Új Szó, 2018. augusztus (71. évfolyam, 176-201. szám)
2018-08-01 / 176. szám
4 I KULTÚRA 2018. augusztus 1.1 www.ujszo.com Egy csoda, ami tíz napig tart Sokszínűség, improvizáció, harmónia, időtlenség - ezerszínű kulturális kavalkád a Művészetek Völgyében KACSINECZ KRISZTIÁN Carps diám. Engedd el magad, ne törődj semmivel, lazíts, pörögj egy ereszd el a hajam bulin hajnalig, vagy orrvérzésig. Ez a legtöbb nyári fesztivál egyszerű filozófiája. Az egyszerű dolgok azonban hamar egysíkúvá válhatnak, ás mint ilyenekre, gyorsan rójuk is lehet unni. És akkor elkezdünk a felszín alatt kapirgálni, mélyebb értelmet keresni. Akár az életben, a halálban, akár a művészetben vagy a természetben. Szomjazni kezdünk a harmóniára, a szépségre, a belső egyensúlyra, de azért vágyunk még az izgalomra is, a tűzre, a váratlanra, a meghökkentőre. Hogy összhangba kerülhessünk önmagunkkal és a világgal, hogy merőben új élményekkel gazdagodhassunk, új dolgokat ismerhessünk meg, új, mélyebb emberi kapcsolatokat alakíthassunk ki, nem árt kimozdulni a négy fal közül. Nem kell azonban minden áron valami egzotikus helyet megcélozni, a szépségre, a belső harmóniára nemcsak egy trópusi szigeten, vagy egy tibeti buddhista kolostorban lelhetünk rá. Hanem például egy kapolcsi pajtában kialakított, falatnyi színházvagy koncertteremben, ahová alig fér be 15-20 ember, és a cseréptetőn az eső kopogja a ritmust az esti műsorhoz. Nem is olyan messze a szlovákmagyar határtól, a Balaton-felvidéken van egy festői, eldugott kis völgy, benne néhány elbűvölő falu, romantikus parasztház és -udvar, amely minden nyáron a Művészetek Völgyévé lényegül át, egy olyan ezerszínű kulturális kavalkáddá, amely egyedülálló a maga nemében Közép-Európában, de talán az egész világon is. Hogy miben rejlik a Völgy varázsa, amely évről évre több embert vonz Kapolcsra, Taliándörögdre és Vigántpetendre? Erre a kérdésre valószínűleg annyi válasz létezik, ahányan ellátogattak már ide, és belekóstoltak ebbe a tíz napig tartó csodába. A legtöbben talán a sokszínűséget emelnék ki, azt, hogy itt tényleg mindenki, kortól, nemtől, nemzetiségtől, bőrszíntől, vallástól, politikai meggyőződéstől, szexuális, irányultságtól és még ki tudja mi mindentől függetlenül megtalálhatja azt a kisebb vagy nagyobb zugot, ahol jól érezheti magát, ahol tombolhat, vagy éppen elmerülhet a saját belső csendjében. A programválaszték idén is zavarba ejtően gazdag volt: napközben jóga, interaktív énekes workshopok és alkotóműhelyek, az élet, a halál és a művészet kérdéseit körbejáró előadások várták a völgylakókat, este komolyzenei, népzenei és könnyűzenei koncertek, színházi előadások, filmvetítések, improvizációs játékok közül válogathatott a nagyérdemű. A „völgyvarázs” másik fontos eleme, hogy azt minden szeretteddel együtt élheted át, és egyiküket sem kell a nagymamánál hagynod: a Völgyben nem csupán a gyerekeket látják szívesen, és várják ezernyi programmal, hanem a kutyusokat is, akiknek a szervezők idén saját kutyaplaccot alakítottak ki kifútóval, játszótérrel, medencével. Miközben pedig a „szőrös gyerekek” is jól érezték magukat, a gazdik kutyaelsősegély-tanfolyamon vehettek részt, vagy a felelős kutyatartásról, az állatok jogairól beszélgethettek a Kutyabarát.hu csapatával. Számomra az említetteken kívül a legnagyobb varázs az improvizáci-A Folk Udvarban az ekecsi Kuttyomfitty Társulat szórakoztatott óban, az apró, spontán meglepetések tárházában rejlik, ami a fesztivált annyira egyedivé és izgalmassá teszi. Nem csupán arról van szó, hogy mondjuk egy napra otthon hagyod a 83 oldalas (!) programfüzetet, és random tévedsz be új, ismeretlen helyszínekre, udvarokba. Persze ezt is érdemes kipróbálni: elveszni a forgatagban, és ezernyi új kis csodát felfedezni. Emellett az improvizáció szinte mindig helyet talál magának a színpadon is. A tíz nap alatt több tucatnyi olyan produkcióval, performansszal, alkotással találkozhatsz, amit sehol máshol nem mutatnak be, ami tipikusan kapolcsi (vagy taliándörögdi, vigántpetendi): a festett üvegpalackokból felépített várostól kezdve, egy regényrészlet spontán megzenésítésén, a zenés versimprókon vagy az Avéd János és a Harcsa Veronika Quartet által előadott Kapolcs 2018 című zenedarabon keresztül a Liszt Ferenc Kamarazenekar és Szirtes Edina Mókus közös fellépéséig. Ez a spontaneitás, ezek a léleksimogató, vérpezsdítő, révületbe ejtő improvizációk adják meg a Művészetek Völgye egyedi, semmihez sem hasonlítható ízét. A legtöbb fesztivál arra csábít, hogy a pillanatnak élj, ahogy fentebb írtam: carpe diem. A Völgy más. Az idő itt nem csupán lelassul, hanem ki is tágul. A múlt, a