Új Szó, 2018. szeptember (71. évfolyam, 202-224. szám)
2018-09-07 / 206. szám
16 IZVILAG ■ 2018. SZEPTEMBER 7. www.ujszo.com mint mással soha. Egyre több projektben veszünk részt; így jelenleg dolgozunk recepteken az Omnipolloval, az Evil Twinnel, az EDGE Brewinggel, J. Wakefield Brewinggel, de készül majd sörünk a Cloudwaterrel és más főzdékkel, akik számítanak az iparban, sőt, egy zenekari kollaboráció is úton van. Most azt gondolom, hogy ez az utolsó főzde, ahol a saját projekt előtt dolgozni fogok. A tavaszi Budapest Beer Week egyik kitalálója és főszervezője voltál. Igazi sztárfőzdéket hoztatok Budapestre. A beergeekek nyilván kitörő örömmel fogadták az eseményt. De mit jelentett ez a kevésbé fanatikus sörkedvelőknek? Még a beergeekek között is volt, aki a száját húzta például az árazás miatt, de mi eldöntöttük, hogy minden híresztelés ellenére Európa része vagyunk, ezért európai módon, a tőlünk telhető legprofibban állunk hozzá és szervezzük meg ezt a fesztivált. A végeredményt látva még a legmegrögzöttebb sárdobálók is gratuláltak, és jobb nemzetközi visszhangról sem álmodhattunk volna. Egyébként számomra épp az a fontos hosszú távon, hogy ne váljanak szét két táborra a sörkedvelők, hanem jöjjenek minél többen, ismerjék meg ezt a világot, és felvágás vagy kisujjeltartás nélkül érezzék jól magukat. A Budapest Beer Week alkalmából tizennégyen álltatok össze megfőzni a fesztivál sörét. Lassan hazafelé veszed az irányt? Maga az egész projekt a hazatérés megalapozása számomra. Az élet bármerre sodorhat, ezért nem szeretnék túlzottan előre tervezni; majd jön minden a NÉVJEGY Rebák Tibor Sörfőző http://bpbw.hu/ http://kohatu.kinja.com/ maga idejében. Azért igyekszem egy-két kollaboráció erejéig valamennyire jelen lenni otthon is, a már említett Insulin Pump mellett erre példa a TuffBuzz és Mad Scientist főzdékkel közösen főzött Dealbreaker is, ami egy ősi német stílus, a lichtenhainer felélesztése egy apró csavarral. És persze ebbe a sorba illik a BPBW18, a fesztivál söre is. Egy IPA létrehozásához természetesen nincs szükség 14 főzdére, de a kollaboráció ténye jelképes és fontos üzenet volt: olyan arcok álltak össze egy célért és egy ügyért, akik amúgy sokszor komoly vetélytársak ezen a kis piacon. Szeptemberben lesz a IV. Kraft Sörfesztivál a KR4FT, a szokásos helyszínen, Budapesten, a Maglódi úti Főzdeparkban. Előzetesen milyen érdekességeket tudnál róla mondani? Bár a BPBW-nél hárman, magánszemélyekként vagyunk a frontvonalban, a cégben társaink a Kraft Sör Egyesületet megalapító 5 főzde,.a Monyo Brewing Co., a Mad Scientist, a Horizont Brewing, a HopTop Brewery és a Balkezes is. A májusi siker után ők kértek fel minket arra, hogy szervezzük meg az őszi fesztiváljukat. A kilenc magyar Kraft tagfőzde mellett a Budapest Beer Week sátra alatt 8 olyan regionális főzdét mutatunk be, amelyek már ádépték a nemzetközi hírnév küszöbét, de az igazi áttörés még várat magára. A szlovák Unorthodox Brewing, a román Bereta, a szerb Dogma Brewery és Kabinet Brewery, a horvát Nova Runda, a szlovén Pivovarna Pelicon és az osztrák Bierol és a bolgár White Stork Brewery személyes képviselői érkeznek egy hét múlva Budapestre, a legjobb bemutatkozókat pedig szinte biztos, hogy a jövő évi Budapest Beer Weekre is