Új Szó, 2018. augusztus (71. évfolyam, 176-201. szám)
2018-08-27 / 198. szám
www.ujszo.com | 2018. augusztus 27. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Brexit: elkezdődött a visszaszámlálás Egyre valószínűbb, hogy megállapodás nélkül lépnek ki a britek RÁCZ ORSOLYA eptember közeledtével hamarosan folytatódhatnak az EU és Nagy- Britannia között zajló brexittárgyalások. Mivel a határidő vészesen közeleg, a párbeszéd várhatóan egyre intenzívebbé válik. A jelenlegi állás szerint a hivatalos kilépésre március 29-én kerül sor, de a feleknek már október végére elő kell állniuk a kilépési egyezménnyel és az EU és Nagy-Britannia brexit utáni kapcsolatát leíró politikai deklarációval, melyeket még az EU- tagországok és Nagy-Britannia parlamentjének is ratifikálniuk kell. Viszont ha az utóbbi másfél év eseményeit nézzük, most már több mint kérdéses, hogy a felek közös nevezőre jutnak-e ilyen rövid idő alatt. A brit népszavazás óta két brexitaltematíváról beszéltünk: az úgynevezett „puha” és „kemény” brexitről. A „puha” azt jelentené, hogy Nagy-Britannia Ugyan kilép az EU-ból, de az egységes piacnak (más néven belső piac) tagja marad. Ezzel az ország helyzete gazdasági szempontból szinte változatlan maradhatna, továbbra is a megszokott módon kereskedne az EU-val, összhangban a vonatkozó uniós szabályozással és joggal. Vagyis gyakorlatilag a brexittel sem változna sok minden, az esetleges sokkhatás valószínűleg elmaradna. A tagság azonban azzal is járna, hogy továbbra is be kellene tartani mind a négy uniós szabadságjogot: a tőke, az áruk, a szolgáltatások és a személyek szabad áramlásának biztosítását. A britek számára a legérzékenyebb pont a személyek, vagyis a munkaerő szabad áramlása. Aki követte a brexit-kampányt, tudja, hogy annak fő eleme a migráció megállítása volt, ami ebben az esetben főként a kelet- és közép-európai bevándorlók visszatartását jelenti. A brexit-kampány fontos része volt még a brit jogalkotási szabadság és a kereskedelmi kapcsolatok feletti teljes körű döntés visszaállítása. Mindez egy „puha brexittel” nem lenne lehetséges. A másik tábor a , Jcemény brexitet” támogatók csoportja, akik teljes elszakadást akarnak. Ez azt jelenti, hogy az EU-tól mind jogilag, mind pénzügyileg, mind kereskedelmi szempontból függetlenednének. Ez a tábor ellenzi, hogy az EU bármilyen módon beleszóljon a brit jogalkotásba, és ellenzi a vendégmunkások korlátlan beáramlását. Továbbá nem kíván a közös uniós költségvetéshez hozzájárulni, és saját maga akaija alakítani az EU-n kívüli kereskedelmi kapcsolatokat. Mind az EU-, mind a szabad piaci tagságot ellenzi - ez azonban olyan veszélyeket rejt magában, amelyek hatása most beláthatatlan. Nagy-Britannia gazdaságilag jelentősen függ az EU-tól, hiszen eddig London volt annak pénzügyi központja, emellett a brit export 43%-a az EU-ban landol. A „kemény brexit” azt jelentené, hogy a bankok elveszítenék úgynevezett „útlevelüket”, és már nem szolgálhatnák ki uniós üzletfeleiket. Az export-import termékekre hirtelen tarifák és vámok lennének kivetve, ezzel jelentősen megnövelve mind az eladási árat, mind az előállítási költségeket. Szakértők szerint ez évtizedekig tartó gazdasági hanyatlást eredményezhet, elsősorban a kilépő országban. De nemcsak gazdasági vonzatai vannak ennek a brexit-tervnek. A távozás a határok visszaállításával járna, ami vonatkozik az ír-szigetre is. A legfőbb gond, hogy Eszakírország és az ír Köztársaság között vissza kellene állítani a határellenőrzést, ami gazdaságilag is súlythatná az északi területet, emellett pedig