Új Szó, 2018. augusztus (71. évfolyam, 176-201. szám)

2018-08-22 / 194. szám

www.ujszo.com I 2018. augusztus 22. RÉGIÓ 9 XX. SZENT ISTVÁN NAPOK XX. DNI SVATEHO STEFANA TARDOSKEDD • 2018.8.24-27, TVRDQ$OVCE . 24-27.8.2018 live kontert DER HENI DOMBÓVÁRI ISTVÁN SOBOTA/SZOMBAT 25. 8. 2018/2018. 8. 25. NEDELA/VAÜARNAP 26.8 2018/2018 8 26 VARGA MIKLÓS ÉS A BAND OMEGA REVIVAL BIG IF FELVIDÉKI MULATÓS MESTERHÁRMAS CSIK ZENEKAR DJ. BENES AMFITEÁTER TVRDOSOVCE Vstupné: predpredaj: 8.- €; na mieste. 10,- € www.tvrdosovce.sk TARDOSKEDDI SZABADTÉRI SZÍNPAD Belépődíj: elővételben: 8,- €; a helyszínen: 10.- € www.tardoskedd.sk Az utcán vonuló harckocsik látványára ébredtek V. KRASZNICA MELITTA Komárom, határváros­ként, 1968. augusztus 21-re virradóra az elsők között szembesült azzal, hogy a szovjet csapatok megszállták Csehszlo­vákiát. A harckocsik a nem sokkal korábban, augusztus 9-én átadott, a belvárost az Erzsébet szigettel és a magyaror­szági határátkelővel összekötő felnyitható hídon átjutottak a belvárosba. imAf.iiíiiúi Hrala Gyula a húszas évei vége felé járó fiatalember­ként élte át az akkori esemé­nyeket, és nem csupán passzív szemlélőként. „Augusztus 21-re éppen szabadnapot vettem ki, mi­vel festeni akartuk a laká­sunkat. Amikor felébredtem, bekapcsoltam a rádiót, ahol arról beszéltek, hogy megtá­madtak minket a szovjet csapatok. Arra gondoltam, ez nagyon durva, rossz vicc, el se akartam hinni. Ám amikor kinéztem a lakásunk abla­kán, a Rákóczi úton végig a Vág-híd irányába tankok, katonai járművek haladtak — idézte fel az eseményeket Hrala Gyula. - A rádióból azt hallottuk, hogy mindenki maradjon nyugodt, majd a politikusaink elintézik a dolgot. Nekem viszont az volt az első dolgom, hogy magamhoz vettem a katona­könyvemet, hátha mozgósí­tás lesz. Ez ugyan nem kö­vetkezett be, de akkor sem tudtam tétlenül nézni a dol­gokat, néhány barátommal, munkatársammal úgy érez­tük, tennünk kell valamit a megszállók ellen. A laká­sunk konyhájában szóróla­pokat gyártottunk, a szovje­Eudovít Gráféi műemlékvé­dő szerint a napi élelmiszer­szükségletükből lehet kikö­vetkeztetni, hogy 6-7 ezren lehettek. A tisztek a strand­fürdőhöz közeli ún. orosz­házban laktak a családjukkal, a közkatonák azonban szinte egyáltalán nem jutottak ki az Öregvár és az Újvár terüle­téről. Valószínűleg azt sem tudták, hol, milyen városban vannak. „Amikor 1990 ele­jén a csehszlovák hadsereg két ezredesét, akik az állapo­tok felmérésére érkeztek ide, kalauzoltam az erődrend­szerben, azt láttam, hogy az Öregvár kazamatáiban a pla­fonig ér a felhalmozott lő­szer, muníció - mondta Eu­dovít Gráféi. — Dél-Komá­­romban, a Monostori erőd­ben szintén óriási hadi­anyagkészletet halmoztak fel. Egy esetleges fegyveres konfliktus során komoly ve­szélyt jelentett volna ez vá­rosunkra.” A szovjet hadsereg 1968- as bevonulásának 50. évfor­dulója alkalmából tegnap délután fotókiállítás nyílt a vár kaszámyaépületében a városi hivatal és a Pro Cas­­tello Comaromiensi szerve­zésében. Arról, hogy hány katona is állomásozhatott itt, nincsenek pon­tos adatok, de becslések szerint 6-7 ezren lehettek „Más már lövetne" A komáromiak kivonultak az utcára, a tömeg rothadt gyümölccsel, paradicsommal dobálta meg a határ irányából áradó katonai konvojt, harc­kocsikat, autókat. „Fültanúja ugyan nem voltam, de isme­rősöktől hallottam, hogy ami­kor az egyik szovjet tisztet el­találták rothadt körtével, az azt mondta: ’más ezért már lövet­Szovjet katonák a komáromi várban (Ludovtt Gráféi gyűjteményéből) tek által terjesztett röplapo­kat átjavítgattuk, odaírtuk a ne - nem szócskát, azaz a szöveg értelme pont ellen­kezőjére változott. Volt, aki az irányjelző táblákat for­gatta el, így kötöttek ki a tan­kok például a Holt-Vágnál. Később a hajógyárban is sokszorosítottunk röplapo­kat, amelyeket a Lucanka nevű hajóról engedtünk ki a magyarországi partoknál a Dunán.” ne, de én nem fogok’ — emlé­kezett vissza Hrala Gyula. - Bár lövöldözésre később se került sor, volt egy áldozata a bevonulásnak Komáromban is. Akkoriban áradás idején a gyárakból kivezényelték a fi­atal munkásokat a Duna mellé figyelni a töltést, a szivárgást, és az ott posztoló egyik férfit, nem tudni, miért, lelőtték az oroszok. Sajnos, azóta sem tudtam kinyomozni az áldozat nevét.” Szégyelltók magukat Az oroszok, vagy ahogyan akkor hívták őket, a szovje­tek mellett magyar egysége­ket is vezényeltek Csehszlo­vákiába, akiket a komáromi­ak árulóknak neveztek, lát­­tukra pfujoltak, köpködtek. „Az egyik katona vissza­szólt, hogy szégyellik ma­gukat, de őket kivezényel­ték, nem tehettek mást. Rá­adásul olyan hirtelen hívták be őket, hogy még a fizetését sem volt ideje odaadni a csa­ládjának, mutatta nekünk a nála lévő pénzt - mondta be­szélgetőtársunk. - A szovjet hadsereg egy része körbeke­rítette az erődrendszert, ahol a csehszlovák katonák állo­másoztak, de lövések ott sem dördültek. A két parancsnok, a csehszlovák és a dél­komáromi monostori erőd­ben állomásozó szovjeteké egyébként is jóban volt. Olyan esetről azért hallottam, hogy a mieink jól leitatták az oroszokat, aztán lefurészel­­ték az ágyúcsövet.” 23 óvig az erődben Az erődből kizavart cseh­szlovák katonaság helyébe beköltöztek a szovjet csapa­tok, és itt is maradtak több mint 20 évig, egészen a rend­szerváltásig. Az utolsó szovjet katona 1991 nyarán hagyta el Ko­máromot. Arról, hogy hány katona is állomásozhatott itt, nincsenek pontos adatok, , A hangulat általában ellenséges” Az augusztusi esemé­nyek felidézésével emlékeztek a Prágai Tavasz ötvenedik év­fordulójára a Három­­hidak Polgári Társulás tagjai és a lakosok. r~t ij'i t aiJiViui A járási székhelyre au­gusztus 21-én hajnali há­rom óra után törtek be a magyar néphadsereg kato­nái. A korabeli hadtörté­neti közlemények egyik jelentéséből kiderülnek a részletek. „A hangulat ál­talában ellenséges. A pol­gári lakosság sorban áll élelmiszerekért. Az embe­rek válságos hangulatban vannak, nem tudják, mit csináljanak. Az ellenséges elemek ténykednek és szervezkednek. A hadosz­tály helyőrségei közül Párkányban és Léván rend van, Érsekújvárban a milí­cia közreműködik a rend fenntartásában”. A katonai csapat a Komáromi úton érkezett meg a városba, el­foglalta a járási és a városi pártbizottság épületét, fel­ügyelet alá vonta továbbá a rendőrség, a bíróság, a postahivatal és a vasútál­lomás épületét. A lakosok a főtéren tiltakoztak a meg­szállás ellen. Néhány inci­dens, utcai támadás miatt a magyar katonák végül úgy döntöttek, visszahúzódnak a Berek parkerdő mögé. Két áldozatot emlegetnek az érsekújvári térségben a megszállás idejéből. Az egyik áldozat a tizenkilenc éves Jozef Svitjela, az ak­kor az Érsekújvári járás­hoz tartozó Negyed lakosa, aki az augusztusi esemé­nyek során súlyos sérülé­seket szenvedett, és több hónapon át kezelték kór­házban. A temetésén több százan vettek részt. A má­sik áldozat a hatvanéves Dominik Teplan, aki az ér­sekújvári járásbeli Hullról származott. Kerékpáron indult el Érsekújvárba, hogy gyógyszert vegyen az unokájának. A hulli vasút­állomásnál megpróbált balra kanyarodni, jelezte a karjával, de egy magyar katonai teherautó átgázolt rajta. Nagysurányba szál­lították az egyik katonai vezérkari járművön, de már nem tudták megmenteni az életét. Érsekújvárban a magyar királyi honvédhuszár lak­tanyát a helyiek éveken át orosz laktanyaként emle­gették. A megszállás évei­ben itt állomásozó orosz katonákat időnként meg­hívták az alapiskolákba és a középiskolákba, hogy megismerkedjenek velük a fiatalok. (száz) „A polgári lakosság sorban áll élelmiszerekért. Az emberek válságos hangulatban vannak, nem tudják, mit csinálja­nak." (Fotó: Érsekújvári Fotóalbum) DP180: isaaar janos, az iviaz-ivir, esMiexanoer liudcck, a uorsr eiso uixaranax laiaiKozuja i\umarumuan 1968. augusztus 17-én. Kádár a csehszlovák helyzet veszélyeire figyelmeztette Dubéeket. (Ludovít Gráféi gyűjteményéből)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents