Új Szó, 2018. augusztus (71. évfolyam, 176-201. szám)
2018-08-18 / 191. szám
www.ujszo.com | 2018. augusztus 18. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 1968 kontra 2018 Miben különbözik Csehszlovákia és a Krím megszállása? I smét folyik a harc 2018. augusztus 21 -ért. Pontosabban a történelmi megítéléséért. Micsoda? Hogy a társadalom döntő többsége nagyjából egyformán ítéli meg az 1968-as eseményeket? Hogy a Kreml parancsára végrehajtott katonai megszállás volt? Hogy a szovjet hatalom brutális módon eltaposta a kezdődő demokratizálódási folyamatokat az egykori Csehszlovákiában? Igen, valahogy így áll a dolog, és mégis... Tetten érhető az ezzel ellentétes szándék. Kisebbíteni 1968 történelmijelentőségét, elhallgatni, elmaszatolni az eseményeket. Nehogy a tankok és a megszállók bakancsainak látványa miatt negatívan ítélje meg a lakosság a mai Oroszországot, amely most is ugyanazt teszi, mint ötven évvel ezelőtt. Csak nem velünk. Mert mi más lenne a Krím megszállása és a kelet-ukrajnai konfliktus? A Kremlnek most is ugyanaz a célja, mint akkor: megakadályozni, hogy egy ország a saját útját járja és a Nyugatot válassza. Az orosz nagyhatalmi törekvések miatt már körülbelül 11 ezer ember vesztette életét ebben a fegyveres konfliktusban, jóval több, mint Csehszlovákia 68-as megszállásakor. Talán nem véletlen, hogy éppen a szomorú évforduló előtt hívta fel magára a figyelmet az Éjszakai Farkasok elnevezésű orosz motoros banda. A barátaitok vagyunk, Oroszország is a barátotok, üzenik nekünk innen, Szlovákiából, a drótkerítéssel körbevont alsókorompai „európai főhadiszállásukról”. És sokan hisznek nekik. Persze nem mindenki. „Nem hívtunk titeket 1968-ban sem, 2018- ban sem akarunk itt látni benneteket” - ezt írta óriásplakát-méretű képeslapokon a farkasoknak egy fiatal mérnök, Rastislav Kalnovic. És láss csodát, akadtak cégek, amelyek visszautasították ezeknek az óriásplakátoknak a kiragasztását. Azt mondják, azért (is) kell ismerni a történelmet, hogy ne kövessük el ugyanazokat a hibákat, amiket elődeink. Arról van szó, hogy ne ismétlődjön a történelem, ne ismétlődjön meg a 68-as megszállás. Időközben persze megéltünk egy demokratizálódó, fejlődő, útmutató Oroszországot is. Ilyen volt például a peresztrojka. De ha ötven év után nem tudunk nemet mondani az orosz politikára, az orosz világlátásra, akkor az annak a biztos jele, hogy a történelem valóban ismétli önmagát. Kellemetlen érzés. A szerző a TASR hírügynökség munkatársa Magyarul: ruszkik, haza! (TASR-felvétel) 4,6 millióan mondtak véleményt az óraátállítás megszüntetéséről Az Európai Bizottság lezárta az óraátállításról indított európai konzultációt, az unió tagállamaiban több mint 4,6 millió ember nyilvánított válemányt a témában. Július elején kérte arra az uniós polgárokat, döntéshozókat, a hatóságokat és gazdasági szakembereket az Európai Bizottság, hogy online kérdőív kitöltésével mondjanak véleményt, sorakoztassanak fel szakmai érveket, valamint számoljanak be az óraátállás közlekedésre, az energiamegtakarításra és az emberi egészségre gyakorolt hatásairól. A cél, hogy megállapítsák, szükséges-e foglalkozni az óraátállítás kérdésével, vagy sem. A nyilvános konzultáció lezárásával megkezdik a kérdőívek feldolgozását és az eredményről jelentést tesznek közzé. Az Európai Parlament (EP) februárban kezdeményezte az óraátállítás szükségességének felülvizsgálatát és kérte fel az Európai Bizottságot, hogy végezzen alapos értékelést a nyári időszámításról szóló irányelvről, és szükség esetén tegyen javaslatot annak felülvizsgálatára. Az indoklás szerint, az állampolgári kezdeményezések azt mutatják, hogy nagyon sok az egészségi panasz a márciusi és októberi óraátállítás miatt. Ezzel szemben a vizsgálatok azt állapították meg, hogy elhanyagolható mértékű az energiamegtakarítás, amit az óraátállítás eredményez. A bizottság tájékoztatása szerint a 2001-ben hatályba lépett, a nyári időszámításról szóló irányelv harmonizált időpontot ír elő a nyári időszámítás kezdetét és végét illetően az egész unióra, hogy segítse a belső piac hatékony működését. Az Európai Bizottság január végén döntött arról, hogy információkat gyűjt arról, mi indokolhatja a nyári és a téli időszámítás eltörlését. Az óraátállítás kérdésének napirendre tűzését Finnország kezdeményezte azt követően, hogy állampolgárok tízezrei kérték a finn kormányt, törölje el az óraátállítást, és maradjon a nyári időszámítás. (MTI) Egy a tábor, több a csalódott SZOMBATHYPÁL A Orbán-kurzus harmadik kétharmados diadala új abb bivalyerős választói felhatalmazást adott a miniszterelnök LA m és környezete terveinek keresztülvitelére, amelyet vál- X TM “ A tozatlanul a győztes mindent visz elvének jegyében hajtanak végre. A 1994 utáni hosszú menetelésben, több lépcsőben fölépült nagy jobboldali tömbről teljesen természetesen válnak le kiábrándult, korábban meghatározó személyiségek. De más az elszigetelt kritika és más a kritikus