jelen és a jövő rétegei egymásra rakódnak, az ősi és a modem termékeny szintézist alkot, az udvargazdák és más alkotók a hagyományokat nem csupán őrzik, hanem bátran újra is értelmezik, így töltve meg élettel, frissességgel, lendülettel az utcákat és az ódon házak udvarait. Sokszínűség, improvizáció, harmónia, időtlenség. Talán így foglalható össze a kapolcsi életérzés, amely miatt érdemes évről évre visszatérni, és újratöltődni a mindennapok küzdelmeihez. Tíz napra kivonulni a valóságból, hátrahagyni a mindennapi rutint, a mókuskereket, a politikát, az acsarkodást, hogy ismét önmagunkra és egymásra találjunk ebben a kis Balaton-felvidéki csodaországban. Jövőre július 19. és 28. között tehetjük meg ezt, érdemes már most beállítani az emlékeztetőt. Mezítlábas pogó a Sebő együttes koncertjén (A szerző felvételei) Cseh játékfilm készül Emil Zátopekről Prága. Játékfilm készül Emil Zátopekről (1922-2000), a legendás távfutóról, aki az 1952-es helsinki olimpián három aranyérmet szerzett Csehszlovákiának. A film költségvetése mintegy 92 millió korona, ami a mai cseh viszonyok között igen magasnak számít - közölte David Ondíícek, a film rendezője, hozzátéve, hogy nemzetközi mérce szerint a film így is na-Zátopeket Václav Neuíil alakítja (Képarchívum) gyón olcsó lesz. A forgatás jövő áprilisban kezdődik, és azért tart a szokásosnál hosszabb ideig, mert a filmeseknek meg kell várniuk a helsinki olimpiai stadion rekonstrukciójának befejezését, hogy a lehető legautentikusabban eleveníthessék fel az olimpia hangulatát. A rendező korhű alkotást akar készíteni, ezért az összes szereplő korabeli ruházatban fog szerepelni, és a helyszínek is lehetőség szerint eredetiek lesznek. „Nem volt könnyű a korabeli sportfelszerelések beszerzése, és az akkori helyszíneket is át kell alakítani, mert ma már másképpen néznek ki, mint régen” - jegyezte meg Ondíícek. Emil Zátopeket Václav Neuzil, feleségét pedig Martha Issová fogja alakítani. David Ondíícek a legendás cseh távfutó élete és sportkarrierje jó ismerőjének számít. Néhány éve dokumentumfilmet készített Zátopekről, amelyhez sok levéltári anyagot és archív filmanyagot áttanulmányozott. (MTI) FÜLVIDÉK Egy üdítő Szeder a nagy hőségben Interjút készítettem Petruska Andrással, agyondicsérte egyik pályatársát, akiről tőle hallottam először. Néhány héttel később Csorba Lóéival beszélgettem, ő szintén hosszan áradozott ugyanerről az énekesnőről. Szeder-Szabó Krisztinának hívják. Aki még nem ismeri, elsőként hallgassa meg a Szociálisan érzékeny dalt, amelyben Lóci (Lóci játszik) duettpartnere, s villámgyorsan a szívébe zárja az ifjú tehetséget! A szerzemény zseniális, lehengerlő korlenyomat. Szeder - aki neves együttesek tagjaiból verbuvált zenekart - olyan, mintha a csúcsformában lévő Takáts Esztert ötvöznénk a franciák Zaz nevű üdvöskéjével. Az első kiadványa egy hétszámos minilemez, közösségi finanszírozásból készült el, 2014-ben jelent meg. A folkos, sanzonos, népzenés Hab a tetején című albumot akusztikus hangszerekkel rögzítették, a zene gitárra, nagybőgőre, hegedűre és ütőhangszerekre épül. Végig elsöprő energia árad belőle. Szeder Lukácsházi Lucával írt szövegei könnyedek, őszinték. Szederék második, 2016-os Táncolj velem élet! című albuma - összehasonlítva az elsővel - zeneileg poposabb, sokszínűbb, szövegileg vagányabb, mélyebb, drámaibb, még személyesebb. Az akusztikus hangszerek mellett feltűnik az elektromos gitár is. A harmadik hanghordozó, a C’est d’air egy újabb minialbum - az énekesnő pályafutásának sanzonos, francia nyelven előadott öt zeneszáma kapott helyet rajta, valamint kettő magyar változata (Piaci sanzon, Lazsadal - Elektroswing remix) és még egy magyar nyelvű szerzemény (Tündérdisznó). Szeder időközben kicserélődött zenészei mellett Kéméndi Tamás tangóharmonikás gondoskodik a hiteles francia hangzásról. Az őszinte, humoros szövegeknek és a tökéletes hangszerelésnek köszönhetően szórakoztató utazást tehetünk az énekesnő világában, ahol croissant-ból van a félhold, és a kávéscsészében kirajzolódik a tejút. „Sajtos-tésztás napok ég veletek, engem már a paradicsom vár” - énekli a Piaci sanzonban.„Mit szólnál, ha ma egyszer csak úgy otthon lazsálnék, a Homelandet nézném, és popcomt zabálnék” - hallható a Lazsadalban. S ha mindez még nem volna elég, a napokban debütált Szeder Petruskával készített átdolgozása Az utcán című Illés-slágerből. Lenyűgöző, megunhatatlan, pedig az én tetszésemet csak nagy ritkán nyerik el az örökzöldekből készült átiratok. Az utcán lírai környezetben, zongorára hangszerelve szólal meg. Puha József Szeder: C’est d’air Tom-Tom Records, 2018 Értékelés: 7/10
