Új Szó, 2018. augusztus (71. évfolyam, 176-201. szám)
2018-08-04 / 179. szám
KULTÚRA 2018. augusztus 4. lwww.ujszo.com A halott óriás odasóz Esterházy Péter publicisztikai írásainak gyűjteménye komoly kultúrtörténeti érték RÖVIDEN Újra forgat Szabó István Budapest. Szeptember elején kezdődik Szabó István Oscar- és Kossuth-díjas magyar filmrendező új filmjének forgatása. A Zárójelentés című alkotást 561,8 millió forinttal támogatja a MagyarNemzeti Filmalap. Atörténet főhőse orvosprofesszor, akit váratlanul nyugdíjaznak. Lemegy körorvosnak a szülőfalujába, ahol megtalálja fiatalkori önmagát. Mindebben társa általános iskolai barátja, a falu plébánosa, akivel sorsuk összefonódik. A Szabó István eredeti forgatókönyve alapján készülő Zárójelentés producere Sándor Pál és Tőzsér Attila. Szabó István és Sándor Pál is több mint hat évtizede készít filmeket, azonban most dolgoznak először együtt. A film operatőre Szabó állandó alkotótársa, Koltai Lajos lesz. A bemutató 2019 második felében várható. (MTI) Eddig kiadatlan Hemingway-novella London. Először jelent meg nyomtatásban Emest Hemingway egy 1956-ban írt novellája egy amerikai irodalmi magazinban. Hemingway egy 1956 augusztusában írt levelében közölte kiadójával, hogy elkészült öt új novellával. „Taián picit bugyuta történetek, de néhány közülük nagyon mulatságos szerintem” - írta Hemingway, hozzátéve, hogy halála után bármikor kiadhatják a történeteket. Ezen írások közül eddig csupán egyet - Black Ass at the Cross Roads — publikáltak. Az amerikai író hagyatékkezelőjének jóváhagyásával a The Strand Magaziné című irodalmi lap most közreadta a második történetet, az A Room on the Garden Side című novellát - olvasható a The Guardian című brit lap online kiadásában. A 62 évvel ezelőtt írt történet a Hemingway szívének kedves párizsi Ritz Hotelben játszódik, a náci megszállás végén. Az egyes szám első személyben megírt novella felvonultat mindent, amit Hemingway írásaiban szeretnek az olvasók, van benne háború, bor és bajtársiasság. (MTI) A tolmács tetszett a filmkritikusoknak San Francisco. A filmkritikusok díját nyerte el Martin Sulik A tolmács című, szlovák-csehosztrák koprodukcióban forgatott filmje San Franciscóban, a zsidó filmek fesztiválján. Az izgalmas road movie-ban egy 80 éves pozsonyi férfi Bécsben keresi zsidó szülei egykori gyilkosát. A néhai SS-tiszt helyett azonban annak hedonista fiával hozza össze a sorsa, aki teljes mértékben elhatárolja magát apja bűneitől, mégis társként szegődik Ali Ungárhoz, hogy együtt járják be ugyanazt az utat, amelyet sorstársaikkal együtt a tragikus sorsú szülők tettek meg a zsidóüldözés idején. A kritikusok indoklása a téma professzionális feldolgozását, valamint a színészek meggyőző alakítását emeli ki. (tb) 8J__________________ JUHÁSZ KATALIN Soha jobbkor nem érkezhetett volna ez a vaskos, közel 800 oldalas kötet, amely Esterházy Péter 2003 és 2016 között megjelent publicisztikai írásait tartalmazza. Mostanában ugyanis arról folyik a diskurzus bizonyos körökben, hogy jó író-e Esterházy. A Terror Háza munkatársa, Békés Márton vetette fel egy rádióműsorban, hogy eddig túl nagy jelentőséget tulajdonítottunk a Jancsó- és Esterházy-féléknek. Szakács Árpád a kormányszócső Magyar Időkben így vélekedik: „Azt hiszik, hogy Esterházy Pétert bárki is olvassa egy szűk belterjes szubkultúrán kívül? Ugyan már!” Aztán a szintén komoly szakembernek számító Bencsik András szította tovább az indulatokat. Szóval