visszahívjuk. Sörkultúra és -fogyasztás terén miben kellene még előrelépnünk, mi az, ami követendő lehetne a más országokban tapasztaltak alapján? Tőlünk nyugatabbra és északabbra már jobban a hétköznapok részévé váltak a kraft: sörök; több étteremben és kocsmában lehet jó sört inni. De Budapesten már egyértelműen érezhető, hogy fejlődünk ilyen irányba; és persze a nagyobb vidéki városokban is vannak olyan bástyák, amelyek, ha lassan is, de irányt mutatnak. Nagy-Britanniához viszonyítva különösen nagy a kontraszt: ott tele vannak a pubok klasszikus és újhullámos sörökkel egyaránt, a társaság vegyes és izgalmas, és pont emiatt kevesebb a fölösleges maszlag a sör körül, természetesebb az egész kézművesség. Jó sört akarnak inni az emberek, igénylik, és a kínálat is nekik dolgozik. Itthon persze szép dolog ezt vizionálni, de szerintem mind az ország gazdasági és demográfiai állapotát nézve, mind történeim; vonatkozásban is hátrányból indulunk. Nálunk a sör - az utóbbi 100 évben biztosan - lenézett ital volt, míg a britek, németek, csehek identitásának megkérdőjelezhetetlen része. Annak mindenesetre jobban örülnék, ha nem a külföldöt másolnánk mindenben. Azon dolgozunk a fesztiválos társainkkal, hogy mások számára is annyira természetes és egyértelmű választás legyen a jó sör, mint nekünk, bármilyen alkalomhoz. Haulitus Anikó 2008-ban kezdted el a Corvinus Egyetemen a sör- és szeszipari tanulmányaidat. Gondolom, akkoriban még fogalmad se volt arról, hogy Amerikában már több mint húsz éve dübörög a sörforradalom. Nem az amerikai sörforradalom vezetett erre az útra. Arról a párhuzamos valóságról, ami a nagyüzemi sör mellett a világ bizonyos részein akkor már évtizedek - vagy ha az összképet nézzük, évszázadok - óta működön, gyakorlatilag fogalmam sem volt. A söripar felé haj lásom az érettségi élőn egy utolsó pillanatban jön pálfordulás eredménye volt. A korábban tervezett villamosmérnöki pályát hirtelen elengedtem, mert nyilvánvalóvá vált, hogy egy életen át nem tudnám magam így elképzelni. Picit furcsa módon a sörfőzés felé is a rockzene terelt. Korábban hangmérnöki/audiotechnikai pályát képzeltem el. Azt szerencsére sikerült időben felmérnem, hogy világhírű zenész nagyon kis eséllyel lehetek csak, a sörfőzés pedig ugyanannyira szabadnak hangzott, mint a zenélés. Zenészek, bandák és főzdék egyre gyakrabban kollaborálnak egymással, hogy valamilyen egyedi sört dobjanak piacra. Az külön öröm, hogy később részt is vehettem ilyen projektekben. Kifejezetten a sörfőzéshez mikor támadt kedved? Az egyetem első évében nem igazán találtam a helyem. Apám mondta, hogy tartsak ki; pedig a szüleim az elején baromira nem szerették a sör- és szeszipari terveimet. Az egyetem második évében, a szakosodás alatt viszont Hegyesné Vecseri Beáta tanárnő olyan szenvedéllyel beszélt a söriparról, ami minden területen ritkának számít. Ehhez még hozzájött, hogy egyetemistaként tévedtem el egy szintén itt végzett hallgató söripari vállalkozásába. Ő Kővári Gergő, a boltja pedig a Csakajósör, ahol egy Delirium Tremens, egy Great Divide Titan IPA és egy Flying Dog Raging Bitch szenthármasa pecsételte meg végleg a sorsomat. Természetesen az első üveg Punk IPA is innen került a hátizsákomba. Gergővel azóta összehoztunk egy Parody