Új Szó, 2018. augusztus (71. évfolyam, 176-201. szám)
2018-08-28 / 199. szám
2018. augusztus 28., kedd, XIV. évfolyam, 30. szám Lionel Messi: szépség, de egyben szörnyeteg „Egy edző munkája sosem ér véget”- szokta mondogatni Guardiola, és Messi a megmondhatója, hogy így van % reggel Pep, vagy ahogy játékosai szeretetből hívták: „a futball csodabogara - enfermo de futbol”, az edzőpályán sétálgatott. Nem festett valami jól. „Nézzék, minden nap eszembe jut, hogy akár holnap elmehetek” - mondta Guardiola egy nyilvános interjú keretében, mikor két éve volt a Barca edzője. „Ha megbíznak egy feladattal, mindig észben kell tartanod, hogy ennek a megbízásnak akár te magad is véget vethetsz, jobban tudok dolgozni, ha úgy érzem, saját magam dönthetek a jövőmről. Ez az oka annak, hogy mindig csak egy évvel hoszszabbítom meg a szerződésem. Ha tehetném, csak hat hónapra írnék alá. Mindig is abban hittem, hogy az embernek meg kell találnia azt, amiben a leginkább örömét leli, ez az alapja mindennek, de manapság ez igencsak nehéz. Megtalálni azt, ami értelmet ad a dolgoknak. Folytatnom kellene? Azzal jár jobban a Barcelona, ha továbblépek, vagy azzal, ha új módszerekhez folyamodok, melyekkel ébren tarthatom az emberek tettvágyát? De hogyan találhatnék új módokat arra, bogy egy Leo Messit motiváljak?” - tekinthettünk be a Barcelona és Pép Guardiola mindennapjaiba Guillem Balague: Pép Guardiola - Ahogyan nem győzött még senki című könyvén keresztül. A 2012-es szezon egy korai szakaszában volt egy pillanat, ami aztán nagy hatást gyakorolt a keret dinamikájára a bajnokság hátralévő részében. A La Ligában a harmadik meccset idegenben, San Sebastiánban játszotta a Barcelona a Real Sociedad ellen, Pép pedig csak a kispadra jelölte Messit, mivel úgy gondolta, az argentin válogatottból éppen csak visszatérő játékosnak szüksége van pihenésre. Messi látványosan dühöngött a döntés miatt, és abban a néhány percben, amit mégis a pályán töltött, jóformán semmit sem csinált, és nem vett részt a másnapi edzésen sem. Attól a naptól kezdve Messi egyetlen meccset sem hagyott ki. Messi szerepkörének kialakítása komoly fejtörést okozott. Guardiola keze alatt olyan csapat formálódott, amely az apró világsztár, a rekordokat halomra döntő argentin körül forgott, miközben ritkán látható csatárbőség jellemezte a csapatot, jöttek-mentek az olyan játékosok, mint Ibrahimovic, Eto’o vagy Krkic, mert a játékuk nem felelt meg a csapat stílusának, és szerepkörüket nem tudták alárendelni Messi játékának. Még David Villa is kiszorult a szélre, pedig érkezésekor azt az ígéretet kapta, hogy ő lesz a Barca kilencese, vagyis középcsatára. Aztán amikor a csapat botladozni kezdett - különösen az idegenbeli meccseken -, az argentinra még több felelősség hárult, Guardiola pedig úgy válogatta össze a kezdőcsapat tagjait, hogy Messi a lehető legtöbb segítséget kapja. Messi kiemelése azonban csökkentette mások felelősségét, és egyben megrémisztetté a fiatal játékosokat. Messi végül hetvenhárom gólt szerzett abban a szezonban — beleértve minden sorozatot, amelyben résztvevő volt a Barca. A helyzetet jól érzékelteti, hogy őt Fábregas és Alexis Sánchez követte a házi góllövőlistán 15-15 találattal. Pép Guardiola létrehozott egy góltermelő szörnyet. A szörny azóta sem pihen. 2018 augusztusában a klub játékosaként már a 33- alkalommal emelhetett magasba egy trófeát, miután a Barca 2-1-re legyőzte a Sevillát a Spanyol Szuperkupa marokkói döntőjében. Ezzel két szempontból is egészen fantasztikus mérföldkőhöz érkezett el az argentin világklasszis. Egyrészt ezzel Messi ugyanannyit trófeával büszkélkedhet a gránátvörös-kék színekben, mint amennyit együtt gyűjtött a Real Madriddal a fővárosi klub két legendája, Cristiano Ronaldo (16) és Alfrédo di Stéfano (17). Ugyanakkor Messi ezzel a Barcelona történelmének leg^ eredményesebb játékosává is vált, miután lehagyta maga mögött a nyáron távozó András Iniesta rekordját, aki 32 trófeával zárta a barcelonai pályafutását. sággal távozott a városból is. Messi gólmutatója évről évre növekedett, majd a 2011/2012-es szezonban 73 góllal tetőzött, ha pedig a naptári évet vesszük figyelembe, akkor 91 góllal zárt - emellett a gólpasszokkal sem maradt adós: 29 alkalommal segítette találatokhoz társait. Ekkor Messi a középcsatár hagyományos pozíciójától jóval visszavontabb szerepben futballozott, az ellenfelek pedig két rémisztő döntés közül választhattak feltolt védelmi vonalukkal vagy követik Messi mélységi mozgását - ekkor azonban hatalmas területek maradtak mögöttük a villámgyors szélsők, és persze Messi számára —, vagy bunkereznek a tizenhatosuk előtt, ekkor azonban az argentin nagy lendülettel, sprintben érkezve vezethette rájuk a labdát. Sakk-matt. Messi, az irányító Ernesto Valverde számára egyik megoldás sem tűnt azonban szimpatikusnak, és az átalakuló Barcelonában újabb szerepben alkalmazta Messit, aki azonban megmaradt központi figurának: ő lett az irányító, a tízes. Messi szabad kezet kapott a pálya közepén, és míg a nagy rivális Cristiano Ronaldóra úgy vigyázott a Real Madrid, hogy egyre többet pihentette, az argentin a meccsek alatt „kapott kimenőt” - védekezésbeli mutatói drasztikusan csökkentek, nem vett részt a letámadásban és a bekkelésben, de azonnal robbantott, ha csapata megszerezte a labdát. A piszkos munkát immár Busquets, Ivan Rakitic és Paulinho végezte a pálya közepén, a Barca felhagyott a magas letámadással - ami érthető is, tekintve, hogy Suárez 31, és Messi is betöltötte a 30-at. Így viszont a Barca nem szorította be ellenfelét, éltető, szabad területek maradtak Messi előtt. És élt is a lehetőséggel. Xavi távozott, Iniesta lelassult, Neymar szerepét még nem vette át Dembélé - minden szem Messire szegeződött, de ez őt a legkevésbé sem zavarta. Vállalta, hogy szinte minden támadás rajta megy keresztül, hogy mindenki tőle várja a csodát, a gólt, a megoldást. A 2017/2018-as szezon végén minden számára fontos mutatóban elverte a ligát. O szerezte a legtöbb gólt (34), ő adta a legtöbb gólpasszt (12), ő adta a legtöbb kulcspasszt (78), és ő mutatta be a legtöbb sikeres cselt is (185). Góljaival és sikeres cseleinek számával nemcsak a La Ligában nem tudott versenyezni senki, de Európában sem. Lionel Messi nemcsak rekordjaival és góljaival alkotott maradandót, hanem azzal is, hogy pályafutása során három, egymástól teljesen eltérő poszton is világklasszis teljesítményt tudott nyújtani. Hogy lesz-e ebből négy, és végül Xavi Hernández mélységi irányító szerepéből vonul-e majd vissza, a jövő kérdése, de kétségeink aligha lehetnek arról, hogy megállná-e a helyét - mégpedig világklasszis szinten. Hegedűs Henrik * Lionel Messi egy igazi kaméleon: ha a pályára kerül, számára nincs lehetetlen kihívás (Fotó: TASR/AP) msm A bajnokság rajtja újabb 'mérföldkövet hozott: az argentin megszerezte a Barcelona történetének 6000. La Liga-gólját a bajnokság nyitányán az Alavés ellen. Am csak a gólok és a sikerek állandóak, maga Messi folytonos változáson megy keresztül. „Messi mindig meg tud lepni, nem szűnik a csodálatom iránta” - nyilatkozta Valverde az ötszörös aranylabdás argentinról. „Sosem lehetsz nyugodt, mivel nem tudod, mi fog történni.” Nehéz lenne vitatkozni a szavaival, hiszen nemhogy Messi cselei nem ismerhetőek ki, de maga a posztja sem. 2004-es debütálása óta három jól elkülönülő szerepkörben láthatjuk Pép Guardiola, Luis Enrique és Ernesto Valverde keze nyomán. A BARCELONA GÓLSZERZŐI A LA LIGÁBAN - MÉRFÖLDKÖVEK 1. gól Manuel Parera (1929) 1000. gól Marcos Aurélio (1950) 2000. gól Pedro Tömés Zabállá (1964) 3000. gól Quini (1982) 4000. gól Guillermi Amor (1996) 5000. gól Lionel Messi (2009) 6000. gól Lionel Messi (2018) Messi, a szlalomozó szélső Lionel Messi első kiadása kétszer is feltűnt a futball színpadján a karrierje során. A kétezres évek közepén megálh'thatadanul robogó, a labdára tekeredő, ördöngős szélsőként robbant be a Barcelonába. Nem ritkán egyszerűen csak átvette a labdát, majd beszaladt vele a kapuba, miközben jobbra-balra dőltek a védőjátékosok. Irányváltásai, (test)cselei, ritmusa követheteden volt az ellenfelek számára, és elsősorban erre a képességére épített Luis Enrique is a 2014/2015-ös szezonban, amelyben a szélről induló Messi, és vele a Barcelona triplázni tudott- Luis Suárez középcsatár-, és Neymar bal oldali szélsőjátéka mellett. Luis Enrique első számú támadásépítése igen egyszerű volt: adjuk a labdát Messinek, aki cseleivel vagy áttöri a jobboldalt, vagy magára húz annyi védőt, hogy egy oldalváltással a társak kerülhetnek közvetlen gólhelyzetbe. A triplázás mutatja: nem volt ellenszer. Messi, a hamis kilences Pép Guardiola „uralkodása” idején csak egy ember volt, aki még inkább a középpontban állt: Lionel Messi. Szó szerint: az argentin ekkor foglalta el a pálya közepét, négy szezon alatt olyan játékosok kényszerültek a szélre miatta, mint Thierry Henry, Sámuel Eto’o, David Villa vagy Pedro, miközben Zlatan Ibrahimovic nemhogy a szélre szorult, de viharos gyorsa-