felboríthatja a nagy nehezen kivívott békét. Mindezzel nagyon is tisztában van Nagy-Britannia, így az egyik fő tárgyalási pont számára a határmentes övezet megtartása. A hangsúlyos pont tehát nem az uniós tagság megtartása, hanem az, hogy az ország teljes jogú tagja marad-e a belső piacnak, vagy sem. A tagság előnyeit sokszor magától értetődőnek vesszük, ezért sokan még mindig nem eszméltek rá, hogy ezek elvesztése milyen következményekkel jár. A brit tárgyalók fő igyekezete arra irányul, hogy a tagságból származó bizonyos előnyöket- például a szabadkereskedelem- megtarthassák; az EU azonban egyelőre nem enged ezen a téren, hiszen sokan úgy látják, hogy ha egy ország a tagság előnyeit akaija élvezni, akkor azért áldozatot is kell hoznia. Sokat halljuk, hogy mindkét fél egy „fair” brexitet akar, azt azonban, hogy mi az, ami mind az EU, mind a britek számára igazságos, már annál kevesebbszer hangoztatják, hiszen ilyen alternatívát egyelőre senki sem talált. Egy biztos, az idő sürget, és egyre valószínűbb, hogy Nagy-Britannia megállapodás nélkül hagyja el az Európai Uniót. A szerző kül- és biztonságpolitikai elemző A magyar és a szlovák kormány is kőkemény kritikával fordult szembe a civilekkel. És ezek jó részében van is igazság, csak azok elhallgatásával sikerült a politikának átengedni ezt a vitatémát. A civilekkel szembeni akadémiai kritika eléggé kitelj edt, és témái is hasonlóak ahhoz, amivel a politika az utóbbi időben támadja a civil társadalmat. A különbség eléggé nyilvánvalóan az, hogy a tudományos élet bizonyos hibákra próbál rámutatni, mondjuk hogy „konstruktív kritikát” próbál gyakorolni; a politika pedig inkább kapva kap a civilek kudarcain és ellentmondásain, aminek ürügyén az egész civil szférát defenzívába lehet szorítani, el lehet nyomni. De lássunk néhány példát, milyen kritikáról is van szó. Egy elképzelt, ideális világban a profi politikusok a társadalmi hierarchia csúcsán üldögélnek, a lelkes civilek pedig alul szervezkednek, közösségeket építenek és fognak össze, mozgósítanak egy-egy téma mentén. De valóban tömegeket tudnak elérni? Számos társadalomkutató ezt kétségbe vonja: a civilek témái sokszor annyira speciális tudást igényelnek (mennyire értünk a sarki jég olvadásához, a menekültekkel szembeni eljárásrendekhez, az élelmiszer-biztonsághoz?), hogy nem tudás, hanem meggyőzés révén lehet hozzájuk külső támogatókat szerezni. Az NGO-kon belül pedig speciális szakemberekre van ehhez szükség, akiket ki kell nevelni, meg kell fi- • zetni - hol különbözik ez egy céges szakembergárdától? Az NGO-k világa tehát professzionalizálódik, közben a politika amatőrré válik: sorra tűnnek fel olyan politikusok, akik korábban a parlamenten kívül csináltak karriert, egzisztenciálisan a szavazók akaratától nem függenek. A pártszervezetek alsóbb szintjei (pl. ifjúsági szatellitszervezetek) pedig ugyanúgy az önkéntes munkára épülnek, mint egy civil szervezeten belül; mára az önkéntesség sem mondható kizárólagos civil jelszónak. A civil és a politikai szféra tehát bizonyos területeken egymásra csúszott. Kritika éri a civil retorika hangzatosságát, heroizmusát is, ami ugyanúgy jókra és rosszakra osztja a világot, mint számos politikus. A civilek közbeszédben való részvétele pedig, emeli ki néhány kritikai hang, ugyanúgy feszültségkeltő, rosszindulatú és bomlasztó tud lenni, mint amit a politikától már megszoktunk. Elég kemény szavak ezek, és nem mindegy, hol hangzanak el: lábjegyzeteit tudományos cikkben vagy kormányszóvivői sajtótájékoztatón. Előbbiről nem sokat tudunk, utóbbitól elhűlünk, mert őszintéden, sasszézó mozdulatoknak tűnnek, melyek végső soron a politika túlhatalmát szeretnék bebiztosítani. Miért jutnak ki olyan nehezen a lábjegyzeteit kritikák a tudományos világ elefántcsonttomyaiból? Ez lehet, hogy pont a civil szabadságokat képviselő közszereplőkön és újságírókon múlik. Ha a mundér becsületének tudatos védelméről van szó, akkor az nem tűnik jó taktikának, mert a politika lecsap a civil világban létező, senki által ki nem mondott ellentmondásokra. Vannak azért persze ezzel foglalkozó cikkek, e lap hasábjain írt Mózes Szabolcs a Tisztességes Szlovákiáért mozgalom politizálásának ellentmondásairól, a magyarországi Mérce.hu portálon pedig megjelent a nemzetközi NGO-k anti-neoliberális kritikája. Ez utóbbi látványos lépéskényszerben született, a jobboldali-radikális kritikákból próbálja kifogni a szelet. Szerencsésebbnek tűnik valamilyen okos „megelőző kritika” megfogalmazása, ami a politikai csatamezők helyett kerékasztalok vitaterepére tudja áthelyezni a civil aktivitással kapcsolatos kérdéseket. A behódoló osztrák menyecske: mély pukedli Putyin előtt Visszautasítja Karin Kneissl osztrák külügyminiszter, hogy a behódolás jele volt, amikor egy háttel ezelőtti lakodalmán mélyen pukedlizett Vlagyimir Putyin orosz elnök előtt. „A behódolás jeleként, térdre borulásként értelmezték, de az emberek ismernek engem, tudják, hogy senkinek sem hódolok be” - igy védekezett Kneissl az osztrák állami rádiónak adott interjúban. Azt mondta, miután táncoltak, Putyin meghajolt előtte, ő erre pukedlivel válaszolt. Kneissl megjegyezte, hogy ez teljesen megszokott dolog, és aki már látott valaha báli táncot, tudja, hogy mindig pukedlivel fejeződik be. A külügyminiszter azt mondta, váratlanul érte, hogy Putyin elfogadta a meghívást a lakodalmára. Június elején hívta meg az esküvőjére miniszter kollégáit és az osztrák államfőt, és június 5-én este, amikor az orosz elnök Bécsben járt, spontán módon őt is meghívta, mondván, be akaija mutatni neki a vőlegényét, Wolfgang Meilinger vállalkozót. Csak másfél hónapra rá, július 19-én Eladó a menyasszony! értesítették, hogy Putyin elfogadta a meghívást, és elmegy az esküvőre. Kneissl azt mondta, hogy nem fűzte közeli barátság Putyinhoz, de érdekfeszítő beszélgetéseket folytatott vele, például a közel-keleti helyzetről. Hangsúlyozta, hogy a személyes kapcsolat fontos a bizalom megteremtéséhez nehéz helyzetekben. Kneissl szerint az esküvője remekül sikerült, és kedvezően hathat az osztrák idegenforgalomra, mert sok sajtóorgánum bemutatta, milyen egy ausztriai lakodalom, és milyen szép a táj. Vlagyimir Putyin augusztus 18-án vett részt Karin Kneissl lakodalmán a dél-stájerországi Gamlitzban. Egy órát töltött ott, jelen volt a házasságkötésnél, pohárköszöntőt mondott németül, és táncolt a külügyminiszterrel. Ajándékokat is vitt a párnak: egy festményt, falusi csendéletet, továbbá egy ódon vajköpülőt és egy szamovárt. Az orosz elnök elvitte a doni kozák kórust, amely rövid ünnepi műsort adott, átszámolva csak ez több tízezer euróba került. A Putyin látogatása miatt rendkívüli biztonsági intézkedések közepette megtartott esküvőn mintegy száz vendég volt. Putyin meghívása miatt sok bírálat érte az osztrák külügyminisztert. Az ellenzéki pártok és egyes osztrák szakértők szerint Putyin látogatása nem vet jó fényt Ausztriára, bizalmatlanságot szül az ország iránt, melyet „Oroszország trójai falovának” fognak tekinteni az EU-ban, Putyin viszont lehetőséget kapott arra, hogy demonstrálja odahaza: nincs elszigetelve. (MTI) Megelőző KOLLAI ISTVÁN
