Új Szó, 2018. augusztus (71. évfolyam, 176-201. szám)

2018-08-18 / 191. szám

www.ujszo.com | 2018. augusztus 18. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 1968 kontra 2018 Miben különbözik Csehszlovákia és a Krím megszállása? I smét folyik a harc 2018. au­gusztus 21 -ért. Pontosabban a történelmi megítéléséért. Micsoda? Hogy a társadalom döntő többsége nagyjából egyfor­mán ítéli meg az 1968-as esemé­nyeket? Hogy a Kreml parancsára végrehajtott katonai megszállás volt? Hogy a szovjet hatalom brutá­lis módon eltaposta a kezdődő de­mokratizálódási folyamatokat az egykori Csehszlovákiában? Igen, valahogy így áll a dolog, és mégis... Tetten érhető az ezzel ellentétes szándék. Kisebbíteni 1968 történel­mijelentőségét, elhallgatni, elma­­szatolni az eseményeket. Nehogy a tankok és a megszállók bakancsai­nak látványa miatt negatívan ítélje meg a lakosság a mai Oroszorszá­got, amely most is ugyanazt teszi, mint ötven évvel ezelőtt. Csak nem velünk. Mert mi más lenne a Krím meg­szállása és a kelet-ukrajnai konflik­tus? A Kremlnek most is ugyanaz a célja, mint akkor: megakadályozni, hogy egy ország a saját útját járja és a Nyugatot válassza. Az orosz nagyhatalmi törekvések miatt már körülbelül 11 ezer ember vesztette életét ebben a fegyveres konfliktus­ban, jóval több, mint Csehszlovákia 68-as megszállásakor. Talán nem véletlen, hogy éppen a szomorú évforduló előtt hívta fel magára a figyelmet az Éjszakai Far­kasok elnevezésű orosz motoros banda. A barátaitok vagyunk, Oroszország is a barátotok, üzenik nekünk innen, Szlovákiából, a drót­kerítéssel körbevont alsókorompai „európai főhadiszállásukról”. És sokan hisznek nekik. Persze nem mindenki. „Nem hív­tunk titeket 1968-ban sem, 2018- ban sem akarunk itt látni bennete­ket” - ezt írta óriásplakát-méretű képeslapokon a farkasoknak egy fi­atal mérnök, Rastislav Kalnovic. És láss csodát, akadtak cégek, amelyek visszautasították ezeknek az óriásplakátoknak a kiragasztását. Azt mondják, azért (is) kell is­merni a történelmet, hogy ne kö­vessük el ugyanazokat a hibákat, amiket elődeink. Arról van szó, hogy ne ismétlődjön a történelem, ne ismétlődjön meg a 68-as meg­szállás. Időközben persze megéltünk egy demokratizálódó, fejlődő, útmutató Oroszországot is. Ilyen volt például a peresztrojka. De ha ötven év után nem tudunk nemet mondani az orosz politikára, az orosz világlá­tásra, akkor az annak a biztos jele, hogy a történelem valóban ismétli önmagát. Kellemetlen érzés. A szerző a TASR hírügynökség munkatársa Magyarul: ruszkik, haza! (TASR-felvétel) 4,6 millióan mondtak véleményt az óraátállítás megszüntetéséről Az Európai Bizottság lezárta az óraátállításról indított európai konzultációt, az unió tagállamaiban több mint 4,6 millió ember nyilvánított válemányt a témában. Július elején kérte arra az uniós polgárokat, döntéshozókat, a ható­ságokat és gazdasági szakembereket az Európai Bizottság, hogy online kérdőív kitöltésével mondjanak vé­leményt, sorakoztassanak fel szak­mai érveket, valamint számoljanak be az óraátállás közlekedésre, az energiamegtakarításra és az emberi egészségre gyakorolt hatásairól. A cél, hogy megállapítsák, szükséges-e foglalkozni az óraátállítás kérdésé­vel, vagy sem. A nyilvános konzultáció lezárásá­val megkezdik a kérdőívek feldolgo­zását és az eredményről jelentést tesznek közzé. Az