Új Szó, 2018. augusztus (71. évfolyam, 176-201. szám)

2018-08-18 / 191. szám

www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2018. AUGUSZTUS 18. ÉLETUTAK 15 ds, aki világhírűvé tette Pöstyént ndenhez kell értenie Winter Lajos Mária lánya, két kamaszgyerek édesanyja a bergen­­belseni koncentrációs táborban veszett oda, mint arra a Zöldfa Szálló előtti botlatókő is figyelmeztet Fölöslegessé vált mankók a múzeumban (Fotók: a szerző, wikipedia) Winter tehát maradt: szlovákul kezdett tanulni. Rengeteget leve­lezett a különböző hivatalokkal, politikusokkal, mindannyiszor a fürdő és a vendégek érdekeit tart­va szem előtt. Sikeres lobbizásának köszönhetően 1930 és 1933 között Emil Bellus tervei szerint megépült Szlovákia leghosszabb fedett hídja, az ún. Kolonád híd (Kolonádovy most), amely összeköti a várost a Fürdőszigettel, védelmet biztosítva az átkelőknek az olykor bizony sze­szélyes időjárástól. Az újabb háború és „előszele” semmi jót nem hozott. A Szlovák Állam idején az egyre nagyobb befolyással rendelkező németek a tulajdonos Erdődyek közreműkö­désével meg akarták kaparintani a fürdőt és a Winterek befektetése­it. Azok a tervet meghiúsították, magukra haragítva ezzel „Vojtech Tuka Bélát”. Megaláztatások sora várt a Winter testvérekre: pénzügyi csalással vádolták meg őket. Lajos bujdosni kényszerült, a kiváló épí­tész, Szőnyi Endre (a pöstyéni Éva termálfürdő és más épületek terve­zője) pozsonyi házában húzta meg magát. Imrét a nála tartott házku­tatás alkalmával véresre verték. Két évvel ezután 1943-ban meghalt. Hirtelen „baj” lett a Winterek zsi­dósága is, pedig 1907-ben áttértek katolikus hitre. A 74 éves Lajost 1944 őszén a szeredi gyűjtőtábor­ba vitték, onnan tovább Terezínbe, ott érte a felszabadulás 1943 hús­­vétján. 40 kilósán érkezett vissza Pöstyénbe. Mindenkinek útban volt: a nácik azért üldözték, mert zsidó, a hata­lomra törő partizánok meg azért, mert kapitalista. Az optimizmusa azonban nem hagyta el. Továbbra is tervezett és szervezett. Újabb és újabb ödetekkel bombázta a városi hivatalt: kidolgozta Pöstyén fejlesz­tési tervét, és szlovákul írta alá ma­gát, mint a pöstyéni fürdő egykori alkalmazottja. 95 évesen megjárta Amerikát, Jan­csi fia után ment. Az elvtársak még örültek is neki, azt hitték, kint ma­rad, de hazajött. Azt mondta, ott az ételnek papíríze van, nem tudna ott élni. A rokkantnyugdíját 60 százalék alá csökkentették Az er­dőből hordta a tűzifát, és a Zöldfa Szálló - amely egykor a családjáé volt - egyik szobájában élt hűséges házvezetőnőjével, élettársával, Kö­nig Máriával. A Fürdőszigetre nem tehette be a lábát, az oda vezető hídnak is csak a feléig mehetett. Amikor az egyik unokája megláto­gatta őt a kórházban, két héttel a halála előtt, azt mondta neki: „Itt vannak az oroszok.” Elméje végig friss maradt. 1968. szeptember 15- ét mutatott a naptár, mikor végleg elment. Winter Lajos kilencvennyolc éves korában hunyt el. Élete végéig hi­­hetedenül nyitón, élénk és optimis­ta ember volt. Igyekezett minden helyzetben feltalálni magát, mindig kész volt az újra. A pöstyéni családi sírhely fölött őr­ködő Szűz Mária mosolyát állítólag szeretett Leonkájáéról mintázták B. Mánya Agnes

Next

/
Thumbnails
Contents