Brewing néven futó, bohóckodásnak indult mellékprojektet, ahol a józan ész határait és a sörfőzés szabályait bőven meghaladó recepteket készítünk a közönséget is bevonva. Szinte hiheteden, de első „A sör megpecsételte a sorsomat” A világ vezető sörmárkái között egyelőre nem találunk magyar terméket, de a legmenőbb sörfőzők között már jegyzik Rebák Tibort. Több ország neves sörfőzdéiben dolgozott. Nem mellesleg: a Budapest Beer Week egyik megálmodója és főszervezője. próbálkozásunk, a közel 60 különböző édességgel főzött Insulin Pump imperial stout nagyüzemi főzete - bár már elérhető volt néhány különlegesebb eseményen - a szeptemberi KR4FT fesztiválon végre hivatalosan is debütál. Ha ittál akkoriban sört, az nem kraft lehetett. Egészen pontosan Kőbányait ittunk legtöbbször a barátaimmal. Hogy ez a 2 literes PÉT palack jelentette frissességnek, vagy az olcsó árnak volt betudható, azt már én sem tudom igazán. Azt viszont igen, hogy az egyik első gyerekkori emlékem, amikor a szomszéd Jóska bácsi - apám felügyelete mellett persze - megengedte, hogy belenyaljak a sör habjába, meg hogy a tonik keserű ízét már akkor is nagyon szerettem. Mikor és hol főzted meg az első sörödet? Házi sör volt, vagy gerillaként főzted valamelyik sörfőzdében? A házi sörfőzés nekem teljesen kimaradt. Az első sör, amiben segédkeztem, már jóval az után készült, hogy főzdében is elkezdtem dolgozni. Később aztán kisebb, 20-50 literes rendszereken főzögettem, és kísérletezgetek néha ma is. Az első saját söreimet az egyetemi kísérleti üzemben készítettem, egy vörös füstös Altbiert, egy Weizenbockot és egy duplabakot, annyira egymást követő napokon, hogy hármas ikreknek nevezhetjük őket. A svéd Höganäs Bryygeri után egyenes út vezetett a BrewDoghoz? Hogy látod a Brew Dog sikertörténetét? Példa legyen ez a kraítosoknak, vagy inkább a szomorú nagyüzemesedés kezdete? Az út sosem egyenes. A Höganäsben töltött kicsit több mint fél év után hazajöttem befejezni a mesterképzést, és bár végül abszolváltam, az államvizsga még függőben van; talán így is marad. Májusban hívott a BrewDog, a pár hónappal azelőtt elküldött életrajzomra válaszolt végül, én pedig újra kiutaztam. A BrewDog minden megosztó megnyilvánulásával együtt is a modern európai sörfőzés történetének legfontosabb bástyája, és számomra a mai napig erőt ad az ott töltött egy év, a felvett tudás, a szellemiség és az emberek, akikkel volt szerencsém együtt dolgozni és tanulni. A további szakmai állomások, a Signature és a Poppels sörfőzde mennyiben jelentett kihívást? Hívtak, vagy mentél magadtól? A Signature-ös arcokkal már korábbról ismertük egymást. Egy londoni kiruccanás után mondták, hogy szükségük lenne egy új tagra, és nekem is szimpatikus volt a skót kisváros, továbbá a nagyüzemi főzés után valami olyat csinálni, amit korábban nem. Nagy kihívás volt, mert addig például nem kellett teljesen manuális rendszerrel dolgoznom, itt meg így kellett folyamatosan tartanom a minőséget. A Poppelsnél találtam egy kollégát, akivel nagyon hasonló a hozzáállásunk és a szakmai hátterünk, olyan a közös munka, A mellékletet szerkeszti: Lakatos Krisztina. Az Izvilágban használt képek forrása: shutterstock.com Levélcím: DUEL-PRESS s.r.o., Új Szó - ízvilág, P.O.BOX 222, 830 00 Bratislava 3.
