Új Szó, 2018. augusztus (71. évfolyam, 176-201. szám)

2018-08-16 / 189. szám

www.ujszo.com | 2018. augusztus 16. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Kulturális veszteségeink XII. A Sziget felé, farkaszemet nézve a dühösen „fuckoló" fickóval udapest, Nyugati pálya­udvar, villamosmegálló, vasárnap délután. A Sziget Fesztiválra igye­kezve nagy csapat, sátorokkal fel­szerelt szlovák tinédzserre lettem figyelmes, egy térképet kapkodtak ki egymás kezéből, vitatkozva, összevissza hadonászva keletnek, nyugatnak. Nyilván most szálltak le a vonatról és el vannak veszve, gondoltam, amikor megakadályoz­tam, hogy az Oktogon irányába szálljanak fel a Combinóra. Gyertek velem, ugyanoda megyünk, mond­tam, mire ők nyolcan-tízen gyorsan továbbadták egymásnak, hogy a néni is a Szigetre megy, kövessük. A tömött járműben csak állóhely jutott nekik, de így is vidáman né­zelődtek, amíg átmentünk a Margit hídon. Hoppá, ott a sziget, szálljunk le! - kiáltotta egy szőke lány, mire mondtam, hogy nyugi, ez is jó hely, de ez a Margit-sziget, mi még me­gyünk egy megállót, aztán felszál­­lunk egy síneken közlekedő szerel­vényre, a HEV-re. Egy fickó megkérdezte a szőke lányt, honnan jöttek. Megmondta. Erre az illető Fuck Slovakia! - ki­áltásban tört ki, és folytatta, kézzel­­lábbal mutogatva hozzá, a kurva szóval is megtoldva mondandóját, ami ugyebár mindkét nyelven ugyanazt jelenti. A srácok elhal­kultak és kérdőn pislogtak egy­másra. Láthatóan nem értették, mi lehet a baja ennek a tagnak velük, illetve az országukkal, hogy így fogadja őket ebben a szép városban. Aztán páran rám néztek kérdőn. Hú, gyerekek, ezt inkább hagyjuk most, gondoltam, és farkasszemet nézve a dühösen „fuckoló” fickó­val, magamat is némiképp meglep­ve, olyat káromkodtam ékes anya­nyelvemen, hogy az illető elhall­gatott. Szerencsére akkor értük el a budai hídfőt, gyorsan letereltem a társaságot. Mit mondott neki a né­ni? - kérdezte egyikük, de nem szándékoztam lefordítani, inkább mutattam az irányt. Kiderült, hogy Modorból jöttek, idén érettségiztek, és az osztály egy része amolyan búcsúkirándulásra érkezett három napra a Szigetre, mielőtt szétszé­lednek a szélrózsa minden irányá­ba. Aranyosak voltak és vidámak, először Budapesten. És eléggé rosszul kezdődött ez a felfedező út. Szembesültek azzal, hogy nem mindenki látja ott őket szívesen, de fogalmuk sem volt, miért. Ez már egy új generáció, gondoltam meg­­hatottan, és csak azért sem szándé­koztam belerondítani az élménybe, nem magyaráztam nekik történelmi háttérről, különböző kölcsönös traumákról, vagy a meciarizmusról. Inkább megmutattam a térképen, merrefelé láttam a Szigeten üres sátorhelyeket. Aztán el is búcsúz­tam, mondván, hogy ők úgyis gyorsabbak, fürgébbek, és a sűrű intemacionális tömeg majd szépen odavezeti őket a bejárathoz. Én meg a magam kényelmes tempójában megyek utánuk. (Cartoonizer) Erdogan, a kamikaze FELEDY BOTOND Zuhan a török líra. Az államfő, Recep T ayyip Erdogan minden lakost megkért, hogy váltsa át lírára a valutáját. Persze ennek pont az ellenkezője történt, rohantak mindent dollárra váltani. A bazárokban már érzik a súlyát annak, hogy tizenhét éve nem zuhant ekkorát és ilyen gyorsan a török fizetőeszköz. Az erdogani politikai siker záloga volt eddig, hogy a gazdaság folyama­tosan bővülni tudott, ez a 2008-as