Európai Parlament (EP) feb­ruárban kezdeményezte az óraátállí­tás szükségességének felülvizsgála­tát és kérte fel az Európai Bizottsá­got, hogy végezzen alapos értékelést a nyári időszámításról szóló irány­elvről, és szükség esetén tegyen ja­vaslatot annak felülvizsgálatára. Az indoklás szerint, az állampolgári kezdeményezések azt mutatják, hogy nagyon sok az egészségi panasz a márciusi és októberi óraátállítás mi­att. Ezzel szemben a vizsgálatok azt állapították meg, hogy elhanyagol­ható mértékű az energiamegtakarí­tás, amit az óraátállítás eredményez. A bizottság tájékoztatása szerint a 2001-ben hatályba lépett, a nyári időszámításról szóló irányelv har­monizált időpontot ír elő a nyári idő­számítás kezdetét és végét illetően az egész unióra, hogy segítse a belső pi­ac hatékony működését. Az Európai Bizottság január végén döntött arról, hogy információkat gyűjt arról, mi indokolhatja a nyári és a téli időszá­mítás eltörlését. Az óraátállítás kérdésének napi­rendre tűzését Finnország kezdemé­nyezte azt követően, hogy állampol­gárok tízezrei kérték a finn kor­mányt, törölje el az óraátállítást, és maradjon a nyári időszámítás. (MTI) Egy a tábor, több a csalódott SZOMBATHYPÁL A Orbán-kurzus harmadik kétharmados diadala új abb bi­valyerős választói felhatalmazást adott a miniszterelnök LA m és környezete terveinek keresztülvitelére, amelyet vál- X TM “ A tozatlanul a győztes mindent visz elvének jegyében hajtanak végre. A 1994 utáni hosszú menetelésben, több lépcsőben föl­­épült nagy jobboldali tömbről teljesen természetesen válnak le kiábrán­dult, korábban meghatározó személyiségek. De más az elszigetelt kritika és más a kritikus tömeg. „A politikában, a gazdasági életben szinte megszűnt a verseny. Ennek következményeként az »örök nyertes« ellustul, arrogánssá, parancsokban gondolkodóvá válik... A politikai hatalom legitim gyakorlói körül kialakult egy réteg, amely úgy véli, ő is választást nyert, és otromba stílusban ítél­kezhet a tudományban, a művészetben, választhatja el az értékest az érték­telentől, nélkülözve mindehhez a kellő szellemi hátteret, a műveltséget, a képzettséget, az intelligenciát. Nevezhetjük ezt a szellemi középszer diada­lának is. ” (Pálinkás József korábbi miniszter, az MTA volt elnöke) Kemény szavak Orbán Viktor korábbi oktatási miniszterétől, tudo­mánypolitikusától, a Fidesz szellemi hátországának egykori szervezőjétől, a tudományos akadémia volt elnökétől. Pálinkás József légüres térbe ke­rült a közéletben, a kétharmados győzelmek után előkerülő új erősek vilá­­gajó ideje őt is perifériára szorította, ahogyan több kritikus tudóstársát, vagy éppen a kettéhasadt konzervatív sajtó Simicska miatt állás nélkül maradó vesztes felét. Új győzelmek új időket hoztak el, új szereplőkkel: az orbáni kormány­zás lényegéhez tartozik egyebek mellett a személyi ambíciók fütése­­hütése, a káderkörtánc, a befolyásosok befolyásának fel- és letekerése, az udvaron belüli informális verseny. Tanulságos példa Lázár Jánosé, a ko­rábbi nagy hatalmú kancelláriaminiszter, potenciális Orbán-(ön)utód trónfosztása, majd legutóbbi, igencsak pajkosnak ható kinevezése do­hányzásellenes miniszterelnöki megbízottá: így lesz a trafikosból füst el­len harcoló aktivista, ha az első számú vezető éppen azt akaija. Mindenki tarsolyában hordja tehát a selyemzsinórt éppúgy, mint