bevezetésképpen álljon itt egy Esterházy-idézet: „Még mindig csak államtitkár-helyetteseket lehet kinevezni, költőket nem”. A jelenlegi kormány emberei közül tehát többen kezdték — mintha vezényszóra - mondogatni, amit később Tusványoson maga Orbán Viktor is kimondott: az aktuális politikai hatalom értékrendjét a művészetben is érvényesíteni kell. Vagyis úgy gondolják, simán kinevezhetnének valaki mást Esterházy helyett az ünnepelt írói „posztra”. Tudom, hogy „bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá”, azt is gyanítom, hogy a kulturális elitcserét nem lehet pár év alatt lezavami, de azért el tudom képzelni, hogy a mai huszonévesek gyerekei már nem fognak annyit hallani az iskolában Esterházyról. Akkor majd oda lehet adni nekik ezt a kötetet (is). Esterházy Péter két éve halott. És több írásában megjósolta, mi fog történni a magyar irodalommal. Sajnos egyre inkább úgy tűnik, igaza lesz. Az olvasó országa című kötetben szerepelnek ezek az írások is. A közelmúlt és a jelen Magyarországáról ír, a szigorú figyelemmel, sziporkázó szellemmel és olyan finom eleganciával, amelyre csak kevesen képesek. Ahogy regényeiben MOZIJEGY A tökóletes akciófilm Teljesen felesleges hosszasan felvezetni, mert a végén úgyis oda lyukadunk ki, hogy az új Mission: Impossible a hollywoodi mozigyártás csúcsa, az a film, amire nyugodt szívvel lehet mondani, hogy igazi nyári blockbuster, a legjobb fajtából. Nem akarja magát másnak mutatni, mint ami, nem szeretné becsapni a nézőt, csak azt teszi, amit egy akciófilmnek tennie kell: szórakoztat. Persze, nincs ebben olyan nagy meglepetés, a Mission: Impossibleszéria mindig is azt hirdette, hogy James Bond nélkül, amerikai módra is lehet jó akciófilmet csinálni. Volt, amelyik epizód valódi kémfilm volt, volt, amelyik kontinenseket átszelő csihi-puhi, de mindegyik annyira lendületes és profi akciómozi, hogy még a Tom Cruise-szal kevésbé szimpatizáló nézők sem tudtak nem is ott bujkál az irónia, publicisztikája is alaposan át van itatva vele. Ezzel segít honfitársainak „túlélni”, sőt, jobbá tenni ezt a rongyos életet. De jöjjön egy másik jövendölés: „Mert az persze röhej, de legalábbis gyerekes, amit a jobbos napilap olvasói nap mint nap megerősítve láthattak és láthatnak, hogy az előző négy évben egy épülő-szépülő fantasztikusjövő előtt álló, nagy vezetői segítségével nagyot álmodó polgári ország, sőt nemzet voltunk, hogy aztán a választás másnapján, már rögvest reggel, a kávé után, utána lehet olvasni, egy a komcsik által, egyébként természetesen tudatosan elhülyített, bamba prolivircsaft legyünk, tátott szájjal ülni a vászon előtt. Ez pedig az Utóhatás alatt is így lesz, amely ugyan a hatodik rész a széria történetében, de a korát könnyedén letagadhatná, mert olyan frissnek hat, mintha csak az első felvonással volna dolgunk. Bár a film a Titkos nemzet történetét folytatja, ez nem jelenti azt, hogy ne tudná meglepni a nézőt egy-egy fordulat, vagy ne lenne erős például az a jelenet, melyben Ethan Hunt a csapata és a világ megmentése között kénytelen választani. Lehet, hogy elcsépelt a történet, a gonoszok megszerzik a plutóniumot felállás nem éppen forgatókönyvírói bravúrokra utal, de minek panaszkodni, amikor az Utóhatásban van dráma, Hunt monológjai működnek, és Rebecca Ferguson ismét megmutatja, hogyan kell kémnőt játszani a vásznon. És hát ott van, amiért most is azon gondolkodom, mikor fogom másodmély megadóan várja, mint a tulok, hogy véres kezű