válság után is kitartott, ezért szavazhat­ták meg teljhatalmú államfőnek egy új török alkotmánnyal együtt az egyre inkább autoriter módon viselkedő vezetőt. Az elmúlt években viszont ala­posan megnőtt a török vállalatok devizában való eladósodottsága, amellyel a belső bővülést finanszírozták, és ez most csúnyán visszaüt. Nem egy török vállalat kezdte újratárgyalni adósságait a hitelezőkkel. Erdogan ebben a gazdasági környezetben követett el egy óriási politikai baklövést. Bő egy hónapja leváltotta a korábbi pénzügyminisztert, és ki­nevezte helyére a saját vejét. Ezt egy picit ízlelgessük a befektetők és a hi­telezők szemszögéből: látszik már, hogy a kanyarban majd szorosan kell majd fogni a kormányt, kell a bizalom, hogy ne ugorjunk le erről a járatról. S ekkor egyszer csak betesznek egy tapasztalatlan vezetőt, akinek a legna­gyobb érdeme, hogy beházasodott az államfő családjába. De ennél még messzebb ment. Erdogan nemcsak a gazdasági-pénzügyi vonalon cincálja szét a piacok idegeit (immár korántsem büntetlenül), ezt teszi a NATO-szövetségeseivel is. Egyértelmű provokáció, hogy az orosz SZAOO Triumf légvédelmi rakétarendszert akarja beszerezni épp akkor, amikor az Egyesült Államoktól is megrendelte a legújabb F-35-ös va­dászrepülőket. Az orosz mérnökök épp azon a légvédelmi eszközön vé­gezhetik a finomhangolást egy NATO-tagállamban, amelyet Moszkva az F-35-ös típusú gépek lelövésére fejleszt. Meglehetősen összeférhetetlen ötlet - Washington fel is függesztette az eladási szerződést. A mostani pénzügyi válság könnyen gazdaságiba csaphat át. A világ­sajtó már nem azt elemzi, hogy a törökök mekkorát zuhanhatnak, hanem hogy mekkora hatása lenne ennek a fejlődő piacokra, az eurózónára és azokra az európai bankokra, amelyek nagyobb török kitettséggel rendel­keznek. Hogy a piacok mennyire aggódnak, azt jól mutatja, hogy múlt hét végére a görög (!) államcsődnél is egy hajszállal nagyobb kockázatnak tartották a török bedőlést. Ez az igazság pillanata. Ahogy várható, Erdogan elnök egója nem engedi a válság szakpolitikai szintű kezelését, presztízs­­kérdést faragott belőle, amiből nem tud arcvesztés nélkül kijönni. Ez rosszat jelent a török lakosságra nézve. Ha elindul a lejtmenet, az logiku­san a kormánypárt és az elnök támogatottságának rohamos csökkenéséhez vezethet. Akkor kiderül, hogy Erdogan meddig hajlandó elmenni a hata­lom megtartása érdekében - akár a kompromisszumok, akár a kőkemény fellépés irányába. Erre meglehetősen rossz előjel a puccskísérlet óta tartó, több százezer embert érintő megtorlási hullám. Az igazság másik pillanata pedig egyszerűen csak tanulságos, akármi derüljön ki: meglátjuk, hogy az Erdogant támogató törökök mekkora része doktriner, és mekkora részük volt csupán pragmatikus a gazdasági jólét miatt. Ez a közép-európai veze­tőknek is fontos információ lehet. FIGYELŐ Belgium ellenőrzi az áthaladó migrációt A belga belügy fokozottan ellen­őrzi az országon áthaladó, főként Nagy-Britanniába tartó migrációt - írta a belga sajtó. A brüsszeli utcá­kon növelik a járőrök számát, a tengerpartra tartó vonatokon pedig ellenőrzik az utasokat, emellett el­lenőrzik a Franciaországból érkező vonatokat, és a tengerpart felé ve­zető autóutak pihenőm átvizsgálják a kocsikat. A belügy felkérte a ten­gerparti tartományok vezetőit és a part menti települések