a marsallbotot, az egyiket néha kissé meghúzzák, a másikból néha kicsit lefaragnak, nem könnyű a káder élete. A központosító hatalmak örök problémája ez: központosításra a haté­konyság miatt van szükségük, ami viszont belteijességhez vezet, hiszen a nagyívű akaratdominancia politikája számára a versenyzés: pepecselés, amely a lényegről vonja el a figyelmet. A kritika: kötözködés, amely hát­ráltatja a tempót és az olajozott ügymenetet. Márpedig, ha egy politikai berendezkedés világképe szerint örökös harcban nyerhető el ajutalom, ott a tett halála a csata közbeni okoskodás. Ott a fanyalgó intelligencia típusa helyett a macskamozgású megoldóember a hasznos szereplő. Ez pedig cserélhető fajta, variálható, átképezhető, félretolható, átpakolható, léte/karrieije ugyanis kizárólag az udvaron, a cégen belül értelmezhető - arra esküdött fel előrejutása érdekében, így képes átvészelni a parkolóidő­szakokat is. A tudósok, kutatók, művészek többsége, hiába heves a közéleti érdek­lődése, nem ilyen. Két szerepfelfogás ütközik itt, ütközik a Fidesz hatal­mas, győztes táborán belül, előállítva az ügyeletes csalódottakat, akik nem akarnak a Párttal a végállomásig utazni. A kétharmados kormányzás gé­pezetének mesteri felépítése beemelte az ellenzéket is a hatalom sáncai mögé - pontosabban csak ott születhetnek egyelőre ellenzékiek, akkora a tábor, hogy magában szüli meg a konfliktusokat kihívó, ellensúly, külső, versenyre inspiráló ellenerő híján. „Két cicim van és nő vagyok, ezért kevesebb a bérem. Tetszik érteni, hogy mit mondok. ” (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus) Mert amíg ezt a politikusi színvonalat gondolná bárki valódi ellenzék­nek, addig a Fidesz nyugodtan bíbelődhet belső dolgaival. Amíg a gen­­dervitáról a parlamenti képviselőként férfitársaiéval pontosan egyező (megint jól megemelt) bérért dolgozó politikusnő ennyit gondol és így gondol, addig a pálinkási megállapítás a középszer diadaláról a sikermel­­lényes karrierlovagokon túl legalább annyira, tán még inkább igaz a rend­szer ellenzékének nívójára is. FIGYELŐ Imádság a halálbüntetésért A halálbüntetés eltörlését szorgal­mazó állásfoglalása visszavoná­sára szólították fel amerikai kato­likus személyiségek a pápát, nyílt levelük a First Things konzervatív lapban jelent meg. A 45 filozófus, történész, teológus, politológus és pap szerint Ferenc pápa a katekiz­must változtatta meg, amikor azt állította, hogy a halálbüntetés el­fogadhatatlan, mert támadás az ember méltósága ellen, erkölcste­len, és így törvénybe ütköző. Az aláírók szerint azt állítani, hogy a halálbüntetés „lényegileg és mindig ördögi, ellentmond a Szentírásnak”. „A halálbüntetés az igazságszolgáltatás jogszerű esz­köze” - írják a Genezisre és más bibliai textusokra hivatkozva, és leszögezik, hogy az egyház úgy tartja, a Szentírás nem taníthat er­kölcstelenséget. Utaltak arra is, hogy a katolikus tanítás kétezer esztendőn keresztül jogszerűnek ismerte el a halálbüntetést. A felhívás botrányosnak minősíti a halálbüntetés megszüntetéséről szóló állásfoglalást, mivel a társa­dalom rendjének megóvása érde­kében az igenis kiszabható. Az aláírók Aquinói Szent Tamásra hivatkozva állítják: amikor a hit veszélyben van, akkor a hívők akár nyilvánosan is rendre utasíthatják a pápát. (MTI) MÁRIUS KOPCSAY

Next

/
Thumbnails
Contents