tömeg. „A politikában, a gazdasági életben szinte megszűnt a verseny. Ennek következményeként az »örök nyertes« ellustul, arrogánssá, parancsokban gondolkodóvá válik... A politikai hatalom legitim gyakorlói körül kialakult egy réteg, amely úgy véli, ő is választást nyert, és otromba stílusban ítélkezhet a tudományban, a művészetben, választhatja el az értékest az értéktelentől, nélkülözve mindehhez a kellő szellemi hátteret, a műveltséget, a képzettséget, az intelligenciát. Nevezhetjük ezt a szellemi középszer diadalának is. ” (Pálinkás József korábbi miniszter, az MTA volt elnöke) Kemény szavak Orbán Viktor korábbi oktatási miniszterétől, tudománypolitikusától, a Fidesz szellemi hátországának egykori szervezőjétől, a tudományos akadémia volt elnökétől. Pálinkás József légüres térbe került a közéletben, a kétharmados győzelmek után előkerülő új erősek világajó ideje őt is perifériára szorította, ahogyan több kritikus tudóstársát, vagy éppen a kettéhasadt konzervatív sajtó Simicska miatt állás nélkül maradó vesztes felét. Új győzelmek új időket hoztak el, új szereplőkkel: az orbáni kormányzás lényegéhez tartozik egyebek mellett a személyi ambíciók fütésehütése, a káderkörtánc, a befolyásosok befolyásának fel- és letekerése, az udvaron belüli informális verseny. Tanulságos példa Lázár Jánosé, a korábbi nagy hatalmú kancelláriaminiszter, potenciális Orbán-(ön)utód trónfosztása, majd legutóbbi, igencsak pajkosnak ható kinevezése dohányzásellenes miniszterelnöki megbízottá: így lesz a trafikosból füst ellen harcoló aktivista, ha az első számú vezető éppen azt akaija. Mindenki tarsolyában hordja tehát a selyemzsinórt éppúgy, mint a marsallbotot, az egyiket néha kissé meghúzzák, a másikból néha kicsit lefaragnak, nem könnyű a káder élete. A központosító hatalmak örök problémája ez: központosításra a hatékonyság miatt van szükségük, ami viszont belteijességhez vezet, hiszen a nagyívű akaratdominancia politikája számára a versenyzés: pepecselés, amely a lényegről vonja el a figyelmet. A kritika: kötözködés, amely hátráltatja a tempót és az olajozott ügymenetet. Márpedig, ha egy politikai berendezkedés világképe szerint örökös harcban nyerhető el ajutalom, ott a tett halála a csata közbeni okoskodás. Ott a fanyalgó intelligencia típusa helyett a macskamozgású megoldóember a hasznos szereplő. Ez pedig cserélhető fajta, variálható, átképezhető, félretolható, átpakolható, léte/karrieije ugyanis kizárólag az udvaron, a cégen belül értelmezhető - arra esküdött fel előrejutása érdekében, így képes átvészelni a parkolóidőszakokat is. A tudósok, kutatók, művészek többsége, hiába heves a közéleti érdeklődése, nem ilyen. Két szerepfelfogás ütközik itt, ütközik a Fidesz hatalmas, győztes táborán belül, előállítva az ügyeletes csalódottakat, akik nem akarnak a Párttal a végállomásig utazni. A kétharmados kormányzás gépezetének mesteri felépítése beemelte az ellenzéket is a hatalom sáncai mögé - pontosabban csak ott születhetnek egyelőre ellenzékiek, akkora a tábor, hogy magában szüli meg a konfliktusokat kihívó, ellensúly, külső, versenyre inspiráló ellenerő híján. „Két cicim van és nő vagyok, ezért kevesebb a bérem. Tetszik érteni, hogy mit mondok. ” (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus) Mert amíg ezt a politikusi színvonalat gondolná bárki valódi ellenzéknek, addig a Fidesz nyugodtan bíbelődhet belső dolgaival. Amíg a gendervitáról a parlamenti képviselőként férfitársaiéval pontosan egyező (megint jól megemelt) bérért dolgozó politikusnő ennyit gondol és így gondol, addig a pálinkási megállapítás a középszer diadaláról a sikermellényes karrierlovagokon túl legalább annyira, tán még inkább igaz a rendszer ellenzékének nívójára is. FIGYELŐ Imádság a halálbüntetésért A halálbüntetés eltörlését szorgalmazó állásfoglalása visszavonására szólították fel amerikai katolikus személyiségek a pápát, nyílt levelük a First Things konzervatív lapban jelent meg. A 45 filozófus, történész, teológus, politológus és pap szerint Ferenc pápa a katekizmust változtatta meg, amikor azt állította, hogy a halálbüntetés elfogadhatatlan, mert támadás az ember méltósága ellen, erkölcstelen, és így törvénybe ütköző. Az aláírók szerint azt állítani, hogy a halálbüntetés „lényegileg és mindig ördögi, ellentmond a Szentírásnak”. „A halálbüntetés az igazságszolgáltatás jogszerű eszköze” - írják a Genezisre és más bibliai textusokra hivatkozva, és leszögezik, hogy az egyház úgy tartja, a Szentírás nem taníthat erkölcstelenséget. Utaltak arra is, hogy a katolikus tanítás kétezer esztendőn keresztül jogszerűnek ismerte el a halálbüntetést. A felhívás botrányosnak minősíti a halálbüntetés megszüntetéséről szóló állásfoglalást, mivel a társadalom rendjének megóvása érdekében az igenis kiszabható. Az aláírók Aquinói Szent Tamásra hivatkozva állítják: amikor a hit veszélyben van, akkor a hívők akár nyilvánosan is rendre utasíthatják a pápát. (MTI) MÁRIUS KOPCSAY
