki a török cipriótákból. Az északon 1983-ban önhatalmúlag kikiáltott Észak-ciprusi Török Köztársaságot Ankarán kívül más állam nem ismeri el. (MTI) Magánélet és magániskola SZOMBATHY PÁL „A gyermekeim taníttatása nem köz-, hanem magánügy. Kérem a nyilvánosságot, hogy gyermekeim, családom magánéletét tartsák tiszteletben. ” (Szabó Tünde sportállamtitkár) Nem jött ki jól az EMMI sportügyekért felelős államtitkára, sportjogász, olimpiai ezüstérmes úszó egy Facebookposztból. Ártatlan kis tanévnyitó köszöntőnek indult a dolog, s ki ne lenne büszke gyermekeire. Csakhogy a róluk kitett fotó árulkodott másról is, a politikus reakciója pedig igen tanulságos. Hibázott, de nem abban, ami miatt támadások kereszttüzébe került. A fent idézett indignált hangon reagált a sajtóérdeklődésre a sportemberi erőforrás államtitkár, miután kitett a hivatalos Fb-oldalára egy nyilvános posztot az ikrei fotójával, akik méregdrága magániskolában nyitották a tanévet. ízlelgessük újra: hivatalos internetes oldal, amelyre az államtitkár asszony fényképe mellé ki is került az önminősítés, kategorizálás: „közszereplő”. A fotó, a poszt maga pedig nyilvános - vagyis mindenki számára elérhető. Tehát nem magánjellegű közlés barátoknak, ismerősöknek (lehetnek bár sokan). Utóbbira is létezik beállítási kategória a közösségi médiában (ismerősök), így talán elvárható, hogy profi politikusok, állami vezetők szakszerűen használják a kommunikációnak ezt a mára bevett formáját is. Ezzel szemben e közleménynél mókásabban kevesebben nem léptek még a kommunikációs gereblye szúrós végére. Szabó Tünde ugyanis nyilvánosan és hivatalosan közöl valamit, mutat meg valamit és valakiket - majd nem szeretné vállalni ennek következményét, vagyis a nyilvánosság, a sajtó érdeklődését, hanem hirtelen már sértetten bezárkózna magánéletébe, melyet éppen ő nyitott ki mindenki előtt. Ez pedig a közösségi média általános használatának korában nem megy. Jó lenne persze a politikusok számára, ha csak a népszerű, pozitív ügyek vagy üzenetek lennének nyilvánosak, a kellemetlen kérdésekre pedig azt lehetne felelni: magánügy, privát szféra, csukva vagyunk. De nem, ma már dönteni kell: használni ezt a kommunikációs csatornát vagy távol maradni tőle — persze az offline üzemmód lépéshátrány ebben a korban, ebben a pozícióban. Eddig a baki, mert ennél többet nem ér, hibázott az államtitkár a reakcióval, viszont szerintem nem szolgált rá azokra a kritikákra, amelyek reá zúdultak e poszt után. Szabó Tündét ugyanis azért feszítették keresztre, mert a kép tanúsága szerint gyermekeit magániskolába járatja, miközben ő a közszféra képviselője. Nem értem az összefüggést: az iskolaválasztás szabad, sem jogi, sem erkölcsi előírás nem köti egy kormányzó politikus kezét, hogy oktatási magánintézményeket ne vehessen igénybe. Szabó Tünde nyilvánvalóan rendelkezik a gyerekek fizetős taníttatásához szükséges forrásokkal, társadalmi-anyagi státusa ezt megengedi, innentől ez az ő döntése. Bizonyos jobb módú társadalmi csoportok előszeretettel járatják magániskolákba a gyermekeiket, mert előnyösebbnek tartják. Igaz, hogy ez esetben ezt egy magát sok tekintetben plebejus stílusúnak valló kormányzat tagja teszi meg, de akkor mi van? Lehet, hogy ez a tény befolyásol néhány választót, de morális ügyet kreálni belőle felesleges és indokolatlan. Álszent és demagóg. Túl sok kvázi morális ügyet kreálunk manapság közéleti ügyekben, ami viszont elhasználja az erkölcsi ítéletek erejét és élét. Szabó Tündének érdemesebb lett volna reakciójában erre felhívni a figyelmet, s nyugodtan vállalni a magánoktatás igénybevételének nyilvánosság előtti vitáját és magyarázatát, döntése ugyanis védhető és megokolható. Mi több: izgalmas kérdésekhez is elvezethet. FIGYELŐ Orbán, a tehetség Orbán Viktor magyar miniszterelnökről közöl portrét a Mladá Fronta Dnes cseh napilap. Kamii Struha, a lap szerkesztője az Orbán kibírhatatlan vonzása című jegyzetében úgy vélekedett: a magyar kormányfő sikerének titka, hogy képes tanulni saját vereségeiből, és azt követően a sikeresebb stratégiát választja. „Orbán számára ugyanis a hatalom a legfontosabb, de ezt nincs miért a szemére vetni, hiszen minden sikerre törekvő politikus célja ez kellene, hogy legyen” - mutatott rá a szerző. Megjegyzi, hogy a magyar kormányfő nagyon rugalmas, és másoknál jobban képes felismerni, mit akarnak az emberek. „Ezen a téren valóban rendkívül tehetséges” - szögezi le Kamii Struha. Megjegyezte: Orbán „gyakran a demokratikuis rendszer határán mozog, miközben kihasználja a rendszer nyújtotta összes előnyt”. A szerző szerint Orbánt Angela Merkel és Emmanuel Macron ellenfelének lehet tekinteni, akik tartanak „ideológiai befolyásának szélesedésétől az EU-ban”. Bár Orbán gyakran bírálja az EU-t, annak megszüntetéséről nem beszél, mert szüksége van az uniós támogatásokra, célja, hogy pragmatikusan a maga képére alakítsa át a szervezetet. Orbán szeretné, ha az EU a szuverén nemzetállamok szövetségévé alakulna át, amelyek gazdaságilag nagyon szorosan együttműködnek, és szigorúan védelmezik külső határaikat. Szerinte Orbán „nem autokrata, mint Vlagyimir Putyin, akivel nagyon jók a kapcsolatai, de olyan személyiség, aki kihasználja a demokrácia nyújtotta lehetőségeket”. (MTI) MÁRIUS KOPCSAY