polgármes­tereit, hogy vegyenek részt a az or­szágon áthaladó migráció ellenőr­zésében. (MTI) Összegyűjtötték Trump diplomáciai bakijait Főleg az országok nevével meg az időzónákkal van baj. Más politikusok politikai pályája meg ki a fenét érdekel. A Politico című washingtoni új­ság összeállítást készített Donald Trump amerikai elnök diplomáciai baklövéseiről. A lap nevük elhallgatását kérő kormányzati forrásoktól szerezte információit. Az értesülések leg­többje a nemzetbiztonsági tanács tagjaitól ered. A leggyakoribb diplomáciai baklövése Trumpnak az a szokása, hogy nemigen veszi figyelembe: tárgyalópartnerei más időzónában élnek, mint ő, valamint rosszul ejti ki még az országok nevét is. Ha akar, akkor nagyon Kormányzása első esztendejében például Abe Sindzó japán kormány­főt rendszeresen délután akarta te­lefonon hívni, amikor Japánban ép­pen éjszaka van., Amikor hívni akar valakit, akkor mindenképpen hívni akarja” - idézi a Politico a nemzet­­biztonsági tanács egyik volt munka­társát. Az illető azt is elmondta, hogy Herbert McMaster volt nemzetbiz­tonsági tanácsadóra hárult a feladat, hogy igyekezzen csillapítani az el­nököt, és elmagyarázni neki, hogy majd „észszerű időpontban” kap­csolják a keresett politikust. Trump viszont rendkívül udvarias olyan szempontból, hogy ha neki telefonál egy másik ország politikusa, soha nem várakoztatja meg. Pedig készült... Az elnök az üzleti világból, kül­politikai tapasztalatok nélkül érke­zett a Fehér Házba. Ezért amikor 2017 júniusában találkozóra ké­szült Narendra Modi indiai kor­mányfővel, alaposan áttanulmá­nyozta a térség térképét. Ennek el­lenére Nepált „Nipple”, Bhutánt pedig „Button” néven emlegette, ráadásul egyszer össze is keverte a két országot, mi több, azt hitte, hogy mindkettő India része. Amikor megkérdezte munkatársaitól, vajon az indiai politikus társaságában lesz-e a felesége is, közölték, hogy Narendra Modi régóta külön él a fe­leségétől. „Hű, akkor azt hiszem, összehozhatnám őt valakivel” - válaszolta tréfásan. A festői „Nambia" Trumpnak máskor sem sikerült helyesen kiejtenie egy-egy ország nevét, és nincs teljesen tisztában egy-egy politikus pályafutásával. Az ENSZ-közgyűlés tavaly szep­temberi ülésszakán Namíbiát Nambiának mondta. Amikor pedig idén júliusban Giuseppe Conte olasz kormányfő a Fehér Ház ven­dége volt, Trump hosszasan gratu­lált neki az óriási győzelméhez a választási kampányban. Conte azonban soha nem kampányolt és soha nem indult választáson jelölt­ként, kormányfővé választását két párt kompromisszumos megálla­podásának köszönheti. James Carafano, a konzervatív Heritage Alapítvány kutatója, aki a 2016- os választási győzelem és a 2017- es beiktatás közötti átmeneti időszakban külügyi ügyekben adott tanácsokat Trumpnak, a Politicó­­nak azt mondta: Trump elnökként nagyon sokat tanult, de a stílusa nem fog változni. A lap megjegyezte: más amerikai elnököknek is voltak furcsaságai, követtek el hibákat. Barack Obama több politikus - köztük a szingapúri Lee Kuan Ju - nevét nem tudta he­lyesen kiejteni. George W. Bush egy televíziós interjúban kínosan összezavaro­dott, amikor kiderült, nem ismeri egyes külföldi vezetők nevét, és Bili Clinton - Trumphoz hasonlóan - ugyancsak fütyült az időzónákra, ha telefonálni akart. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents