Új Szó, 2018. augusztus (71. évfolyam, 176-201. szám)
2018-08-20 / 192. szám
www.ujszo.com I 2018. augusztus 20. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Gázfegyver Régiónk és az egész EU érdekeit sérti az Északi Áramlat-2 MOLNÁR IVÁN A hétvégi német-orosz csúcstalálkozó vezető témái között szerepelt az Északi Áramlat-2 földgázvezetékkel kapcsolatos aggodalmak megvitatása. Mindkét fél igyekezett megnyugtatni régiónk országait, hogy az új csőkígyó nem veszélyezteti érdekeinket. Érvelésük ezúttal sem volt túl meggyőző. Az Északi Áramlat-2 gázvezetéktől függetlenül meg kell őrizni Ukrajna tranzitország szerepét az Európába irányuló orosz gázexportban - jelentette be Angela Merkel a Berlin melletti Meseberg-kastélyban, a német kormány vendégházában az orosz államfővel folytatott tárgyalásai előtt. Vlagyimir Putyin ehhez csak annyit tett hozzá, hogy az ukrajnai tranzit „hagyománya” fennmaradhat, ha megfelel a gazdaságosság feltételének. Nesze semmi, fogd megjól! Ha a két csúcspolitikus célja az volt, hogy megnyugtassa Ukrajnát és régiónkat, akkor nyugodtan kijelenthetjük: nem sikerült. Térségünk számára egyáltalán nem megnyugtató hír, hogy az oroszok Ukrajna és Lengyelország megkerülésével, a Balti-tengerben húzódó Északi Aramlat-2 megépülése után csak „hagyományőrző projektként” tekintenek majd az ukrajnai gáztranzitra, amely régiónk számára a leggazdaságosabb útvonal. Putyin továbbra sem tett le arról, hogy az új, évi 55 milliárd köbméter szállítási kapacitású vezetékpár kiépítésével egyetlen útvonalra terelje az Európának szánt orosz gázszállítmányok 80 százalékát, amivel két legyet üt egy csapásra. Egyrészt megbünteti Ukrajnát, hiszen az ukrán államkasszába a tranzitdíjak kiesése miatt évente 2 milliárd dollárral kevesebb folyna be, ami keleti szomszédunk költségvetésének a 6 százalékát teszi ki. Másrészt az eddiginél is kiszolgáltatottabb helyzetbe taszítaná Németországot, amelynek gázpiacán az eddigi 40-ről több mint 60 százalékra emelkedne az orosz részesedés. Az Északi Áramlat kibővítése súlyos érvágást jelenthet Szlovákiának is, ugyanis jelentős tranzitországnak számítunk, s ez évente több tízmillió eurót hoz az államkasszába. Régiónk szempontjából az Északi Áramlat bővítése nem jelent diverzifikációt, ráadásul a több országon keresztül való szállítás drágább lehet, amit a fogyasztók is megéreznek majd. Időközben az Európai Tanács elnöke, Donald Tusk is kijelentette, hogy az új gázvezeték ellentétes Európa stratégiai érdekeivel és biztonságával, hiszen nem növeli a források sokféleségét, épp ellenkezőleg, a kiszolgáltatottságot erősíti. A méregdrága beruházás egyedüli haszonélvezői így a beruházásban érdekelt multik - az orosz Gazprom, a holland-brit Shell, a német E.ON és BASF/Wintershall, az osztrák OMV, valamint a francia Engie (korábbi nevén GDF Suez) - lehetnek. Hogy az említett multiknak mekkora a befolyása a német kormányra, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a németek tárgyalni sem engedik az EU-t az új orosz gázvezetékről. Teszik ezt annak ellenére, hogy politikailag a legnagyobb nyertes Oroszország lehet. Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő már korábban figyelmeztetett, hogy a gázvezeték első, már meglévő vonala, az Északi Áramlat-1 által generált profit lehetővé tette az orosz hadsereg korszerűsítését, később pedig Ukrajna megtámadását. Kíváncsian várjuk, milyen háborús kalandra futja majd Putyinnak az új csőkígyóból befolyt nyereségből. TANÁCSTALANOK ^ VOLTUNK. _ HOGY MELYIK SZEKRÉNYBEN MILYEN CSONTVÁZ VAN ES MELYIK SZŐNYEG A SÖPÖRJÜK, ALA AZ ÜGYEKET. Tanácsadóként tért vissza a belügybe Kalibák jobbkeze, Tibor GaSpar (Cartoon izer) Szakálla van: gender STUMPF ANDRÁS P olitikailag már megint zseniális'. A magyar kormány nem tud hibázni még rekkenő hőségben sem. Aki ugyanis azt hiszi, a budapesti kormányembereknek agyukra ment az augusztusi meleg, amikor kiötlötték, hogy betiltják a társadalmi nemek képzést a magyar egyetemeken - az hatalmasat téved. Meleg ide vagy oda, ez ugyanaz a hideg fejjel felírt recept, amelyet a migrációs válságnál már sikerrel alkalmazott Orbán Viktor és csapata. Szakálla van tehát. Csak ezúttal: gender. S hogy mi a recept? 1. Végy egy valóságos, világszintű problémát. 2. Legyen igazad az alapkérdésben. 3. Egyszerűsítsd le feketére, fehérre. 4. Verd át erőből az akaratod. 5. Aki szót emel erőpolitikád ellen, told át az igazság, a kereszténység és a nemzet ellenségeinek oldalára. Magyarországon ráadásul mindig számíthatsz arra is, hogy az ellenzék rögtön beáll a totális hülye szerepébe. Védeni fogja a védhetetlent, tagadni a problémát, hazug állításokkal blamálja magát. Az eredmény: saját táborod tagjait megtöltöd az érzéssel, hogy okosak, igazuk van, ők képviselik a nagybetűs igazságot. A te vezetéseddel, természetesen. Ugy anez a recept tehát most is. Van, bizony van probléma. Ahogy a migrációs válság az volt 2015-ben, a genderidiotizmus is létező világjelenség. A liberális progresszió örök felszabadításvágya néhány éve új címerállatot kapott: transzgender polgártársaink képében. S hogy kik ők? Akik hímneműnek születtek ugyan, de nagyon nőnek érzik magukat. Vagy fordítva. Vagy akár semmilyen neműnek. Az ő elnyomásuk abban állna, hogy nincsenek nemsemleges vécék. Nem vicc - az előző amerikai elnök számára ez kitüntetett probléma volt. Az is, hogy nincs nemsemleges névmás a megszólításukra. Kanadában tavaly el is fogadtak egy törvényt, amely szerint kötelező mindenkit úgy szólítani, ahogy szeretné. Tavaly nyáron ugyanott olyan törvényt is elfogadtak, hogy a gyerek (!) nemi identitását is figyelembe kell venni, amikor gyermekelhelyezési perekben dönt a bíróság. Amikor tehát a magyar kormány arról beszél, hogy az ember nőnek és férfinek születik, hogy nincsenek „társadalmi nemek”, igazat mond, épp úgy, mint amikor válságként írta le a tömeges, ellenőrizetlen migrációt. Hogy a „társadalmi nem” leginkább rossz fordítása a gendemek, az csak kapórajön. A nemi szerepek hatása a társadalomban ugyanis nagyon sok helyen jelenik meg, s bizony kutatásra is érdemes - épp ezeket kutatják az Eötvös Lóránd Tudományegyetem megszüntetésre ítélt mesterképzésén, nem pedig a „transzfóbok” elleni politikai küzdelmet oktatják. Mindegy, egybe lehet mosni, gender ez is, gender az is, le vele, abzug, vesszen! 24 órás reakcióidőt adva az egyetemeknek, erőből be lehet tiltani. A saját szavazótábor nem fog azzal szöszölni úgysem, hogy a módszert utoljára a bolsevikok alkalmazták Magyarországon, hogy a tudományos képzések tartalmához az Alaptörvény szerint sincs semmi köze a politikának. A saját tábor éljenezni fog. Mindegy hogyan, mindegy minden áron, győzött az igazság! Márpedig a saját tábor egyben tartása pont elég arra, hogy még negyven évig Orbán Viktor legyen a miniszterelnök Magyarországon. Kétharmaddal. S ha közben a magyar ellenzékre, főleg az MSZP-re vetünk egypillantást, akár mérget is vehetünk arra, hogy így lesz. Ugyanaz a Kunhalmi Ágnes, aki három éve „álproblémának” nevezte a migrációs válságot, most azzal jött, hogy amiért neki „cicije” van, kevesebbet keres, mint ha nem lenne neki. Ami ezerszer cáfolt butaság. A közszférában azonos pozícióban mindenki ugyanannyit keres, függetlenül attól, mi van a lába között. Bértábla van, ugyanis. A piacon sem fizet többet egy kapitalista valakinek csak azért, mert valami himbálózik ott az illetőnek. Egy biztos: a magyar ellenzéknek semmi sem himbálózik. Ez a töketlen bagázs újra besétált a kormány csapdájába. Hogy megéri nekik, vagy tényleg csak ennyit tudnak? A végeredmény szempontjából alighanem: mindegy. Továbbra is RÁCZ ORSOLYA T ovábbra is bevándorlók és menekültek próbálják elérni Európa területét a mediterrán térségen keresztül. Ezt bizonyítja az Aquarius mentőhajó újonnani megérkezése Valettába, és a fedélzetén utazó 141 menekült és migráns befogadása az EU területére. Az Aquarius augusztus 11-én 141 főt mentett ki két mentőakció során Líbia partjainál. A mentést követően azonban a hajó 5 napig készenléti állapotban továbbra is vízen maradt, miközben az EU-s államok vezetői arról vitáztak, hogy ki biztosítson kihívás marad a bevándorlás mind kikötőt, mind befogadást a menekülteknek. Miután Olaszország és Spanyolország is elutasította a hajó fogadását, végül Máltán köthetett ki, de csak azzal a feltétellel, hogy nemcsak Málta, hanem Franciaország, Spanyolország, Portugália, Luxemburg és Németország is befogad a hajóról menekülteket. Nem először szembesült az Aquarius elutasítással európai kikötőben. Júniusban 630 menekülttel a fedélzetén elutasította Olaszország és Málta, valamint Franciaország és később Spanyolország is negatívan viszonyult a kikötési kísérletekhez. Mindez azt mutatja, hogy a mediterrán országok közül egyre több elégeli meg a menekültáradatot, valamint az európai szolidaritás és kölcsönös segítségnyújtás hiányát. Olaszország nyilvánít véleményt a leghangosabban és leghatározottabban. Matteo Salvini, az új olasz belügyminiszterjúnius óta többször megtagadta külföldi szervezetek által működtetett mentőhajók kikötését, és azt hangsúlyozza, nemcsak véget vet a menekültek befogadásának, de 50 000 illegális bevándorlót deportál az országból. Salvini retorikáját a múltban is tettek követték: a belügy 2016-ban 6 000 főt, míg 2017-ben 6 500 migránst küldött vissza. Ezzel az a gond, hogy sokszor olyan országba küldik vissza az embereket, amely hivatalosan is veszélyessé lett nyilvánítva. Például Líbiában a menekültek sokszor embertelen körülmények között vannak elszállásolva és kínzásnak vannak kitéve. Az SOS Mediterrán és az Orvosok Határok Nélkül szervezet többször felhívta már az európai kormányok figyelmét, hogy a mediterrán térség humanitárius válsága még mindig valós probléma. Bár kevesebb migráns érkezik a térségbe a krízis óta, de a tengerbe fulladok aránya növekedik. 2015 -ben a tengeri folyosón keresztül érkező a több mint egymillió emberből 3 771 halt meg vagy lett eltűntnek nyilvánítva; 2016-ban a csupán 363 ezer érkezőből 5 096 halt meg a tengeren vagy tűnt el. Ezt a növekedést egyebek mellett az erősített határvédelem - mind török, mind európai területeken -, és az EU-török egyezmény magyarázza, mely ugyan csökkentette az útnak indulók számát, de új tengeri folyosó kialakulását idézte elő. Vagyis most a migránsok főként Olaszországot célozzák meg a nyílt tengeren, ami sokkal veszélyesebb. Növekedett tehát az Olaszországra nehezedő teher és a térség humanitárius válsága is. A Földközi-tengeri migráció nem fog a közeljövőben megszűnni. Olaszország évek óta kéri európai partnereit, hogy járuljanak hozzá a 2013 óta folyamatosan érkező, migrációs hullám kezeléséhez. Hiába csökken az érkezők száma, ha az európai táborokban állomásozók helyzete nem oldódik meg. Ugyan a június 15-iEU-csúcson született nyilatkozat a kölcsönös megsegítés, és különösképpen Olaszország támogatásának fontosságáról szól, továbbra is várjuk a szükséges intézkedéseket, miközben tömegek várakoznak a mediterrán országok táboraiban, és ezrek halnak meg az EU közvetlen határán. A szerző kUl- és biztonságpolitikai szakértő
