Új Szó, 2018. augusztus (71. évfolyam, 176-201. szám)
2018-08-31 / 201. szám
101 TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 2018. augusztus 31. | www.ujszo.com Tessék mélyeket lélegezni! Az erősen aromás növények használata közben felismerték, hogy egyesek illatának belélegzése segít a betegeken CSI BRANYI ZOLTÁN A címbeli mondatot évezredekkel ezelőtt gyógyító orvosok is mondhatták, leginkább a légúti betegségekben szenvedőknek, akiknek inhalálásos terápiát javasoltak. Ebben az írásban annak járunk utána, hogy mikor kezdtek efféleképpen gyógyítani, és hol, milyen területen hasznosak még a belélegzett modem szerek? Az ilyen módon gyógyhatásúnak minősülő anyagokat közvetlenül lehet a légutakba, a tüdőbe juttatni, és gyorsabb a hatás, mint a gyomorba juttatott gyógyszereké. Az orr, a torok és a mellkas kínjai esetében igen hasznos. A legősibb illatozó elegyek mézgás gyantából, tömjénből gyógynövények meg ásványi anyagok hozzáadásával készültek, és templomokban, vallási ceremóniák alkalmával égették, kellemesen illatos füstöt adtak. Járványok idején a házak levegőjének fertőtlenítése céljából ugyancsak égették. Az ókori egyiptomiak közfürdőinek milyenségét a rómaiak és az arabok fejlesztették tovább. Az vezetett a később világszerte elterjedt inhalációs terápiák mindennaposságához, hogy nekik feltűnt, a fürdők gőze jól hat a szervezetre. Sokféle erősen aromás növény használata közben felismerték, hogy egyesek illatának vagy füstjének belélegzése segít a A gyógyhatásúnak minősülő anyagokat közvetlenül lehet a légutakba, a tüdőbe juttatni, és gyorsabb a hatás, mint a gyomorba juttatott gyógyszereké (Fotó: Shutterstock) betegeken. Állati eredetű és ásványi anyagokról szintén kiderítettek hasonlókat. Különböző formában használták őket, volt beöntéshez való, mást folyadékként itattak, némelyiknek a gőzével gyógyítottak, egyeseket le kellett nyelni, mást porítva orron át kellett felszippantani. Ezek a kezelések nem voltak túl drágák így aránylag sokakat gyógyítottak ilyenképpen. Az egyik legősibb orvosi könyv a Kr. e. 1550 táján íródott Ebers-papirusz, benne az első illatterápiás készítmények, orrbajokra való gőzölős, füstös kezelések. Az inhalálás hasznát a perzsák is ismerték. Nyugtatóerejét kiaknázva indiaiak használták először az indiai kendert. A Kr. u. 1. században Pedaniosz Dioszkoridész római katonaorvos elsőként írt fel kénes gőzt belélegzésre. Galénosz görög-római orvos is azt javasolta betegeinek, menjenek a Vezúv kénes gőzei közé. Nagyobb előrelépés a 800-as években történt, közfürdőiket az arabok átalakították pihenőhelyekből egészségügyi központokká, ahol fizioterápiás kezelésekre is volt lehetőség sokféle testi bajra. Sok belélegzendő újdonsággal (eukaliptusz, borsmenta, görögszéna, kakukkfűből nyert timol, fahéj) kezeltek légzőszervi bajokat. Fatüzelésű kályhákkal fűtötték a növénytárolókat, amelyek fölé hajolva a betegek belélegezhették az illatos gőzöket. Inhalációs érzéstelenítésre arabok használtak elsőként növényi illatokat. A 850 körül született Abu Bakr Muhammad ibn Zakarijja ar- Rázi, a himlőt tanulmányozó első orvos, első ismertként használt betegeinél műtétek előtt kábító hatású növényeket: a mandragórát, az ópiumot vagy akár a bolondító beléndeket szivacsról lélegezhette be a beteg. Még eszméletlen betegek „felébresztésére” is használtak belélegzésre alkalmas növényi alapanyagokat. Tény azonban továbbá, hogy néha mérgező anyagokat is használtak, dohányt, kokainport, hidrogén-cianid könnyen párolgó gőzét. Ezek Európában onnantól vesztettek népszerűségükből, amikor megjelentek a modem érzéstelenítő gázok. A művi lélegeztetés a 18. századi öreg kontinensen lett szokásos a műtőkben miután Lavoisier 1777-ben felfedezte az oxigént. 1844-ben Horace Wales használt első alkalommal dinitrogénoxidot altatásra. Étert érzéstelenítésre elsőként William T. G. Morton alkalmazott 1846-ban. A kloroformot először (önmagán) James Young Simpson tesztelte 1847-ben. Közvetlen intubálásos mesterséges lélegeztetést először 1902-ben végzett az amerikai Rudolph Matas. Azt követően, hogy századokkal ezelőtt egyesek asztmára a szárított maszlagféle Datura ferox füstjét használták, hogy Jean Sales-Girons 1858-ban a Párizsi Orvosi Akadémián bemutatta az első túlnyomásos inhalátort, hogy hat évre rá Alfred E. Newmannek hála megszületett az első száraz poros inhalátor, hogy három évre rá a francia Armand Trousseau részletes ismertetőt ír az asztmakezelésről, hogy a 20. század elejétől népszerű az aeroszolos terápia, ma a legújabb generációs kompresszoros, ultrahangos, és ködszerű permetet biztosító inhalátorok, a modem inhalációs terápiák és műtéti altatószerek, közte a szevoflurán korát éljük. És egyre több kutatóorvos úgy véli, hogy a jövő legtöbbet alkalmazott altatószere az 1898-ban felfedezett xenon gáz lehet... A fiatalok is belátják saját mobilfüggőségüket A fiatalok szoros kapcsolata a mobiltelefonjukkal szinte evidenciának számit a kutatók szerint, a fiatalok fele az okostelefonjáttartja a legjobb barátjának is (Fotó: Shutterstock) HWSW-HÍR Az amerikai tizenévesek többsége belátja, hogy túl sok időt tölt a mobiltelefonjával, és saját bevallása szerint megpróbál ezen változtatni egy kutatás szerint. A szülők is problémának látják a gyerekeik „függőségét”, de saját magukon ugyanezt kevésbé veszik észre. Az amerikai tinédzserek, azaz a 13-17 év közötti fiatalok 54 százaléka saját maga is úgy gondolja, hogy túl sok időt tölt a mobiltelefonja képernyője előtt a Pew Research Center kutatási jelentése szerint. Kisebb mértékben, de a fiatalok közül sokan a közösségi oldalakról (41%) és a játékokról (26%) is úgy gondolják, hogy túl sok időt töltenek el vele. Ennek következtében pedig a megkérdezett fiatalok megpróbálnak lépéseket is tenni, hogy visszaszorítsák a mobilon (52%), a közösségi oldalakon (57%) és a játékokkal töltött (58%) időt. Érdekes módon a törekvés fordítottan arányos, mint a túl soknak tartott idő, mivel például csak a fiatalok negyede hiszi, hogy túl sokat játszik, de több mint fele próbál ezen időt spórolni. A fiatalok szoros kapcsolata a mobiltelefonjukkal szinte evidenciának számít a kutatók szerint, a fiatalok fele az okostelefonját tartja a legjobb barátjának is. Az Egyesült Államokban a tizenévesek túlnyomó többsége (95%) rendelkezik okostelefonnal, és 45 százalékuk szinte folyamatosan online is megtalálható - írja egy korábbi kutatás. Ahogy a felmérés is mutatja, a fiatalok 72 százaléka ébredés után jellemzően az okostelefonjáért nyúl, hogy ellenőrizze az üzeneteket és az értesítéseket. Emellett a tizenévesek 58 százaléka úgy érzi, hogy ha egy üzenetet kap, akkor arra azonnal válaszolnia is kell. Ráadásul a tizenévesek 57 százaléka a magány, a szomorúság és az aggódás legalább egyikét érzi, ha a mobilja nincs a közelben. Méghozzá a lányok még inkább kiszolgáltatottak a függőséget jelző érzéseknek mint a fiú kortársaik, és közülük többen is tartják túl soknak a mobilon töltött idejüket (lányok: 41%, fiúk: 35%). A fiúk közül viszont sokkal többen gondolják úgy, hogy túl sok időt játszanak (41%) mint a lányok (11%). Bár az adatokból következik, hogy a fiúk valószínűleg többet is játszanak, de a felmérés nem vizsgálta ezt a szempontot, csak a mobilozással szembeni érzéseket. Ezzel párhuzamosan a tizenévesek szüleinek kétharmada is aggódik a gyerekeik túl sok mobilozása miatt (65%), emiatt több mint felük (57%) próbálja valahogyan korlátozni a mobillal tölthető időt, ami feltehetően inkább csak a 13-14 évesek esetében lehet sikeres. A szülők közül 72 százalék szokta legalább néha érezni, hogy mikor beszélgetni próbál a tizenéves gyerekükkel, akkor a telefon eltereli erről a tinédzser figyelmét. Méghozzá a szülők 30 százaléka szerint nagyon is gyakran történik ilyen. Azonban a fiatalok 51 százaléka szintén úgy látja, hogy a szüleikkel a beszélgetést néha megzavarja a felnőttek telefonnyomogatása. Sőt a fiatalok 14 százaléka szerint ez kifejezetten gyakran előfordul. A szülők valójában saját maguk is küzdenek a függőségre utaló jelekkel, de a jelek szerint ennek sokkal kevesebb figyelmet tulajdonítanak. A vizsgált felnőttek 36 százaléka érzi, hogy túl sok időt tölt a mobiltelefonjával, ami sokkal kevesebb mint amennyire a gyerekeikért aggódnak. Ezzel ellentétben viszont a szülők közül többen veszítik el a fókuszt munka közben (15% gyakran és 24% néha), hogy a hivatalos feladat közben a telefonjukat ellenőrizzék, mint amennyire a tizenévesek teszik az iskolában (8% gyakran és 23% néha), ahol valószínűleg a tanórai szabályok is korlátozzák őket a mobilozásban. Bár a felsorolt jelek a függőség határait feszegetik, de az Egészségügyi Világszervezet (WHO) listáján „elegendő bizonyíték híján” még nem kapott helyet a mobil- és internetfüggőség, a játékfüggőséggel ellentétben. A problémát főleg az jelenti, hogy a készülékgyártók és az online szolgáltatók számára hasznos a sok mobilon töltött idő, mivel a túlkínálat miatt a fejlesztőknek már harcolniuk kell a felhasználók figyelméért és még több idejéért, ami más szempontból viszont káros. Többek közt a Google az Android P- n vagy a Family Linkkel, az Apple a szülői felügyelettel és a Facebook is indított a telefon- és apphasználatot keretek közé szorító eszközöket, de kérdéses, hogy mennyire érkeztek ezek időben, vagy mennyire szakítható meg velük a folyamat a kutatásban is bemutatott szoros kapcsolat a digitális eszközökkel és szolgáltatásokkal.