új-régi urai beletapossák őt e sokat szenvedett Kárpátmedence jó talajú talajába. A mai politikusokat, a politikai elitet okkal lehet kritizálni (miközben tudnunk kell, emlékeztetni kell magunkat, hogy a politika mint olyan nem eleve rossz), de nem ez a fő baj, természetesen nem is az, hogy sokan (?) aktívan politizálnak, még csak nem is az, hogy kajabálnak, bár ezt lehet nem szeretni, meg kellemetlen is (egy nagynéni feljegyzéseiből), hanem az, hogy az életünk szinte minden tere, köz- és magántere át van politizálva (amúgy a diktatúra ilyen), ami nem azért baj, merthogy valami rosszal volna útjára, harmadjára meg tizedjére is megnézni ezt a filmet: az akciójelenetek. Magasra helyezte a lécet a itatva, hanem valami sajátossal, és azután ennek a törvényszerűségei, reflexei érvényesülnek mindenütt. Ez a nem jó”- írta 2003-ban. El sem hisszük a dátumot, pedig tényleg! Esterházy valószínűleg úgy tekintett a politikára, mint szükséges rosszra, és mivel inkább jó dolgokkal szeretett foglalkozni, illetve regényeket írni, nyilván zavarta, hogy időről időre beleütközik az emberi butaságba, mint hátráltató tényezőbe. Mert ő nyilván látta, merre és hogyan kellene fejlődnie a magyar társadalomnak, „az olvasó országának”. Természetesen azt is látta, hogy bármilyen politikai változást vagy reformot olyan kulturális változásoknak kell megelőzniük, amelyek megmozgatják az embereket. De ő maga nem volt tüntető alkat, csak egy briliáns elme, aki elegáns módon, kellő iróniával tudta megfogalmazni azt, amit szeretett hazájában maga körül látott. Nem tudni, érezte-e, hogy bele fognak rúgni. Hogy az aktuális politikai hatalom majd el akarja tiporni, illetve bagatellizálni akaija írói érdemeit, és két évvel halála után ádáz keresésbe fognak, hogy találjanak valakit az ő „posztjára”. (Egyelőre nem találtak, és nem is lesz könnyű). Mindenesetre ezzel a gigantikus publicisztikai gyűjteménnyel Esterházy akkorát sózott oda a regnáló hatalom hátsóját fényesítő bencsikandrásoknak, hogy a fal adja a másikat. „Mintha Európát a diktatúrák tartották volna össze, szellemileg is. A diktatúrákkal való ellenkezés. De mi van 89 után? Hol látni az organikus gondolkodás műhelyeit, amelyek kiadnának egy Európa-képet? Nincsenek ilyenek. Amúgy is tartunk, és okkal, a vízióktól. Ha apokaliptikusabb alkat volnék, akkor Európát, az európai szellemet egy halottnak látnám, s akkor az, amit kultúraként érzékelünk, az a köröm növekedése. De ezt azonnal ijedten vissza is vonom (vagy ha elfelejteném, a halotti ágyamon bizonyosan)” - írja Esterházy, szintén 2003-ban. Ehhez nem tudunk mit hozzátenni. Esterházy Péter: Az olvasó országa. Esszék, cikkek 2003-2016, Magvető Kiadó, 2018,760 oldal. Titkos nemzet az operaházas és a repülős kalanddal, de jött az Utóhatás, és lazán átugrotta azt. Mert ugyan Tom Cruise közel van a hatvanhoz, de úgy fut, repül, ugrik, helikopterezik, mászik sziklát, ahogy az embernek kamaszként se menne. Ez pedig tényleg bámulatosan fest a vásznon: a több mint kétórás film háromnegyede elképesztő tempót diktál, Cruise úgy csimpaszkodik a helikopteren, úgy ugrik ki egy gépből a semmibe, mintha soha nem akarná abbahagyni az akcióhősködést. Ami azt illeti, ne is hagyja abba: jöjjön még vagy tucatnyi ilyen Mission: Impossible! Gera Márton Mission: Impossible-Utóhatás (Mission: Impossible-Fallout). Amerikai akciófilm, 2018,147 perc. Rendezte: Christopher Mc- Quarrie. Szereplők: Tom Cruise, Rebecca Ferguson, Sean Harris.
