Új Szó, 2018. szeptember (71. évfolyam, 202-224. szám)
2018-09-07 / 206. szám
www.ujszo.com I 2018. szeptember 7. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Szerelmes szívek Ismét igazolást nyert, hogy azokat az ostobaságokat a legnehezebb elviselni, amelyeket ünnepélyes ábrázattal hirdetnek MARIAN leőko V éget ért Danko románca Bugárral, mostFicóval zúgtak egymásba. Méghozzá az alkotmányos keretek között. Az alkotmány napja alkalmából adott ünnepi fogadás házigazdája Andrej Danko házelnök volt, az első számú díszvendég pedig a Smer elnöke, Robert Fico. A mottója meg lehetett volna Michel de Montaigne majd ötszáz éve született mondása, mely szerint azokat az ostobaságokat a legnehezebb elviselni, amelyeket ünnepélyes ábrázattal hirdetnek. A házigazda meg a díszvendég mélyen egyetértett abban, hogy „az alkotmány napja számunkra az egyik legfontosabb és döntő ünnepünk” (Danko), valamint hogy „a köztársaság számára nagy és komoly ünnep” (Fico). Vannak emberek, akiket annyira leköt a hazaszeretet, hogy közben nem marad idejük a saját anyanyelvűk elsajátítására sem, és nem tudnak egy szabályos szlovák mondatot kinyögni. És vannak, akiket annyira magával ragadott az alkotmány fontosságáról való szónoklás, hogy elfeledkeznek magának az alaptörvénynek a tiszteletben tartásáról. A szlovák hagyományok már csak ilyenek, és a két főszereplő szigorúan tartotta is magát hozzájuk. De az ünnepélyes aktus lehetőséget adott arra, hogy mást is „lekommunikáljanak”. Aki azt hitte, hogy senki nem múlhatja felül Alojz Hlina és Igor Matovié minapi hirtelen egymásra találását, annak látnia kellett volna, hogyan turbékolt az ünnepségen Danko és Fico. Az előbbi minden lehetséges alkalmat megragadott, hogy elmondja, mennyire boldog, hogy a „Robo is eljött”, a másik meg nem győzte köszöngetni a meghívást. Aztán a házelnök és a hivatalos műsorvezető is azt ismételgette körbe-körbe, hogy a Smer elnöke bizony-bizony már „háromszoros miniszterelnök”. A Szovjetunióban volt valaha az egyik megkerülhetetlen formula, hogy aki kiejtette Jurij Gagarin nevét, azonnal hozzá kellett tennie, hogy „pervyj kosmonaut”. Most valami hasonló divik nálunk. És mivel a „háromszoros miniszterelnök” semmivel sem akart Danko adósa maradni, a beszédébe csak beszúrt olyan kliséket, hogy „házelnök úr, tehozzád fordulok, mert nagy befolyással bírsz ebben az országban...” Amikor pedig mindketten elmondták a mondanivalójukat, nemcsak kezet ráztak, hanem jobbról-balról amolyan műpuszi is elcsattant (a harabini csókoknál még nem tartunk, de hát ami késik, nem múlik). Egyszóval Danko és Fico fontosnak tartotta az ország tudtára adni, hogy ugyanolyan pompásan megértik egymást, mint egykor Fico és Slota. Bugár Bélával véget ért a románc, Danko most a Smer elnökét imádja, mindjárt ki is jelentette, mennyire szeretné, ha a következő választások után visszatérne a csúcsra. Fico emellett szólózott is egyet az ünnepségen és bejelentette, hogy „nagyon komoly alkotmányos válság elé néz az ország”. Nem tudja ugyanis elképzelni, hogy a parlament 18 megfelelően felkészült alkotmánybíró-jelöltet tudna megválasztani, akik közül majd az államfőnek kell választani és kinevezni őket. A mondat értelme teljesen világos: van az országban 18 kellően felkészült alkotmánybírójelölt, de a Smer elnöke csak a „sajátjait” akarja látni az Alkotmánybíróságon. A szerző a Trend hetilap munkatársa Mikor lesz elég ok, előkotorni azt az adatot... FELEDY BOTOND M ely jogom sérti meg. Aki már megélte, hogy pénzt emelnek le a bankszámlájáról, vagy egy SMS elküldésére vették rá, amelyről utólag kiderült, hogy extra drága volt, vagy csak egyszerűen elveszítette a telefonját, ellopták a laptopját, nos, az igazán tudja értékelni, ha ezeket a dolgait biztonságban tudhatja. A 21. század pedig arról szól, hogy lassan nem érdemes betöréssel és almalopással foglalkozni, hiszen kicsi haszon mellett nagy a kockázat. Az igazi profik a kibertérben indulnak éjszakai portyára, ott szedik össze a sokkal nagyobb értékű vagyontárgyakat. Az ellenük való védekezés pedig a mi feladatunk, ezt hívjuk kiberhigiéniának. Ahogy egy időben mindenki riasztót szerelt az autójába, vagy a rendőrséghez bekötött behatolásjelzőt szerelt fel a házában, úgy mostanában vírusirtó van a mindenki számítógépében, telefonjában. Csakhogy ez olyan, mintha a kilencvenes években valaki egy tacskóval akarta volna elkergetni a betörőbandát. Manapság sokkal szofisztikáltabb módon támadnak a rablók, a gépeink, adataink és a személyiségünket online leképző dolgaink vannak veszélyben. Mi kell ahhoz, hogy másnak adhassa ki magát valaki az interneten? Végül is bőven elegendő lehet egy szolgáltatónál regisztrált email-címünk, a telefonszámunk (amire akár a belépéshez szolgáló kódot is küldik!), illetve születési évünk (magunk töltjük fel gyakran a Facebookra és más nyilvános helyekre!). Most ez ellen dolgoztak ki egy új, egészen diszkrét megoldást. Ezt hívják magatartási biometrikának (behavioral biometrics). Ez pedig annyit takar, hogy az eszközeink használata közben rengeteg, csak ránk jellemző dolgot teszünk: nem mindegy, hogy milyen gyorsan görgetünk, milyen szögben tartjuk a táblagépet, milyen irányokban érintjük az okostelefonunkat, melyik billentyűket használunk otthoni gépünkön a számok bepötyögésére, hogyan reagálunk, ha eltűnik a kurzor egy pillanatra. Például csapkodjuk az egeret, vagy fel-le húzogatjuk. Ezek azok a mozdulatok, amelyeket naponta akár több százszor is megteszünk, és ha valaki ezeket összegyűjtik, valóban jó eséllyel meg lehet állapítani, hogy mi használjuk-e a gépet, vagy más. A The New York Times közölt erről írást: brit bankok szakemberei szólaltak meg, akiknek már komoly csalókat sikerült lefülelniük az alapján, hogy egész más ritmusban adták meg a belépési kódot, máshogy használták a felületet, mint azt az eredeti felhasználó szokta. Ez a pozitív része a dolognak, amely valóban a biztonságunkat szolgálja. De ha például elkezd remegni a kezünk, bizonytalanul kattintunk, romlik a szemünk, begyullad egy ideg a kezünkben - ezek is mind potenciálisan leolvasható adatok lesznek. Tulajdonképpen megfigyelnek minket. Akaijuk, hogy ilyen dolgokat is megtudjanak rólunk az adatkezelő cégek, hiszen? És manapság nem is ez a kérdés - ehhez sok helyen hozzájárulunk, például a banki szerződés általános feltételeinek elfogadásával -, hanem az, hogy mennyire védik meg ők a mi adatainkat az illetéktelenektől? Mindez remekül illusztrálja a kibertérben való létezésünk alapvető dilemmáját: a biztonságunkhoz egyre több adatot kell szolgáltami magunkról, viszont éppen ez a sok adat egyre jobban veszélyezteti a biztonságunkat, mivel mindig kiszivároghatnak, és még inkább visszaélhetnek velük. Ahogy a Google is megvásárolta az adatokat az egyik bankkártyákat kibocsátó nagy cégtől, hogy jobban láthassa, mely reklámjai késztették vásárlásra a kattintókat. Minden összekapcsolt adatbázis egyre nagyobb rálátást enged az életünkre. Bár tipikusan nem szupertitkos életet élünk, de mégis eljöhet a pillanat, amikor majd a munkáltatónk, az állam vagy a szomszédunk éppen az ilyen adatokat használhatja fel ellenünk. Ez tehát az új biztonságunk egyik nagy dilemmája. FIGYELŐ Szállásért börtön Embercsempészet vádjával migránsokat elszállásoló civil önkéntesek pere kezdődött Belgiumban. A La Libre Belgique azt írta, három vádlott áll bíróság elé a migránsok segítését és elszállásolását tiltó jogszabály alapján. A törvény szerint büntetendő minden ilyen cselekmény, egy bekezdése viszont megjegyzi, a támogatás nem bűncselekmény, ha humanitárius okokból valósul meg. (MTI) Saját emberei dolgoznak Trump megfékezésén Egy magát a Trump-kormány munkatársának mondó névtelen szerző cikkót jelentette meg a The New York Times. A Része vagyok a Trump-kormányzaton belüli ellenállásnak címmel megjelent írás szerzője kiemelte, hogy az elnöknek dolgozik, de ő és hozzá hasonlóan gondolkodó kollégái fogadalmat tettek, hogy meghiúsítják Trump elképzeléseinek egy részét és „legrosszabb hajlamait”. A többes szám első személyben író szerző leszögezte: „Mi azt akarjuk, hogy a kormányzat sikeres legyen, de az elnök viselkedése árt köztársaságunk egészségének“. A szerző szerint Trump minden erkölcsi értéket nélkülöző ember, nemigen vonzódik az olyan hagyományos konzervatív értékekhez, mint a szabadpiac vagy a szabad gondolkodás. Kedveli az autokratákat és diktátorokat, például Vlagyimir Putyin orosz elnököt és Kim Dzsong Un észak-koreai vezetőt. Mint írta, fontolgatták, hogy az alkotmány 25. kiegészítése alapján az alelnök vegye át a hatalmat, mert az „elnök, úgyis mint a hadsereg főparancsnoka, nem képes ellátni a hivatalából eredő feladatokat”, de erről letettek, tartva egy alkotmányos válságtól. „így tőlünk telhetőén megteszünk minden azért, hogy jó irányba vigyük a kormányzatot, ameddig az így vagy úgy, véget nem ér” - fogalmazott a a szerző. A cikk egy nappal azután jelent meg, hogy piacra dobták Bob Woodwardnak, a The Washington Post főmunkatársának Félelem: Donald Trump a Fehér Házban című könyvét, amelyben az újságíró szintén a kormányzat tagjainak megnyilatkozásait idézi az elnökről. Trump úgy reagált, ha ez a pipogya, névtelen személy valóban létezik, a Timesnak nemzetbiztonsági okokból azonnal ki kell adnia a kormánynak. Trump kitért a Woodward-könyvre, és megismételte álláspontját, miszerint puszta kitaláció. Mind Woodward könyve, mind az állítólagos kormányzati munkatárs cikke a november elején tartandó félidős választások kampányfinisében jelent meg. Novemberben a képviselőház teljes egészét, a szenátusnak pedig csaknem a harmadát újraválasztják. Ha a republikánusok nem tartják meg többségüket, akár Trump alkotmányos elmozdítására is sor kerülhet. (MTI)
