Új Szó, 2018. augusztus (71. évfolyam, 176-201. szám)

2018-08-15 / 188. szám

4 KULTÚRA 2018. augusztus 15. | www.ujszo.com RÖVIDEN A Szög-Art tárlata a Vermes-villában Dunaszerdahely. A Kortárs Magyar Galériában pénteken 18 órai kezdettel kerül sor a szegedi Szög-Art Művészeti Egyesület csoportos kiállításának a meg­nyitójára. A tárlatot megnyitja: Szakolczay Lajos Széchenyi­­díjas író, művészetkritikus. Közreműködik: Csák László hangász. A Szög-Art Művészeti Egyesület 1991 -ben alakult meg, tagjai Szegeden élő vagy a városhoz szorosabban kapcso­lódó művészek. A műhely­munka mellett feladatuknak te­kintik pályakezdő alkotók tá­mogatását, művésztelepek szervezését, vezetését, melyek közül a legjelentősebb a nya­ranta működő Plein Air Müvésztelep. A Kortárs Magyar Galériában az egyesület több mint harminc egykori és mai tagjának alkotásai tekinthetők meg szeptember 14-ig. (ú) Diák Oscarra esélyes az Ostrom Budapest. A Diák Oscar­­díjért (Student Academy Awards) versenyez Kovács Ist­ván Ostrom című filmje, amely a nemzetközi fikciós rövidfilm kategóriában jutott be a hét jelölt közé. Az elismerést 45. alka­lommal adja át az amerikai film­­akadémia október 11-én. A 23 perces Ostrom története 1994-ben, a háború sújtotta Sza­rajevóban játszódik. Főhőse egy magányos bosnyák nő, aki elin­dul, hogy vizet találjon magá­nak, és végre hajat moshasson várva várt randevúja előtt. Élet­veszélyes tervétől sem szom­szédai, sem a mesterlövészek nem tudják eltántorítani. A főbb szerepeket javarészt bosnyák színészek alakítják, míg magyar részről Trill Zsolt és Keszég László tűnik fel a történetben. Az alkotás a 32 éves Kovács István diplomafilmje a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) mesterszakán, ahol Enyedi Ildi­kó volt az osztályfőnöke. A filmrendező már az alapképzést lezáró diplomamunkájával, a több fesztiválon díjazott Beton­zajjal felhívta magára a figyel­met, később pedig Szürke sen­kik címmel egy szintén nagy si­kert aratott I. világháborús tévé­filmet készített. Az Ostrom nemzetközi pre­mierjét a most zajló Szarajevói Nemzetközi Filmfesztiválon tartják. (MTI) A tolerancia szigete A Sziget Fesztivál a szórakoztatás mellett nevelni is szeretné az ifjúságot JUHÁSZ KATALIN Amikor önök ezt olvassák, már vágót árt a 26. Sziget Fesztivál, amelyre minden eddiginál több, fálmillió embert vártak a szervezők. Jelen pillanatban móg nem tudni, megdőlt-e a rekord, de nem is ez a lényeg, hanem a sikeres lebonyolítás, aminek érdekében egész Budapest összefogott, a közlekedési vállalattal, a rendőrséggel és a szállodákkal egyetemben. Ez a fesztivál a szórakoztatás mel­lett nevelni is szeretné az ifjúságot, ami rendkívül szimpatikus vállalás. Napelem és biopiac Kádár Tamás, a Sziget fő szerve­zője szívügyének tartja a zöld kez­deményezéseket, ő hozta vissza pél­dául idén a re-poharakat, amivel szá­mításai szerint 1,5 millió eldobható műanyag poharat tudtak kiváltani. És büszke az ecokempingre is, ahol az energiát napelemről nyerik, és az egy héten át tartó szikrázó napsütésben olyan sokat tudtak termelni, hogy egy részét a fesztivál egyéb területein is hasznosították. Ezt a kezdeménye­zést próbajelleggel indították el, szándékosan kis léptékben. Hosszú távú céljuk viszont az, hogy az itt szerzett tapasztalatok alapján a Szi­get kempingjei közül minél több ma­ximálisan környezetbarát legyen, ahol még a takarítószerek is környe­zetkímélők. Az ecokempingben egyébként biopiac és közösségi reg­geli is várta a lakókat. A Szigeten működő 600 fos egész­ségügyi bázis a szervezők szerint jobban felszerelt, mint némelyik ma­gyarországi kórház. Nincsenek még összesített adatok arról, hányán ke­rültek ide, de volt például külön tra­umatológia, sürgősségi osztály és de­tox is - utóbbinak a padlója szivacs­ból és műanyagból készült, hogy ha az oda bekerülők elesnének, ne kelljen átvinni őket még a balesetire. A sok­éves átlag alapján egyébként egy hét alatt feltehetőleg csak pár százan for­dulnak meg a detoxban. Az 1500 fős biztonsági személyzet első hallásra kevésnek tűnhet, de ci­vil ruhás rendőrök is segítették mun­kájukat, mintegy háromszázan, a francia látogatók pedig idén először francia rendőrökhöz is fordulhattak segítségért, őket karszalag különböz­tette meg. A szervezők fontosnak tar­tották, hogy a fesztiválozók ne lássa­nak egyenruhákat a helyszínen, ne érezzék, hogy figyelik őket „a sza­badság szigetén”. Love Revolution Az idei szlogen a hippiszellemű Love Revolution volt, és az egész rendezvény hangsúlyozottan a tole­ranciáról, az elfogadásról, a multi­­kulturalizmusról szólt - tematizált programok által is. Volt a migrációt bemutató kiállítás, beszélgetések, előadások. Azaz a szervezők bármi­féle direkt politizálás nélkül szembe mentek a jelenlegi kormány bezár­kózó, kirekesztő, gyűlöletgerjesztő stratégiájával. És a Sziget szerencsé­re már jó ideje nem szorul rá az álla­mi támogatásra, hiszen üzleti alapon is megél, ráadásul mára a legismer­tebb magyar márkanév lett - évek óta sokkal több külföldi érkezik ide, mint (Fotó: Sziget) szeresen visszajáró Värttinä, amely most egy Paleface nevű finn rapper­­•rel közös projektjével nyűgözte le a kíváncsi keveseket. Kardos József, a Sziget program­­igazgatója a közönség összetételének változásával magyarázta lapunknak ezt a szomorú tendenciát. A közép­­osztálybeli fiatalok elsősorban a vi­lágsztárokért jönnek, illetve a parti­sátorban akarnak bulizni, és kevésbé érdekli őket a dzsessz vagy a metál (ezért szűnt meg mindkét koncert­helyszín). De a világzenével kapcso­latban optimista, szerinte a jelenleg hullámvölgyben lévő műfaj fel fog tápászkodni ezen a fesztiválon, és is­mét tíz-tizenöt ezres közönsége lesz, mert az emberek idővel ráunnak a fel­kapott sztárokra, és keresni kezdik a különleges csemegéket. Több jutott cirkuszra A programigazgató elmondta, hogy a nem zenei jellegű kínálatra, azaz a színházi és táncsátorra, vala­mint a cirkuszra is több pénzt költ­hettek idén (az összköltségvetés 25 millió euró volt, ebből 3 millió euró jutott a nagyszínpad fellépőire), ezért nevesebb produkciókat tudtak meghívni. Ezek legtöbbjét egyéb­ként személyesen választja ki, sok utazást követően, mivel mindent élőben kell látni ahhoz, hogy el tudja dönteni, passzol-e a Szigetre az adott előadás. Ez macerásabb, de biztos módszer, mert egy jól összevágott promóciós videóval gyengébb pro­jektet is rá lehet sózni a fesztiválok­ra, a teljes előadás felvételét pedig szinte senki nem küldi el, arra hi­vatkozva, hogy félnek a koncepció és az ötletek esetleges lenyúlásától. Kardos hozzátette, a produkciók ki­választásánál a minőség mellett alapkövetelmény a közérthetőség - azaz ne sokat beszéljenek a színpa­don, inkább mozgással és zenével operáljanak. Persze nem várható el, hogy valaki kifejezetten a Frenák Pál Társulat vagy a guineai akrobaták kedvéért vegyen napijegyet, viszont sok.fesztiválozó a Szigeten találko­zik életében először kortárs tánccal és újcirkusszal. Ez teszi a fesztivált különlegessé. És ezért szurkolunk neki mi is. Pillanatképek a fesztiválról a Forma-l-re. Idén csak az előadók 63 országot képviseltek. Remek új helyszínnek bizonyult idén a Karaván sátor, ami az egykori Roma sátor reinkarnációja. Itt az et­nikai kisebbségeké volt a főszerep. Kurd zenészek mutatták be saját kultúrájukat, fellépett a mohácsi tamburazenekar, a Pamo Graszt, és minden nap főztek valamilyen kü­lönleges, helyi ételt a bemutatott ki­sebbségek képviselői. A Civil Szi­get új helyszínre költözött, közelebb a bejárathoz, hogy szebb környezet­ben mutathassák be programjaikat. A kíváncsi kevesek Ami a szórakoztatást illeti, megle­pő volt látni, mennyire kevesen van­nak a többi koncerthelyszínen, mi­alatt a nagyszínpadon zajlik a prog­ram. Mintha az összes látogatót csak a nagy sztárok érdekelték volna - akik közül egyébként a teljesítménye alapján nem mindenki érdemelte meg a kiemelt státuszt. A legszem­betűnőbb pangást a világzenei szín­pad előtt észleltük, ahol öt-hatszáz nézőt szórakoztattak olyan nevek, mint a Transglobal Underground, a Les Négresses Vertes vagy a rend-

Next

/
Thumbnails
Contents